Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

IMS. Jinim 11, vasárnap

5. oldal

Sötét napok tanúja

„Z2 itt az erdő, mely, ha jár a szél,

Megborzad és borzalmakat regél...

Az erdő, melyben, hogyha rezg levél,

Nem harmat hull, de vér, de vér, de vér...”

(Gábor Andor)

Esküvőre készülődtek Orgoványon 1919 Erzsébet napján. Pötönyi László vezette oltárhoz 21 éves mátkáját, Gyalog Terézt. Nem éppen lagzihoz illő dátum volt ez a november 19-e. Nem is csak azért, mert az ember valahogyan inkább a májust társítja a szerelemhez. Az öröm, a boldogság volt szokatlan ezen az őszön, amelyen annyi életet követelt a fehérterror dühöngése. S a rémségek, a borzalmak épp itt, ezen a tájon, ennek a községnek a határában hágtak tetőfokra.

De a két, egymáshoz húzó fiatal szíve — örök emberi tulajdonság ez — acélfalat vont maga és a világ közé. Ügy virított ez a másikat ajnározó, a másikért egeket ostromolni kész érzés a kor sötétjében, mint szirmát bontó pipacs egy hullákkal borított csatame- zon ■ • •

— Pedig jóformán any- nyink sem volt, amire ráléphettünk — emlékezik Teréz néni az indulásukra, több mint fél évszázad távlatából, a városföldi kis tanyán, ahol ma a lányával és annak családjával él. — Nem jól adta ránk a tisztelendő az áldást. A férjem napszámos volt, a gazdának azért dolgoztunk, hogy a tanyájában lakhassunk. Egy kis harmados kukorica föld volt a mienk, meg ami az aratásért járt.

A két fiatal vállalta ezt a sorsot, mi mást tehetett volna. S arról sem tehettek, hogv történelmünk legszörnvűbb eseményei egyikének a színhelyén kellett élniök, így akarva- akaratlan tanúivá válniok a darutollas rémtetteknek. Ezeket sorolta az idős asz- szony, még ma is borzong- va az emlékektől.

— A lakodalmunk éjszakája számunkra a boldogságot jelentette, de hánynak volt az élete végső éjjele! Már amikor késő délután hazaérkeztünk az esküvőről, ott vittek el előttünk három szerencsétlen embert, akiket Izsákról ragadtak el. Később hallottuk csak, mi történt velük.

A sógorom élete is csak úgy maradt meg (vöröskatona volt, ezért keresték), hogy a gazda, akinél arattunk, lebeszélte a pribékeket (úgy látszik adtak a szavára): — Hagyjátok ezt a jó emb«v>. rokonom! — Így menekít’• meg szegény. De utáni ország más

rösök közt se akadt nagygazda. Francia Kiss volt a leggaládabbak egyike. A második háború vége felé nyoma veszett, de már a földosztáskor újra fölbukkant. Éveken át bújkált, hiszen több mint egy évtized kellett, mire méltó büntetését elnyerte. Közben sokan találkoztak is vele, de egy sem merte följelenteni.

szorongató tudat. S Orgoványon azóta ott a bélyeg, szinte úgy emlegeti mindenki, mint a Golgotát... Csak az a megnyugtató, hogy mindez többé nem ismétlődhet meg!

Teréz néni ölbe tett kézzel ül a széken. Kendőjét megsimogatia a májusi nap fénye. Jó helyen van itt, kis családja körében. De azért néha, nehéz álmaiban még ott kísért rettentő emléke a napoknak, amelyeket soha nem felejthet, aki bennük élt.

Jóba Tibor

Asszonybrigád Tojón

IX íméletlenül tűz a dé- I» li nap, szomjasak az emberek. Az egyik szőlősor végén autószifonból spriccelik pohárba a szódát, másutt a földbe ásott vizeskannát emelik ki éppen. Az útmenti fák alatt, a hűvösön elfektetett kerékpárok sokasága jelzi a magasművelésű szőlőültetvényben dolgozó emberek számát. Távolabb egy bolyban asz- szonyok hajladoznak. Porzik a homok a kapák nyomán, töltögetik az új telepítésű szőlők tövét. Amíg beszélgetünk, leültek az alaposan átforrósodott homokra.

— Kilenctagú a brigádunk, csak egyikünk ma otthon maradt. Mármint Kiskunhalason, onnan járunk ki mindannyian.

Reggel fél 5, 5 órakor kelnek, este megvan a 9— 10 óra, mikorra ágyba kerülhetnek. pihenhetnek. Otthon jön a főzés, takarítása.

N

em panaszképpen mondják, beszélgetnek. Az egyik elkezdi, folytatja a másik, a harmadik, mind a nyolcuknak van szava. Lassan kikerekedik a kép a Tajón jól ismert Cseresznyés brigádról. így ismerik őket kerületszerte,

tájára

tud)”-'

H-"

Hi 'Hosott, azóta se-"o idők voltak. •ft a kutya, már h ’ - -ka a föld alá

! ' - ^tünk jönnek.

gyakrabban 1 rebesgetni, hogy

embereket”. Az 1- szomszédaink--'—n elhagyták a )- ’ ' -1- ”-”-n mertek ott'dní mert éjsza- előfordult, hogy ■»«—«-tték az ajtót.

mm

— Nero egyet ismertem én az áldozatokból csákóé”. mint a gyilkosok közi'-’. Annyi bizonyos: a fehérek nem a nincstelenek sorából kerültek ki, a vöi;. Szörnyű, hogy mit műveltek a Tolvaj osban azokkal az ártatlanokkal!

Ügy megkínozták, összeverték, szurkálták őket, hogy amikor később a holttesteket fölszedték, csupa véres vízből kerültek elő. j Mennyire sajnálta őket a j nép, azt el sem lehet mondani. „Istenem, még tartoztam is szegénynek!” sírt föl egy asszony az egyik boltos hullája előtt.

Odavittek bennünket a hullaházhoz, hátha valakit fölismerünk az áldozatok *v-' közül. Harmincnyolc ember megcsonkított, torzzá vert teteme feküdt ott, csupaszon, mert legtöbbjüket egy szál ingben vitték el. Bizony, ha a fejem elütik, sem tudtam volna fölismerni egyet se. Sokan meg nem is merték, félve, hogy valami bajuk lehet belőle.

Magánépítőknek szállítsák

Mintha egy rettenetes film kockái peregnének el a 75. éve küszöbén álló asz- szony szeme előtt. Tekintetében iszonyat és vád van egyszerre.

— Mi nem tettesek voltunk, csupán tanúk — suttogja. — De ez is torkot

Naponta mintegy 200—250 köbméternyi sódert, folyami kavicsot emelnek ki a Duna medréből a Foktői Béke Tsz melléküzemágának a dolgozói. A fontos építőanyagot közvetlenül szállítják a megrendelőiknek, amivel a családiházak építését segítik egyebek között Kiskőrösön, Kecelen, Kiskunhalason. Kalocsán

és Bácsalmáson.

(Foto: Tóth Sándor)

Szász másnap reggel tovább folytatta az iratok tanulmányozását.

Az egyik mappában Abzinger Gyulának, a Magyar Királyi Iparügyi Minisztérium tanácsosának azt a levelét kereste elő amit Pávai Vájnának írt.

„ ... Kedves Pávián! Jenő nálam járt és hozott egy levelet a Postaműszaki Kísérleti Állomás laboratóriumából, amely szerint a magyar bauxit nagyszerű összetételű, kevés SI02-t tartalmaz... én már most hahotázok azon, hogy Balátait évek óta hülye álmodozónak tartják, amiért be akarja bizonyítani, hogy nálunk igenis van bauxit...

De most már végre megvan a szakvélemény, és ez óriási dolog. Jenő szerint Magyarországon több millió tonna bauxit van ... Ez pedig az ország számára beláthatatlan nyereség... A veszteség viszont, hogy Balátai Jenőnek egy vasa sincs, ezt úgy értsed, ahogyan írom... És mit mond az a monarchiából származó öreg és poros bányatörvény, ami még mindig érvényben van?... Akié a föld, azé a kutatás joga. És akié a föld, azé a benne rejlő kincs is. övé a Plútó tüzéig — ezt próbáltam ennek a tökfejűnek elmagyarázni... A MÁK vagy a Salgó vezérei hogyan tettek?... Ahol szenet gyanítottak, megjelentek és lefoglalták a területet. Megvették, vagy ha állami birtok volt, bérbe vették és azt zárt kutatmánynak minősítették. A zárt kutatmányok után óriási pénzt kell fizetni, viszont volt egy olyan rendelkezés is, amelynek értelmében a zárt kutatmányt nem lehet elárverezni. Nos, Balátai Jenőnek a zárt kutatmányi díjat be kellene a bakonyi részre fizetnie, hogy joga legyen a kiaknázáshoz is. Mivel a szerencsétlennek egy vasa sincs — KINEK VAN? — régi barátságunkra kérlek, kísérelj meg egy állami szubvencióval segíteni. Neked, mint kincstári főgeológusnak talán sikerül. A bauxit a jövő fémje, én is ezt mondom. Kedves feleségednek, Elvirának kézcsókkal: Abzinger Gyula.”

Abzinger szubvencióról való álmodozása csak álmodozás maradt, ezt Szász az öreg remetétől megtudta. Az állam egy fityinget sem volt hajlandó adni, sőt...

Hogy a megszállott felfedező mégis honnan szerzett tőkét? Ezt Szász már korábban kiderítette és rekonstruálta.

... Balátai Jenő 1921 tavaszán a híres bankár előszobájában várakozott, majd kopott zakóját feszesebbre húzva belépett Kassay Simon szobájába. Hatalmas, ébenfa íróasztalra rakta le a vörös-lila színű anyagmintákat és melléje a Postakísérleti Állomás laboratóriumának vezetője, Marschalkó Béla főmérnök szak- véleményét.

„A felfedezés jelentősége egyenesen beláthatatlan”

— magyarázta. „A bauxit ugyanis az egyetlen érc, amelyből az alumínium előállítható, az alumínium pedig a modern technikának egyik legfontossabb és mind fontossabbá váló nyersanyaga.” Balátai egyre hevesebben beszélt, teljes sebességgel rohant álmait megvalósítani: Kohók, bányák, ipar, pénz, — hitel, tőke, kiaknázás.

Kassay Simon nem szakította félbe, csak nézett mereven a tapétával borított fal egyik sarokban levő, feltűnő ragasztására. Aztán nehézkesen felhúzta magát a karosszékéből, kétszer-háromszor mind az öt ujjával koppintott sötétzöld mappáján, majd az ablakhoz sétált. Szép tavaszi idő volt. A nap az ablak vasrácsain keresztül besütött a szivarszagú irodába. Kassay hirtelen megfordult, Balátai nem is várt ennyi rugalmasságot, mozgékonyságot az idős embertől.

— Nincs pénzem! Erre nincs. Sajnálom. — Alaposan, szemtelenül lassan végigmérte Balátait cipőjétől a feje búbjáig. — Az érdekes értekezésért viszont ezer koronát felvehet a pénztáramból.

Ez kínosabb, megalázóbb és sértőbb volt egy pofonnál. Balátai Jenő felugrott a fotelből, mereven, görcsösen állt a bankár előtt, nem tudva, milyen mozdulatra határozza el magát, aztán mintha rohamra indult volna, kivágta az ajtót. Köszönés nélkül távozott.

... Az érsek már sokkal kedvesebb volt. Hosszú, nagyon hosszú terem végében ült. Ritkás, ősz haja fényespuhán simult a fülei mögé. A reliefek, freskók és a magas mennyezet templomivá varázsolták a dolgozószobát.

— Hívságos földi dolgokat hajszol, fiam — mondta az érsek halkan, egy erdei patak csergedezésének ütemével. — Minden e földön csupa hitszegés, csáb, árulás. A mammon polipkarjai fogják körül. A változás boldogtalanság, a megállapodás öröm.

— Az egyház adhatna pénzt az érc kitermeléséhez

— vágott tisztletteljesen az érsek szavába a mérnök.

— Óriási haszon kecsegtet.

bár a naplóban Martos Flóra szocialista brigád elnevezés áll. A legtöbb dicsérő szót, elismerést férfiaktól hallottam róluk, a munkájukról. Hogy ki mernek állni a dologban bárkivel, és sosem maradnak le. Szőlősbrigád. Néha átjárnak a gyümölcsösbe kisegíteni. Három éve alakultak, de többségük hat-hét éve van a gazdaságnál. Autóbusszal járnak ki a Kiskunhalastól 20 kilométerre levő Tajóra. Novembertől márciusig csak napi hét órára, tavasztól őszig 10—12 órára. A gyümölcsszüretkor annyit dolgoznak, amennyit csak bírnak.

— Azt kérdezi, mennyit emelünk? Könnyű kiszámítani. Egy vagonba belemegy 70—80 mázsa, és naponta indul belőle a főszezonban 3—4. Amelyikünk ' nem bírja, az a válogatás- ! nál segít.

A

tajói KISZ-tábor lányait tanítják a munkára és vigyáznak rá, hogy tényleg hibátlan legyen. Büszkék rá. hogy még egyetlen olyan vagont sem küldtek vissza, amit ők töltöttek meg.

— Volt úgy, hogy este 11 órakor még raktuk be a ládákat, úgy tapogattuk ki, hova kell tenni. A férfiak nem csinálták, hát vállaltuk mi. Otthon a férfiakra, n családra maradt a házkörüli munka, de nem nagyon szólnak érte, mert ilyenkor nem egyszer megkerestük a három és fél ezer forintot.

Szeretnek itt. és együtt dolgozni, összetartanak. Ta- jó — itt a ió —. mondják.

— A télen is mi történt? — szólal meg a brigádvezető. — Beteg voltam, de ki kellett jönnöm papírokért. Látom ám. hogy a lányaim bent állnak valamennyien az irodaépület folyosóján. Kérdem, mi van? Kiderült, hogy elvitték őket a palackozóba, de inkább kikövetelték magukat a szőlőbe metszeni. A szabad levegő kell nekünk, hallatszik tréfás-komolyán, s ebben láthatóan egyetértenek.

Aztán ahogy telnek a percek, meggyőződöm róla, hogy nemcsak összetartanak. hanem vissza is tartják a kilépni szándékozókat. A vitás dolgokat egymás között intézik el, s ha valamelyikük el akar menni a gazdaságtól, lebeszélik. Számontartják és közösen ünnepük meg a névnapokat, születésnapokat. Nem húzzák ki magukat a társadalmi munkából sem. Ha kell. szombatonként mennek barackot szedni. Amikor meg a KlSZ-tábor- ban turnusváltás van, kijönnek vasárnap is Tajóra, kitakarítanak, felhúzzák a tiszta ágyneműt.

Mindegyikük előfizet napilapra, vagy hetilapra. Amikor valamelyikük talál egy érdekes cikket, elhozza és megbeszélik. Azt mondják, jó tudni, mi van másutt, mert csak úgy lehet felmérni, mennyit fejlődött a Kiskunhalasi Állami Gazdaság.

Egymás után állnak fel “ az asszonyok, ki vizet iszik, ki folytatja a kapálást. Kíméletlen a homok. Elég egy erős szél, elsimítja a szőlőtőkéket védő. gondosan formált halmokat. Akkor kezdik újra, megszokott mozdulatokkal, közben beszélgetve a család. a világ dolgairól észrevétlenül formálva egymást.

Péqes Eya

)