Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-29 / 151. szám

1978. Június 89. esütöriSk S. oldal BAJAI NYÁR ’72 Hazánk egyedüli olaszos, mediterrán jellegű tere. Kétévenként visszatér MÁS VÁROSOKTÓL ELTÉRŐEN, Baja nem dél­után 4 órától, hanem közvetlenül 2 után megelevene­dik. A közlekedők pezsgése viszont nem tart sokáig, újra viszonylagos csend lesz az utcákon. Mindenki a Sugovicára vagy a Dunára igyekszik. Az egykori ha­lász, kiskereskedő, kisiparos település ipari központtá nőtte ki magát, itt működik az egyik legnagyobb ha­lászati szövetkezet, a földtáblákat mindinkább gépek művelik — a víz azonban változatlanul megőrizte régi vonzó jellegét. Csönd-sziget a Déry-kertben. Egy újjászületett ha­gyomány látványos, színes keretben támad föl a Du- na-parti városban ma este, az Aranyponty népünnepé­lyén. Az alkalom fősze­replőjét, a pontyok idei ki­rályát már kiemelték a nagy folyó medfeből, „aki” nyilván sohasem remélt a földiektől akkora megtisz­teltetést, hogy érett bú­zakalászba fonják, s ez­zel jelképpé, a víz meg­termékenyítésének szimbó­lumává léptessék elő, mi­után a hullámokba dob­ják — a kalászkoronát. A szertartásnak lampionos csónakfelvonulás, durrogó petárdák magasba ívelő sora, tűzijáték adja meg a módját. A megelevenedő szokás előzményeinek dr. Sóly­mos Ede, a Türr István Múzeum igazgatója a leg­szakavatottabb ismerője, ö mondja: — A bajai halászok ün­nepe évtizedeken át júni­us 29-e, Péter-Pál napja volt. Az eredetet vizsgál­va, több összetevőre buk­kanunk. A szokás legmé- lylén nyilván olyan mag resjlik, amely az ősi ter­mékenység varázslásra ve­zethető vissza. A duna- szakcsői halászok például búlzakalászból font koszo­rút dobtak a Dunába, s ilyen jelentésű lehet a ba­ja i&k „arany pontya” is. A pogány szokást a céhek mentették át napjainkba, akik a halászok védőszent­jeivé tették Péter és Pál apostolokat. A céhgyűlése­ket rendszeresen június 29-íén tartották, s a név- ünilep megülése a halá- szoS: összetartozásának ér­zelmi fejlesztőjévé vált. Ekkor zajlott le az inas- szeglidtetés — illetve sza­badíts, s a legényavatás is, sírni szintén mulatozá­sokkal párosult. A szájha­gyomány szerint az első világháború előtt „még nagy Péter-Pál-ok” voltak. Az lál30-as évek elején vi­szont Un ár csak maguk kö­zött tártottak búcsút a ba­jai halászok... A járókelőket öles pla­kátok invitálják, az autó­sokat megállító táblák fi­gyelmeztetik az alkalom­ra. A Béke térre öt irány­ból gurulnak be a gép­kocsik, buszok. A köve­zet rajza — madártáv­latból jól látható — négy­levelű lóherét ábrázol, mintha ez is a szeren­csés adottságokra utalna. Közép-Európa egyik leg­szebb, s Magyarország egyedüli mediterrán jel­legű terén vagyunk, amely a XVIII. század hetvenes, nyolcvanas éveiben kezdett kialakul­ni, s az 1820—1830-as esztendőkben nyerte el a ' ' '" " .........................—‘"rxrwi A hol a Duna és a Sugovica találkozik. Idilli hely a napozóknak. Indulásra várnak a csónakok és ladikok. A Kamarás-Duna egyik partján vállalati üdülők és vikendházak váltják egymást, szemben pedig a stran­dolok szabad paradicsoma húzódik. A rézsüket lefa­ragták, a szakadozott partszakasz kiegyenesedett ho­mokréteget terített szét, s enyhén lankás felszín ve­zet a zöldes szürkében játszó vízhez, amelyen csupán az elhúzó motorcsónakok keltenek apró, csobbanásos hullámokat. A kikötött ladikok remegni kezdenek, mintha máris indulhatnának. Egy elkésett evezős csa­lád most gurítja az úton errefelé a frissen pirosra festett túrahajóját a három kerekű vázon. A fiatalok és az idősebbek egyaránt célszerűen öltözködnek: mindössze néhány mozdulat szükséges, hogy valaki a vízbe vethesse magát. A könnyű, pántos szandálok­ból női lábak lépnek ki, s a művelethez méfi csak le­hajolni sem kell., A közeli Déry-kert iga­zi nyugalom-sziget a for­galomban: hinták és li­bikókák várják a gyere­keket, halványpiros sa­la kszőnyegen lépkednek a sétálók. mai formáját. Három részről épülettömbök ha­tárolják, a negyedik ol­dala pedig nyitott, ami egyenesen a belvárossal köti össze” a Kamarás- Dunát. Esténként gáz­lánggal világítanak a park fölött a lámpák, sátras borulású fűzfák között csillog át a víz, a padok alkalmi birtokosai lomb­ernyők alatt ülnek. Még lejjebb vízinövények, mo- szatok lágy részei lib­bennek a fodrozódások ritmusára, mintha leg­alábbis hajuk lenne. gondolunk egy halászati tárgyú eszmecserére, — amelyre Európa külön­böző részeiből tíz szak­muzeológus is eljönne. A Íme, néhány metszet abból, ami az idei bajai nyarat jelenti — a hely­belieknek, vendégeknek, s azoknak a zomboriak- nak, akik erre az alka­lomra érkeznek ide a jugoszláviai testvérváros­ból. De lesz-e folytatás jövőre és azt követően? — Ügy tervezzük, hogy 2 esztendőként tartjuk meg ezt a rendezvényso­rozatot, akárcsak a foik- lórfesztivált — válaszol Kincses Ferenc, a városi tanács elnöke. A két ese­mény tehát évenként váltja egymást. Legköze­lebb talán a vasipar, ké­sőbb pedig a mezőgazda­ság alkotja majd a köz­ponti tudományos témát, s közöttük rendeződnek el a kulturális és egyéb programok. Már most Öt kút táplálja az ezet köbméteres, hatalmas víz­tornyot, amelynek csak Szolnokon van párja az országban. szombaton délután meg­nyíló halászati szerszám­bemutató továbbfejlesz­téseként egy állandó skanzent alapítunk, ami a halászok életkörülmé­nyeit szemlélteti, s egye­düli dolog lesz az or­szágban. Bajara tehát — a mos­tanival együtt — tölpb nyár is beköszöntött. Halász Ferenc Fotó: Tóth Sándor A hivatalos, csillagászati nyár bekö- szöntésével bezárták kapuikat a színházak, a mozik könnyebb jajsúlyú filmeket tűznek a műsorukra, s a) könyv­hétre megjelent az idei, szenzációknak számító kiadványok nagy része. Az üdü­lési idény sokáig egybeesett a. kulturá­lis holt szezonnal, mintha a kettőnek szükségképpen együtt kellene járnia. Ezt a mesterséges kényszerhelyzetet mind több helyütt oldják feL' Csupán az Alföld déli részén maradva, egyre gazdagabb a Sze­gedi Szabadtéri Já­tékok színpadi és kísérő programja, sokakat vonz a Gyulai Várszínház is. Nagyon fontos, hogy kulturális ese­ményekben, szervezett rendezvényekben se legyenek szegények azok a tájegysé­gek, amelyek jó alkalmat nyújtanak a kikapcsolódó pihenésre. Bacs-Kiskun- ban szintén bőven akad iüyc^ terület, csak fel kellett őket fedeznie Közülük is kiváló adottságú Baja városa és termé­szeti környezete. Hat évvel ezelőtt, a bajai napok ren­dezvényeivel megkezdődött itt egy fo­lyamat, ami — sajnos — időközben megszakadt. Az értelmiségi körökben — hiába várva a további kiteljesedést — arról beszéltek, hogy a legtöbben visz- szavonulnak a maguk vdiáiba, mivel hiányzik az olyan kovácsold erő, ami kicsiholná belőlük az ötleteket, sikerre vinné a kikívánkozó kezdeményezése­ket. A ma kezdődő Baja Nyár '72, amit a városi tanács, a pártbizottság mellett a tömegszervezetek, tudományos társasá­gok illetve különböző egyesületek hív­tak életre, azután felszabadította az ötr leteket, nagyon sokan jöttek újabb és újabb javaslatokkal, amíg kialakult a négy nap végleges programja. A tudományos tanácskozások és kul­turális események a vízhez kapcsolód­nak. A vízgazdálkodási eszmecserére há­romszáz szakember jelezte részvételét. Üj műveikkel jelennek meg a bajai fes­tők, ma este tartják az Aranyponty ünnepét, pénteken délután Vizen és víz­parton címmel fotókiállítás nyílik, be­mutatják a régi és a ma haszná­latos halászati szerszámokat, az érdeklődők meg­tekinthetik a me­gyei településfej­lesztési kiállítást, s összemérik erejüket a horgászok is. A Kamarás-Dunán fel­állított víziszínpadon fellépnek a bát- monoslori, érsekcsanádi, garai, herceg- szántói és szeremlei népi tánc-együtte­sek; ugyanitt pénteken 17 órától Disc Jockey Klub szórakoztatja hanglemez­műsorral a fiatalokat, majd szombaton este a Kecskemét Katona József szín­ház művészei adnak szórakoztató mű­sort, akiket a Metró együttes követ. A rendezvénysorozat megmozgatta mind a műszaki tudományos és humán értelmiséget, mind az amatőr együttese­ket, s a végeredmény hasznos időtöl­tést ígér a kikapcsolódni vágyóknak. A gazdag program ugyanakkor azt is bi­zonyítja, hogy egy város nem a hatá­rait jelző névtáblával kezdődik illetve fejeződik be, hanem a körülötte levő emberekkel együtt fejlődik. A Bajai Nyár ’72 a tájegység, az egész környék rendezvénye és eseménye. ÜNNEPI HÉTKÖZNAPOK Aranyponty — húzakoszorúyal

Next

/
Thumbnails
Contents