Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-14 / 138. szám
1972. Június 14, szerda S. oldal Biszkn Béla: A pár! és az állam a nép szolgálatáéi Majdnem tizenöt esztendő telt el a kötetben szereplő első és utolsó beizéd elmondása között. 1957. májusában az ellenforradalomból levont főbb tapasztalatok alapján taglalta a proletárdiktatúra időszerű kérdéseit Biszku Béla a Politikai Akadémián tartott előadásában, 1972 márciusában — ugyancsak a Politikai Akadémián elhangzott szavaival — az állami munka fejlesztésének további irányát elemezte. Másfél évtized hazánk történetéből — fölfoghatjuk így is a kötetbe foglalt húsz beszédet és cikket, hiszen azok mindegyike valamilyen jelentős kérdéscsoporttal, teendővel foglalkozik. Mai tapasztalataink alapján már természetes az a következetesség, ahogyan a párt a szavakat és cselekedeteket szorosra fűzte. Az ellenforradalmi zűrzavart még alig legyűrve, ezernyi napi gonddal birkózva, már 1957 májusában így fogalmazza meg Biszku Béla a párt álláspontját: „Nagyobb szerepet kell biztosítani a dolgozóknak az állami ügyek intézésében és a termelés irányításában. Minden eszközzel gondoskodni kell az állampolgári jogok megtartásáról és biztosításáról.” S minden további megnyilatkozásában nyomon követhetjük a föntebb idézettek gyakorlati megvalósítását, elhatározások és tettek egységét. Ami a kötetben szereplő húsz beszéd vagy cikk legfőbb közös vonását illeti, az a párt marxista—leninista politikája, s annak ismétlődő összevetése a mindennapok adta tapasztalatokkal. S e szembesítés mindig nyílt, semmjt nem takaró. „A meggyőzést parancsolgatással nem lehet helyettesíteni. Csak az a vezető osztogat parancsokat, aki maga sem látja tisztán a helyzetet, nem ismeri a megoldás módját és képtelen meggyőzni a feladat helyességéről az embereket” — mondja egyik előadásában Biszku Béla, nemcsak bizonyos vezetői magatartást ítélve el ezzel, hanem a párt egész gyakorlatát is jellemezve. Azt a gyakorlatot, amelyet — más helyen — így összegez: „A pártirányítás mindenekelőtt emberekkel való foglalkozást jelent”. A másik döntő vonása — a párt politikáját tükrözve — a kötetben levő beszédeknek és cikkeknek az internacionalizmus. S nemcsak olyan esetekben, amikor kimondottan a nemzetközi munkásmozgalom hazai tapasztalataink és teendőink némely jellemzőit taglalja. A leniniz- mus hatalmas összetartó ereje a magyar és más pártok között nemcsak az evtársiasság hídját kovácsolta ki, hanem annak kötelezettségét is, hogy „a párt képes politikája fejlesztésére, a társadalom által napirendre tűzött feladatok kidolgozására, s a dolgozó tömegeket mozgósítva — azok megvalósítására”. Helyet kaptak a kötetben olyan beszédek is, amelyekből annak idején csak nagyobb részletek láttak napvilágot, illetve amelyek most első ízben kerülnek közlésre. A művet a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. (M) Patronál ás vidékre Patronálást vállalt a Kecskeméti Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Iroda, s gyakorlati, valamint módszertani segítséget nyújt Lajos- mizsén, Izsákon és Tisza- kécskén a házasságkötések, névadó ünnepségek, temetések megszervezéséhez, előkészítéséhez. Szász enyhén csípős gúnnyal állapította meg, most ő annak a detektívfelügyelőnek a helyzetében van, akinek a közvetlen környezetében, legalábbis a saját cestületében kell a gyilkost keresnie, és közben minden találatból neki is kijut egy-egy szúrás. A kötelesség magasztossága lenne a fő hajtóerő? Vagy inkább a fájó, égető kíváncsiság?... Az eddig feltárt anyag eléggé plasztikusan megmutatta Balátai Jenő jellemét, szándékát, emberi indítását, ha a levelek, az iratok és a tanúk hűen vallották, az igazat mondták Ajánlatos azonban saját megfigyeléseit is felsorakoztatni. Szász Dánielné, született Balátai Éva ugyan két ember tulajdonságait viseli magán, de némelyeket apjától örökölt. Ha saját magát is kivallatná, kihallgatná, mit tudna Éváról való megismerkedésükről elmondani?... „Fiatal, kezdő újságíró voltam, egy vidám városban. A színház mellett, a Marx Károly utca 31. szám alatti földszintes házban laktam egy idős asszonynál. Egyedül éltem, kielégítő körülmények között, jó ruhám, cipőim, megfelelő fizetésem volt. Független voltam, mert nem szerettem és nem gyűlöltem túlságosan senkit... Egyik este, 11 óra tájban — a nyomda későn zárt, és át kellett nézni még a Ijjilpolitikai oldalt — gyalogosan sétáltam hazafelé. A Marx Károly utcába több kis utca vezetett, az első egy rosszul megvilágítói;, piros téglákkal kirakott utcácska volt. A színház -ipületét körülvevő hatalmas fák alatti padok üresen íapv'tak. December 28-a volt. Az új évet .váriam ... Közömbös dolgokról gondolkodtam, a munkául kicsit zsibbadt fejjel ballagtam hazafelé. A téglákkal kirakott utcácskának a sarkán nő bukkant fel Mőttem... Két lépést tett, elesett... Bocsánat — mondtam udvariasan és a hóna alá nyúlva felsegí- ;ettem. — Ezek a kiálló téglák... — Egy frászt a téglák — mondta arcomba bámulva. 1— Nem látja, hogy részeg vagyok?... — Azon az éjszakán velem aludt, a lakásomon. Reggel tudtam csak [közelebbről szemügyre venni, s kedvtelve nézegettem Eiús, barna haját, furcsa vágású szemét, erős, de arányosan szép alakját... — Ne ijedj meg — mondta a fürdőszobából kilépve és egy törülközővel a haját szárítgatva —, nem maradok a nyakadon. — Talán bemutatkozhatnánk? — jegyeztem meg nevetve. / — Balátai Éva geológus. — A kezét nyújtotta, é# Kell-e a kalkulus? Néhány nap múlva az iskolák tanévzáró ünnepélyén sor kerül a bizonyít- ványosztásra is. Ebben a tanévben a 118/1972. számú rendelet értelmében csak öt érdemjegyet kell figyelembe venni az első osztályos — második ősz tályba lépő — tanulóknál. Testnevelés, gyakorlati foglalkozás, ének és környezetismeret tárgyakból a miniszteri utasítás értelmében „mindent el kell követni annak érdekében, hogy a tanulók megfelelő felkészítést kapjanak, azonban ezekből az elégtelen osztályzatot a második osztályba lépés szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.” Az utasítás megjelenését körültekintő munka, vizsgálódás előzte meg. Mivel az előző évi adatok azt bizonyítják, hogy a második osztályba járó gyermekeknél ugrásszerű az értelmi fejlődés — ezt a parányi „zsilipet” ésszerűnek látszott megnyitni. Természetesen minden rendeletről a gyakorlatban derül ki, mennyire hasznos, szorul-e változtatásra. Elöljáróban megkérdeztünk néhány pedagógust, mit szólnak, a rendeletadta lehetőségekről? Kovács Jánosné, az árpádtelepi — Alpárhoz tartozó — iskolában alsótagozatosakat nevel. — Tizenöt éve tanítok, mindössze három gyermeket buktattam meg, számtanból, írásból, illetve olvasásból. A tanyai alsótagozatos iskolák rendszerint kis létszámúak, így köny- nyebben tudunk egyenként is foglalkozni a gyerekekkel. Délelőtt tanítok, de ha szükségesnek látom akár minden délután foglalkozom egyik-másik gyengébb felfogású tanítványommal. A rendelet jelentőségét abban látom, hogy haladékot ad a szellemileg ép, de nem iskolaérett gyermekek számára. A tiszakécskei központi iskolában négyen mondták el gondolataikat a „1x8- as”-ról. Rózsa Andrásné: a rendeletet rendkívül humánusnak tartom. Félő azonban, hogy a négy tárgy oktatását esetleg elhanyagolják, könnyedén veszik kollégáink. Természetesen sok függ a pedagógus lelki ismeretétől, az otthontól a környezettől. Zámbori Jánosné: egyelőre úgy látom, hogy amelyik gyermeket képes vagyok a három alaptantárgyra — számtanra, írásra, olvasásra — megtanítani, annak az ügyességét, ritmusérzékét is tudom fejleszteni. Dobos Józsefnél azt hiszem, hogy az iskolaérettséget megállapító vizsgálatot alaposabbá, esetleg szakaszossá kellene tenni. A rendelet adta segítséggel, ha szükséges lesz, mindenképpen élni fogok. Debreczeni Ilonát a „118”-as segítséget nyújt számunkra. A „botkezű” és „botfülű” elsősökből gyakran lesznek ügyeskedő, figyelmes másodikosok. Nem a gyógypedagógiai osztályok számának növelésére, hanem az úgynevezett korrekciós tagozatok kialakítására lenne szükség. Szálát Lászióné: IX. számú iskola Ballószög: Első és harmadik osztályosakat oktatok, majd két évtizede. A rendeletet segítségnek fogom fel, de nem hiszem, hogy élnem kell majd vele. Eddig elégséges színvonalon — igaz sok munka árán — még a leggyengébb képességű gyermeket is sikerült megtanítanom a kérdéses négy tárgy alapelemeire. Verbó Magdolna Lakite- lek-Kapásfalu: Természetesen a gyakorlat dönt majd. A rendelet azonban megnyugtató segítség az általános iskola alsó tagozatában tanító pedagógusok számára. Tavaly egy elsőst buktattam meg számtanból, arra azonban nem tudok visszaemlékezni, hogy testnevelésoői, énekből vagy gyakorlati foglalkozásból egy tanuló nálam elégtelent kapott volna. Összesen hét pedagógus mondta el véleményét a Művelődésügyi Minisztérium 118/1972-es számú utasításáról. Azonosan szóltak arról, hogy segítséget kaptak, hiszen következmény nélkül jelezhetik egy tanulóról: gyenge képességű, kísérje fejlődését a nevelő különös figyelemmel a második osztályban. Igazuk van abban, hogy a gyakorlat dönti majd el végérvényesen, hogyan hasznosíthatják a pedagógusok az új rendelkezés nyújtotta lehetőséget. Selmeci Katalin Mezőgazdasági könyvespolc A KUTYA KIKÉPZÉSE A kutya több ezer évvei ezelőtt az ember szolgálatába szegődött, vállalva azt, hogy aláveti magát az ember akaratának. Az ember pedig egyre többet kívánt a kutyájától. Eleinte személyi védelmét,, javainak megóvását, majd az úgynevezett szolgálati kutyákra őrző-védő, nyomozó, vakvezető feladatot bízott. A kutyákat ezekre a feladatokra rendszeres, tudományosan megalapozott munkával kell megtanítani. A könyv szerzői- az egyes gyakorlatok elsajátítására több módszert ajánlanak, és felhívják a kiképzői munka során előforduló hibákra a figyelmet. Csak én nem vagyok magasabb erősen, keményen megszorította az enyémet. Hirtelen magázni kezdett: — Nem érdekel senkinek a véleménye, a magáé sem, és nem azért közlöm, hogy rosz- szat ne gondoljon rólam, de egy vállalati bulin voltam és megittam hét deci pálinkát. Hat hónap múlva az esküvőnkön a vállalati osztály- vezetőt szidta: — Ez a hülye mindig gúnyolt a lány- ságomért, ezért most majd az orra alá dugom az anyakönyvi papírt... de ne hidd, hogy nem lett volría jobb csak úgy együtt élni... Szíves engedelmeddel Balátai Éva leszek ezután is ...” És itt, Splitben — vágta el Szász a képet, csak azért, hogy gyorsan Éva makacsságát bizonyítandó egy újabbal helyettesítse — ... egészen messze beúszott a tengerbe. Ö csónakon követte. — Szállj be! Szállj már be, hiszen alig bírod! Nem! Kiúszott a partig, s ott összeesett. Szász riportot készített egyszer a bányában. A hatodik szinti vágaton találkozott Évával, aki mindennap lejárt és kőzetmeghatározásokat végzett. Fején a kobakkal, maszatosan, lábán lötyögő gumicsizmával elég ijesztően hatott. Valami hiba miatt az áramszolgáltatás megszűnt, a több száz méter mély akna mellett levő páncélvasból készített lépcsőn kellett a bányászoknak felmenniük, minden pillanatban kockáztatva, hogy a vizes, csúszós vasakon egyensúlyukat vesztik és lezuhannak. Azon mászott fel Éva is. Amikor fellépett a fénybe, lábai remegtek, szája lila volt, arca halottsápadt, de mosolygó. Szász megdöbbenve bámulta. — Nemcsak szép nő, bátor, sőt vakmerő ember is. Ugyanakkor Éva elájult az irigységtől, amikor a főmérnök feleségének szobájában meglátta a Párizsból hozott függönyt. Olcsó vendéglőkben ettek, és a második emeleti erkélyről nézték a színházi előadásokat. Lakásuk nem volt, egy szőlőhegyi domboldalon, présházban laktak, havi 900-ért, ahol télen nem olvadt el a cipőtalpon bevitt hó... Szász néha elvitte Évát kocsival vidékre. Az asszony szinte részegen élvezte az autózást és a sebességet, s noszogatta a sofőrt: „Hajtson, gyorsabban hajtson!...” Két teljesen különböző a nyagból gyúrták Évát, karakánságát, büszkeségét, állhatatosságát, naiv becsületességét apjától örökölte. De mit hozott és kapott a másik ágról, az arisztokrata anyjától és nagyanyjától? (Folytatjuk) Szeretem mazsolázni a tudományos élet híreit. Erre különösen a szabad hétvégeken van módom, amikor is nem csupán passzív befogadója vagyok az információtömegnek, hanem csámcsogva vetem magam az összefüggések egy-egy szálának felfejtésére. Például. Olvasom, hogy manapság átlagosan 7 centiméterrel magasabbak az emberek, mint a század elején. Ez az átlag pedig abból jön ki, hogy ezen belül a magyar férfiak átlag- magassága 11 és fél centiméterrel több a nőkénél. Nos, engem ez az utóbbi differencia késztetett további vizsgálódásokra. Utánanéztem ugyanabban a forrásmüben — nem kis büszkeséggel jegyzem meg. hogy újságcikk az „illető —, hogy miért is ez az általános testfelfutás? Első helyen álló ok: egyre nagyobb a fehérjefogyasztás, Vili tehát, hogy lia többet eszünk, megnövekedett köbtartalmunkat magasabb csontvázon s nagyobb térfogatú bőrhüvelyben kell elhordanunk. Ez a folyamat a ma született generációknál vertikálisan zajlik le, azaz, ők fölfelé gyarapodnak. Viszont az éle- medett korú nemzedék csontozatilag is megállapodott réges-rég, bőrileg pedig csak annak vastagodásában tudja kiélni magát, ami köztudottan az orcán érvényesül. Az is tuti azonban, hogy mivel a korosabb generáció számára is egyszer s mindenkorra vége a kaja-nuku korszaknak — nem bolond koplalni, mikor ott van előtte minden. Az ám, de mig az ifjúság testmagasságának emelésével szolgálja meg a príma kosztot, az idősebb nemzedék csak abban az irányban terjedhet, amerre szervezete engedi. Szerencsére, mind a toka, mind a pucor bőrborítása jócskán bírja a gumi tulajdonságait, miért is horizontális kiterjedést tesz lehetővé. Ezért aztán pocak hátán pocak az életük dele táján járó atyánkfiái (s -lányai) testületénél. Az okok másodika is érthető: azért is vagyunk, illetve vágynak termetesebbek átlag 7 centiméterrel, mert a technika áldásai révén meghosszabbodott az ébren eltölthető idő, s több jut sportra, mozgásra. Ehhez ugye több, energia kell, amit intenzivebb papizással szerzünk meg. Erre hát megint nőni kell, ha akarja, ha nem a mai generáció. Idáig úgy örültem tudományos okfejtésem meg- cáfolhatatlanságának, mint vak Laci fél szemének, de elért a szenvedélyes kutatók sorsdrámája. Mégpedig egy másik tudományos információ kapcsán. Vagy aspektusából, ha úgy jobban tetszik. Ez pedig így szól: egy brit tanár — ezer növel és férfival végzett kísérletei alapján — arra a következtetésre jutott, hogy többet beszélnek a nők, mint a férfiak. Még konkrétabban: a nők átlag 105 szót mondanak ki percenként, míg a férfiak csak hetvenhatot. Ehelyt ütött patkószöget fejembe a tudományos kétely. Bizony ez a tetemes szótöbblet nem kevésbé tetemes szájmozgás többlet, mindenesetre plusz mozgás gyümölcse. Ha pedig elismerjük, s miért ne, mikor tények bizonyítják, hogy a bőséges étkezés elől nőink szája sincs bekötve, tehát kedvükre burkolhatják ők is a fehérjét; aztán mivel az esti fények által megnyújtott „nappalokat” a férfiakkal egyetemben élvezik végig, hiszen egymás nélkül bagót se érne az egész — a mozgástöbbletben is éppúgy részük van. Es most a bökkenő: az általános magasodás folyamatában miért maradnak mégis 11 és fél centiméterrel alacsonyabbak, mint a férfiak?! Nem ott van a kutya elásva, hogy ha szájüag többet is mozognak, mint a férfiak, annak mégis megvan a hátulütője? Tudniillik nem érnek rá annyi fehérjét fogyasztani, mint a férfiak ... Szóval tudományos antagonizmus. v De ha egyszer hézag támad a tudomány páncélján, az újabb rést szül. Mert. Ugyanakkor csekélységem csekélyebb magasságú valamivel a hivatalos átlagosnál. Holott inkább szófukar vagyok, mint szószátyár. Azaz, van időm bőséges fehérjepusztításra. Lehetséges, hogy haskerületem méreteibe lényegült át a magasságom? Tóth István
