Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-28 / 150. szám

4. oldal Nyolc nap nyár Június a vége felé köze­ledik. Itt az üdülési sze­zon! Vajon milyen felele­tet kapunk az üzemekben „a hol tölti a szabadsá­gát?” kérdésre. A válasz előtt leírok egy számot: Magyarországon a statisz­tika szerint minden 14 év­ben jut szakszervezeti be­utaló egy dolgozónak. Sze­rencsére a valóság koránt­sem ilyen sötét. Sőt van, ahol az átlagnál jobb. — Az idén családtagok­kal együtt a vállalat dol­gozóinak 46 százalékát tudjuk valamilyen formá­ban üdültetni — mondja Csényi József, a Kecske­méti Baromfifeldolgozó Vállalat kiskunhalasi gyár­egységének szb-titkára, mialatt kiteríti nyilvántar­tásait. Egy lélegzetre so­rolja a számokat: — ötvenhárom szakszer­vezeti beutalónk van, a nagyvállalat siófoki üdülő­jében pedig huszonnyolc dolgozónak jut hely. Ab­ban, hogy ezenkívül is még sokan tölthetik sza­badságukat távol Halastól a harkányi saját nyara­lónknak van legnagyobb szerepe. A 48 százalék titka — Kezdjük a szakszer vezeti beutalókkal. — Több okból is ezek a legbonyolultabbak. Sokszor kapunk ugyanis beutalót elő- vagy utószezonra, s ezekre nemigen találunk jelentkezőt. Nemcsak a „teleléstől” idegenkednek az emberek, van a húzó- dozásnak praktikusabb ma­gyarázata is. Az év elején magam sem veszem ki szí­vesen a szabadságom — hiszen valami mindig köz­bejöhet —, télre pedig már elfogy. Fizetés nélkülit Földgáz 500 lakásba Jó ütemben halad a gázvezeték építése Kiskun­félegyházán, ahol az idén Fürst Sándor és a Kossuth utcában fektetik le a cső­hálózatot. A Dél-magyaror­szági Gázszerelő Vállalat dolgozói végzik a 13 millió forint költséget igénylő ki­vitelezési munkát, melynek révén több mint félezer vá­rosi lakásba vezethetik be rövidesen a földgázt. igénybe venni két hétre egyszerűen luxus. Beutalót visszaadni pedig rossz tak­tika, mert azzal jár, hogy a következő évben keve­sebbet kapunk. Hajdúszo­boszlónak, Héviznek meg­van a kialakult nyugdíjas klientúrája, a többivel há­zalunk. Megpróbáljuk el­sütni néha jutalmazás cí­mén. A legnagyobb baj mégis az, hogy kevés a családos beutaló. Évente legfeljebb egyet-egyet sikerül elcsíp­ni. Ezért határoztuk el, hogy saját üdülőt építünk. Harkányt választottuk, mert az üzemben — külö­nösen a hűtőházainkban — az ízületek mennek tönk­re, s legtöbben a gyógyvi­zet keresik. Azután Har­kányban olcsóbb volt a te­lek is, s az sem mellékes szempont, hogy a szolgál­tatások a Balatonnál jóval drágábbak. Az elosztás — A fóka még így is kevesebb, mint az eszkimó. Igyekszünk hát minél ész­szerűbben gazdálkodni az öt szobával és a két bé­relt víkendházzal. Meny­nyire sikerül? Az idén, bár a tatarozás egy héttel to­vább húzódott a tervezett­nél, 275 felnőtt és 80 gye­rek pihenhet Harkányban. A turnusok 8 naponként váltják egymást, vasárnap­tól vasárnapig. Ez az idő­tartam az optimális: több jelentkezőt fogadtunk el, s csak hat nap szabadság kell hozzá. Az utazásra nem kell két napot kal­kulálni, a vállalati autó­busz hozza-viszi a dolgo­zókat. Kilenckor már fü­rödhetnek, vissza pedig 4 órakor indulnak. Az elosztás alapelvei kö­zül a legfontosabbnak: a két nyári hónap a csalá­dosoké, főszezonban két­évenként adunk beutalót, szeptembertől a nyugdíja­sok üdülhetnek térítés nél­kül. A kérelmek jogossá­gát a szakszervezeti bizott­ság bírálja el. Természete­sen van kivétel is. Akik a legtöbb társadalmi mun­kát végezték a nyaraló­építésnél jutalomból az egymást követő években is üdülhetnek. Megpróbáljuk teljesíteni az egyéni kívánságokat, például azonos hétre be­osztani az egy kollektívá­ba tartozókat. Sokan a bé­relt víkendházakhoz ra­gaszkodnak. Sajnos, két év múlva lejár ezek bérlete. Szeretnénk meghosszabbí­tani a szerződést, hiszen ellenkező esetben harminc­hét családdal üdültethet- nénk kevesebbet. Azután pedig 4—5 év alatt taiyi összegyűlik majd a saját üdülő építéséhez szükséges összeg. Költségvetés kicsiben Míg a szakszervezeti bi­zottság a beruházáshoz szükséges anyagi erőforrá­sokat latolgatja, pillant­sunk be az apróbb bü­dzsékbe. A költségvetés ugyanis az üdülési terv családi vitájában a leg­fontosabb napirendi pont. Erre a legilletékesebb mint háziasszony Lajtai Benőné. — Én a víkendház és az önellátás híve vagyok. Tíz éve minden nyarat az A épületben töltünk. Itt a magam ura vagyok, nem kell senkihez alkalmaz­kodni. Az anyagiak? Sa­ját gyakorlatomból kiin­dulva 500—600 forintból kijön egy négytagú csa­lád ellátása. De készítsünk tételes költségvetést: A szobáért naponta 20 forintot fize­tünk, az autóbusz oda— vissza 24 forint. A legol­csóbb a saját háztartás ve­zetés, a főépületben reme­kül felszerelt konyha van. Aki akar több nanra előre megfőzhet, s az ételt be­teheti hűtőszekrénybe. A legfontosabb nyers­anyag a hús. A vállalattól olcsón kapunk baromfit, a szállítás sem gond, levi­szi az autóbusz. A mérsé­kelt számla receptje te­hát: csináld magad. Hát persze ki-ki ízlése és pénz­tárcája szerint választhat mást. Ez elvileg igaz, ma azonban még két tényező közül az utóbbinak jóval nagyobb a meghatározó szerepe. A felsoroltakhoz hasonló kezdeményezésből mind többre van szükség, hogy vékonyabb erszény­nyel is kellemesen teljen a nyolc nyári nap, amit mindenki megérdemel. P. M. 1972. június 28, szerda Együttműködés a nagy- és kisgazdaságokkal Az idén minden eddi­ginél több hízott sertés felvásárlására számítha­tunk a közös és háztáji gazdaságokból. Az állo­mány örvendetes növeke­dése előreláthatóan 415— 420 ezer hízó átvételét te­szi lehetővé. Amellett, hogy ez segíti az ellátást, gondot okoz a felvásárlás és a feldolgozás megszer­vezésében. Említést érde­mel, hogy jelentős meny- nyiségű sertés kerül ex­portra is az idén. Szintén gondok jelent­keznek a szarvasmarha­felvásárlásnál. Az utóbbi időben bizonytalanságot ta­pasztalhatunk a háztáji és a kisegítő gazdaságok kö­rében az üszőborjak érté­kesítését, felnevelését ille­tően. A szarvasmarha-állo­mányt ezenbelül a tehén­létszám — fejlesztése megköveteli, hogy a háztá­ji gazdaságok tébécé- és brucellamentes környezet­ben levő teheneinek üsző­borjai továbbtenyésztésre, kerüljenek, elsősorban a szakosított nagyüzemi te­lepeken. Érdek fűződik ahhoz is, hogy ilyen állomány kerül­jön a kisgazdaságok te­hénlétszámának utánpótlá­sára is. A gúrnőkor- és bru­cellamentesnek nyilvání­tott községekben a megyei álattenyésztési felügyelőség vásárolja fel az üszőborja­kat, közvetlenül a terme­lők udvarában, kilogram­monként 35 forintért. Eze­ket az üszőborjakat első­sorban a nagyüzemi tele­pek benépesítésére és az állomány fejlesztésére ve­szik át. Az állatforgalmi és húsipari vállalat a fel­ügyelőség elhelyezési lehe­tőségét meghaladó kíná­latból vásárol, hasonlókép­pen fertőzésmentes udva­rokból. Egyúttal szerződést köt a jószágok helyben történő felnevelésére, illet­ve a későbbiekben lebo­nyolításra kerülő felvásár­lására. A vállalat megbí­zottjai a gazdákkal megbe­szélik a feltételeket. A te­nyésztők több lehetőség közül választják ki a ne­kik legmegfelelőbb értéke­sítési, illetve felnevelési formát. Ha a termelő vál­lalja a jószág felnevelését, értékesítési szerződést köt Ha nem, átvételi szerződést köt a vállalat és egyúttal gondoskodik a jószág fer­tőzésmentes gazdaságokba történő elhelyezéséről. A gümőkor- és brucellózis­mentességet igazolni hem tudó háztáji és egyéni gaz­daságok üszőborjait is ér­tékesíteni lehet a piacokon, vásárokon vagy a vállalat által szervezett átvétele­ken. Élve a lehetőségekkel, ezideig csaknem 200 üsző­borjú értékesítésére már meg is kötötték a szerző­dést. A vállalat már gon­doskodott arról is, hogy ezek a jószágok fertőzés­mentes környezetben fel­nevelésre kerüljenek. A fertőzésmentességet igazolni nem tudó kisgaz­daságokból áprilisban és májusban több mint 1100 borjú került átvételre, 800- zal több mint az elmúlt év azonos időszakában. A vál­lalat 740-et, részben a má- tételki Győzelem, részben a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezetben he­lyezett el továbbhizlalásra. Ä szerződés értelmében a tápokról takarmányokról is gondoskodik és szakta­nácsadással is szolgál. E2 ÖV negyedik negyed­évének tehermentesítése érdekében mindazok a gaz­daságok, amelyek augusz­tusban, szeptemberben és októberben értékesítik ex­portra szarvasmarháikat, a? egyébként szerződés sze­rint járó felárakon kívül további 500 forint export­felár kiegészítésben része­sülnek. Érdemes tehát fe­lülvizsgálni a gazdaságok­nak az értékesítés novem­ber, decemberről történő előrehozásának lehetősége­it. Amennyiben a közös gazdaság nem rendelkezik az ehhez szükséges tápok­kal és takarmányokkal, a vállalat segítséget tud nyújtani. Közremködik az tlniverz I. elnevezésű, a szarvasmarhák gyors hiz­lalását elősegítő takarmány beszerzésében. Fodhraczky Jenő felvásárlási főosztályvezető Gazdag program a népfrontnál Ma szövetkezeti nap f/* I // •• •• Kiskoroson Megyénk népfrontmoz­galmában nincs nyári szü­net. Üléseket tartanak a népfront helyi bizottságai, elnökségei, rendszeresek a a népfront klubfoglalkozá­sok, s tevékenykednek a különböző munkabizottsá­gok is. E héten kedden, Dunapatajon tanácskozott a népfront kalocsai járási elnöksége. Községpolitikai, népfront—tanácsi együtt­működési, valamint műve­lődéspolitikai kérdéseket vitattak meg. Kiskőrösön, a nagyközségi népfrontbi­zottság közreműködésével, szerdán este megemléke­zésre kerül sor a nemzet­közi szövetkezeti nap al­kalmából. A gyűlésen ott lesznek a nagyközség vala­mennyi szövetkezeti szer­vének képviselői, s dr. Weither Dániel, a megyei népfrontbizottság alelnöke, a Petőfi Népe főszerkesz­tője mond beszédet. A megyei népfrontbizott­ság vezetői csütörtökön pe­rui vendégeket fogadnak Kecskeméten. Ugyanezen a napon Kiskunfélegyházán a városi honismereti bizott­ság tart munkaértekezletet. Június 30-án délelőtt a megyeszékhelyen a nem­zetközi agitációs munka feladatairól tanácskoznak a járási és a városi népfront­bizottságok titkárai akik délután Orgoványon béke­gyűlésen vesznek részt, termelőszövetkezetbe és ta­nyai népfrontbizottsághoz látogatnak el. 19. Szász a logikai sorban már csak egyetlen figurát keresett, Frischt, a Gestapo megbízottját, bár ugyan­ilyen erővel lehetett a keresett személy Carl von Clo- dius, a német birodalmi külügyminisztérium gazda­ságpolitikai osztályának helyettes vezetője is. A német követelések tételei Szász előtt feküdtek, s elő sem kellett vennie gyűjteményéből, már fejből tudta: „...A németek követelik egy millió tonna bauxit kiszállítását... A németek követelik 400 ezer tonna bauxit kiszállítását... A németek követelik 50 ezer hízósertés kiszállítását...” És így tovább. A téte­lek egyre nőttek, s velük arányban a német fél foko­zatosan megszüntette a fizetéseket. A szállító vállala­tokat a Magyar Nemzeti Bank kártalanította, kliring- hitel alapján, s a német adósság egyre jobban növe­kedett. Horthy kabinetirodáján talált feljegyzés tanú­sága szerint Németország tartozása 1943-ra már 640 millió márka volt, ami az akkori pengő-márka értéket véve alapul, egymilliárd pengőnek felelt meg. Ezt a folyamatot indította el Gömbös, az akkori Bauxit Trösztnél oedig Clodius vagy dr. Werner Daitz. Ha ebből indulok ki — gondolta Szász —, akkor szinte lényegtelen a bizonyítási eljárásomban, hogy megtudjam, Frisch maga járt-e el, vagy parancsnoka, feljebbvalója dr. Wemer Daitz. Ki támadhatta meg a Bauxit Trösztöt?... Nem a személy fontos, hanem a szándék. Valószínűnek látszik azonban, hogy Daitz körülnézett előbb Magyarországon, Berlinben megtár­gyalta a dolgokat Hugenberggel, a Gestapo gazdasági osztálya délkeleti csoportjának vezetőjével, s aztán Hugenberg szemelte ki Frischt, a rátermett embert. Mert a végrehajtás — ha személyekről volt szó — mindenképpen a Gestapo hatáskörébe tartozott. Frisch- nek gazdasági képzettséggel kellett rendelkeznie, mint bizonyos vonatkozásban a téma szakértőjének. Nyil­ván több hetes útra küldték Budapestre, tanulmá­nyozza a bauxitügyet. Talán Svájcba is elment, s megkereste azt a személyt, aki tudott egyet s mást a híres Blancart-bankházról. Hogy a németek miért határozták el a Bauxit Tröszt megtámadását? Napnál világosabb. Schröder elnökön kívül a legtöbb vezető inkább angolszász beállított­ságú, a nyugati tőkés viszonyokat kedvelő ember volt, akinek ragyogóan megfelelt a svájci tőke megbízha­tósága, soha el nem apadó forrásként való bugyogása, a részvények csendes és állandó emelkedése. A német érdekeknek pédig csak az felelt volna meg, ha a Tröszt — legalábbis a részvények többsége, s ezáltal az irányítás — német kezekbe kerül. Svájc viszont független és erős volt, ami a pénzvilágban betöltött szerepét illette. A Bauxit Tröszt vezérkarát meg kel­lett nyerni, meg kellett hódítani, vagy el kellett őket veszejteni. Ami nem hajlik, törik... Az első lövés leadására ki kellett szemelni egy ma­gyar honpolgárságú, megbízható, jó helyzetben levő személyt. Miért éppen Rajniss Ferencre esett a dr. Wemer Daitz—Hugenberg—Frisch trió választása? Mi sem egyszerűbb ennél! Rajniss Ferencről nem hiába mondta Bajcsy-Zsilinszky: — Erről a csirkefogóról mindent feltételezek... A későbbi laptulajdonos, a hírhedt Magyar Futár, a náci megszállta Európa leg- vadabbul uszító, legdurvább hangú szócsövének szer­kesztője 1932 végén Németországba ment. és vissza­térve, jobboldali csoportot kezdett szervezni. Hamaro­san munkatársa lett az Üj Magyarságnak, a német pénzen indított nácitámogató lapnak Rajniss hirtelen bekerült a parlamentbe is. Frisch keresve sem talál­hatott volna Rajnissnál alkalmasabb, megfelelőbb em­bert arra, hogy a parlamentben megtámadja az akkor még svájci érdekeltségű Bauxit Trösztöt. Szász új szalagot fűzött a magnóba és a készülék­ből dr. Kovács György katonai szakértő hangja sza­kította meg a csendet. Szász a lehető leghalkabbra állította a hangszórót... „Göringnek csak bombázó­gépekből 3 ezerre volt igénye. A Luftwaffe fejleszté­sénél még a hadiflottát is háttérbe szorították. Rund- stedt tábornok, a szárazföldi erők főparancsnoka, ami­kor szó került az angliai partraszállásról, azt kérte, 48 óra alatt 300 ezer katonát dobjanak át teljes fel­szereléssel, tankokkal, ágyúkkal, kézifegyverekkel együtt. Dönitz tengernagytól Hitler azt kérdezte, meny­nyi hajóűrtartalom szükséges ehhez? ... Kiderült, még az egynegyedével sem rendelkezik a náci hadiflotta. — Akkor a levegőből kell őket tönkretenni — mondta Hitler —, akkor nem támadhatják meg a hajókat és maguk ráérnek lassúbb ütemben áttenni az embere­ket ... — Ez olyan lenne, kancellár úr — mondta Rundstedt —, mintha csapataimat egy húsdarálón en­gedném keresztül. — Ez annyit. jelentett, hogy sok alapanyagra volt szükségük? A duraluminium gyártására gondolok... — Igen, feltétlen. Szász kikapcsolta a magnetofont, és miközben fel­vette a fotókópiát, Rajniss Ferenccel ismerkedett. Em­lékezett a Népbíróság anyagából arra, hogy Rajniss 1930 táján még a szociáldemokratákkal kacérkodott. Az OTI-ban, ahol tisztviselő volt, még azt állította, hogy a horogkereszteseket elsöpri az idő és a nép Aztán két év alatt tökéletes fordulatot csinált, má' lóra nyergeit. Harcos fajvédő és nemzeti szocalists lett. Pénzt várt és kapott. Szász maga elé képzelte a 30-as évek parlamentjét, az elnököt, aki a szent-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents