Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-20 / 143. szám
9. oldal 1972. Június 29, kedd v4 páritttunka gyakorlatából Erősödnek a párt sorai A kalocsai járás párt- szervezeteiben a X. kongresszus óta számos új módszerrel gyarapodott a pártépítő munka. A tapasztalatok jelzik: e vonatkozásban is a türelmes, meggyőző szó, a politikai nevelés került — immár tartósan — előtérbe. Figyelemre méltó, hogy a járásban folyamatos a tagfelvétel. Nagyon is találó ezzel kapcsolatban az a megállapítás, melyet Rigó Jánostól, a járási pártbizottság főelőadójától hallottunk: „A párt sorainak erősítéséhez, a taglétszám egészséges arányú növekedéséhez elsősorban kedvező politikai légkörre és jó szervezeti feltételekre van szükség.” A pártépítő munka során szerzett tapasztalatok nemcsak az alkalmazott módszerek helyességéről vallanak, hanem jelzik azt is, milyen jellegű problémákkal kell még számolni, hol jelentkeznek nehézségek a párt sorainak erősítéséért, szilárdításáért folyó munkában? Előbb néhány adat: a pártszervezetek taglétszáma tavaly mintegy 5 százalékkal növekedett. Ez az ütem megfelel a járás sajátosságainak, a politikai munka színvonalának. A legbiztatóbb, _ hogy fokozatosan javul a nők és a fiatalok aránya. Ezt közelebbről vizsgálva annyit jelent, hogy az 1971-ben felvett párttagok 30 százaléka nő, s mintegy 40 százaléka a KISZ-kórosztályhoz tartozó fiatal. Csupán a termelőszövetkezeti alapszervezetek tagfelvételeit nézve még kedvezőbb a kép. Itt ugyanis a 26 évnél ifjabb új párttagok aránya csaknem eléri az 54 százalékot. alkalmasságának megvitatása és ajánlása. A dunavecsei pártszervezetekben az idén — május végéig — 15 tagfelvételre került sor. Az összetétel több szempontból is kedvező. Valamennyien 30 éven aluliak — közülük nyolcán 19—22 évesek — és 40 százalékuk nő. A járási átlaghoz hasonlóan mintegy ötvennégy százalékuk fizikai dolgozó. S az iskolai végzettség szempontjából is kedvező a kép: 45 százalékuk általános, a többi középiskolai és egyetemi végzettséggel került a párt soraiba. Vessünk egy pillantást az alkalmazott módszerekre! A tagfelvétel fontos mozzanata az előkészítés. Öregcsertőn, Solton, Dunavecsén és Dunapatajon figyelemre méltó módszer honosodott meg. Lényege, hogy az első jelzés a pártcsoportok- ból indul el. A pártnak a legkisebb, de elsővonalbeli egységeiben adódik a legjobb lehetőség a párttagságra alkalmas emberek kiválasztására. erősítése valamennyi párt- szervezet, minden kommunista feladata. Ennek érdekében az eddiginél is nagyobb figyelmet szükséges fordítani a munkahelyi pártcsoportok tartalmasabb, hatékonyabb tevékenysége kibontakoztatására. Nem kis mértékben rajtuk múlik ugyanis, hogy a fizikai dolgozók legjobbjai mikor jutnak el a párttagságig. Az elmúlt évben mintegy ötven KISZ-es fiatal nyert felvételt a párt soraiba, szemben az előző évek 19—25 fős eredményével. A fejlődés kétségtelen, de tennivaló is akad még. A KISZ-ből felvett fiatalok többségét ugyanis nem az ifjúsági szövetség alapszervezeti taggyűlése ajánlotta a pártba, hanem a pártvezetőségek, a pártaktivisták. A KlSZ-szerve- zetek egy része nem él még kellően a X. kongresszus által biztosított ajánlási jogával. A járási pártbizottság éppen ezért felhívta a pártvezetőségek, alapszervezetek figyelmét a KlSZ-szer- vezetek ilyen tevékenységeinek fokozottabb segítésére. Nevezetesen arra, igényeljék, hogy a KISZ-tag- gyűlések napirendjén rendszeresen szerepeljen a legjobbak párttagságra való Az ezt követő folyamat elemei pedig: az egyéni beszélgetés munkahelyi és családi környezetben, megbízatás, rendszeres kapcsolat és állandó segítés a megbízatás sikeres teljesítése érdekében. S hogy milyen megbízatások a leggyakoribbak? Dunapatajon, az ÁFÉSZ pártszervezete például Vajda Gyula áruházi részlegvezetőt 1971. tavaszán vette fel tagjai közé. Amíg eljutott idáig, szakszervezeti aktivistaként, szb-titkárként tevékenykedett, közben elsajátította a legfontosabb politikai, ideológiai alapismereteket is a marxista középiskolán. Szőke Lász- lóné és Vermes Katalin megbízatása viszont a KISZ-munka volt. Dunavecsén a pártpropaganda, illetve a népművelés területéről adnak megbízatást az előkészítő időszakban, öregcsertőn és Dunaegyházán főként gazdaságpolitikai feladatokkal bízzák meg a felvétel előtt állókat. Néhány helyen az alapszervezeti munkatervekben név szerint is számolnak azokkal a párton- kívüliekkel, akikkel az utánpótlás célzatával egykét év távlatában foglalkozni szeretnének. A járási párt-végrehajtóbizottság még az év elején értékelte a pártépítő munkát. A megjelölt feladatok között ez áll: „Tovább kell fokozni a tagfelvételi munka tervszerűségét — mindenekelőtt a fizikai dolgozók körében.” Indokolt és reális célkitűzés ez. A párt munkásjellegének további Figyelmet érdemelnek a következő jelenségek is: néhány alapszervezetben viszonylag magas a kilépések, illetve a kizárások arányszáma. Az okok pedig többnyire a sértődés, ösz- szeférhetetlenség, anyagiasság, és nem ritkán a vallásos befolyásoltság. Mindez mire figyelmeztet? Két dologra feltétlenül. Az egyik: a felvételért folyamodó részletesen ismerje meg a szervezeti szabályzatot, mert a belépés élőt»' szükséges tisztázni, hogy vállalni tudja-e a párttagsággal járó kötelezettségeket. A másik: a felvételi döntés meghozatalához nem elegendő csupán az illető munkáját, magatartását, magánéletét ismerni. Jó tudni azt is, milyen a jelleme, egyénisége. A járási pártbizottság alaposan elemezte az említett problémákat és megszüntetésükre helyes határozatokat hozott. Az eddigi eredmények, s a pártépítő munka jól megválasztott módszerei máris jelzik: erősödnek a párt sorai a Duna menti járásban is. Szabó Attila A tanácsi hatáskörök rendezése A közigazgatási tevékenység korszerűsítése állandó folyamat, az alakuló, fejlődő társadalmi viszonyok újabb és újabb követelményeket támasztanak az államigazgatási szervezettel szemben, s eredményes működésről csak akkor beszélhetünk, ha a szervezet meg is felel ezeknek az új követelményeknek. Az államigazgatási szervezet és a lakosság érdekei szempontjából egyaránt indokolt, hogy a helyi szinten jelentkező ügyek érdemi elintézése is helyben — vagyis a községben, városban — történjék. Ez esetben ugyanis az állampolgárnak kevesebbet kell utazgatnia, ügye után járnia, s a hatóságnak is egyszerűbb a helyben beszerezhető információk alapján hozni meg a döntést. Ez az igény vezetett a hatáskörök fokozatos leadásához, decentralizálásához. A Tanácsakadémia Tanácsigazgatási Szervezési Intézete által végzett felmérés szerint 1967 és 1971 között 153 hatáskör került a helyi — városi, nagyközségi és községi — tanácsokhoz, s ezek többsége (78 hatáskör) a lakosságot közvetlenül érintő hatósági ügy volt. A hatáskör-decentralizálás eredményeképpen nagyközségi hatáskörbe került például a kereskedelmi igazgatás; a nagyközségi tanács szervei adják ki az üzletek, vendéglátó egységek működési engedélyét, állapítják meg a nyitvatartási időt. Az építésügyi hatáskörök nagy többsége szintén a nagyközségekhez került, sőt egyes községi tanácsok is felhatalmazást kaptak meghatárózótt építési ügyek intézésére. Növekedtek a gyámhatósági jogkörök és községi, illetőleg a nagyközségi szintre került a szociális gondozási ügyek legnagyobb hányada is (segélyek megállapítása, beutalás szociális otthonba stb.) Különösen a fejlődő, iparosodó nagyközségek számára hasznos, hogy a munkaerőgazdálkodási feladat — például a munkaközvetítés — a helyi tanácshoz tartozik. A lakosság ellátása szempontjából kiemelkedő jelentőségű az a — tanács- törvényben is megfogalmazott — hatáskör, hogy az alapfokú művelődésügyi, egészségügyi és szociális szükségleteket kielégítő intézmények létesítése és fenntartása a helyi tanácsok dolga. Ennek megfelelően a községi, nagyközségi tanácsok biztosítják — többek között — a körzeti orvosi, fogorvosi ellátást, fenntartják a bölcsődéket, óvodákat és általános iskolákat; művelődési otthonokat, könyvtárakat létesíthetnek. | A példákat sorolhatnánk, de talán az is eléggé kifejezi a hatósági igazgatás sokrétűségét, hogy a most leadott és a korábban is községekben gyakorolt hatáskörök között (pl. az adó- igazgatás, a különféle hatósági bizonyítványok, igazolások kiadása) körülbelül 6—700 a lakosságot közvetlenül érintő ügyre vonatkozik. Ez a helyzet más oldalról annyit jelent, hogy a városi és a nagyközségi tanácsok hatásköre szinte teljes egészében magában foglalja a lakosságot közvetlenül érintő ügyeket. Amennyire örvendetes a fent vázolt helyzet, annyira problematikus, hogy a tanácsi szervek nem mindig tudnak megfelelően élni a rájuk ruházott hatáskörökkel, illetőleg a kisebb községek számos, a lakosságot érintő hatósági jogkört máig sem kaptak meg. A hatáskör leadása, mint jogalkotói döntés, önmagában nem lehet elegendő a probléma megoldására. Az új hatáskör gyakorlása ugyanis többlet feladatot jelent, s ha történetesen az apparátus egyébként is túlterhelt, az új feladatok belépése az ügyintézési idő elhúzódását, vagy felületes elintézését vonhatja maga után. Egyes hatáskörök gyakorlása komoly szakmai felkészültséget kíván, míg más esetekben a különbö ző ügyvitel-technikai eszközök biztosíthatják a gyorsabb ügyintézést. Mindezek a példák világosan mutatják, hogy a hatáskörök leadása csak akkor érheti el politikai célját, ha a felsőbb szintű szervek egyidejűleg segítséget adnak a szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítósához is. A hatáskörök leadása, az ezek gyakorlásához szükséges feltételek biztosítása és az ügymenetek egyszerűsítése természetesen csak egyik oldalát jelenti az államigazgatás korszerűsítésére irányuló komplex folyamatnak. Kétségtelen, hogy a jelenlegi helyzet még nem tekinthető ideálisnak, de az elmúlt években bekövetkezett változások, s a most folyó racionalizálási munkák egyaránt arra engednek következtetni, hogy a lakosság és a hatóságok kapcsolatának további javulására számíthatunk. Dr. Zsuffa István, a Tanácsakadémia Tanácsigazgatási Szervezési Intézet tudományos munkatársa Dr. Gál Sándor sorozata a szövetkezeti nyugellátásról XI. A nyugdíjalap ADK 63. 2-es PANTHER TÍPUSÚ AUTÓDARU, valamint VÖRÖS CSILLAG DUTRA DÖMPEREK ELADÓK. Érdeklődni lehet: Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat, Kecskémé' T f=*ki út 13. Nagy !-" !; *ásvezetőnél. 4421 Ä termelőszövetkezeti tagok nyugdíját 1966. december 31-ig havi 900 forint irányadó jövedelem alapján kellett megállapítani. Az ezt követő időszakban azonban a tsz-tagok is ténylegesen elért jövedelmük átlagának megfelelően kapják a nyugdíjat. Az öregségi és rokkantsági nyugdíj, valamint a baleseti Járadék összegének megállapításánál figyelembe vehető havi átlagjövedelem azonban 5 ezer forintnál több és 900 forintnál kevesebb nem lehet. A termelőszövetkezeti tagokat a megjelölt összeghatárok között naptári évenként az előző évben elért személyi jövedelmük alapján nyugdíjosztályokba kell sorolni. A besorolást a termelő- szövetkezet naptári évenként az egész évre vonatkozóan a zárszámadást jóváhagyó közgyűlés napjától számított harminc napon belül köteles elvégezni. Ha a besorolás tekintetében vita merül föl, az említett határidőn belül a tsz vezetősége dönt a kérdésben. A besorolást év közben módosítani nem lehet még abban az esetben sem, ha a termelőszövetkezeti tag másik termelőszövetkezetbe lép át. Személyi jövedelemként az alábbiakat kell figyelembe venni a besorolásnál : a) a zái'számadásban a közösben végzett munka alapján a tag javára kimutatott részesedés; b) a közösben végzett családi, vagy egyéni művelés keretében a tag által személyesen végzett munkanapra jutó részesedés; c) a kártalanítási segély, a betegségi segély, a szülési segély, a termelőszövetkezet által engedélyezett tanulmányi, vagy fizetett szabadságra eső részesedés; d) a termelőszövetkezet engedélyével létesített munkaviszonyból származó kereset; e) a közgyűlés hozzájárulásával tanfolyamon, iskolán, edzőtáborban töltött időre eső részesedés; f) a háztáji állattartás alapján közös munkának tekinthető munkanapokra eső részesedés. A termelőszövetkezeti tag havi személyi jövedelmét úgy kell kiszámítani, hogy az előzőkben felsoroltak szerint figyelembe vehető összeget el kell osztani a naptári évben termelőszövetkezeti nyugdíj- biztosításban töltött hónapok számával. Ha a termelőszövetkezeti tag évközben másik tsz-be lépett át, a két szövetkezetben elért együttes jövedelmének ösz- szegéből kell a havi személyi jövedelmet meghatározni. A tsz-be belépő azt a tagot, aki a belépést megelőző naptári évben nem volt tsz-tag, abba a nyug- díjosztályba kell sorolni, amelybe a szövetkezet az újonnan belépővel azonos munkakört betöltőket sorolta. Az új tsz-tag besorolását a belépési nyilatkozatnak a vezetőséghez történő benyújtását követő harminc napon belül kell elvégezni, A besorolás a már említett legkevesebb 900 és a legtöbb 5 ezer forint közötti összeghatárok szerint összesen 21 nyugdíjosztályba lehetséges. Nincs szándékunkban és bizonyára nem is volna célszerű mind a huszonegy nyugdíjosztályt ismertetni, csupán megemlítjük, hogy például az a termelőszövetkezeti tag, akinek az előbbi számítások szerint a havi személyi jövedelme a megelőző évben 951 forintnál kevesebb volt, az az 1. nyugdíjosztályba kerül és a nyugdíjalapja, vagyis amely ösz- szeg alapján folyósítják majd neki a nyugdíjat: 900 forint. Ugyanígy, ha valakinek a havi személyi jövedelme mondjuk 4800 forint fölött van, az a 21. osztályba kerül és figyelembe vehető nyugdíjalapként 5000 forint havi jövedelmet számítanak. A nyugdíjat megállapító szerv azonban nem csak egy évet, illetve egy év hónapjainak az átlagos sze mélyi jövedelmét veszi figyelembe a nyugdíj összegének a meghatározásáná1 Az irányadó időszak enné' több. Éspedig a nyugdíj- igény ^ előterjesztésének évében és az azt közvetlenül megelőző négy évben elért nyugdíjosztályba sorolás átlaga alapján számítja ki. Ez a négy teljes év és az előterjesztés töredék év nevezhető együttesen irányadó időszaknak. (Következik: Az öregségi nyugdíj^
