Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-10 / 135. szám

I oldal 1972. június 10, szombat SH Befejeződtek a szovjet—lagfiszláv tárgyalások Küldetés sok kérdőjellel A Kremlben pénteken .olytatódtak a tárgyalások Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köznonti Bizottsá­gának főtitkára, Nyikolaj Podgornij, az SZKP Politi­kai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnö­ke, valamint Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársa­ság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek elnöke. A testvéri barátság, a teljes kölcsönös megértés és a szívélyesség légköré­ben folytatott tárgyaláso­kon befejezték az elvtársi véleménycserét a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, a Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kö­zötti kétoldalú baráti együttműködés továbbfej­lesztéséről és elmélyítésé­ről. A felek ugyanakkor megvitatták a kölcsönös érdeklődésre számot tartó fontos nemzetközi problé­mákat is. A hírügynökségek leg­újabb jelentései szerint dr. Kurt Waldheim ENSZ-fö- titkár Ciprussal kapcsola­tos küldetésének második állomásáról, Ankarából Athénbe utazott. A világ- szervezet első embere két­ségtelenül nehéz és több szempontból is kényes fel­adatot vállalt, amelynek eredménye bizony megle­hetősen kétséges. Brezsnyev fogadta Szádokét Leonyid Brezsnyev. az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára pénteken fogadta Mohamed Ahmed Szadek vezérezredes egyip­tomi miniszterelnök-helyet­] test, hadügyminisztert és hadiipari minisztert, aki a szovjet honvédelmi minisz­ter meghívására csütörtö­kön hivatalos baráti látoga­tásra érkezett Moszkvába. Brezsnyev és Szadek me­leg, baráti megbeszélést folytatott, amin részt vett Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter is. Az arabok nem felelősek a Tel Aviv-i repülőtéri merényletért Waldheim természetesen először magát Ciprust ke­reste fel, ahol megbeszélést folytatott Makariosz ér­sekkel és Kücsük alelnök- kel, a török kisebbség ve­zetőjével. A szigeten ural­kodó állapotokra, bizonyos eredendő belpolitikai ne­hézségekre már az is éles fényt vet, hogy Makariosz elnök négyesztendős szünet után csak most, a főtitkári látogatás alkalmából foly­tatott tárgyalásokat az al- elnökkel, a török népcso­port vezetőjével. Vannak bizonyos nyugati kommentárok, amelyek el­sősorban ezt hangsúlyoz­zák. Nem véletlenül. Ssá- mukra kifejezetten az kí­vánatos, hogy a nemzet­közi közvélemény a sziget- ország jelenlegi nehézségei­nek legalábbis az oroszlán- részét az etnikai megosz­tottságnak tulajdonítsa. Csakhogy ez nem igaz. Bár a görög többség és a török kisebbség között a tárgyalások valóbán hosszú ideje szünetelnek, a két kö­zösség között már régen nincsenek összetűzések. A dolog lényege semmikép­pen nem ez. Makariosz le­mondását nem török, ha­nem görög részről szorgal­mazzák, sőt igyekeznek ki­kényszeríteni. Elég arra emlékezni, hogy a jelenle­gi feszültség fő forrása ép­pen a görög püspöki kar­nak az a felhívása, amely az érsek-államfő lemondá­sát követeli. Olyan dilemma ez, amely ugyan belpolitikai vetület- ben jelentkezik, de oka külpolitikai természetű. A püspöki kar egyértelműen Athénból kapja a sugalla­tot akcióihoz. Athén szél­sőséges fanatikusai — élü­kön Grivasz tábornokkal — szítják a Makariosz-el- lenes hangulatot. A leg­utóbbi idők fejleményei azt igazolják, hogy Athén el­szánta magát: megpróbálja megbuktatni Makarioszt. Ezt külső támogatás nél­kül nem merte volna meg­tenni. Sok mindennek, ami ma Cipruson történik, nem is Athénben, hanem a NA- TO-hadiszállásokon és el­sősorban Washingtonban vannak az értelmi szerzői. Washington és a NATO szeretné megváltoztatni a szigetköztál saság külpoliti­kájának pozitív semleges­ségét. Athén — nem ön­zetlenül — a legfőbb sze­lepet vállalta ebben a koc­kázatos kalandban. Jő, hogy Waldheim meg­próbál segíteni. De az okok ismeretében nem lehetünk biztosak a küldetés sike­rében. Heikal. az A1 Ahram fő­szerkesztője szokásos pén­teki vezércikkében szembe­szállt az olyanfajta „értel­metlen lövöldözéssel”, mint amilyen a Tel Aviv-i nem­zetközi repülőtéren nemrég lejátszódott. „Mindenekelőtt — írta a három japán ge­rilla vérengzéséről Heikal — nem hiszek abban, hogy megbízásból hadat lehet vi­selni, sem abban, hogy a válogatás nélküli öldöklés harci forma”. Hangsúlyozta a főszerkesztő, hogy a Lod-i merénylet, s annak esetleges megismétlődése B—52-es amerikai nehéz- bombázók csütörtök déltől péntek reggel 6 óráig 24 bevetésben támadták a Vietnami Demokratikus Köztársaság területét. Bom- baterhüket elsősorban a fegyvermentes övezetre és a demilitarizált övezettől közvetlenül északra levő térségre szórták le. A VDK légvédelme csütörtökön négy F—4 Phantom típusú amerikai repülőgépet lőtt le. Ezzel a VNA jelentése szerint — 3641-re emelke­dett a demokratikus Viet­nam légterében megsemmi­Az emberiség nagyon- nagyon régi hagyománya, hogy emlékezik történelmi sorsfordulóira, s nemkü­lönben léte és a további generációk sorsa érdeké­ben fontos, bizonyos szem­pontból mindig időszerű- síthető tragédiáira. Ezt tesszük ma Kalocsán, de hiszem, hogy még másutt is az országban, világban, a lidicei tragédia három évtizedes évfordulóján. Mi is történt harminc évvel ezelőtt, június 10-én? Lord Russel „A horogke­reszt rémtettei” című mű­vében így ír: „Az egyik legemlékezetesebb háborús bűntett, a csehszlovákiai Lidice falu lerombolása és ■lakosai nagy részének meg­gyilkolása volt. Ezzel „csakis károkat okozhat ügyünknek, barátaink sze­mében”. Feltette a kérdést Heikal, vajon miért nem folyamodnak hasonló ak­ciókhoz a vietnamiak? Azért — adta meg a vá­laszt —. mert „különbséget tudnak tenni a valódi harc és a puszta kaland között”. Emlékiratot intézett csü­törtökön — a líbiai ENSZ- nagykövet révén — Wald­heim ENSZ-főtitkárhoz a Palesztin Felszabadítási Szervezet, a gerillacsopor­tok csúcsszerve. Sajnálko­sítelt amerikai támadó gé­pek száma. A dél-vietnami hadszín­tér különböző frontjain péntekre virradóan is he­ves harcok folytak a népi felszabadító erők és a sai- goni kormánykatonaság kö_ zött. Fegyveres összecsapá­sokról érkeztek jelentések a Hűé, egykori császárvá­rostól' nyugatra levő tér­ségből és Saigon közvetlen közeléből. B—52-es bombázók pén­tekre virradóan a Saigon közvetlen közelében, a fő­várostól mindössze mint­Heydrichnek, Csehország és Morvaország helytartó­jának partizánok által tör­tént agyonlövését akarták megtorolni.” A német fasiszták már előzőleg is újabb és újabb terrorhadjáratot indítottak a cseh nemzet ellen, hogy megtörjék szívós ellenálló akaratát, s hogy a borza­lom és a félelem légkörét keltsék. A helytartó agyon- lövése után okot is talál­tak erre. Mindenütt ost­romállapotot hirdettek ki. Hitler barbár parancsot adott, hogy megtorlásként a cseh hazafiak ezreit tar­tóztassák le és végezzék ki. Borzalmas terror kezdő­dött, amelynek addig nem volt párja. zását fejezte ki amiatt, hogy a május 30-i „akció ártatlan emberéleteket kö­vetelt”. de emlékeztetett arra, hogy a Közel-Keleten hadiállapot van. Ennélfog­va — fűzte hozzá — mind­azok, akik oda utaznak, sa­ját felelősségükre teszik. Az incidensért — jelentette ki végül — egyetlen arab államot sem lehet felelőssé tenni. A felelősség magát a cionista mozgalmat és Iz­raelt terheli, mivel éppen az izraeli állam tagadja meg a pelesztinai arab nép­től az önrendelkezés jogát. egy ötven kilométerrel nyugatra levő felszabadí­tott területeket is támad­ták. Pénteken egy Phantom típusú amerikai vadász­bombázó „tévedésből” a saigoni kormánykatonaság An Loc tartományi szék­hely védelmi gyűrűjén be­lüli állását bombázta — közölte az amerikai had­vezetés. — Sokan meghal­tak, illetve megsebesültek. Negyvennyolc óra lefor­gása alatt ez már a har­madik hasonló jellegű té­vedés. ‘ Hogyan zajlott le a tra­gédia? A németek 1942. június 9-én késő éjjel jelentek meg a faluban és azonnal elrendelték, hogy vala­mennyi lakos hagyja el a házát. Vegye magához pén­zéi és értéktárgyait és gyü­lekezzék a falu főterén. Mindenki engedelmeske­dett, kivéve egy asszonyt, aki gyermekével együtt szökni próbált. Mindkettő­jüket nyomban agyonlőt­ték. Június 10-én hajnal­ban a ialu valamennyi fér­fi lakosságát az egyik gaz­daság csűrjében és istálló- udvarán gyűjtötték össze, majd a kertbe hajtották és tízesével agyonlőtték őket. Addig folytatták a mészár­lást, míg a falu 173 felnőtt férfilakosságát mind ki nem végezték. „Ezután a gyilkosokat a lábuknál he­verő hullákkal — írta Lord Russel — akárcsak egy fá­cánvadászat résztvevőit zsákmányukkal, lefényké­pezték.” Bombázások — tévedésből 24 leweiés a demokratikus lenini ellen Lidicei mementó Dr. Weither Dániel Kalocsán, június 7-én a magyar— csehszlovák barátsági napon a lidicei mártírokra em­lékező beszéde. Dimitrovra emlékezünk Georgi Dimitrov, a bol­gár és a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő egyénisége születésének 90. évfordulója alkalmából pénteken tudományos em­lékülést rendezett az MSZMP, KB Párttörténeti 1 Intézete és Politikai Főis­kolája. Előadásában Ne­mes Dezső, a Politikai Bi­zottság tagja, a Politikai Főiskola rektora rámuta­tott: jövőre lesz 40 eszten­deje annak, hogy a világ megismerte, a nemzetközi munkásosztály szívébe zár­ta Georgi Dimitrovot, a lipcsei per hősét, akinek személyes bátorsága és sza­vainak igazsága kiváltotta az egész haladó emberiség tiszteletét. A nácik 1933 február végén felgyújtot­ták a Reichstagot. hogy sa­ját gaztetteikből ördögi ürügyet kovácsoljanak a munkásszervezetek elleni általános terrorhadjáratuk­hoz. Göring és társai a sa­ját bűntényük elkövetésé­vel megvádolandó kommu­nisták egyikeként fogták el Dimitrovot, aki abban az időben illegálisan Német­országban tartózkodott. A nyilvános tárgyalás — amelyet a kommunistaelle­nes propaganda színjátéká­nak szántak — a hitleris­tákra mért súlyos erkölcsi és politikai csapássá lett. Ezt a győzelmet mindenek­előtt Dimitrov vívta ki. Dimitrov 1933 szeptem­berében, a lipcsei per ide­jén egyik följegyzésében ezt írta: „Életem tartalma kétségtelenül a proletariá­tus diktatúrájáért és a kommunizmus győzelmé­ért vívott harc”. Kívánsá­gának': lényege teljesült: a fasiszta hatalmak szétzúzá­sa, a fasisztaellenes egy­ségkormányok létre jövete­le és ezek nyomán az át­menet a proletárforrada­lomhoz saját hazájában és egy sor országban. Felsza­badult hazájába visszatér­ve, az ő vezetésével lépett Bulgária a szocializmus útjárcL _____ A ngela köszönetkörúton Angela Davis, akit va­sárnap az ellene emelt összes hamis és alaptalan vád alól felmentettek, pén­teken kezdi meg ország­járó körútját, hogy köszö­netét mondjon mindazok­nak, akik 22 hónapos ra- boskodása során támogat­ták. Jugoszláviai felforgatókat vádolnak A jugoszláv sajtó be­számolt arról, hogy több személy ellen indítanak bí­rósági eljárást ellenséges propaganda- és felforgató tevékenység miatt. Belgrádban vádat emel­tek Mihail Pjurics profesz- szor, a Belgrádi Jogi Egye­tem tanára ellen, aki be­szédeiben és közzétett írá­saiban az ország társadal­mi rendje ellen uszított és nacionalista propagan­datevékenységet fejtett ki. Zágrábban Kreszimir Mi- kolcsics és Drago Sztipac ellen emeltek vádat. Neve­zettek politikai emigrán­sokkal léptek kapcsolatba és közreműködtek „az ön­álló Horvátország megte­remtését” célzó akciókban. Szarajevóban az egyetem A Gestapo Prágában szé­kelő parancsnoka, dr. Geschke azt jelentette: ,,A Führer parancsára a cseh­országi Lidice község ellen megtorló rendszabályok hajtattak régre”. Kladnó- ból Weissmann SS Ha- uptsturmführer ezt jelen­tette: „Lidice községnek robbantás útján a föld szí­nével egyenlővé tétele 1942. július elsején 16 óra­kor végrehajtatott. ' Neve­zett helységben már egyet- leii ház sem áll”. Akkor a község neve tö­rölve lett a térképeken, a lidicei tragédiát azonban nem sikerült, nem is lehet sohasem törölni az embe­riség tudatából. A lidicei június 10. brutalitásával és a vérengzés végletességé­vel átlépte a község és a cseh nemzet határait. A visszhang mérhetetlenül felindult volt az egész vi­lágon és viharos ellenszen­vet keltett annak ellenére, hogy közismert volt a fa­egyik professzora, Miodrag Vulin ellen emeltek vádat ellenséges propagandatevé­kenység miatt. Libanon hű marad Szaeb Szalam libanoni miniszterelnök csütörtökön kijelehtette, hogy országa „hű marad a palesztinok ügyéhez”. Támogatja a pa- lesztiri nép harcát törvé­nyes jogainak érvényesíté­séért, s támogatja az arab testvérországokat is a meg­szállt területeik felszaba­dításáért, az izraeli meg­szállók teljes visszavoná­sáért vívott küzdelmükben. Ugyanakkor — tette hoz­zá — Libanon „abszolút elsőbbséget” biztosít terü­leti biztonságának. A tintás nő Dowerből visszaküldték á brit határőrök a 31 éves Karen Coopert, aki annak idején Brüsszelben tintát zúdított Heath kormányfő arcába. Cooper kisasszony nemrég töltötte le hathó­napos börtönbüntetését a belga; fővárosban, s amikor Hollandiából brit földre akart lépni, nyomban „nemkívánatos személynek minősült”. sizmus már akkor sok mil­lió ember életét követelő kegyetlensége. A mi generációnk jól tudja, hogy a fasiszta Né­metország útját mindenütt romofc és ártatlan emberek holttestei szegélyezték. Sok Lidice volt akkor Európá­ban. A francig Lidicét Oradournak hívják, a ju­goszláviai Kragnjevácban monumentális obeliszk em­lékeztet kétezer-háromszáz legyiíkoli áldozatra, nem beszélve a városok és fal­vak ezreiről, amelyeket a Szovjetunióban tettek a föld színével egyenlővé. Nem teljesen véletlen az, hogy Kalocsán nőtt ki a földből először Európában a Lidicét idéző emlékmű. A magyar nép történelmé­nek, igy Kalocsa és kör­nyéke történelmének is megvannak a maga szo­morú élményei, amelyek az emlékezés lÁdicével csaknem azonos hangulatát keltik. A több tízezerből-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents