Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
Szeberényl Lehel: A sfrüg tartő hőség el” szánt bizonyítása még a sír előtt. Ez a tetoválás. Türelmetlenebb fiatalok nem várhatják meg a sír ködös messzeségét. Szavuk hitelére zálogot adnak, mely zálog biztosan eltart a sírig. Eképp a fogadalom és annak beváltása közötti távolságot az egyidejűségre rövidítik le, s ez már csaknem maga az öröklét. A leányzó, ki a vonat szemközti padján ül egy kurtára nyírt vagány társaságában, mindkét kezefején apró lila betűk torlódó rovátkáit viseli. Mint két asz- szír agyagcserép, vagy egyiptomi papirusz, melyre egész történelmet zsúfoltak. Aprók a kezek, aprók a betűk. Mindenekelőtt elszánt vakhit kellett hozzá, valamiféle vad dac, hogy kiültesse azokat a betűket a mindig pőre bőrmezőkre. Arra a néhány négyzetenticskére, amit önmagából a nyilvánosság elé kirak. Az arcán kívül, melyet tükörnek foglal le a lélek. Önkéntelen társítasz: a két kézfej se más Tükör. Próbálsz e tükörből olvasni. Ám szemed támadása elől a két kézfej elbújik. Mint mikor nagyító lencsén át perzselő sugarakat gyűjtöttél csínytevésképp gyanútlan kézfejekre. Behúzódik a két kézfej a kinőtt, kopott piros kabátka szűk és ilyenkor különösen kényelmetlen rövid ujjába. Ügy! Hát eddig tartott? Az életre szóló el- szánás, a dacosság? Öröknek hitt pillanatnyi lobbaná- sunkban? Vagy ismervén gyöngénket az állhatatosságban, így akartuk magunkat megfogni, odakötni e lemoshatatlan bélyeggel? S minthogy állhatatosságot még oly öröknyomú, bőrünkből kitörölhetetlen bélyeg árán se válthatunk, most már egy életen át dugdossuk kezecskénket? P illanatnyilag sikerrel. Szemed lesben áll. Várod az óvatlan pillanatot, amikor majd megfeledkezik magáról és kibetűzheted titkát. Ebből az éber les- állásból látod őt: enyhén ragacsos, seszínű, fonnyadt kis haját, oly kevés, annak is fele homlokára fésülve. Alatta ijedt szürke szempár, mosdatlan, szeplős arc, a száj körül pörsenésekkel. Igen, a szem is ezt a mos- datlanságot tükrözi és valamiféle állandó, gyermekes Zálog oanmaatai. Persze, gyermek még. Személyi igazolványa biztosan nincs még. Kezefején hordja a személyi igazolványát. A karika sem igazi a szeme alatt. Még nem elég fekete. Nikotinsárga inkább, arcának is ilyen nikotinszíne van, csak kicsit halványabb árnyalat. A szűk szoknya alól térde hegyesen kivilágít, a harisnya alatt leukoplaszt. A harisnya nylon, térdtől bokáig széles -zaladás húzódik rajta. Máskülönben formás gyerekláb. magassarkú cipellővel lezártan. A fiatalember mellette, csaknem hasonlít rá. Néki is homlokában a vörhenyes haj. És alatta vör- henyes arc. Vajon ó volt-e ihletője a kézfejre rótt szövegnek? Vagy talán egy korábbi kaland tovatűnt hőse? S akkor vajon mit gondol róla a vörhenyes? Hogy intézi el magában? Mindig látnia kell egy nevet, mely arra figyelmeztet, hogy nem ő íz első... Most! Szemed ugrik, mint puhatalpú ragadozó. Íme az áldozat megfeledkezett. A parányi kéz a fiú tenyerén. Övatlanságnak ágya, óh szerelem! Mennyi gyűrű a vékonyka ujjakon. Színesek, ormótlanok. Kiterítve hát az asszír agyagcserép, az írásfejtők örömére. Egyiken átszűrt szív helyett felhúrozott gitár, fölötte a vallomás szövege eképp: „Bírlak Ringó Starr.” Másikon a névaláírás, így: „Bitiisz Gina.” Ah, hát Gina a neved, kislány!? Ügy tetszik, a keresztnév igazi: Ginára keresztelhették. Lollobrigida után, a viszonylag régies hangzás mutat erre, míg a vezetéknév minden bizonnyal felvett. Tehát a szülők is tudtak egy módszert, ami funkcióban megfelelt a tetoválásnak. Zálogot adtak ők is, olyat, ami maradandó, amelyben rajongásuk, mit az isteni Lollo iránt tíznehány évvel ezelőtt a mozielőadások alkalmával éreztek, csak magával a záloggal porlik el. íme az eleven zálog: e leány. C őt, a zálog immár kétszeres, mert lám, felfedezed ^ a fiatalember négy ujján a négy, még kiforratlan, még tétova betűt. Friss tetoválás: GINA. Gaudeamus Csendüljön fel víg dalunk: tüzes még a vérünk! Ifjú éveink ha telnek és öregség terhe lep meg úgyis porba térünk. Hova tűntek eleink. — ők e tájon éltek?! Röppenj bár az egekbe, Szállj le a mélységekbe, — hol vannak? Csak éltek. Röpke emberéletünk hamar éri végét. A halál jön sebesen, nincs előtte kegyelem: egyenlő a mérték! Éljen kedves iskolánk, minden jó tanárunk! Éljenek barátaink, jóban-rosszban társaink: viruljon virágunk! Éljen a köztársaság s aki kormányozza! Éljen kedves városunk, benne minden támaszunk, ki gondunk hordozza! Éljenek a lányok is: megigéz a bájuk! Éljenek az asszonyok: jószivük értünk dobog: áldás a munkájuk! Pusztuljon most bánatunk, vesszen ellenségünk! Vesszen minden ördögünk, mindaz, amit gyűlölünk, amitől csak félünk! Bognár András fordítása •A napokban ballagó közép- iskolások ismerik-e ezt a régi tedves cr.áknóíát, amelyet most új fordításban közlünk. Begazy Csaba: Vers Feldobom neved a napra, kacagássá foszlik az öröm nem merek átlépni feléd a bűvös krétakörön. Hajad a szélbe szórom, rád uszítom a telet és hazáig kisérnek a Vörhenyes falevelek. (J^SJ^SXIXA'QS^CIi Gyermekművészet Japánban Figyelemreméltó könyvet adott ki a Corvina. A szerző, Székácsné Vida Mária, hosszú időt töltött Japánban. A pszichológus és a rajzpedagógus szemével kíséri figyelemmel, hogyan tudja megőrizni egy nép ősi természetszeretetét, kifinomult képzőművészeti kultúráját. Bemutatja könyvében az áldozatos életű pedagógusokat, a világra csodálkozó japán gyermekeket. Megfordul az ország legelhagyatottabb vidékein. Tapasztalja, hogy a rajztanárok nem művészeket nevelnek, hanem művészetre fogékony, érzékeny társadalmat. Élményei a magyar rajzpedagógia számára is sokat jelentenek. Nálunk ebben a században mintha csökkent volna a vizuális, esztétikai érzékenység. Kevés az olyan gyerek, aki megcsodálja a növények, kövek, levelek és más természeti formák esztétikáját. A könyv gazdag képanyaga elénk tárja a II— III. osztályokban kezdődő tudatos pedagógiai törekvéseket. Látható, hogy a japán gyermekrajzkultúra nem a felszínről, hanem az átérzett, sokoldalúan átélt külvilágból táplálkozik. Befejezésül egy elgondolkoztató idézet a könyvből. Így beszél az egyik tanító: „ne akarjatok csak szépen rajzolni, mert ebből jön a séma, a másolat — mondja el ars poétikáját Kaszukava. Csak nem arról beszél ebben az isten háta mögötti faluban, a Japán-tenger közelében, hogy képzőművészeti anyanyelv is van a világon? Amit olyan régen forgatok én is a fejemben, de csak 1960- ban mertem emlegetni írásaimban a zenei anyanyelv analógiájára. Vajon a japánok nem erre az alapra építik — világszerte elismert — vizuális nevelésüket? Ezek a kérdések izgatnak egyre inkább." Érdemes lenne a japán tapasztalatokat a magyar gyerekek vizuális képzésében is felhasználni. Szappanos István Diákok,tanárok, szülők A szakosított tantervű osztályokról A pedagógia: közügy. Hivatalokban, családi otthonokban, a legkülönbözőbb fórumokon vitatkoznak, beszélnek az elsajátítandó tananyagról (sok? kevés?), a tanítók, tanárok munkájáról, az oktatás és nevdrs kapcsolatáról, a humán és reál tárgyak arányáról. Sok szó esik arról is, hogy a jelenlegi iskolahálózat menynyire felel meg a társadalmi követelményeknek. Korszerű-e oktatási rendszerünk? Segítik-e eléggé iskoláink a szocialista magatartású, gondolkodású embertípus kialakítását? A szülők, nevelők egy része megkérdőjelezi a „tagozatos osztályok”, iskolák szükségességét. Ügy vélekednek, hogy túlságosan kedvez az értelmiségi szülők gyermekeinek, ellentétes — oz egységes ismeretanyagot, követelményeket hangsúlyozó — művelődéspolitikánkkal. Mások külföldi példákra, hazai tapasztalatokra hivatkozva bizonyítják a tagozatos osztályok lét- jogosultságát • Megkértük Bodor Jenőt, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának vezetőjét, hogy válaszoljon munkatársunknak a szakosított tantervű osztályokra vonatkozó kérdéseire. — Mi a különbség a szakosított és a normál osztályok tanterve között? — Jelenleg a köznyelvben tagozatosnak nevezett osztályba járó diákoknak maradéktalanul el kell sa- javítani az egységes tantervben meghatározott tananyagot. A kiválasztott tárgyat többlet órákon is tanulják, annak anyagát jobban elmélyítik. A nyelvi osztályokban például többet gyakorolhatnak, több idegen szót ismernek meg. A matematika és énekes osztályok tantervé már eltér az általánostól. Olyan elméleti ismereteket is meg kell tanulniok, amelyek a „normál” tantervben nem szerepelnek. — Mi a célja a szakosított osztályoknak, mit várnak ezektől a szakemberek? — Mások a célok az általános és mások a középiskolákban. A kisebb diákok körében csak bizonyos területen indokolt a szakosított oktatás meghonosítása. Elsősorban az alapképességeket fejlesztő, kibontakoztató tárgyak megkülönböztetett oktatására nyílik lehetőség. Példaként az úgynevezett énekes osztályokra hivatkozom. A gyerekek a betűvetéssel egyidőben ismerkednek meg a hangjegyek olvasásával. A szöveg és a kotta együttes figyelése a kombinatív készséget erősíti. A példákat sorolhatnám. A középiskolai szakosított osztályok valóságos igényt elégítenek ki. A 14—15 éves ifjak érdeklődési köre ekkorra már többnyire kialakul. Az általános iskolai tapasztalatok pedig elegendő támpontot adnak a tehetség, a készség jellegének a megállapításához. Világszerte gondot okoz az ismeretanyag állandó bővülése. A tananyag mechanikus növelésével, a képzési idő felemelésével az alapvető problémákon lehetetlenség segíteni. Az oktató-nevelő munka további — az egyéni képességekre jobban alapozó — differenciálása, a személyi adottságok fokozottabb figyelembe vétele elengedhetetlen követelmény. — Hol működnek szakosított osztályok a megyében? — Az első tagozatos osztály Kecskeméten alakult, húsz esztendeje, a magyar zenepedagógia eredményeinek gyakorlati hasznosítására. Bács-Kiskun megyében most 2000 diák jár énekes osztályokba. Általános iskolákban orosz, angol, testnevelés tárgyakból szerveztek néhány helyen szakosított tantervű osztályokat. Minden nagyobb gimnáziumban van lehetőség az orosz nyelv alaposabb elsajátítására. Angol tagozat Kecskeméten, francia Kiskunfélegyházán, német Baján, Kecskeméten működik. Növelt óraszámban tanítják a biológiát Kecskeméten a Bányai, a fizikát a Katona József Gimnáziumban. Matematikai osztályok Baján, Kecskeméten és Kalocsán létesültek. A Bányai Gimnáziumban bevált a kémia tagozat. Hangsúlyozom, hogy csak ott „indítottak” szakosított tantervű osztályt, ahol erre a személyi, tárgyi és egyéb feltételek adottak. (Például párhuzamos osztályok szervezésére.) A megyében 63 000 gyerek jár általános és 8000 fiatal középfokú iskolába. A 6—14 éves korosztályokból háromezren tanulnak szakosított tantervű osztályokban (4,7 százalék). Tagozatos osztály csak gimnáziumokban szervezhető, szakközépiskolákban erre nincs lehetőség. A 4800 gimnazista tíz százaléka vállalta a „tagozattal” járó többletet. — Beváltak-e a szakosított tantervű osztályok? — Lényegében: igen. Elegendő, ha a tanulmányi versenyek eredményeire, az egyetemi felvételi vizsgák tapasztalataira utalok. A szakosított osztályok tanulói nemcsak a kiválasztott tárgyból érnek el az átlagosnál jobb eredményeket. (Igaz, ezekben az osztályokban általában a jobb tanulókat tömörítik.) De még csak a félúton járunk. Az eredmények továbbfejlesztéséhez szervezeti intézkedések szükségesek. Tehetséges munkás-paraszt gyerekek nem használják ki a szakosított osztályokban rejlő lehetőségeket, mert a szülők nem ösztönzik eléggé a nagyobb tudás megszerzésére. Ebbe nem nyugodhatunk bele. Lehetővé kell tenni, hogy a tagozatos osztályok óraszáma se legyen nagyobb a többinél. A tárgy megválasztásában, az esetleges későbbi korrekciókban a tanároknak nagyobb szerepet kell kapniok, vállalniok — fejezte be nyilatkozatát Bodor Jenő. H.N.
