Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-23 / 146. szám
4. oldal W7~ •• •• r a r • a r Közösseget sújtó igazságtalanságok MIKÉNT VAN AZ, hogy még manapság is ezer és egy féle módon lehet egy embert lehetetlenné tenni? A munkahelyen főleg, de a lakóhelyi, s általában a szűkebb-tágabb társadalmi közegben is. Helyi hatalmasságokkal, kiskirályokkal keverednek jobb sorsra érdemes egyének meddő, kilátástalan küzdelembe, mert ebből többnyire vesztesként kerülnek ki, megtépázott hittel, s az „önkéntes száműzetésbe vonulás” nem túl biztató perspektívájával. Ha neveket nem is említek, mégsem egészen a „levegőbe” rovom e sorokat. Egyrészt a szóbanfor- gó ügyeket feszegető cikkeinkre érkező sűrű és érzékeny reagálások, másrészt a megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság aktái jelzik — egyebek között — hogy a téma időszerű, nagyon is jelen van napjainkban. A TERMÉKEIRŐL talán híres, de vezetőinek magatartásáról annál hirhedtebb kátéesz — utóbbit e sorok írója már néhányszor a nyilvánosság elé tárta, sajnos, különösebb eredmény nélkül — ismét nyugtalanító formában ad hírt magáról: tagjai, illetve volt tagjai panaszlevelekkel keresnek meg, amelyek felháborító dokumentumai a hűbéri mentalitású, a törvényességet lépten-nyomon kijátszó pöffeszkedésnek. A levelekből elkeseredés árad, s le nem írottan is ott vibrál a kérdés: Meddig tehetik még? Értesüléseink szerint többen nem győzik kivárni a helyzet jobbra- fordulását — mondjuk ki magyarán: a személyi változásokat a vezetésben —, s ezért inkább odébbáll- nak, máshol, más munkahelyen remélve boldogulásukat. Előfordult, hogy egy termelőszövetkezeti alkalmazottat azért zártak ki az őt megillető ‘negyedéves prémiumból, miután egy alkalommal nem vállalta a túlórázást, amelyet a napi rendes munkaidő befejezésekor közöltek vele „előrelátó” főnökei. Mellesleg itt jegyezném meg, hogy a termelő- és szakszövetkezeti alkalmazottak érdekképviselete még formálisan sincs megoldva. AMI PEDIG páratlan a maga nemében, a munkáltató egyik alkalmazottja munkabéréből azon címen akart levonni — méghozzá nem is részletekben, hanem egy összegben — több mint háromezer forintót, mert az illető a saját pénzén vásárolt állatokat — sertést és szarvasmarhát — nevelt, ugyancsak a saját pénzén vásárolt takarmánnyal, s e tevékenységet szabad idejében végezte. A vállalat, egy miniszteri (hasítás teljes félremagyarázásával úgy vélte, hogy a mellékfoglalkozásból származó jövedelmet munkabérként kell elszámolnia. Íme, ilyen „vegytiszta” formában kísért még manapság is a jobbágyvilág szelleme. És ez a szellem korántsem csak a despotikus vezetői magatartás terméke. A talpnyalás, a szerviliz- mus. vagy egyszerűen csak a lélektelenség, a gondolkodásra való restség áttételével érvényesül. Mert adott esetben mindig akadnak, akik „bizonyítékokat” koholnok, akik ködösítenek, akik fals információkat terjesztenek. Ahol ilyenek mérgezik a légkört, ott a becsületes, de a védekezésre fel nem készült emberekre örökös csapda leselkedik. KÉTSÉGTELEN, jó adag igazság van egynémely nyugati szociológusnak abban a megállapításában, hogy az egyén a szervezettel szemben szükségképpen alulmarad. De rögtön tegyük hozzá, hogy csak! abban az esetben, ha az i egyén csupán önmagára kénytelen támaszkodni, vagyis ha senki sem áll ki mellette. Nálunk, szocialista viszonyok között, nem ez a törvényszerű, hanem az, hogy az egyén — amennyiben rászolgál — garanciát kap a közösségtől, sőt magától az egész társadalomtól. Annak intézményesített érdekképviseleti szerveitől elsősorban. Csakhogy a szóban forgó ügyek elburjánzása láttán óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon mindenütt hatékonyan működik-e nálunk az érdekképviselet. Nem mernék egyértelmű igen-nel válaszolni. Mert nem szükségszerű az, hogy a munkáltató és a munka- vállaló közötti minden ösz- szezördülés, vagy érdekellentét a megyei, vagy éppen az országos fórumoknál kössön ki. Amikor a viszony már jóvátehetetlenül elmérgesedett, amikor már késhegyig megy a küzdelem. S EGYSZER már szemügyre kellene venni a minduntalan bűvös varázsigeként hangoztatott „munkáltatói érdek” valóságos tartalmát is. Amikor vétlen emberek „kicsinálásáról” van szó, kiderül, hogy az érdek álarca mögött minden egyes esetben a legkicsinyesebb önzés, a leg- alantasabb presztízsféltés, a legstupidabb hiúság húzódik ' meg. Csakis ez a magyarázata annak, hogy fontos kérdésekben túlzottan nagyvonalú mucsai oligarchák — ha mások félre- állításáról van szó — meglepő aprólékossággal, szenvedéllyel, jobb ügyhöz méltó buzgalommal ügyködnek hatalmi pozíciójuk megszilárdításán. Igen ám, csakhogy a presztízs gátlástalan védelme kétélű játék, minthogy a közösség tekintélyének csorbulásával jár együtt, öntudatos emberek — az igazi közösségeket ilyenek alkotják — a megalázást nem nagyon szívelik, nem is igen tűrik el. Márpedig azt Kell látnunk, hogy a munkahelyi igazságtalanságok, még akkor is, ha egy ember ellen irányulnak, végeredményben az egész közösséget sújtják. Ahol lábbal tiporják az emberi méltóságot, ott a körötte tétlenül állókra is ráfröccsen a sár. A TISZTULÁSHOZ, az emberibb légkör megteremtéséhez csak az együttes fellépésért, a cselekvő aktivitáson át vezet az út. Hatvani Dániel 1972. június 23, péntek A zöldségtermesztés sikerén fáradoznak Kecskeméti sajtótájékoztató Budapesten Tegnap délelőtt Budapesten, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházéban sajtótájékoztatót tartott Balázs Sándor, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet igazgatója, aki a fővárosi és megyei lapok képviselőinek beszámolt a Kecskeméten működő tudományos intézet tevékenységéről, eredményeiről és főbb feladatairól. Részt vett a tájékoztatón dr. Matos László, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője és Gádor József, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője. Az alábbiakban a tájékoztató legérdekesebb részleteit ismertetjük lapunk olvasóival. , — A zöldségtermesztés jelen helyzetében, az élelmiszer-gazdaság egyik központi problémájává vált. A fogyasztók fokozódó igényét — mennyiségben, miA hagyományos és új- rendszerű technológiák alkalmazásával is rendkívül alacsonyak a termésátlagok a külföldi élenjáró, zöldséget termesztő orszázalékban már egyszerre érnek, s az intézet által kidolgozott technológiával termesztve hektáronként 500 mázsás, vagy annál nagyobb termésre is képesek. Ezek a hagyományos .termesztésben is nagyon jól érvényesülnek. Magüzemünk állítja elő vaic.neny- nyi, hazánkban szaporításra kerülő paradicsomfajta szuperelit és elit magját, t ez a biztosíték arra, hogy paradicsomból évek óta nincsen vetőmagellátási probléma vagy maggal kapcsolatos reklamáció. Fűszerpaprikától az uborkái* A paradicsom mellet' szép eredményekkel dicsekedhet intézetünk kalocsa állomása és szegedi fűszer- paprika osztálya a fűszer- paprika komplex kutatásáA Zöldségtermesztési Kutató Intézet igazgatója, dr. Balázs Sándor sajtótájékoztatóját tartja. nőségben vagy választékban — időszakonként a termesztés nem tudja kielégíteni. Zöldségtermesztésünk főbb problémáit abban látom, hogy a hagyományos zöldségtermesztés mellett nem terjedt még el, s nem vált általánossá a nagyüzemi gépesített zöldségtermesztés azon kultúráknál sem, melyeknél külföldön már kialakult. gokéhoz viszonyítva. Az alacsony termésátlagok, az üzemi feltételek hiánya, a nagyüzemi termesztési módszerek elterjedésének akadályai miatt csökkent az üzemi zöldségtermő felület s ennek következtében az ellátásban, a feldolgozásban, az export volumenében időnként hiányok adódnak. Országos fejlesztési program A zöldségtermesztés ezen hiányosságainak felszámolására a közelmúltban a kormány határozatot hozott. A kormányhatározat a zöldségtermesztés fejlesztését, elsősorban a gépesített nagyüzemi termesztési módszerek, eljárások fokozott bevezetésével kívánja megoldani, de szorgalmazza és támogatja a hagyományos zöldségtermesztés további fenntartását és annak színvonalbeli emelését is. Ebből a fejlesztési programból sokrétű feladat hárul a zöldségtermesztési kutatásokkal foglalkozó intézményekre is. Balázs Sándor igazgató a továbbiakban a kutatómunka — köztük a kecskeméti intézet — hagyományairól és eredményeiről szólt, majd így folytatta: Intézetünk korábban tájjellegű intézmény volt, s csak 1971-től kapta feladatául a zöldségtermesztési kutatások fokozott koordinálását. Jelenleg az a célunk és feladatunk, hogy a paradicsom, a fűszerpaprika, a konzervipari uborka, a csemegekukorica, s gombatermesztés komplex kutatását a rendelkezésre álló támogatásból végezzük E feladat mellett igen jelentős eredményként tudhatjuk magunkénak a tri- ticale nemesítését is. ban. Néhány éven belől a kalocsai tájban nagy százalékban már gépi techno lógiával termesztik majd t fűszerpaprikát. Olyan faj táink vannak, melyek jó' használhatók e célra, és minőségük azonos, vagy jobt a hagyományos fajtákénál A többi zöldségnövény közül a gépi szedésre is alkalmas konzerv uborka nemesítésében értünk el szép eredményeket. A Kecskeméti 113 Fi gynoikus fajta világszínvonalat jelent Csak nővirágot fejleszt, igen bőtermő, jó színű é: keseredésmentes. Lépést tartani az igényekkel A felsorolt növények közül a legrégebben kutatott és legnagyobb ráfordítással vizsgált növényünk a paradicsom volt és ma is az. Az intézet neve azonosult a paradicsomtermesztés fo galmával. Közel három évtized alatt a kecskeméti homokról elindulva az egész ország számára megadta és előállította a mindenkori igényeknek megfelelő fajtát. A kecskeméti oaradicsom ma már az ország határain túl is méltán versenyez a legújabb és legjobb külföldi fajtákkal. Nemesítőink, akiket Mészöly Gyula Kossuth-díjar tudós irányít, mindig lépést tudtak tartani az igényekkel. Egyaránt ki tudják elégíteni a háztáji termesztők, s a növényházi kertészek igényét. A nemrég meghonosodott fólia alatti termesztéshez kitűnő fajtáink vannak, sőt a még nem elterjedt, lényegében honosítás alatt levő gépi betakarításhoz is több fajtánk és fajtajelöltünk van. Ezek 75—80 szá: Szólt a tájékoztató a cse- megekpkorica-, a gomba- és á görögdinnye-nemesítés eredményeiről is, majd így folytatta: _ A zöldségtermesztés főbb növényei mellett intézetünk évek óta foglalkozik Kiss Árpád igazgatóhelyettes vezetésével a triti- cale nemesítésével. Ez a búza-rozs hibrid egyesíti magában a két- növény jé tulajdonságait, s termőképességben, fehérjetartalomban felül is múlja azokat. Jelenlegi vetésterülete 30— 40 ezer hektár körül van,, s a legújabb nemesítésű törpe fajták elterjedése révén a hazai vetésterület akár 200 ezer hektárra is kiterjedhet. Különösen nagy az érdeklődés külföldön a triticale iránt. Jövőre jubilál... Balázs Sándor befejezésül az intézet és a termesztő üzemek kapcsolatáról beszélt, majd e szavakkal zárta tájékoztatóját: — Intézetünk jövőre, 1973-ban jubilál, 30 éve szolgálja a zöldségtermesztés ügyét. Bízunk abban hogy a gyakorlat számára olyan fajtákat, eljárásokat termesztési ismereteket tudunk nyújtani, melyekkel hathatósan segítjük elő a zöldségprogram sikeres megoldását. • A sajtótájékoztató résztvevőinek ezúttal ielentették be, hogy az Agrártudományi Egyesület és a Bács- Kiskun megyei Tanács kertészeti napok megrendezését határozta el. Az országos rendezvényre el«ö ízben ez év szeptember 7—í)-án kerül sor Kecskeméten, majd minden esztendőben ismét megtartják megyénk székhelyén. T. P. 15. Alfred Flessburger megdöbbenve 'nézte az asszonyt. Csak nem utálja ő is a németeket? Gázt adott és közben a gondolatai messze jártak. A támadás... a támadások mindig kockázattal járnak és a kockázatok támadást igényelnek. Hogyan is mondta Mussolini? Veszélyesen élni. Ez a lényeg. Ö tíz évig élt permanens veszélyben, hozzászokott és életelemévé vált. 1933. január 30-án reménydús fiatalemberként ő is ott masírozott az SA-különítmény- nyel Berlin utcáin. Már kora reggeltől kezdve hóvihar készült, a felhőket vad iramban kergette a szél. Apró száraz hó esett, olyan éles szemű, akár a gramofontű. A szél mind erősebben tombolt. Éjjel jött a bizalmas parancs, világoskor ki az utcára. Horogkeresztes zászlókat cipeltek, énekeltek. „Die Fahne hoch die Reihen fest geschlossen” — mellette Hsinz- nek megfeszültek a nyakizmai. És Heinz azóta hol van? Ott porladnak a csontjai Olaszországban, innen talán nem több, mint 400 kilométerre. — „SA marschiert in ruhig festem Schritt.. Adolf Hitler birodalmi kancellár lett. Helyettesévé von Papent nevezték ki. Alfred Flessburger négy évet járt a közgazdasági egyetemre, de nerr* tudta befejezni, rn.ert állandóan fontos, külön feladatokat kapott. Dr. Werber Daitz az NSDAP kOlkaeaekMlalmi osztályára hívta be őket, le*
