Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-09 / 107. szám
1 Minden úgy történt, ahogy a SZŰR rendezői eltervezték és a közönség várta. Vasárnap verőfényes reggelre ébredt Kecskemét lakossága. Sziriusz mester is «becsülettel állta a szavát, s valóban csak néhány bárányfelhő meresztgette a Kezdődik a kecskeméti SZŰR. Kezdődik a mérkőzés, kezet fog a két csapatkapitány. A háttérben Lakatos Ilona játékvezető és a partjelzők. azonban nem volt ínyére a dolog, mert kirúgta a labdát a „fedélzetről”. Az újságírók azonban nem szeszemét — ők is csak távolról — a Széktói Stadion zöld gyepére. Így azután megindult a város lakóinak hömpölygő áradata, hogy A Centrum Áruház manekenjeinek ezek a modellek hozták a legforróbb sikert. vágta a hálóba a labdát: 1:1. Hamarosan ismét Jácint keveredett az újságíró-kapu torkába: 1:2, majd 2:2 lett az eredmény. A 28. percben az előrelopakodott Sólymos lövése találta el a kapufát, majd visszakanyarodott Aradszky elé, aki nem hibázott: 2:3. Néhány perc múlva kavarodás támadt a színészek kapuja előtt, a játékvezető kérlelhetetlenül mutatott a 11-es pontra. A büntetőt Várko- nyi értékesítette: 3:3. Ezt már Koós sem bírta tovább, leadta a kapuügye- letet Beszterceinek. Az újságírók erősítettek, Szalay, Görner, Zsengellér, Rédey állt be a fáradt játékosok helyett. A játék képe meglepő fordulatot vett. Vár- konyi elviharzott a szétzilált — s már csak a szpíkertől támogatott — védelem mellett, s megnézte magának a bal sarkot: 4:3. Az 52. percben Boskovics labdájának tisztelgett Besztercei: 5:3. A végén Bujtor, bosszút lihegve az újságírók ellen cselsorozattal lepte meg őket. Most az egyszer nem „tévedett”, s 5:4- re szépítette az eredményt. Így ért véget a rangadó, amelyen a legtöbbet a nevető harmadik — a közönség — nyert. Hogy ki volt az esélyesebb a megtéveszDékány Sarolta a pódiumon. elfoglalja helyét a pálya lelátóin. Mint említettem, minden tervszerűen történt, az is, amit egyesek előre megjósoltak, hogy néhány száz ügyes állóhelyet váltó néző tévedésből le fog majd ülni, hogy ugyanennyi ülőhelyes — ízes szavakkal szidalmazza a rendezőséget — állva élvezhesse a parádét. A közismert népi kifejezéseket helyszűke miatt nem idézzük. Elégtételül csupán annyi, hogy az egyik főrendezőt megharapta a stadion kutyája. Példás pontossággal — amint az öregtemplom órája éppen tízet ütött — elkezdődött az előadás, már mint a SZŰR programja. Igaz, a hatalmas stadionban nem kellett a vasfüggönnyel, a kulisszákkal bajlódni, sőt az előkészületek is a tisz- • telt publikum előtt történtek. Hogy mikor lesz a stadionban hasonló esztrád- műsor, nem tudni, de úgy vettem észre, senki sem haragudna meg, ha nem kellene erre a legközelebbi SZŰR-ig várni. Hadics László, a Fővárosi Operettszínház kitűnő műBent van a 11-es. A kecskeméti SZŰR hiteles története vésze nagy pátosszal elmondott megnyitó beszédében arról győzködte a kecskeméti közönséget, hogy az olimpia miatt nem érdemes Münchenbe menni, mert itt sokkal vérbelibb sportot láthatnak. Mindkét labdarúgó-csapat — az újevezve közelítette meg a világot jelentő deszkákat egy villamostargonca segítségével. Nem is gondolná az ember, milyen veszélyes jármű, a velencei háziasz- szonyok és turisták közkedvelt közlekedési eszköze. A targonca ugyanis olyan hirtelen indított, hogy Pali barátunk sokáig keresgélte egyensúlyát a gondolában. Amikor végre megtalálta, csak annyit mondott: — még szerencse, hogy tudok úszni. A száguldó járművek — közöttük egy 1930-as típusú Adler személygépkocsi — egymás után szállították a pódiumhoz a szereplőket. Ennek ellenére nem történt csúszás a műsorban. Ily módon zavartalanul gyönyörködhettünk Dékány Sarolta bűbájos dalában, no meg az énekesnőben is. Koós János mentőautón érkezett a pálya közepére, az ijedtség azonban nem tartott sokáig, mert fürgén pattant fel a dobogóra, egyenesen bele a nagybőgőbe, illetve beat-gitárba. Vendégmarasztalónak bizonyult Aradszky László, — hogy a többiekről ne is beszéljünk — műsora is. Ezzel azonban még nem ért véget a látványos kabaré. A Centrum Áruház csinos élőképei a legújabb divat szerint készült ruhákba —. s ami méginkább izgalomba hozta különösen a férfi közönséget — fürdőruhákba öltöztetett ma- nekenjei szolgáltattak újabb néznivalót. Igaz, ők sem gyalog vonultak körbe a salakon, de hát az ember tanulékony. Sikerük volt úgy is, hogy a feldíszített tehergépkocsik tetejéről mosolyogtak a közönségre. Persze, nemcsak a Centrum Aruház rendezett divatbemutatót. közreműködött ebben a közönség is. Üdítő látványt nyújtott a hatalmas stadion emberkoszorúja. a kék. zöld. piros, sárga ruhák, kalapok, blúzok „tavaszi zsongása”. Déli tizenkettőt harangoztak. de senki sem mozdult a helyéről, hiszen mit számított az ebéd, amikor feltűntek a pálya szélén oi- ros-fehér mezben az újságírók. kékben pedig a színészek. hogy összemérnék játéktudásukat. A látvány ságírók és a színészek egyaránt — nagyon komolyan készült azzal a jelszóval, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Ezután Szuhai Balázs következett, aki a jobb zsebe helyett a balba nyúlt, s így felesége hozzá intézett leveléből sok mindent megtudhattunk. Különösen asz- szonyaink tanulhattak, hogyan szólítsák életük párját, ha nem éppen hizeleg- ni akarnak neki. A műsorból az is kiderült, hogy lassan-lassan elfelejtjük, hogy „gyalogolni jó”. A SZŰR igen tisztelt szereplői ugyanis nem gyalog baktattak a pálya közepére, járműveken szállították őket a tetthelyre. Még Peterdi Pált is, akitől elvártuk volna, hogy két- szer-háromszor körbefut a stadionban, lévén a kocogó mozgalom egyik prédikátora. Bár lehet, hogy jó komája, ősz Ferenc kedvéért mondott le a futkározásról, aki megsúgta, két kezén meg tudja számolni, hányszor volt eddig labdarúgó- pályán. (Most legalább látott egy szépet.) Szécsi Pali gondolán Csala Zsuzsa. Kazal László, Kibédy Ervin, Hlatky László, Rátonyi Róbert, Páyer András. Vámosi János, az Expressz együttes rétik az ilyet, s nemsokára ott táncolt a labda a színészek hálójában. Két perccel később viszont a színészek rohamoztak Bujtor bennem is megmozgatott valamit, bármennyire is nehezére esik az újságírónak, de beszélnie kell erről. Mostanában ugyebár sokat cikkezünk az álláshalmozók ellen, akik egy, két, vagy több lovat ülnek. Hát használ az okos szó? Itt van például ez a Koós. Színészi babérokra is pályázik, olykor hangszeren is muzsikál, 11 órakor még táncdalt énekel. 1 órával később pedig ugyanazok előtt a nézők előtt fekete gúnyában védelmezi a teátristák kapuját. Álláshalmozó, akárcsak Aradszky László. Ám bár igazuk van, mert ha Albert Flórián táncdalt énekelhet? Itt jegyzem meg, többen hiányolták az MTI-nél dolgozó Flórit, csak azt nem tudom, hogy milyen minőségben hiányzott. (Mivel, hogy jól fociztak a fiúk.) Szóval „röpke kétórás műsor után Lakatos Ilonka fasípos (az aranysíp első fokozata) játékvezető füttyjelére egymásnak estek a csapatok. Puhatolózó toporgás után Gyulai Pista az újságírók egyik erőssége már az első nercekben felhívta magára a figyelmet. Gyorsan elcikázott Sólymos mellett — egvszer leütötte az ókulá- ré ját is — és alaposan megtornáztatta Koós kapust. A „kapitányok kapitányának” István vezérletével. Zengett a nézőtér a biztatástól, amint Bors Máté filmbeli ellenfelét ösztönözték — szúrd rá Dezső! ö pedig az újságírók térfelének közepén középre kotorta a pöty- työst, s a jókor érkező Juhász Jácint védhatetlenül tő eredmény mellett, vagy talán mégis megérdemelt győzelem született-e az újságírók részére, azt döntsék el önök, kedves olvasóim. Ez a lehetőség még benne van a jegy, illetve az újság árában. N. O. — H. N. — B. I. A „kapitány”, vagyis Koós János, amikor még a színészek kapuját nem fenyegeti vész.
