Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 142. szám

2. oldal 1972. június 18, vasárnap Indira Gandhi Tito Varsóba utazik hazánkba látogat A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának meghívására Indira Gandhi asszony, az Indiai Köz­társaság miniszterelnöke június 20-án hivatalos lá­togatásra Magyarországra érkezik. * Halász István, az MTI diplomáciai jömunkatársa Írja: Magyarország és India között hosszú időn át nem állt fenn hivatalos állam­közi érintkezés, a két nép azonban mindig rokon- szenvvel kísérte egymás életének, sorsának alaku­lását, kölcsönös megbe­csüléssel tekintett egymás eredményeire. Kapcsola­taink hazánk felszabadu­lásával, illetve Indiának 1947-ben bekövetkezett függetlenné válásával tud­tak csak kiteljesedni: az Indiai Köztársasággal 1948 óta tartjuk fenn a diplo­máciai érintkezést, s vi­szonyunk kezdettől fogva baráti, szívélyes. Az elmúlt tíz esztendő különösen mozgalmas volt államközi kapcsolataink fejlődésében. Mindenek­előtt a létrejött magas szintű találkozók tanúsít­ják ezt. Magyar minisz­terelnök-helyettesi, azt kö­vetően pedig két kormány­elnöki delegációnk indiai látogatása nyitotta meg az országaink közötti köz­vetlenebb érintkezést. A két nép barátságának el­mélyítésében fontos talál­kozók sorozata kezdődött 1968-ban: először látoga­tott hazánkba az Indiai Köztársaság elnöke, az azóta elhunyt dr. Zakir Husain, egy évvel később Losonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke hivatalos lá­togatást tett Indiában majd 1970 októberében kedves vendégként fogad­tuk hazánkban V. V. Gí- rit, India jelenlegi állam­elnökét. A két államot és népet összefűző barátság, a he- lj es külpolitikai törekvé­sek megnyilvánulása volt a magyar kormánynak a kelet-pakisztáni válság idején tanúsított megértő és segítőkész álláspontja. A magyar kormány, to­vábbá a különböző szer­vezetek — a Vöröske­reszt, az Országos Béke­tanács stb. — igyekeztek erejükhöz mérten anyagi támogatást nyújtani a ke­let-pakisztáni menekültek­nek. A hivatalos állami szer­vek kapcsolatán túlmenő kölcsönös ismerkedés az elmúlt évek során mind­inkább kiterjedt a tömeg- szervezetekre is. A KISZ, a nőtanács és a béketa­nács küldte el képviselőit az Indiai Köztársaságba. Ami a két ország gaz­dasági kapcsolatait illeti, Indiát — a kölcsönös elő­nyök elvét szem előtt tartva — a fejlődő orszá­gok sorában legfontosabb gazdasági partnerünknek tekintjük. Az ázsiai fejlődő államokkal folytatott ke­reskedelmünknek körül­belül a felét Indiával bo­nyolítjuk le. Az országaink közötti ipari együttműkö­dést jól reprezentálják a magyar közreműködéssel felépült indiai gyárak: az 1970-ben Karamsadban felavatott, vegyipari be­rendezéseket gyártó üzem, a calcuttai Clorampheni- col gyár, a korbai kötél­pálya és a daitari vas­ércdúsító üzem, a Vapi- ban idén üzembe helye­zett gyógyszergyár. Jelentős együttműködés alakult ki az alumínium­iparban, amely Magyar- országnak már eddig is számottevő szellemi ex­portot jelentett. Hasonló­képpen előnyös a timföld- gyári berendezések szállí­tása Indiának. De a ma­gyar népgazdaság részére más ágazatokban is sok­féle kooperációs lehetőség kínálkozik: Ilyen például a híradástechnikai ipar, az elektronika, a műszer- gyártás, továbbá orvosi berendezések szállítása, motorvonatgyártás, erő­művi berendezések, döm­perek exportja, kötélpá­lyák szerelése, vízgazdál­kodás stb. Indiához fűződő kapcso­lataink egyre jelentősebb területe a kultúra és a tudomány. Főleg a műsza­ki és a természettudo­mány területén szoros az együttműködés. A közös munka főbb formái: ku­tatások, konzultációk, egyetemet végzett ösztön­díjasok képzése, kiadvá­nyok cseréje. Eddig 19 in­diai kutató szerezte meg nálunk a kandidátusi fo­kozatot; rendszeressé vált a vendégprofesszorok köl­csönös látogatása, előadá­sok tartása. Számottevő eredménynek tartjuk, hogy 1970 őszén megindult a magyar nyelvoktatás a Delhi-i egyetemen. 1971—73-ra új kulturá­lis csereprogramot írtunk alá. Ebben kiemelt sze­rephez jutott az építéstu­domány — tömeges lakás­építés, előregyártott ele­mek stb. —, a szerves­kémia bizonyos területei — például gyógynövény­feldolgozás —, s a mű­szerfejlesztés. A két or­szág atomenergia-bizott­ságai külön egyezményt kötöttek, amely a többi között kutatók és ösztön­díjasok cseréjét teszi le­hetővé. Tudományos vonalon mindkét fél szerint na­gyobb figyelmet érdemel­nek a mezőgazdasági ku­tatások, s új területnek tekinthető a két ország közötti orvostudományi együttműködés. A TU-154 az új KGST-típus A TU—154 mintájú, 164 személyes sugárhajtású szovjet utasszállító repü­lőgép hamarosan felváltja a KGST-országok légiköz­lekedésében a TU—104-es, az IL—18-as és az AN—25-es típusú repü­lőgépeket, amelyekkel jelenleg bonyolítják le a középtávú légi utasszállí­tást. t A kényelmes új TU—154­es bevált a műszaki próba­repüléseken és már menet- rendszerű járatokon is köz­lekedik Moszkva és Szi­béria, valamint a szovjet főváros és a fekete-tengeri üdülőhelyek között. Az Aviaexport szovjet külkereskedelmi vállalat 1975-ig terjedő exportter­vében már szerepel az új géptípus szállítása a szocia­lista országokba* Tito jugoszláv elnök hét­főn hivatalos baráti láto­gatásra Varsóba érkezik. A LEMP KB és a lengyel ál­lamtanács meghívására öt napot tölt Lengyelország­ban. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára a pénteki központi pártaktíva érte­kezleten mondott beszédé­ben a többi között hangoz­tatta, hogy Varsóban „a szocialista Jugoszlávia ve­zetőjeként, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom kiemelkedő sze­mélyiségeként, a lengyel nép igaz barátjaként fo­gadják Joszip Broz Titőt”. Marokkó szakított Portugáliával RABAT (MTI) II. Hasszán marokkói uralkodó, az Afrikai Egy­ségszervezet egy évre meg­választott elnöke pénteken Rabatban értésre adta, hogy országa megszakította a diplomáciai kapcsolatokat az afrikai kontinens leg­nagyobb gyarmatosítójával, Portugáliával. Hasszán közölte: az egy­ségszervezet fölszólította azokat az országokat, ame­lyek a gyarmatokkal hatá­rosak, hogy adjanak ott­hont a felszabadító mozgal­maknak, mégpedig olyan­formán, hogy területüket a száműzött kormányok, illet­ve a felszabadító fegyveres erők rendelkezésére bocsát­ják. A gyarmatokkal hatá­ros államoknak — mon­dotta a király — vállalniuk kell a kolonialista megtor­lás kockázatát is. II. Hasszán szerint az af­rikai felszabadító mozgal­maknak, mihelyt megszer­veződtek. kormányokat kell alakítaniuk. miniszterel­nökkel az élen. s elismer­tetésre kell törekedniük nemcsak az afrikai testvér­országoknál, hanem más barátaiknál is. A király felszólította a kolonialista rendszerek ha­talmas nyugati barátait. I hogy változtassanak eddigi politikájukon. Különben,, tette hozzá, elvesztik ba­rátaikat Afrikában. Végei ért a Szato-korszak TOKIÓ Szato, japán miniszterel­nök a Liberális Demokrata Párt parlamenti képvise­lőinek szombat délelőtti ülésén bejelentette lemon­dási szándékát. Ez alka­lommal mondott beszédé­ben Szato a párt egységé­nek megőrzésére szólította fel a képviselőket a pártra váró feladatok megoldása l érdekében. Szato kijelentette: biza­kodik abban, hogy a Libe­rális Demokrata Párt egy új pártvezető irányításá­val úrrá lesz az országban tapasztalható „nehéz poli­tikai helyzeten”. Szato lemondási szándé­kának régóta várt bejelen­tése gyakorlatilag a végét jelenti a nyolc éve tartó „Szato-korszaknak”, amely a gazdasági fellendülésen kívül nem sok eredményt hozott Japán számára. Sza­to, aki egyszemélyben a Liberális Demokrata Pórt elnöke is, az uralkodó párt jövő héten esedékes veze­tői értekezletén jelenti be formálisan, hogy lemond. Az új LDP pártelnök és miniszterelnök megválasz­tására a Liberális Demok­rata Párt július 5-re össze­hívott országos konvenció­ján kerül sor. Áremelkedés Jugoszláviában A jugoszláv kormány — dr. Jakov Szirotkovics al- elnök vezetésével megtar­tott — ülésén úgy határo­zott, hogy mintegy 20—25 ezer termék árát felszaba­dítja az eddigi zárlat alól. Ez a döntés érinti a fém, a fa, a textil, a bor és láb­beli árát, az élelmiszer és dohányipari, a villamossági és nyomdaipari terméke­ket. A határozat értelmében a textilipari termékek 4— 22 százalékkal emelkednek. Növelik a közszolgáltatá­sok díjait is, így a városi közlekedés és a lakbér 8 százalékkal emelkedik, a postai szolgáltatások díjai pedig mintegy 20—30 szá­zalékkal lesznek magasab­bak. Több más árucikk és szolgáltatás díja is emelke­dik. Panoptikum A csangkajsekisták „új fegyverrel” gyarapitottak a kommunistaellenes harc tajvani arzenálját: lefor­dították kínai nyelvre és nagy példányszámban ki­adták Hitler Mein Kampf-ját. A tajvani könyvesbol­tokban a következő ajánlás kelleti a hírhedt fasiszta bibliát: „Olyan olvasmány, amelyet tanulmányoznia kell minden mai antikommunistának.” A hírre először talán meghökken minden mai nor­mális ember. S vérmérséklete szerint felháborodik, vagy elámul: mit remélnek ezek még tanulni Adolf mestertől? De felesleges mérgelődni. Épp ide illik az a jó ma­gyar közmondás, hogy tanulj tinó, ökör lesz belőled. * Izrael, úgy látszik, már a gyerekes csínyeknél tart. Bejrútból jelentették, hogy hat izraeli bulldózer át­kelt a határon, libanoni területen földet markolt ki, amit aztán átszállított a határ izraeli oldalára. Ez aztán a földéhség, nemde?! Mit akartak vajon ezzel Golda Meirék jelezni? Azt-e, hogy még mindig nem érik be az eddig elrabolt területekkel, vagy azt, hogy békés útra tértek? Mert akkor ugye természe­tes, hogy nem a fegyveres erőket, hanem a szállító- kcwacitást fejlesztik... . —í —ó Indira Gandhi indiai miniszterelnök kedden megérke­zett európai kőrútjának első állomására, Stockholm­ba, ahol Olof Palme svéd miniszterelnök fogadta. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Gromiko megkezdi párizsi tárgyalásait. Az Afrikai Egységszervezet rabati csúcsértekezlete. KEDD: A SALT-egyezmény az amerikai szenátus előtt. Indira Gandhi stockholmi látogatása. SZERDA: Lengyel—osztrák külügyminiszteri találko­zó Becsben. Folytatódnak az olasz kormányalakí­tási próbálkozások. CSÜTÖRTÖK: Az NDK és az NSZK képviselőinek újabb eszmecseréje. Légicsata egyiptomi és izraeli gépek között. PÉNTEK: Kissinger elindult pekingi útjára. Maka- riosz új kabinetje Cipruson. SZOMBAT: Indira Gandhi Prágába érkezik. Szato bejelentette lemondását. „Átlagos hét” — így jel­lemezhetnénk az elmúlt na­pok eseményeit. Ebben az értékelésben természetesen az is benne foglaltatik, hogy az utóbbi időben az újságolvasót némileg el­kényeztethette a világpoli­tikai fejleménysorozat: nem voltunk híján különle­gesen fontos találkozóknak, szerződések megkötésének. Ezért közelebb járunk a lényegbeli igazsághoz, ha inkább az „alapozás hete­ként” említjük e napokat. Olyan események kimun­kálása folyik, amelyek előbb-utóbb remélhetőleg ismét látványos eredmé­nyeket hoznak. Tart az utazások nagyüzeme, s mi­közben a gépeltérítési jár­vány következtében elkese­redett pilóták sztrájkkal fenyegetőznek a Biztonsági Tanácsnál — az esetleges korlátozások nem vonatkoz­nak a különösen nagy számban startoló kormány­gépekre ... Az európai biztonság ügye, a továbblépés lehető­sége és szükségessége állt a párizsi szovjet—francia és a bécsi lengyel—osztrák külügyminiszteri megbeszé­lések középpontjában. A Gromiko-látogatással kap­csolatban külön is érdemes megjegyezni: a szovjet és a francia álláspont nagyon közel áll egymáshoz a biz­tonsági konferencia gyakor­lati összehívásának kérdé­sében. Ez azért olyan jelen­tős, mert egyes NATO-or- szágok nem idegenkedné­nek az újabb feltételtá­masztástól : az európai ér­tekezletet például össze akarják kapcsolni a lesze­relési intézkedésekkel. Üj formában folytatód­tak a Kohl—Bahr-tanács- kozások a két német állam kapcsolatainak általános rendezéséről. Berlinben hat és fél órán keresztül jófor­mán fel sem keltek a tár­gyalóasztal mellől, nyilván alaposan „feladták a lec­két” egymásnak. Az előze­tes tapogatózások máso­dik fordulójára Bonnban kerül sor és a további ha­ladás kulcsa is Bonn kézé­ben van. Nem lehet az NDK és az NSZK viszo­nyát rendezni, ha nyugat­német oldalról nem hagy­nak fel a régi beidegző­désekkel. (Jelenleg éppen a stockjholmi környezetvédel­mi konferencia látja annak így látta a hetet hírmagyarázónk, Réti Ervin: * w

Next

/
Thumbnails
Contents