Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-18 / 142. szám
I4. oldal 1972. Június 18, vasárnap Bűnszövetkezet Bócsán III. A haszon aranykulcsa A termelőszövetkezet vezetői 1970 második felében már látták, hogy nem so káig folytathatják visszaéléseiket a közös gazdaság égisze alatt. Kezdődtek ugyanis — noha minden hatás nélkül — az ellen őrizgetések, a tsz deficites volt, állandósultak a pénzügyi zavarok, s egyre nehezebb volt kijátszani -a rendéleteket, munka nélkül százezres jövedelemre szert tenni. Téved, aki azt gondolja, hogy ilyen körülmények között „megtértek” az eddigi kalandorok felhagytak üzelmeikkel. Nem. Inkább azon törték a fejüket, hogyan lehetne továbbra is legalizálni a manővereket. így döntöttek aztán arról, hogy újabb szervezetet alakítanak. Az isteni szikra Aszalai János fejéből pattant ki és 1970. február 2-án Imre László és Weinhard Oszkár a Páhiban működő Ifjú Gárda Tsz részéről megállapodást kötöttek, amelyet az Általános Építő Szak- és Szerelőipari Szövetkezet Közös Vállalata alapító okiratának tekintettek. Az ügy további menetén bizonyára maguk az alapítók is meglepődtek: minden illetékes szerv jóváhagyta, engedélyezte a működést, hozzájárult a közös vállalat létrejöttéhez. Sem a megyei tanács, sem a Magyar Nemzeti Bank, sem a Központi Statisztikai Hivatal, de még az Építési és Városfejlesztési Minisztérium sem vizsgálta meg, hogy ténylegesen megvannak e a feltételek, életképes e a közös vállalkozás, megbízható e a vezetés stb. így aztán 1970. szeptemberében már kialakult a vezérkar is: Aszalai János igazgató, havi fizetése 5500 forint. Főmérnök Zsomboly Sándor budapesti lakos, havi fizetése 5300 forint. Főkönyvelő Földházi Vilmos. havi fizetése 4500 forint és végül igazgatási csoportvezető dr. Tímár György, aki kereken' ötezer forintot kapott havonta. Kreáltak még egy műszaki tanácsadói munkakört Szabó Gyula részére, aki ezért havi ötezret kapott — papíron. (E három ember lakcíme sehol sincs feltüntetve.) A valóságban ugyanis mindannyian jóval többet vágtak zsebre. Az igazgatónak például kimutathatóan havi 11 ezer forint volt a jövedelme. A vállalat működését ugyanaz a módszer jellemezte, amiről korábban szóltunk: hamis eredmény kimutatása, munka nélkül nagy összegű haszon juttatása kisiparosoknak, fiktív számlázások, a' bizonylatolás hiánya, a számvitel teljes zűrzavara. Például még a bócsai Petőfi Tsz pénztárából előleget adnak T Nagy Lajös táborfalvai kisiparosnak 47 ezer 200 forint összegben. A kisiparos ezért a pénzért semmit sem csinált, csupán egy számlát állított ki később, miszerint valami csibenevelő tetejét befestette, s az 8 ezer forintba került. Azt elfogadták és csökkentették az előleget. De T. Nagy Laios még 1971. január 1-én is tartozott a többivel, a 39 200 forinttal Alvállalkozói szerződést is kötött a vállalkozás T' Nagy Lajossal a MEZŐBER irodaház szobáinak festésére, mázolására. A kisiparos hamarosan Be is nyújtotta a számlát: 205 ezer 850 forintról. Ezt kifizették neki, illetve a korábban felvett előlegekkel egyeztetve pontosan egálba került T. Nagy Lajos. De csalás mutatkozott a 205 ezer forintos festésnél. A beruházó ellenőre ugyanis rájött, hogy olyan munkát is elszámolt a kisiparos, amit nem végzett el. Így a MEZŰBER csupán 156 ezer 776 forintot fizetett a közös vállalkozásnak, de az mind a 205 ezret térítette a kisiparosnak, aki ezáltal 49 ezer forintot ve.tt fel jogtalanul. Ha ehhez hozzá számítjuk az előző, visz- sza hem fizetett 39 ezret is, akkor T. Nagy Lajos 88 ezer forinttal csapta be a vállalatot, s a vállalat hagyta magát, sőt engedélyezte ezt a manővert. özvegy Kolozsvári Fe- rencné vizvezetékszerelő kisiparos, Kecskemét, Jókai utca 32. szám alatti lakos is azok közé tartozott, akiket „felkarolt” az Aszalai- cég. Kolozsvárinénak paradicsom volt a közös vállalkozás, ahonnan például lakbér címén több, mint 13 ezer forintot vett fel (albérlőként ugyanis nála lakott Aszalai János igazgató). De Kolozsvári Ferenc- né 1970-ben nemcsak lakbértérítést kapott, hanem 56 ezer 422 forint térítést vízvezetékszerelési munkára. A -következő évben, 1971- ben további 67 ezer 931 forintot hasonló címen, de az ellenőrzés során nem lehetett megállapítani ennek jogosságát, paert Kolozsvári- né évek óta nem fejezte be a munkát, részszámlák nincsenek stb. Ugyancsak az özvegynek fizettek ki a kecskeméti Mátyás téri iskola vízvezetékszerelési munkáira 1971. február- márciusban 22 ezer 397 forintot, mint előleget. Egy ilyen összegű számlát be is nyújtott Kolozsváriné a vállalkozásnak, de az iskolával vízvezeték-szerelési munkát nem számlázott a vállalkozás. Eddig is kiderült, de nem árt tételesen , bizonyítani, hogy a közös vállalkozás vezetői kizárólag haszonra törekedtek. Például megállapították a revizorok, hogy a MEZÖBER-irodaház felújításánál 72 százalékkal magasabb összeget számoltak a lehetségesnél, a megengedettnél. A már említett kecskeméti Mátyás téri iskola felújítási munkálatainál 57 százalékkal, a megyei kórházban végzett felújításnál 37 százalékkal, de a többi munkáknál is 25—30 százalékkal emelték az összeget. Itt „dolgozott” a többször említett Frankel Herman is, aki 1971 májusától novemberig összesen 67 ezer forintot kapott a szervezésért. Amikor a népi ellenőrzés azt vizsgálta, hogy a közös vállalkozás eredménye hogyan alakult és az miből tevődik ki, rendkívül meglepő eredmény született. ,Ezek a számok már nem is egyszerűen a haszon aranykulcsai, hanem többszörös aranyról van szó. A legkisebb haszon átlagban 77 százalékra jön ki, de például a Gyenes cukrászda felújításánál 386 százalékos, a BIK-vállalatnak végzett munka után 204 százalékos haszonra tett szert az Aszalai cég. Jellemző például egy tornacsarnok felújítása: a vállalkozás kimutatott 225 ezer forintot. Ezt a Kecskeméti Városi Tanács tervosztálya 220 ezer forintban elfogadta, de a tényleges költség — mindent beleszámítva — csupán 112 ezer forint volt. Hasonlóan bőkezűi volt a DÉGÁZ beruházási osztálya is a vállalkozással szemben. A Matkóf úti munka után 224 ezer forintban állapodtak meg a közös vállalkozással, mint alvállalkozóval Az építkezés költsége viszont itt is csak 124 ezer forint volt. A haszon közel száz százalék. Lehet-e, szükséges-e valamiféle külön tanulságot levonni az elmondottakból? Aligha. Csupán annyit érdemes megjegyezni, hogy nagyon sok szervnél teljesen hiányzik a kötelező éberség, vagy ha úgy tetszik a fegyelem. Megdöbbentő, hogy ilyen emberek ilyer9 vállalkozáshoz még egy minisztériumban is pecsétet adnak. Aszalaiéknak nem volt nehéz dolguk, amikor munkásokat toboroztak, hiszen 100—200 százalékkal többet ígértek és fizettek is, mint az állami vállalatok. Ebben a zavarosban aztán igen jól érezte magát az a néhány, milliomost játszó kisiparos, akiket említettünk, azok a szélhámosok, akik tízezreket, százezreket vágtak zsebre „szervezés” címén. Annak kiderítése és bizonyítása viszont, hogy a tsz, majd a közös vállalkozás vezetői menyiben voltak érdekelve a nagy honoráriumok kifizetésében, már a rendőrség, az ügyészség dolga lesz. Bizonyára meglepő dolgok derülnek ki. Gál Sándor (VÉGE) Szocialista brigádtagok Az eredmények kovácso!ói Ha egy üzemről azt tudja ' meg az ember, hogy változatlan ' eszközállománnyal az egyik évről a másikra 32 millió forinttal növeli, vagyis 129 millióra emeli a termelési értékét, akkor egészen biztosra vehető, hogy ott a piaci igényeknek megfelelő, keresett cikkeket gyártanak, jobb az időnek és a gépeknek a kihasználása, ami végeredményben a munkásokon és a vezetésen múlik. , Jelen esetben a Fémmunkás Vállalat kiskun- halasi gyáráról van szó, amelyik a tavalyi gazdálkodás alapján kiérdemelte a Szocialista munka gyára rangot, és immár negyedik alkalommal nyerte el az Élüzem címet. A javuló színvonalú gazdálkodás tükröződik a nyereség alakulásában is. Amíg 1970-ben a 97 milliós termelési érték 0,5 millió forintos jövedelmet hozott, tavaly ennek az eredménynek már a kétszeresét könyvelhették el. Mindez pedig visszahatott a dolgozók személyi jövedelmének a gyarapodására is. * A felfutáshoz döntő mértékben három üzemrész és az ott dolgozó szocialista brigádok járultak hozzá. A Ablakkitámasztó lemezeket készít Baranyi Lászlőné, a Hámán Kató szocialista brigád vezetője és Hambalkó Mihályné, aki a Gagarin nevét viselő kollektívában dolgozik. (Fényképezte: Pásztor Zoltán) forrott munkásgárda pontosabb szervezéssel, a műszakok számának növelésével, s így a gépek jobb kihasználásával tudta kielégíteni a fokozódó keresletet. Valamivel náluk is eredményesebben tevékenykedtek a házgyári szerelvények készítői. Tavaly kezdték el a házgyári kötőelemek termelését, s kialakult a cikkeknek az a választéka, amit begyakor- lottan állítanak elő. A könnyűvázszerkezetek készítői 25,7 millió forintos értéket hoztak létre. Itt is a piaci igényeknek megfelelően változott meg a termékszerkezet. Az elmúlt évben tértek át a modulburkolatok gyártására, ami igényesebb, kvalifikáltabb munkát tételez fel. , Felvételeink azokat a munkásokat mutatják be, akik — társaikkal együtt — az eredmények ková- csolói voltak és maradnak továbbra az élenjáró üzemrészekben. H. F. Ötvenéves fiatalok. ■ A ballagások, vizsgák, ** évzárók, a sok és még több éves érettségi találkozók évadját éljük. A kirakatokban a tablók vették át az uralmat. „Találkozunk” ekkor és ekkor. . A következő nyárelővel mindez újra visszatér. Körforgás? Az is, meg nem is. A ballagók mindig mások. S a találkozókra vajon „ugyanazok” jönnek össze — mondjuk 38 esztendő múltán is? Mint itt az öregcsertői iskola tantermében ? A katedrán öregcsertői hímzésű terítő, s vidám színű virágok. Helyi népi hímzésű a függöny is, amelyen jókedvűen süt még át a nap, holott már lassan lemenőben. A padsorok elejét elfoglaló „lurkónép” is túl van élete delén. 50 éves „fiúk, lányok”, akik részére 1934. június 11-én állították ki az elemi népiskola. 6. osztályának elvégzését tanúsító értesítő könyvecskét. Ők még hónuk alatt hordták a könyvet, s palatáblát. Most mmr ismét gyerekek. Tamás Lajos vigyázó figyelmeztetésére — Pszt, jönnek! — abbahagyják a zsenyegést. Kihúzzák magukat, s legszívesebben „kezüket is hátratennék” már csak azért is, hogy szívük ne verne any- nyira a torkukban. — Vigyázz! Tempósabban, mint egykor, de egyszerre döbbennek a lábak. Felállnak. Az ajtón már belépett Zsubo- ri István tanító úr és vele a mostani igazgató, Kalapos István, maga is egykori tanítvány. A tanító,szeme a néma osztályon,' a gyerekek tekintete őrajta. Csend, az idő is megáll. Amit, egyetlen pillantás is felfog. A padban állóknál: „Hogy megfehéredett a haja, tanító úr!” — S ott az ajtónál: „De furcsa, de hihetetlen ... Ezüstös a halántékotok. valamikori kop- ré fiúcskák, szöszi, szöghajú kislányok. Te és te vajon ki is vagy?” A gyerekek már valamivel könnyebben vannak. Mikor az ország négy végéből hazaérkezetteket fogadták a főrendezők — Kap- roncai András. Vén Ferenc, Tamás Lajos és dr. Csóti András —, bizony, az itthoniakat kivéve, szabályos ismerkedésre is szükség volt. f|e már jelent is a vi- gyázó. Az „ünnepélyes iskolai foglalkozáson” jelen van huszonkilenc tanuló. Hiányzik'hat, s halkan: az utolsó óra óta öten meghaltak ... Megint az a mellet feszítő csend. Formabontás: a tanító megöleli, s megcsókolja a vi- gyázót, és az viszont. Zsu- bori István szemében igen fényes a mosoly. Int. — CDietek le! A vigyázó is helyre megy. Elkezdődik az óra. A hátsó padokban az öregdiákok házastársai, s a vendégként meghívott községi vezetők figyelnek. Aligha kevesebb áhítattal, mint a gyerekek. Hiszen most ők is azok. Két „csitri” még ott elől honnan tudná, hogy — Pi- risi Máriából Molnár István országgyűlési képviselő, Gáti Máriából pedig dr. Gál István járásbírósági elnök felesége lesz — „egykor”. A tanító úr az apró, nád- fedeles iskoláról beszél, amely idejövetelekor — Kiscsertőn fogadta. „Libák gágógtak' be az ablakon ...” Tizennyolc éves volt, hat esztendővel idősebb, mint az akkori 6. osztályosok. Gerl bácsi, a szomszéd, akikhez reggelizni járt, biz- tatgétta: „Sose féljen tanító úr. ettől a néptől. Csak meg kell szokni. Ha úgy viselkedik, mint az elődje, akkor 40 évig itt taníthat. „Példálózott az öreg, hogy az előd mit kihozott abból á kis kertföldből. Dohányt termesztett. Pipázott. Ha nem is ezt a hagyományt folytatta Zsubori István, a falu népe szívébe tömegcikkgyártók 7 millió forinttal termeltek többet, mint 1970-ben. A.Z összeKiss Gyula hegesztő, az Építőipar kiváló dolgozója, a háromszoros szocialista ifjúsági brigád tagja a házgyári kapcsolóelemeket formálja.
