Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-28 / 150. szám

6. oldal 1972. Június 28, szerda információk - tejtémára Elhangzott a kecskeméti nők fórumán A pár héttel ezelőtt Kecskeméten megrendezett fórumon a város lakossá­gát, s közelebbről is a nő­társadalmát foglalkoztató kérdésekre számos válasz- szal — tájékoztatással és magyarázattal — szolgál­tak az egyes témakörök­ben érintett vezetők. Az időhiány miatt maradt elég megválaszolatlan kérdés és akadt olyan is bőven, ame­lyet éppen, hogy érintettek. Lapunk folyamatosan visz- szatér az érdekesebb té­mákra. Ezúttal a tejellátás — a nyári évszak miatt külön is időszerű — témakörében elhangzott válaszokat is­mertetjük, kiegészítve több általunk szerzett informá­cióval. — Kevés a tejbolt, ahol reggelizni lehetne, ezzel szemben gombamódra sza­porodnak az italboltok, vendéglők. Az új lakótele­pek körzetében nincs meg­felelő élelmiszerüzlet, emiatt a kisgyermekes anyáknak sokat kell cipe- kedniük — ebben sűríthe- tők a sokak által felvetett észrevételek. És ime, a vá­lasz, amellyel Mócza Imre, a városi tanács vb keres­kedelmi csoportvezetője szolgál: — Ma már csak a város- központban van tejboltunk. A pár évvel ezelőtt meg­nyitott Batthyány utcai tej- ivót élelmiszerüzletté ala­kítottuk vissza a lakosság követelésére. Az igény ugyanis főleg a peremke­rületekben a nagy dús vá­lasztékú üzletek iránt nyilvánul meg, mert azok­ban minden, egy helyen beszerezhető. A Széchenyi- és a Mű­kertvárosban, ahonnan az észrevételek többsége szár­mazik, egy-két éven belül kiépül az üzlethálózat. A Széchenyivárosban ezer négyzetméteres ÁBC-áru- ház készül, de még az idén megnyílik a 200 négyzet- méteres élelmiszerüzlet a Honvédkórház mellett. A Műkertvárosban 400 négy­zetméter alapterületű ÁBC- áruház létesül, s két éven belül felépül egy ÁBC-áru- ház a Dózsa György úti la­kótelepen is. A tárgyi hűség ked­véért még valamit: az 1949. évi adatok szerint Kecskeméten 330 vendég­látó egység működött, s az akkor érvényben levő szabályok értelmében egy sem lehetett egyhelyiséges. Napjainkban 130 a város összes vendéglátó egységei­nek száma, beleértve a mozibüféket és valameny- nyi presszót is. Eddig a kereskedelmi csoportvezető válasza. Néz­zük azonban a fórumon válasz nélkül maradt, a tejjel kapcsolatos többi megjegyzést: Miért nem gyártanak félliteres csoma­golásban is zacskós tejet? Miért megy össze időnként az egyébként nagyon jó ízű fóliás tej? Mikor szer­veződik meg az iskolai tej- ellátás? É kérdésekkel Klingl Józsefhez, a Kees-1 keméti Tejüzem vezetőjé­hez fordultunk. íme a vá­lasz: — Elöljáróban egy-két, a megyeszékhely tejellátásá­val összefüggő gondolat — kezdte Klingl József. — Bizonyára sokak számára meglepőek a következő adatok: Kecskemét tsz-ei — a háztáji gazdaságokból begyűjtötte! együtt — na­ponta 10—15 ezer liter te­jet szállítanak üzemünkbe. A fogyasztás ugyanakkor napi 20—25 ezer liter. A különbözetet távolabbi szállítóitól begyűjtött tej­ből fedezi üzemünk. Csupán a zacskós tej bevezetésének hatására 50 százalékkal megemelkedett Kecskeméten a tejfogyasz­tás. Ezért is van, hogy a három hónapja működő új üzemünk azóta is teljes ka­pacitással dolgozik. A rendkívül gyorsan megked­velt, úgynevezett polypack tejet üzemünkben ma- a világon legkorszerűbb­nek tartott svájci automata gép adagolja a lehető leg- higiénikusabban. Ez a tej szemben a kannással, nem érintkezik a levegővel, ez­zel is magyarázható a jó íze. Az adagoló automata napi kapacitása — függet­lenül az űrtartalomtól — 40 ezer zacskó megtöltése. Az egy liter tejet tartal­mazó, nagyon kelendő zacskókból 14—15 ezer da­rab a kecskeméti, 5—6 ezer a félegyházi tízetekbe, a fenmaradó hányad pedig az üzemünk ellátási körze­téhez tartozó Ceglédre, Nagykőrösre és Alsónéme- dibe kerül. Félliteres ada­golásban viszont fele any- nyi mennyiség, mindössze 20 ezer liter tej zacskózása lenne lehetséges. Ez annyit jelentene, hogy teljesíte­nénk egy kisebbet, s egy­idejűleg — a gép gazda­ságtalan hasznosítása mel­lett — a sokkalta nagyobb igényt hagynánk figyel­men kívül. A következő kérdés: mi­ért megy össze időnként a zacskós tej ? Véleményem szerint ez a legkevésbé van összefüggésben a cso­magolás módjával. Annál is kevésbé, mert a mű­anyag tasak rossz hőveze­tő, s így a kiszállítástól az üzletek megnyitásáig ke­vésbé melegszik fel, mint a kannás tej. S ha az üz­letnyitáskor nyomban a hűtőszekrénybe, aztán a háziasszony szatyorjából ugyancsak a hűtőszekrény­be, illetve mielőbb a for­raló lábasba és a tűzhely­re kerül, általában nem megy össze. Hogy időnként mégis előfordul, a tej ter­mészetéből adódik, főleg nyáron. Kellő óvatosság hiányában gyorsan végbe­megy a savanyodás folya­mata. Ez azonban a legke­vésbé az üzemünkön mú­lik, ahonnan 0—5 Celsius- fokos hűtőkamrából törté­nik a kiszállítás. Végül az iskolatejjel kapcsolatban: A pár hó­napja működő üzemünk gépi berendezésében itt-ott olykor még előáll némi zökkenő és ez elsősorban a két poháradagolónkra vonatkozik. Ezek az egyéb­ként nagyon ötletes és nagy kapacitású gépek magyar gyártmányúak, nyugati licenc alapján konstruált és az Élelmi- szeripari Gépgyár által megkezdett sorozatgyártás első darabjai. Működésük még nem teljesen hiba­mentes. Minden remény megvan azonban arra, hogy a tanév kezdetéig zökkenőmentessé válik a munkájuk. így, ha az igény is megmarad, naponta 6 ezer darab 2 deciliteres poharas tejjel, illetve ka­kaóval el tudjuk majd lát­ni a város valamennyi bel­területi iskoláját. Tudomá­som szerint az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat most tájékozódik az isko­lákban az igények felől — hangzott végül a tejüzem vezetőjének válasza. P. I. Új ásvány Szovjet geológusok új gyémántfélét leltek Kelet- Szibériában. Az ásvány, amely lelőhelyéről a Ja- kutit nevet kapta, kemény­sége következtében kivá­lóan alkalmazható lesz majd a fúrószerszámok gyártásában. Az <r-flekfrometál ajánlata Y KERESKEDELMI VAU.ALAT * OTP-re vásárolhatók az olajkályhák! A MEKALOR olajkályhák garancia ideje 3 év. Gazdag vá­lasztékuk lehetőséget nyújt az igényeknek és a fűtési célok­nak megfelelő kályha kiválasztásában. Bemutatjuk a 622/B és a 2300—2 típusokat. A MEKALOR 622/B 6000 kcal/óra teljesítményű szobafütő olajkályha. Sima homloklappal, alumínium fedötáccsal ké­szül. A tüzelőolajat (Mekalor olaj) párologtatással alakítják át olajgőzzé, mely a levegővel keveredve ég el. Az olajsza­bályozó biztosítja a zavartalan üzemeltetést, amely a legki­sebb rendellenes működésre az olajadagolást azonnal meg­szünteti. Teljesítménye: 6000 kcal/óra, mely azt jelenti, hogy a lakás védettségétől függően alkalmas 75—120 köbméter légterű he- jyjg0g fűtésére» Üzemanyag-fogyasztása: óránként a legkisebb fokozaton 0,22 liter, a legnagyobb fokozaton 0,84 liter. Hatásfoka: 80 százalék. Üzemanyagtartálya: 10 literes. Fogyasztói ára: 2210,— Ft. MEKALOR 2500—2. Kis helyiségek korszerű olajtüzelésű fűtőberendezése. Ter- ízőí figyelembe vették a mai lakáskultúra igényeit, alkal- lazkodva a lakások berendezéséhez és hangulatához. A za- irtálán üzemeltetést az olajszabályozó biztosítja, mely a leg- isebb redellenes nívó emelkedésre az olajadagolást azonnal legszünteti. A tüzelőolajat (Mekalor olaj) párologtatással akítja át olajgőzzé, amely a levegővel keveredve ég el. összehsonlítva a szén- és fatüzelésű kályhákkal, kimutat- itó, hogy ugyanolyan hőmérséklet elérése céljából kb 5,4- :er nagyobb súlyú szenet, vagy 7,2-szer nagyobb súlyú fát sll eltüzelni. Műszaki adatai: teljesítménye: 2500 kcal óra, uzemanyag- •gyasztása: 0,18—0,36 liter/óra, fűthető légtér: 40 m3. Fogyasztói ára: 1950,— Ft. Vásárolhatók minden állami és szövetkezeti áruházban, :aküzletekben, valamint az ÍSekfromefáS J kereskedelmiVAILAIAT kecskeméti szakboltjában, (x) Kultúr-hurokban a természetesség Nem tudom, ki — hogy van vele, de jómagam mindig kényelmetlenül, majd kellemetlenül érzem magam, mikor a televízió képernyőjén kedves be­mondó, riporter kollégáimat, szeretve becsült közéleti férfiúinkat állig nyakkendőbe öltözve látom — pokoli kánikulában is. Tiszta szívből mondom, sosem tu­dom megnyugtatni, meggyőzni magamat, hogy — „Nézd csak, mit idegesít téged, hogy nekik a lég­kondicionált stúdió-környezetben is betyár melegük lehet, hiszen a jupiterlámpák... S bámulatos önfe­gyelmük ellenére, — látszik is szegényeken, hogy ne­héz próbatétel számukra megszokott és örömmel vég­zett munkájuk.” S akkor az a nyakkendő isi Kifogástalan bogra kötve, hogy az inggallér pontosan zárjon a nyakon, amelyen mint kazán „feszmérője” — bocsánat az esetlen hasonlatért, de nem csoda ha ekkora önfegye­lem láttán a „gépies” jut az ember eszébe — vésze­sen lüktet a verőér. Mi tévénézők pedig ing nélkül, glóriában, házi hűsítő lehetőségeinkben dúskálva fütyülünk a káni­kulára, s élvezzük az adást. Keleti kényelemben, sok­szor kollektive végignyúlva a szőnyegen, hogy talán az így megnagyobbodott heverőfelület is könnyít raj­tunk néhány kalória elvonásával. Szemben velünk, a képernyőn pedig szeretett ba­rátaink végzik kötelességüket, hogy elmaradhatatlan mindennapi együttlétünk minél családiasabb legyen. Állják o sarat és a hőséget. Eladdig, hogy csak a leg­ritkább esetben, s oly nagy tapintattal vesznek elő zsebkendőt és simítanak egyet vele homlokukon. Rendkívül ügyes magátólértetődéssel, mintha hajszá­lat legyintenének le arcukról. De ha nem is látjuk, amit látunk, mert — nem sajnálom a kifejezést — olyan önfegyelemmel viselik forró helyzetüket —, érezzük, amit éreznénk a helyükben. Ráadásul abban a vacak, bár elegáns nyakkendőben. Amelyet, éppen lelkiismeretünk tiltakozásától is gerjesztve, ilyenkor egyenesen középkori, inkviziciós kínzószerszámnak te­kintünk. S dohogunk, zúgolódunk: Ki kívánja ezt szegényektől?! Mondom, csak önleszerelő érveink közt bukkan fel a hivatalos érv: Mindez a kedves tévénézők, hallga­tók iránti tiszteletből, nagyrabecsülésből van így. Ekkor már lázad az ember: Ki találta ki, hogy a tiszteletnek ezt a kínzással felérő kifejezésével be­csüljenek engem — minket? Ki az a magat annyira magasabbrendűnek tartó tévéelőfizető, hogy ilyen nyilvános gyötrést követeljen ki magának? Mert szá­mára ez jelenti a tisztelet megadását... Eddig még csak a nyakkendő miatt sajnáljuk bará­tainkat, közéleti polgártársainkat. S magunk is elké­pedünk, mikor belegondolunk: Jóisten! Ha ettől a kultúr-húroktól nem tudjuk megszabadítani ember­társainkat ott a kamerák előtt, mikor jutunk el odáig, hogy például a zakó levétele érdekében protestál­junk?! Nem tudjuk elképzelni, miért s kiktől ered ez az ország nyilvánossága elé kirakatba tett emberellenes fegyelem? Megdöbbent az ember, amikor például a párt egyik első országos vezetője azzal kezdte igen felelősségteljes munkáját a tévé Fórum-án, hogy ked­ves természetességgel elnézést kérve, levetette zakó­ját, ám utána hallotta a susmust: „Mirevaló volt ez? Na de biztos forrásból tudom, megkapta érte a ma­gáét ...” — Hát kérem, ekkora vaskalapokkal járnak- kelnek még köztünk egyesek. Amikor annyira, de any- nyira nem tudunk természetesen viselkedni! Még. Hogy némelyek majd elájultak seprűnyél-me- rev „előkelőségükben”, amikor a filmhiradóban Fidel Castrót olyan „közönséges” helyzetben látták, hogy az üzemlátogatáskor nem restellte elkérni a munkástól a szerszámot és „államférfiúi” kezével ki is próbálta, „S úgy jött ki a gépek közül, olajos kézzel!” — „Ah! Gyorsan egy csöpp kölnit, mert elájulok!” S Fidel Castrónál maradva még. Milyen jó szolgálatot tettek a tévések, filmesek a demokratizmus szellemének, a természetességre való ösztönzésnek ilyen epizódok „el­kopásával”. Meg olyanéval, mint amikor a parla­menti tárgyalóasztal mellé telepedő forradalmár vil­lámgyorsan elkapta az asztallapra maga elé tett sap­kát, s aranyos magátólértetődéssel akasztotta a síil- faragott szék karjára. Ahonnan persze mindjárt le­vették „illemre” sokat adó kezek. Lám, a televízió munkásainak nyakkendőjétől, za­kójától nem is volt olyan nehéz, sőt szinte magától jött, — eljutni a demokratizmusig, a természetes vi­selkedésig, az emberközelségig. Rettenetes belegon­dolni —, minderről még úgy kell győzködnünk egy­mást, hogy közben szenvedélyes viták lángolnak fel: illik-e, nem illik-e? Pedig, ha igaz is, hogy a stílus, a forma is fontos az emberi kapcsolatokban, ennyire ne misztifikáljunk külsőségeket. Higgyük el önma­gunknak, hogy lehet tisztelni, becsülni bennünket ak­kor is, ha a televízióból — kánikulában — nyakkendő nélkül, zakóra kihajtott ingnyakkal — vagy akár — horribile dictu — csak rövidujjú ingben szólnak hoz­zánk, beszélgetnek velünk. Kérem, ha valakik nem hinnék, szavaztassanak meg minket, tévénézőket. Mondjuk — villanykapcso- lásos módszerrel. Hátha úgy több világosság lesz a fejekben mind­erről. —th — n

Next

/
Thumbnails
Contents