Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
6. oldal 1972. Június 1, csütörtök Góbin, újszerűén Ügyszeretettel a közigazgatásban Nem utolsósorban pártunk X. kongresszusának az indokolatlanul magas jövedelmeket bíráló állásfoglalása játszott közre abban, hogy a közelmúltban napvilágot látott a belkereskedelmi miniszter rendelete a szabadkasszás kiskereskedelmi és vendéglátó egységekről. Az intézkedés további célja az volt, hogy a nagy tömegben működő szabadkasszás üzletek dologi és személyi kérdéseit egyaránt megnyugtató módon segítsen rendezni. A túlnyomórészt elaprózott kiskereskedelmi hálózat jelentős hányadára — a bolti kiskereskedelemnek mintegy a kétharmad-, a vendéglátásnak pedig a háromnegyed részére — a szabadkasszás rendszer, közismertebb nevén a „gebin” a jellemző. Mindenekelőtt a tekintetben kellett kategorikusan állást foglalni: hol a helye kereskedelmünkben ezeknek az egységeknek. A rendelet nem hagy kétséget afelől, hogy a szabadkasz- szás elszámoltatási rendszer a szocialista kereskedelem természetes, teljes jogú része, és számos előnnyel jár. A lényegét tekintve, az adminisztráció csökkentését is jelenti ez az elszámoltatási mód. Főként kis létszámú boltoknál alkalmazzák, hiszen itt a sokrétű adminisztráció felesleges többletkiadással járna. Kétségkívüli előnyeiről szólva említsük meg a viszonylag magas jövedelmezőséget, valamint azt, hogy a szoros elszámoltatású egységekhez képest általában itt sem rosszabb a kereskedelem és vendéglátás színvonala, s a fogyasztói panaszok száma sem magasabb. Tagadhatatlan velejárója viszont ennek a lazább elszámoltatási rendszernek, hogy fokozottan fennáll a visszaélések lehetősége. (Hangsúlyozottan lehetőségről beszélünk, hiszen általánosítani hiba lenne, s az ily módon pereskedők jobbik hányada nem kerül szembe a törvénnyel.) Az említett új rendelet hatálya teljes körű, s alapvető vonása a múlthoz képest, hogy merev határt szab a tekintetben: mely üzletek sorolhatók a szabadkasszás rendszerbe. Egyes szakmákban ezt a dolgozók létszámától teszi függővé, felső határt állapítva meg, amelyen túl az üzlet már szoros elszámolásra kötelezett. Bár a rendelet a gazdasági vezetőket olykor nehéz feladatok elé állítja, következetes keresztülvitele biztonságot nyújt, alkalmas „a sorok rendezésére”. A legfőbb szempont a megfelelő szakmai képzettséggel rendelkező, megbízható személyek kiválasztása. Ezt hivatott elősegíteni a rendeletnek az az új tétele, mely szerint az üzemben tartók a szabadkasszás üzletek vezetésére kötelesek három évenként pályázatot kiírni. A pályázóktól az erkölcsi feddhetetlenségen kívül kellő szakmai végzettséget, illetve gyakorlatot követelnek meg, s ezenkívül az üzem eredményességét is vállalniok kell. További követelmény, hogy a pályázó a társadalmi tulajdon, vagy a fogyasztó sé„Magvas“ ügy Ismét fejtörő elé állítjuk a nyájas olvasót. Kérdésünk kettős: 1. Mit ábrázol a fenti kép? 2. Hogy kerül a csizma az asztalra? Találgassunk együtt? Jó Tehát: — Kis malomkő transzverzális tengellyel. /. — Nem. — Különleges új gyümölcsfajta, — esztergályozott fémmaggal. — Nem. Szabad a gazda? Igen? Nos, képünkön egy közönséges szalámiszelet látható. Olasz szaláminak is szokás titulálni az ilyet, pedig ennek sincs semmi köze Itáliahoz. A megyében állították elő, s egyik kecskeméti üzletben vásárolták a szelet többszörösének megfelelő hosszúságot belőle. Tízóraira kezdték felszeletelni, mindaddig, míg a zsebkés meg nem csikor- dult a benne levő izén ... Amiről a szakértői vizsgálat megállapította, hogy húsdarálógép alkatrészének egy darabja. Az ugyebár letörött, beleveszett a masszába, s azzal szalámivá töltetett. Istenem, jómagunkkal is megesik, hogy fogunk egv-egy töredékét bekebelezzük az étellel. S akkor vesszük már észre, mikor nyelvünk felfedezi a hiányt. Hol keresse már aztán az ember a fogdarabot? Viszont e szalámi-esetnél van azért egy tanulság. Ha a készítők felfedezik a daráló- vagy töltőgépnél az alkatrészhiányt, mindenekelőtt arra gondoljanak, hátha szalámiba töltötték? Aztán tegyenek fel hirdetést, hogy a szerencsés fogyasztó megfelelő jutalom ellenében szolgáltassa vissza. Esetleg fűzzék még hozzá, hogy ha lenyelte, legyén az övé. T. I. relmére elkövetett cselekmény miatt ne lett légyen elmarasztalva. A pályázatok elbírálásánál az egység jelenlegi vezetője — ha vele szemben nem merült fel kifogás — előnyben részesül. A jogszabály a visszaélő- ' si lehetőségek csökkentése céljából a kötelező ellen-1 őrzést is előírja: a hatósá- ! gin kívül a vállalati, vagy szövetkezeti belső ellenőrzést is. E célból gyakoribbá teszik az elszámoltató leltározásokat. Az ellenőrzésnek részben új módszere, hogy a vállalat központi megbízottai a nyitástól a zárásig tételesen mérik a pénzforgalmat. Ezzel a napi befizetések valós voltáról igyekeznek meggyőződni, az adott nap forgalmát egybevetve a megelőző év ugyanazon napjának forgalmával. De az említetten kívül is szaporítják majd a jövőben az ellenőrzések számát.-----a— K orai lenne már most, „megjósolni” a rendelet várható eredményességét, és végleges, megdönthetetlen következtetéseket levonni. Egy azonban bizonyos: a végrehajtásnak igazodnia. alkalmazkodnia kell a rendelet szelleméhez. S ha ez célratörően következetes. kedvezően kell hatnia a munkamorálra is. Hiszen a nem megfelelő boltvezetőnek háromévenként „megköszönhetik” a közreműködését ... Javulás remélhető a kereskedelmi munka színvonalában is. Hangsúlyozzuk persze, hogy a rendelettől máról holnapra való gyökeres változást ne várjunk. Távlatokban azonban — kereskedelmünk vezető szakembereinek megítélése szerint is — feltétlenül eléri majd a kellő hatást. Fellépéséből ítélve határozott ember, akiről kevesen feltételeznék, hogy magabiztossága mennyi töprengéssel, vívódással párosul. Ellentmondásosnak tűnő jellemzés? Lehetséges. Mégis egyre kevésbé érzem annak, miközben dr. Sánta Lászlónak, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. titkárának a hivatásáról szóló önvallomását hallgatom. — Kicsit nyugtalanít, hogy itt a megyeszékhelyen még mindig nem érzem magam annyira bedol- gozottnak, hogy a vb-tit- kári tisztemhez tartozó sokszínű gyakorlati munka valamely részletével elméletileg is elmélyültebben foglalkozzam. Előző helyemen, Kalocsán, gyorsabban ment, de ott talán könnyebb is volt... Igaz, nem ismeretlen érzés ez számomra. Ehhez hasonló gyötört, amikor a felszabadulás után, szinte még gyerekemberként vezetői egyző lettem Ókécskén. Előtte ínségmunkás, írnok voltam, négyen osztoztunk a 120 pengő havi béren ... Egy-egy kis részterület ismeretében világos, hogy csak kapjsgáltam a köz- igazgatást. Így bizony, éjszakákat végigsétáltam a felelősség súlya alatt. És nagy tisztelettel, tudáséhesen néztem a hozzáértő vezető emberekre. Később a megyéhez kerültem, a titkárság szervezési csoportjához, majd a panaszügvekkel való foglalkozást bízták rám. Akkoriban tárulkozott ki előttem igazán, mennyire nélkülözhetetlen az igazgatási szabályozás. Hiszen ahány település, annyi szín, annyi •sajátosság... Egy bizonyos, a megyei tanácsnál tanultam meg igazán: ha a jogszabály esetleg nem is nyújt lehetőséget a segítésre, a világos magyarázat, az emberséges, jó szó soha nem maradhat el. Akinek ehhez nincs türelme, lehetőleg ne menjen erre a pályára. ' Amikor Kalocsára kerültem, volt lehetőségem kamatoztatni az addig Július 2: az 50. nemzetközi szövetkezeli nép Az Országos Szövetkezeti Tanács felhívása Július 2-án — immár 50. alkalommal — világszerte megünneplik a nemzetközi szövetkezeti napot. A szocialista országokban, s így hazánkban is a megemlékezéssel a figyelmet a szocialista építő munka nagy terveinek megvalósítására irányítják. Ebben a szellemben látott napvilágot az Országos Szövetkezeti Tanács elnökségének felhívása is, amely leszögezi: a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán jóváhagyott, a szocializmus építését magasabb színvonalon folytató politikával teljes összhangban állnak a hazai szövetkezeti mozgalom alapelvei, célkitűzései, amelyeket a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvényben az országgyűlés is megerősített. A felhívás hangsúlyozza, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom napjainkban megbecsült résztvevője a nemzetközi szövetkezeti mozgalomnak. Az Országos Szövetkezeti Tanács elnöksége az 50. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából felhívta a szövetkezetek tagjait és vezetőit: tevékenységük a szövetkezeti kongresszusokon meghatározott fő feladatoknak megfelelően, a Magyar Szocialista Munkáspárt által kifejezett népi—nemzeti célok végrehajtására irányuljon. Gazdasági és társadalmi célkitűzéseik megvalósításában. a szövetkezeti szolidaritás és együttműködés nemes eszméi alapján nyújtsanak egymásnak kölcsönös segítséget. Felhívta az elnökség a figyelmet arra is. hogy a szövetkezeti munka során juttassák érvényre a csoport- és az egyéni érdekek összhangját, fejlesszék a szövetkezeti demokráciát. szerzett tudásomat. Abban az időben, a hatvanas évek elején végeztem munka mellett a jogtudományi egyetemet. Talán ezért elméletileg is egyre jobban kezdett foglalkoztatni a közigazgatás. Gyakran folytattunk nagyszerű vitákat a községi vb-titkárokkal, tanácsi vezetőkkel, meg- hánytuk-vetettük a gyakorlatot. Mert a mi munkánk olyan ám. hogy muszáj töprengeni felette. Mivel izgatott, ahol tehettem, hangot is adtam annak például, hogy egy öt-hatszáz lakosú kisközségben éppúgy előírás a kéthetenkénti végrehajtó bizottsági és a havonkénti tanácsülés, mint teszem azt a negyvenezer lakosú városban. Merő formaság volt. És akadt a gyakorlatban más fonákság is. Az akkori kalocsai járás 15 községében egyetlen tanácsi ciklus alatt 17 ezer határozatot hoztak ... A megyei tanács vezetői biztattak, írjam le a tapasztalataimat. Az erről szóló fejtegetésemet 1968-ban közölte az Állam és Igazgatás, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elméleti folyóirata. Egy későbbi cikkemben azt igyekeztem bemutatni, hogy a legkisebb községben is milyen nagy jelentőségű a tanácselnök koordináló szerepe, amely nélkül nem is lehetne például községpolitikáról beszélni. A saját, s a kollégáimmal folytatott eszmecserékből leszűrt tapasztalatok szinte kényszerítettek az összefüggések keresésére. A biztatás nem hiányzott, érdeklődésem, kedvem is volt hozzá. így hát többször is próbálkoztam lényegében a közigazgatás egyszerűsítését célzó cikkírással, tanulmányfélével. Négyszer beneveztem a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, illetve a Közalkalmazottak Szakszervezete által hirdetett pályázatra. A tanácsok és a Hazafias Népfront bizottságok kapcsolatáról és a hatósági tevékenységről szóló pályamunkáimat díjjal is jutalmazták. Nemcsak érdekel, szeretem is az elvi munkát, biztos, hogy folytatom, lesz még időm rá ... Amikor 1954-ben megszülettett, a X-es törvény, nagvszerű volt, rA.gy örömmel fogadtuk. A^óta azonban nagy változóak részesei és tanúi voltak. Például a mezőgazdaság szocialista átszervezése ... Érthető, hogv közben sok minden elavult a törvényből. És megszületett az új, amelynek nem egy gondolatát kicsit a sajátomnak is érzek. S nem érdekes? Most meg nehéz a váltás, annyira beivódott a régi. Mint például az ilyen formaság is: korábban. állandó bizottságai, most bizottságai vannak a tanácsnak. Mégis, hányszor emlegetjük ma is az áb-t. Vagy milyen sokszor felvetődött az új tanács- törvény előkészületei során, hogy miért ne lehetne bármely tanácsi bizottságnak tagja olyan szakember, aki nem tanácstag. Most lehetőség van rá és mi nemrégiben fedeztük fel, hogy alig éltünk vele ... De sokszor eszembe jut a tanácsülés, amelyen a megyeszékhely vb-titkári tisztébe beiktattak! Sok biztatást, bátorítást kaptam. Mégis nagy felelősség... Kecskemét az ország hatodik legnagyobb városa. Aki benne van, tudja, milyen nehéz, mert a napi munka elsodorja az embert. Pedig mind jobban és jobban a tanácstagokra szeretnék építeni. És öröm, hogy egyre többen megkeresnek. A tanácstag hozza az információt a lakosságtól, de természetesen vinni is akar... A gond viszont nagyon sok. Tudja ezt a lakossáí is, de őszintén kell róla szpt érteni. Ahány mondat, szinte annyi újabb gondolat villan Sánta László önvallomásából. Alighogy a tanács és a lakosság között őszinte információcsere nélkülözhetetlenségét említette. máris újabb gondolatok kapcsolódnak. — Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Hazafias Népfront kongresszusa akalmából részt vehettem a község- és várospolitikai szekcióülésen. Nagyon sok még a kiaknázandó lehetőség a népfrontbizottságokkal való tanácsi kapcsolatban. Például a lakosság mozgósítását a városszeretet aktív ápolására, a kezdeményezésre, ezt is csak a népfronttal együtt tudjuk megoldani. Kecskeméten a népfrontbizottság tájékoztatói kitűnőek! Épp így szívügyem azonban a KISZ-el való együttműködés. Az ebben való megállapodáson éppen napjainkban dolgozunk. Egyébként a megyében elsőként a mi tanácsunk hozta létre az ifjúsági bizottságát. Emlékezetes az a tanácsülés, ahol a fiatal tanácstagok tulajdonképpen kiharcolták ezt a külön bizottságot. És ez benne a nagyszerű, mert aki szívesen vállalkozik valamire, az csinálja is!... Lehetséges, hogy épp ez a téma szolgál majd alapul dr. Sánta László újabb elvi fejtegetéséhez? — vetődik fel bennem szavai hallatán. S eszembe jut: nem utolsósorban ezt a folytonosan kutató, a gyakorlatot az elmélettel összevető tevékenységét jutalmazta a felszabadulási évfordulón kézhez vett kormánykitüntetése, — a Munka Érdemrend ezüst fokozata. De lám, önvallomása végén ismét a nyugtalanságát érzem, bár ezúttal így fogalmazza : Most már valamivel jobb ... Idegesített eleinte, hogy reggelenként gyorsan beértem a tanácsházára. Kezdetben elég volt húsz perc, most már olykor egy órába is telik, mert egyre többen megállítanak ... P. I.
