Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-09 / 107. szám

0. oldal Megyei szemmel Tallózás a statisztikában A Központi Statisztikai Hivatal 20 ezer példányban az érdeklődők rendelkezésé re bocsátotta a Magyar Sta­tisztikai Zsebkönyv 1972. című kiadványát. Minden­képpen természetes, hogy az emberek saját lakóhe­lyük, megyéjük helyét keresik elsősorban a kiad­ványban, és ez annál is inkább így van, mert a zsebkönyv erre 20 oldalon bőséges lehetőséget kínál. Ezért hát lapozzuk fel első sorban a megyei adatok cí­mű fejezetet és keressük Bács-Kiskun megye helyét, torrendjét az összesen 19 megye között. A külterület népéért AZ ADATOK többsége nem új, de bármikor szem­ügyre vesszük, mindig nyújt elgondolkodtató érdekessé­geket. Mindjárt a fejezet elején megtudhatjuk, hogy a megyében az ország la­kosságának 5,5 százaléka lakik, ami 1 négyzetkilo­méterre 68 főnyi népsűrű­séget jelent, szemben az országos 111 fővel. Ennél alacsonyabb népsűrűség csupán Somogy, Baranya és Hajdú-Bihar megyékben tapasztalható. AZ AKTÍV KERESŐK népgazdasági ágak szerinti megoszlása még az 1970. január 1-i adatok szerint került bemutatásra. Ezek szerint az iparban és az építőiparban 29,6 százalé­kos a foglalkoztatottság, szemben az országos 44 százalékkal, a mezőgazda­ság, erdőgazdálkodás, víz- gazdálkodás megyénkben 48,8 százalékot tesz ki az országos 25,7 százalékkal szemben. Az utóbbi tekin­tetében Csongrád megye 47,3 százalékkal, Szabolcs- Szatmár megye 47,6 száza­lékkal „jobb” Bács-Kis- kunnál, de nagyon érdekes, hogy Hajdú-Biharban a mezőgazdaságban foglal­koztatottak száma 51,5 szá­zalékos arányt képvisel. AZ ÁLLAMI IPARBAN a foglalkoztatottak száma iparcsoportonként a megye számára feltűnő adatokat tálal, hiszen a gépiparban 34 százalékuk, és az élel­miszeriparban (ez nyilván érthető) 27.2 százalék dol­gozik. A gépiparban Győr- Sopron megyében a foglal­koztatottak aránya 38,6 százalék, Hajdú-Biharban 39,3, Hevesben 34,6. A leg­magasabb Pest megyében, 51,1 százalék. Az élelmi­szeriparban foglalkoztatot­tak aránya csupán Sza- bolcs-Szatmárban (32,4 szá­zalék) és Békésben (29,1 százalék) magas, míg So­mogy (25 százalék) és Tol­na (21,4 százalék) megkö­zelít bennünket. A SZÖVETKEZETI ipar­ban foglalkoztatottak szá­ma a megye egész ipará­ban foglalkoztatottakhoz kénest 21,6 százalék (or­szágos 13,1), a magánkis­iparban dolgozók százalé­kos aránya 4,6, szemben az országos 3,3 százalékkal. A MEZŐGAZDASÁG te­rületén a fontosabb növé­nyek termésmennyiségének megoszl4sa az 1971-es adatok szerint: Bács-Kis­kun kenyérgabonából az ország termésének 2,4 szá­zalékát (3. hely), takar­mánygabonából az ország össztermésének 4,9 száza­lékát (9. hely) és kukori­cából Békés megye 10,5 A Szövetkezetek Orszá­gos Tanácsa július első napjaiban Szarvason meg­rendezi a falusi színjátszó együttesek és irodalmi színpadok országos találko­zóját. A fesztivált hatna­pos színjátszó-rendezői százalékos aránya után, a mi 9,5 százalékunk az elő­kelő 2. helyet foglalja el. A termésátlagok szempontjá­ból Bács-Kiskun megye búzából egy hektárra ve­títve 34,4 mázsát ért el (4. hely), szemben az első he­lyen levő Baranyával, amely 36 mázsát produ­kált. Ha az állatállományt vesszük szemügyre, akkor a szarvasmarha-létszám szempontjából a második helyen, és sertés tekinteté­ben országosan az első he­lyen vagyunk. De ha az állatsűrűséget vesszük szemügyre, akkor bizony a 18. helyen vagyunk, hiszen Bács-Kiskunban 100 hek­tár mezőgazdasági terület­re jutó számosállat 34,4, szemben az első helyen le­vő Zalával, ahol 50,9. A KERESKEDELEM ösz- szefoglaló adatait tekint­ve, Bács-Kiskun az ország kiskereskedelmi forgalmá­ból 4,9 százalékos arányt képvisel (3. hely), míg a bennünket megelőző Pest és Borsod-Abaúj-Zemplén egyaránt 6,3 százalékos arányt mutatnak. Addig, amíg az élelmiszerekre és az élvezeti cikkekre költött országos átlag 6974 forint, ez Bács-Kiskunban 5300 fo­rint, a ruházati cikkekre országos átlagban költött 2509 forint, a megyénkb'en 2248 forint, a vegyesipari cikkekre költött 5192 fo­rintos országos átlaggal szemben Bács-Kiskun egy lakosra jutó forgalma 5515 forint, amivel az országban az első helyen vagyunk (Budapestet kivéve, ahol 7104 forint). Még néhány érdekes adat. Az idegenforgalmunk az országosnak 1,9 százalékát teszi ki, a vendégek szá­ma 1971-ben mindössze 77 ezer volt. Ugyanez Bor­sod-Abaúj-Zemplénben 266 ezer, Győr-Söpronban 225 ezer és Somogybán — bi­zonyára a Balaton miatt — 386 ezer fő. AZ EGÉSZSÉGÜGYI el­látottságot szemügyre véve, a 10 ezer lakosra jutó or­vosok száma tekintetében a megyék között a 15. he­lyet foglaljuk el (14,9 fő). Az egy körzeti orvosra ju­tó lakosok száma országo­san 2827 fő, a megyében 2907. Hasonlóan elégtelen a helyzet a kórházi ágyak száma szempontjából is, hiszen Bács-Kiskunban 10 ezer lakosra mindössze 54,6 a kórházi ágyak száma, ennél rosszabb Borsod- Abaúj-Zemplénben (35,9), Pest megyében (26,6) és Hajdú-Biharban (44,1). A bölcsődei férőhelyek száma Bács-Kiskun megyé­tanfolyam követi, melyen a műkedvelő csoportok ve­zetői sok hasznos tapasz­talatot szereznek. A tan­folyam résztvevőinek be­mutatkozik a kiskőrösi Pe­tőfi irodalmi színpad is ben az 1971-es adatok sze­rint 1424, ami azt jelenti, hogy ezer bölcsődés korú gyermekre 60 hely jut. Az országos átlag 93 hely, hi­szen a nagyvárosokban száz fölötti számokat olvasha­tunk, de Komáromban is 92, Szolnok megyében 87, Tolnában 94 és Vas me­gyében 88. A NÉPMŰVELÉS egyet­len oldalára pillantva, könnyen felfedezhető, hogy a számadatok nem mutat­nak rossz helyzetre, mert megyénkben az egy lakosra jutó mozilátogatások szá­ma 6,9, az országos 7,2-vel szemben, a száz lakosra jutó színházlátogatások száma 38,2, az országos 54,1-del szemben (az or­szágos átlagban, természe­tesen Budapest és a nagy­városok is bent foglaltat­nak). A száz lakosra jutó könyvtári állomány a me­gyében 198,5, az országos átlag 238,9. Nálunk rosz- szabb a helyzet Pest me­gyében (151,4), Hajdú-Bi­harban (192,4) és Csong- rádban (194,5). Mindössze néhány terü­letet tekintettünk át, még­is az olvasó számára nem lehet más a következtetés, mint újra és újra fellapoz­ni ezt az értékes könyvet. (—r —1) Tömegméretű dalos ün­nep színhelye volt vasár­nap délelőtt a Katona Jó­zsef Színház. A hagyomá­nyos „éneklő ifjúság” ta­lálkozók sorában ez volt az utóbbi évek legnépe­sebb, leginkább teljességre törekvő rendezvénye. Ami pozitívum volt: a sok-sok számból álló kó­rushangverseny, a kórusok fel- és levonulása eddig példátlanul gördülékenyen ment. Ez lehetővé tette, hogy a hallgatóság friss fi­gyelemmel hallgassa végig és alkosson magának képet a megyeszékhely kóruséle­tének jelenéről. Ugyancsak pozitívum, hogy az önálló fellépésre pillanatnyilag még kevés­sé alkalmas iskolák dalos gyerekei is szóhoz jutottak mint az összkari számok aktív résztvevői. Mindez szinte már ma­gában hordozta a legfőbb fogyatékosságot is: azt, hogy ennek a találkozónak sem volt a szó szoros ér­telmében vett „közönsége”, egyrészt a dalosokon kívül nagyon kevesen fértek volna el a színház néző­terén, másrészt az ese­ményt igen csekély propa­ganda előzte meg. El lehetne meditálni azon, hogy „a dalosok egy­másnak énekelnek” szoká­sa, mely az utóbbi évek­ben — nyilván éppen a tá- gabb közönség érdeklődé­sének hiánya következté­ben — kialakult, mennyi­ben jó vagy mennyiben káros jelenség. A mostani hangversenynek minden­esetre volt atmoszférája. A kórusok többségénél érez­ni lehetett az együttének- lés örömét és azt, hogy a fellépést nemcsak a ve; Aligha akad a megyében még egy olyan szövetkezet, amelynek kiterjedtebb kül­területi lakosságot, tanyai népességet kellene ellátni, mint a Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ. — A fejlesztés kereté­ben évenként felújítjuk, korszerűsítjük egy-egy bol­tunkat — újságolja Péter- vári János igazgatási el­nök. — így az elmúlt évben Alsócebén, mintegy 40 ezer forint költséggel, egy üres lakást alakítottunk át ta­nyai áfész-bolttá. Kisbó- csán új vegyesboltot épí­tettünk, úgy, hogy a szö­vetkezetünk által rendelke­zésre bocsátott anyagból az építést társadalmi mun­kában a lakosság végezte el. Joggal hálás a tanyavi­lág, a távoli települések népe a fejlődésnek ezekért a mérföldköveikért. Hát még ha olyan szívmelenge­tő epizódok teszik még em­lékezetsebbé, mint éppen Kisbócsán! Az új létesít­ményt ugyanis azok avat­ták fel, akik a társadalmi munkát megszervezték, mint például többek kö­zött Tóth Pista bácsi. Ne­ki és társainak bizonyára kétszeresen is a szívükhöz nőtt a mindennapi fogyasz­tási cikkeket kínáló bolt. — A szándékok, persze, egyre sokasodnak — foly­tatja az elnök. — Hiszen zénylő tanárok, de az éneklő gyerekek is saját ügyüknek érezték. S a né­zőtér is úgy reagált, mint egy „valódi” hangverse­nyen: a tapsok a tetszés mércéjét jelentették. Mi a karéneknek, mint órarend szerinti tantárgy­nak a célja az általános és középiskolákban? Semmi­képpen sem az, hogy éne­kes anyagot „szállítson” az iskolai ünnepélyekre. Saj­nos, igen sok helyen ezt és csak ezt várják a karének­től, s a karvezető tanár­nak nincs sem ideje, sem energiája ennél többre. Pe­dig az iskolai karéneklés valójában az ott folyó ze­nei nevelés szerves része, kiegészítése — néhol saj­nos, pótléka — s a zenével való nevelés legmagasabb- rendű összegzése. Hogy ez zeneileg milyen színvonalon valósul meg — nagyon fontos, de nem ki­zárólagos fontosságú. Ép­pen ezért igazságtalanok lennénk, ha csupán a hal­lottak zenei értékelése, a teljesítmények összehason­lítása alapján próbálnánk képet alkotni az egyes is­kolák karvezetőinek neve­lő munkájáról. Mivel azonban mégiscsak hang­versenyről van szó, essék néhány szó az előadott művek — az évforduló tiszteletére többségükben Kodály-művek — zenei megoldásáról. Nincs he­lyünk valamennyi együttes méltatására, ezért most csak azokat a számokat emeljük ki, melyekben az előadás értéke az átlagnál magasabb élményt nyújtott a hallgatóknak. A Béke téri általános is­kola tanulói dr. Repkény- né Varga Katalin tanárnő betanításában és vezetésé­vel Kodály kétszólamú a lakosságért vagyunk, s igényeiknek a lehetőség szerint igyekszünk is ele­get tenni. A közeljövőben — Kiskőrös és Tabdi kö­zött — a Szűcsi dűlőben épül majd bolt, s még az idén a Csengődi útban is új vegyesboltot létesítünk. A szövetkezet vezetői jól látják, hogy a külterület, a tanyavilág nem marad­hat 3d a kereskedelmi el­látásból. S törekvéseik ar­ra irányulnak, hogy ez mi­nél alaposabb, minél ki­elégítőbb legyen. Ahol erre mód van, például hűtőszek­rények juttatásával is igye­keznek a hús, a tej, az üdítőitalok frissen tartásá­ról gondoskodni. Hasznos segítségre van az áfész fő­ként a szőlőle közti boltok­nak a permetezőszer-ellá­tásban. — Napjaink tempója, a lakosság más rétegei­vel való lépéstartás érző­dik abban is, hogy a kül­területen élők hovatovább — jogosan — presszót is kívánnak. A munka után, vagy annak szüneteiben bi­zony jólesik egy forró dupla. S örvendetes, hogy a hajdan „hagyományos” fröccs, vagy sör helyett egyre inkább a frissítő ká­vét igénylik. Egyebek közt ehhez az óhajhoz is igyek­szik az áfész anyagi ké­pességeihez mérten fölzár­kózni. J. T. gyermekjátékdalait adták elő ötletes, finom, mérték­tartóan látványos koreográ­fiával, színpadi mozgás­sal. Ugyancsak a játékos­ságát ragadta meg igen jól a „Házasodik a vakond” című műnek Zsiga László- né a Bányai Júlia Gimná­zium énekkara élén. Szé­pen, hangulatosan szólt a János-napi köszöntő a Ka­tona József Gimnázium ta­nulóinak előadásában (itt külön meglepetés volt a középiskolás kórushoz ké­pest örvendetesen nagy fiú­létszám!), Zsiga László ve­zényletével. Az Óvónőkép­ző Intézet kórusa, melyet Róbert Gábor vezényelt, a találkozó legjobbjai közé tartozott, különösen a Gó­lyanóta lendületes, de nem hajszolt tempójú megszó­laltatásával. A Kodály Zoltán nevét viselő ének-zenei iskola négy kórussal szerepelt a találkozón. A gimnáziumi leánykar hibátlanul szép tolmácsolásában hangzott el az I. és IV. olasz mad­rigál, valamint a ritkán hallható Vízkereszt Ittzés Mihály vezénylete alatt. Az iskola Vörös János-ve- zette „Bartók”-kórusát több alkalommal is hallhattuk az utóbbi időben. Elmond­hatjuk, hogy ilyen szépen, kiegyenlítetten, tempóiban is jól megfogottan még egyszer sem szólt előadá­sukban a Pünkösdölő, mint ezen a májusi délelőttön. A záró összkari számok (Békedal, A magyarokhoz) imponáló biztonsággal és egységesen szólaltak meg a mintegy húsé iskola, illet­ve felnőtt testület dalosai­nak ajkán. Kiirber Tivadar 1972. május 9, kedd Cikkünk nyomán Duplájára emelték a rendelési időt Lapunk április 21-i szá­mában cikket jelentettünk meg Orvosi vizsgálat sok gonddal címmel. írásunk­ra dr. Zonda László, a rendelőintézet igazgató főorvosa válaszolt. Leve­lének első részében ele­mezte a megyei kórház, a szakorvosi rendelőinté­zet gondjait, a rendelések túlzsúfoltságát, a helyi­ség- és káderhiányt. A gépjárművezetők alkal­massági vizsgálatával kapcsolatosan a követke­zőket írja: „Az újságcikk megjelenése előtt az aláb­bi megoldás látszott meg­valósíthatónak: a rende­lőintézetben volt eddig elhelyezve a megyei idegbeteg-gondozó rende­lője, amelynek vezető fő­orvosa mAjus 1-én buda­pesti munkahelyre távo­zott. Miután megfelelő foglalkozású szakembert e munkakör további el­látására biztosítani nem tudunk, egy volt magán­orvosi rendelőt béreltünk ki e célra. A gondozó feladatait egy ideiglene­sen megbízott részfoglal­kozású szakorvos látja el. Az intézetben felszaba­dult rendelőhelyiség le­hetővé teszi a gépjármű- vezető alkalmassági vizs­gálatok rendelési idejé­nek bővítését.” Dr. Zonda László főor­vos ezután már a konk­rét intézkedéseket közli lapunkkal. Az érdekel­tekkel történt megbeszé­lések, valamint a rende­lési idők egyeztetése után, május 15-től kezdő­dő héttől a gépjárműve­zetők alkalmassági vizs­gálatait az alábbi idő­pontban végzik: Kecske­mét városban lakó gép- járművezetők részére minden héten kedden és csütörtökön délután 2 órától este 7 óráig, Kecs­kemét járásban lakó gép- járművezetők részére minden héten kedden és csütörtökön délelőtt 8-tól déli 1 óráig. Tulajdon­képpen a rendelési idő kétszeresét biztosították ezzel. A rendelőintézet főorvosa megemlíti még, hogy ezzel az intézkedés­sel az eddigi zsúfoltság csökkenthető lesz. bár en­nél is előnyösebb helyzet kialakítására szakorvos hiányában nincs lehető­ségük. A levél alapján szeretnénk közölni, hogy gépjárművezetők alkal­massági vizsgálatát a Kecskeméti Konzervgyár­ban, a Zománcipari Mű­vekben, a Fémmunkás Vállalatnál és az Izsáki Állami Gazdaságban dol­gozó üzemorvosok is el­végezhetik. A közeliövö- ben felhatalmazást kap a Kecskeméti Kéziszer­számgyár üzemorvosa is e vizsgálatok elvégzésére. A, levél a következőkkel fejeződik be: „A fentie­ket tartottam szükséges­nek a szerkesztőség szí­ves tudomására hozni, megköszönve észrevéte­leiket, amelyet minden tekintetben jogosnak tartottunk”. A magunk részéről kö­szönetét mondunk dr. Zonda Lászlónak a gyors és: eredményes intézkedé­sért. IroMm] színpadok tapaszla'atcseréje Az iskolai énekkarokról Ezer dalos találkozója

Next

/
Thumbnails
Contents