Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

f 6. oldal 1972. Június 23, péntel Pártszervezés — pártirányítás sA/y/toífszeműt el világban Ismeretlen tájak, orszá- . gok, emberek megismerése az emberiség legősibb vá­gyai, törekvései közé tar­tozik. Ennek érdekében ma milliók és milliók indulnak útnak és járják a világot. 1971-ben több mint 180 millióan vándoroltak or­szághatárokon át; a turiz­must joggal tartják a szak­emberek korunk egyik leg­jelentősebb mozgalmának. Ebből a modern népván­dorlásból természetesen ha­zánk sem marad ki. Ma­gyarországra tavaly hat­millió külföldi utazott: nagy részük rövidebb, hosz- szabb időt töltött nálunk, kis részük csak átutazott hazánkon. Az egymilliót is meghaladja azoknak a ma­gyaroknak a száma, akik külföldre utaztak. Az adatok azt is érzékel­tetik, hogy az idegenforga­lom jó bevételi forrás. Az országok az elmúlt évben összesen 20 milliárd dol­lárra tettek szert ezen az úton. A nemzetközi turiz­mus gazdasági haszna tehát könnyen felismerhető. De legalább annyira magától értetődőek politikai elő­nyei is. Igen, politikai vo­natkozásait említjük, s ez nem valamiféle erőltetett belemagyarázás, hanem a tények reális számbavéte­le. Vajon nem szolgál-e nemes politikai célokat az idegenforgalom azzal, hogy — mint a világon elterjedt jelszava hirdeti — „útle­velet ad a békéhez”? Elő­segíti, hogy a népek job­ban megismerjék egymást, következésképpen köze­lebb kerüljenek egymás­hoz, Érvel az emberiség kultúrkincseinek megőrzé­se, a természet, az embe­ri környezet védelme, a jó­szomszédi kapcsolatok mel­lett. S vádolja mindezek ellenségeit, akik a békés érintkezés helyett a háború mezején akarnak találkozót adni a népeknek. Az idegenforgalom jól szolgálja politikánkat azzal is, hogy a szocialista orszá­gok barátságát a tömegek barátságává segít fejlesz­teni. Az internacionalizmus milliók és milliók ismeret­sége, kölcsönös látogatása révén is mind erősebbé, teljesebbé válik. A tőkés országokkal bo­nyolódó idegenforgalmunk politikailag ugyancsak hasznos. A kiutazó ma­gyarok saját szemükkel győződhetnek meg a kapi­talista világ valóságáról, ezáltal látókörük is bővül, fokozatosan eloszlik a nyu­gati propaganda által mes­terségesen húzott ködfüg­göny, és jobban előtűnnek a realitások. S elsőrendű érdekünket szolgálja az is, hogy a kapitalista orszá­gokból — sokszor előítéle­tekkel, a hamisító propa­gandától megtévesztve — é~kező turisták meggyőződ­hetnek róla: Magyarország hagyományait ápoló, kor­szerűsödő. dinamikusan fejlődő szocialista ország. Társadalmunknak tehát előnyös a nemzetközi turizmus. hozzászámítva azt a kedvező politikai ha­tást is, amit a nagyvilág­gal tartott intenzív kapcso­latok kiváltanak. Joggal beszélhetünk tehát az idegenforgalom politikai összefüggéseiről. Ezrir az összefüggések rév!' g'ta- nak, hogy ellentétes országai között is bonyoló­dik, ennél fogva nem vá­lasztható el mereven a két világrendszer harcától. Sőt, színtere is ennek a harc­nak, olyan értelemben, hogy lehetővé teszi a szo­cialista és a kapitalista va­lóság összevetését, a szemé­lyes véleményformálást. Ebben a felfogásban — vagyis hogy harci terepről van szó — nyilvánvaló, hogy a politikai előnyök mellett politikai veszélyek­kel is számolnunk kell. Szembe kell néznünk azzal, hogy ellenfeleink tudato­san felhasználják ellenünk az idegenforgalom kínálta lehetőségeket. A turizmus szélesre tárja egy-egy or­szág vendégváró kapuját, de azon keresztül nemcsak becsületes emberek, hanem rossz szándékúak is közle­kednek. Az idegenforgalom már régen megjelent a szo­cialista világot támadó úgy nevezett fellazító taktika fegyvertárában. A burzsoá propaganda főleg a kapitalizmus iránti illúziók keltésére használ­ja fel az idegenforgalmi le­hetőségeket. Igyekszik fel­készíteni a szocialista or­szágokba utazó turistákat arra, hogy a nyugati élet­forma, életfelfogás szószó­lói legyenek. Ez a felkészí­tés esetenként direkt, tehát közvetlen propagandafel­adatok ellátására szól, ese­tenként csak közvetett, va­gyis a szokásos turistain­formációk között sorolja fel a propagálásra javasolt témákat. A turizmus csa­tornáit nyugati propagan­daanyagok becsempészésé­re és terjesztésére is kiak­názzák. A Nyugatra érkezett magyarok „megdolgozása” ugyancsak a fellazítás gya­korlatához tartozik. Ez he­lyenként már a program szervezésnél kezdődik, és tart a magyarul tudó ügy­nökök egész hadának be­vetéséig. Közismert példák vannak arra, hogyan pró­báltak disszidálásra csábí­tani a magyar turistákat, s hírhedt a Szabad Európa Rádió ún. kikérdező akció­ja, amelynek keretében provokatív kérdéseket tesz­nek fel a hazánkból kapi­talista országokba érkezők­nek. Az idegenforgalomban rejlenek olyan veszélyek is, amelyek főleg akkor fe­nyegetnek ténylegesen, ha közvéleményünk bizonyos kérdésekben nem eléggé tájékozott. Akadnak pél­dául, akik az idegenforga lom adta képet félreértve úgy gondolják, hogy a ha­zánkba kapitalista orszá­gokból érkező vendégek az egész tőkésvilág lakossá­gának átlagát reprezentál­ják. Vagyis a nálunk ven­dégeskedő turista alapján úgy vélik, hogy a tőkésvi­lágban mindenki ilyen te­hetős. Ezt az illúziót elosz­latják a tények, amelyek szerint hazánk először. iS nem az egész tőkésvilággal hanem annak legfejlettebb országaival bonyolítja le idegenforgalmát, másodszor pedig a turisták jórészt a városi nagypolgárságból te­vődnek össze (Olaszország­ból pl. szicíliai paraszt aligha jön turistaútra Ma­gyarországra), tehát sem­miképpen sem tekinthetők valamiféle „társadalmi át­lagnak”. Mindezt tudva Utazni, vendéget fogadni akkor is jó, ha annak szá­munkra kedvező hatását a burzsoá propaganda ronta­ni próbálja, s a békés érintkezés lehetőségeivel visszaélve a turizmust sa­ját, reakciós taktikájának szolgálatába próbálja állí­tani. Hogy az utazás va­lóban élménydús legyen, nyitott szemmel kell jár­nunk a világban. Kellő nemzeti büszkeség, állam- polgári hűség, realista né­zőpont nyújt biztosítékot arra, hogy örömünket — akár mi utazunk, akár hoz­zánk jönnek — a fellazító próbálkozások ne ronthas­sák el. P. T. Gyomirtás — vegyszerek nélkül A Mecsekben levő Hida­son érdekes kísérletbe fo­gott az itt működő bogyós- gyümölcs-termelő szakcso­port: papírszőiiyeggel véde­keznek a gyomosodás ellen. Fillérekért vásárolt hulla­dék vagy selejt kartonlapo­kat helyeztek el a ribizli- bokrok között a földre. A papírszőnyeg összefüggően befedi a talajt, elzárja a fénytől, s így megakadá­lyozza a gyomnövények ki­kelését. A csapadék ter­mészetesen akadálytalanul bejut a talajba. A szakcsoport csaknem ötezer négyszögölnyi terü­letén alkalmazza a gyom­irtásnak ezt az érdekes, új módszerét. Ha a kísérlet beválik, akkor a hidasi szakcsoport más bogyós­gyümölcsöknél is alkalmaz­za ezt a módszert. Merjünk kiállni A stoputas szerencséje máris csökkenthetők az ide- a turizmus ké: j genforgalom „táplálta” il­Yilágrendszerl hjziók. A KÖZUTAKON közle­kedők, főleg szombaton és vasárnap, de hétköznapo­kon is tapasztalhatják, hogy elszaporodtak a stoputasok. Ez nyilván Összefüggésben van a tanév befejezésével, a diákok pénz nélküli uta­zási hajlamával. Sok vita fórumon tárgyaltak a „stoputazásról”, mondtak érveket mellette és ellene. Mindez azonban nem za­varja azokat a fiatalokat, akik ilyen módon próbálják megközelíteni úticéljukat, pedig ezernyi veszély lesel­kedik rájuk, amit talán nem is sejtenek. Egy szél­sőséges, a napokban tör­tént esettel szeretnénk iga­zolni előbbi állításunkat. Vasárnap este 10 óra táj­ban egy 18 éves táborfal­vai kislány Lajosmizséről szeretett volna hazajutni. Miután a fiatalok körében eléggé elterjedt a „stopo­lás”, e kislány is kiállt az út szélére, s integetni kez­dett a Budapest felé hala­dó személygépkocsiknak. NEM SOKAT kellett vár­nia, mert egy személyautó hirtelen fékezett mellette. A sofőr, Berki Béla 30 éves, kőműves, kisiparos, Lajosmizse, Damjanich ut­ca 9. szám alatti lakos volt. Mint már ilyenkor szokás, a gépkocsivezető megkér­dezte, hova utazik? A leány gyanútlanul — mert miért is titkolta volna — el­mondta, Táborfalvára. Az alig több mint 10 kilométe­res útból csak néhányat tettek meg, amikor az autó futása lelassult, s egy kis erdő szélén megállt. A lány még ekkor sem sejtett semmit. Berki először mézes-mázos szavakkal tett tisztességte­len ajánlatot a lánynak, aki tiltakozni kezdett, termé­szetesen eredménytelenül.' Berki ugyanis kiszállt a kocsiból, durván megragad­ta a lány kezét, kirántotta a járműből, s az árok part­jára lökte. Ami ezután kö­vetkezett azt nehéz re­konstruálni. A lány ellen­állt, kiáltozott, erre Berki többször arcul ütötte... A lány szerencséjére néhány gépkocsi közeledett, ame­lyek vezetői kimentették szorongatott helyzetéből. Mondani sem kell, hogy Bérki> Bélát feljelentették, s jelenleg őrizetben várja ügyének kivizsgálását. SZÉLSŐSÉGES esetről ír­tunk, amely ' szerencsére nem általános, de mint a példa is bizonyítja, meg­történhet. Nem volna he­lyes, ha ennek az egy eset­nek a kapcsán kategoriku­san kijelentenénk, hatósá­gilag tiltsák meg a „stopo­lást”, ám az utazni vágyó fiatalok, de esetenként a gépkocsivezetők érdekében is szeretnénk kijelenteni, vegyék fontolóra: érde­mes-e néhány forintért, egy esetleges alkalomért kiten­ni a fiataloknak magukat ilyfen inzultusoknak, eset­leges súlyos büntetésnek. A RÉGÖTA tartó vitát mint már említettük, nem akarjuk lezárni, csupán fi­gyelmeztetni szeretnénk: fontoljuk meg, beüljünk-e idegen gépkocsiba. S aki stoputast vesz fél, gondol­ja meg: felelős az utas tes­ti épségéért is! Gémes Gábor A „Tiszta, • virágos Kecskemétért!” mozgalom jegyében jó pár levelet leközöltünk már a Petőfi Népében. A szer­kesztőségi asztalra is fo­lyamatosan leteszi a postás az „utánpótlást”.. Tisztelet érte a városukat szerető kecskeméti választópolgá­roknak. Hiszen a levelek megírása, beküldése már tett is a nemes cél érde- kébeii. Küldőinek emberi tartását is minősíti az írás, hiszen azt bizonyítják ez­zel, hogy nem pusztán he­lyeslői, elfogadói a város egyetértésével indult akció­nak, hanem a cselekvésnek ezt az útját-rjiódját is ki­használják, Nem sajnálják a fáradságot, tollat ragad nak, s megfogalmazzák örömüket, elismerésüket — de méginkább .észrevételei­ket, nemritkán a jogos ke­serűség szenvedélyével. Mert a leveleknek ez a tartalmi része a több. S ez így logikus. Ne azon érze­legjünk ábrándosán, amit már megcsináltunk, szép­pé varázsoltunk, hanem azért „kopogtassuk egymás fejét”, amin változtatni kell, ami méltatlan egy di­namikusan fejlődő nagyvá­roshoz, ami esetenként tűr­hetetlen. E zért adtuk ki a jel­szót: „Tisza, virá­gos Kecskemétért!” Mert még nem az, mert még sok híja van, hogy a jelszó azzal az „ért” szótaggal megkurtulva — befejezett tény lesz, valóban tiszta, virágos Kecskemét. Addig bizony jócskán össze kell szedni magunkat. Kinek-kinek közvetlen la­kókörnyezetében is helyt kell állnia, hogy tiszta, vi­rágos legyen körülötte. De még ez sem elég. Azért is helyt — sőt ki kell állnia, hogy a szomszéd is megte­gye a magáét a tiszta, von­zó, egészséges környeze­tért. Mert addig — sajnos — egymagukban vagy nemtörődöm, rendetlen em­berek kis és nagy szigetei vei elválasztva nem kevés­szer hasztalan törekszenek a jóakaratú cselekvők. Ezt érezteti a leninvárosi Her- czegh Jánosné is levelében, akinek panaszából több esztendős küzdelem tapasz­talatait, csalódásait önthet­nénk ide bőviben. Csak mutatóba néhányat. Kevés a kuka. A „szerencsés” há­zak, tehát amelyek előtt van, azzal bűnhődnek, hogy más épületekből is elébük, de a kukák mellé hordják a szemetet, lévén azok be­fogadóképessége erősen vé­ges. Így aztán csak egy kis szellő kell, s mindjárt ..ün­nepi díszt” kapnak a par­N‘ Miért Batthyány? A vendéglátó vállalat vezetői jól tud­ják, mennyire fontos szerepe van egy cukrászda vagy vendéglő elnevezésének. A sikerült neveket elfogadja az odajáró törzsközönség, ha azonban bántónak, vagy bármilyen okból rossznak ítél meg egy nevet, azt nem használja. Természetesen a nevek megválasztása nem könnyű feladat. Szellemesnek, ta­lálónak, sőt hangulatkeltőnek kell len­ni, hogy megjegyezzék, akik egyszer ott jártak. A szellemes elnevezés egyik jól pél­dája Kecskeméten a Toronyház étterem és cukrászda. A toronyházak között, földszintes épületben kapott helyet mindkettő. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a Leninváros tövében a „Keceli” ven­déglőként számontartott üzlet felett megpillantottam az új táblát: Batthyány vendéglő. A névadót keresve a keceli Üj Élgt Szakszövetkezet vezetőit hívtam fel telefonon. Az egyetlen ember, aki az irodában tartózkodott — a főkönyvelő — úgy indpkolta választásukat, hogy a Batthyány utcában van, legjobb ha ez a neve is. Azok, akik néhány nappal ezelőtt megrendelték a feliratot vajon gondol­tak-e arra, hogy ki volt, milyen csele­kedettel írta nevét történelmünkbe Batthyány Lajos? Bizonyára nem. Mert akkor semmi- képpen_ sem az 1848-ban alakult első felelős 'magyar kormány tragikus sorsú elnökéről, aki nem kívánt egyezkedni az osztrák elnyomókkal, s ezért fejével fi­zetett — nevezték volna el jómenetelű kisvendéglőjüket. Ez a névadás riasz­tóan ügyetlen, a reformok nagy már­tírjáról kocsmát keresztelni el. Megnyugtató, hogy a „Keceli”-ként emlegetett üzletet továbbra is így hív­iák az odajáró, esetenként betérő ven­dégek, de ezt a csorbát névtábla vál­toztatással is ki kellene küszöbölni. S. 1 kok a szerteröpködő papír­tól, egyébtől. Arról is ír, hogy meg sem nagyon próbálták aka­dályozni a rakoncátlanko- dók kártevését. „Nincs egy szigorú férfiintelem”, hogy beavatkozna: ne motoroz­zanak á kamaszok a kerten át; ne a virágágyak között focizzon apraja nagyja; ne tépjék, lopkodják ki a vi­rágokat a műkővályúkból: ne csenjék el a lépcsőház­ból is a cserepes virágot — iskoladíszítésre; ne parity- ty ázzanak a balkonokra, ablakokra — és ..........Ií ,j m ost rendesebben néz k az egész környék, az tisz tán csak annak köszünh hogy a kertészet embere már több mint egy hóna, ja itt dolgoznak, ássák ,, bokrok, virágok ágyásai t amelyeket még az osszál nagyon szép, értékes év: lökkel ültettek be, de saj­nos, kétharmadát kitapos­ták onnét.” Mint ahogy év­ről évre kiszaggatják, „el­tüntetik” a petúniát, mus­kátlit — hiába ülteti el lá­nyával a házuk előtti vi­rágvályúba ... o de ne folytassuk, mert olyan kép ma­rad meg bennünk, mintha Leninvárosban mindenütt pusztítanának, s csak „ab­szolút neveletlen” gyerekek lennének. A „fordulat”, mint saját szemünkkel lát­tuk „őrjáratunk” futó szemléjekor •— hiszen óriá­si területet szaladtunk be az első benyomásokért — itt is elkezdődött. Nagyvárosaink új negyedeihez hasonlóan itt is baj van a gyerekek mozgásterével. Bizony ke­vés az a „csikó-energiák” kitombolásához. De azért, sok múlik a szülőkön, hogy ne minden játék a környe­zet épségének, szépségé­nek rovására folyjék. Mert igaza van abban a levél­írónak, hogy: „N; csak autókat okoljunk.” S zéchenyivárosi levél­írónk a máriavárosi óvoda előtti veszélyek a hívja fel a figyelmet. Kiásták a csatornát, mert a betoncső be­törött. A szennyvíz sza­badon gyűlik fel. Hóna­pokkal azelőtt szólt az óvo­davezetőnek, aki viszont a Vízmű számlázó j ára várt, hogy „majd szól neki”. A fülöpszállási vonalon bejáró dolgozók Kecske- mét-Alsó pályaudvarának környékéről írnak. 10—15 éve utaznak, s mindig rosszabb itt a helyzet; sok a piszok, esőzéskor bokáig ér a víz, a sár. Hosszú esz­tendők óta velük együtt szenvedik ezeket a viszo­nyokat a kerekegyházi, la- josmizsei vonal utasai is. Kérik, arrafelé is nézze- nak el gyakrabban, akiken áll a kifogásolt állapotok megszüntetése. V annak még hibák — mondhatjuk a má ironikusa koptatott kife: zéssel. De a most hivat- zott levelekből is kitűn: mennyire szerteágazó fe adatsor hárul máj! ille- kesekre, választópolgárok ra egyaránt — a rendt”. remtés szempontjába»' Hogy mi pénzt fektetünk ,nagy bukszából” váro­sunk szépítéséra, tisztasá­gára, sokszor felemleget- • jük. Hogy mennyi ebből még az ablakon kidobott pénz, arra minderképoen úgy ébredünk rá, ha elő­ször mindannyian a ma­gunk közvetlen életteré­nek rendjére, tisztaságára figyelünk fel. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents