Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-06 / 105. szám
C oldal 1973. május 6, szombat Munkásbecsület szerint... Az asztalon, amely mellett ülünk, egymáson nyugszanak az elismerés dokumentumai. Legfelül piros borítóban a Kiváló pártmunkás oklevél, alatta kis dobozban a Munka Érdemrend ezüst fokozata, legalul, szürke borítóban pedig ez utóbbi adományozásának oklevele. Mindezek tulajdonosa kiadós szippantások után eregeti a cigarettafüstöt, amelyen át rá-rátéved a tekintete a megtisztelés bizonyságaira. Túl friss még az élmény. — Álmomban sem gondoltam volna ... Olyan váratlanul ért... Hiszen, mi érdemem van énnekem? Semmi rendkívülit nem vittem véghez. Talán az, hogy mindig a munkásbecsület szerint éltem, dolgoztam, ahogy apám is?... Elnyomja a cigarettavéget: — Munkásember volt. A kecskeméti városi nyomdában — így hívták akkoriban —, dolgozott, mint kerékhajtó. Nehéz segédmunka volt! És kérem, huszonkét évi szolgálat után egyik napról a másikra elbocsájtották. Kommunista magatartása miatt. Megfosztották a nyugdíjtól is. Még jó, hogy öt gyereke volt, így nem szakadt magára. Mert csak a felszabadulás szolgáltatott neki igazságot. Utána már kapott nyugdíjat. És tessék, milyen más most az én sorsom ... De sok mindent eszembe juttat!... — tekint rá ismét a kitüntetésre. Hallgatom Dudás Mihályt, az Észak-Bács-Kis- kun megyei Vízmű Vállalat nyugdíjba vonuló szakmunkását, egyhuzamban húsz éven át párttitkárát. Közben nézem barázdásra cserzett arcának vonásait és pontosnak érzem a családi és munkatársi körében róla hallott véleményeket. — A papa tizenkilenc, én tizenhat éves voltam, amikor egybekeltünk — idézem fel magamban Dudás néni szavait. — Nálunk is, náluk is sok volt az éhes száj, örültek szüléink, hogy egy-egy gyerek a maga szárnyára kerül. Nem úgy kezdtük ám, mint a mi gyerekeink! Neki kellett feszülnünk a munkának, hogy valahogyan boldoguljunk. Kitapasztaltuk a munkanélküliséget is három gyerekkel, mert csak a szakszervezettől kapott segély volt. Mindketten a Schiffer- gyárban dolgoztunk. Misinek, a legidősebb fiamnak is jutott még emlék ebből az időből, mert el kellett szesődtetni, megkóstolta a nyári pásztorkodást. Az is segítség volt... Aztán, mikor hazatért férjem a fogságból, újból a cipőgyárban folytatta. Hegedűs Menyhért elvtárs, a mosta"'' igazgató jól ismeri... Es íme, Dudás elvtárs emlékezése: — Harmincötben, majd harminchétben bérkövetelési sztrájkjaink a cipőgyárban és az állandó harc a tizenkét órás munkaidő ellen. Hej, de más küzdelem volt, amely 1949- ben a gyár államositását megelőzte! Akkor még csak a száz munkást foglalkoztató tőkés üzemek voltak soron. De mivel nálunk sok volt a visszásság. gazdasági visszaélés, külön kértük a köztulajdonba vételét. Én az üb titkára voltam ... Utána a bőrüzlet vezetésével bíztak meg. Ezzel a kisker vállalathoz kerültem, ahol hamarosan megszerveztük a pártszervezetet, melynek titkára lettem. Sok felejthetetlen emlékem fűződik ahhoz az időszakhoz! 1949. — tsz-patronáló voltam Városföldön. 1952. — Bal- lószög volt a körzetem a tsz-szervezés szempontjából — idézi Miska bácsi. Jómagam pedig kiegészítésként ismét a feleségétől hallottakat teszem hozzá: — Benne voltunk mi a pártunk minden egyes akciójában. És tudja elvtársnő, hogyan? Egész szívvel és egész lélekkel! Agitáció, kisgvűlések. a választások, a falujárás... Én az MNDSZ-ben tevékenykedtem, de a papa gyakran oda is velem tartott. Ott volt akkor is, azon a vasárnapon, amikor kisgyű- lést tartottam Fehértón, ahol akkora zivatar kerekedett, hogy a közeli fába belecsapott a villám. Soh’se felejtem el!... — Közben megbetegedtem — folytatja Dudás elvtárs. — Felépülésem után, 1952-ben kerültem a vízműhöz, amely akkor még csak a bölcsője volt a mainak. A kubikosoknál kezdtem, mint munkavezető... Ahol jelen van a párt, ott nem hiányzik a céltudatos szervező, irányító erő — ennek biztos tudata ösztönözte Dudás Mihályt a pártszervezet megalakítására, ott, ahol mindössze harmadmagával volt párttag. Ma is büszkén említi: Amikor a kis kommunista kollektíva párttitkára lett, két újabb elvtárssal, már mint utánpótlással számoltak. Közben azonban a negyedik kerületi pártszervezetben is tevékenykedett, egyidejűleg ott is betöltötte a párttitkári tisztet. S lám, húsz év telt el. A kezdetleges üzemből dicsekedni való vízmű vállalat lett azóta. Dudás Mihály pedig a cipész szakmája mellé megtanulta a vízvezeték-szerelő mesterséget. 1954-ben tette le a szakmunkásvizsgát és 1967- ig jócskán kivette a részét a nehéz fizikai munkából. — Miután megnyílt a fedett uszoda, az igazgató elvtárs mondta: Miska bácsi, elég volt a vizes árokból, ezután az uszoda karbantartó munkálatait látja el... Ami azt illeti, jól is esett ez. Nagyon sokszor előfordult ám az évek folyamán, hogy éjjel, vagy vasárnap jött Zoli — már elnézést, hogy így emlegetem Benkó elvtársat, de gyerekkora óta ismerem —, hogy csőrepedés van. És mentünk, ástuk az árkot, mertük a vizet. Csináltuk, hogy fennakadás ne legyen. Aztán hirtelen fordulattal megkérdezi Dudás elvtárs: — Ismeri a vízmüvünket?...-Nos, akkor megérti az örömömet, meg a büszkeségemet is. hogy az igazgatónk megállta és állja a helyét. Hisz’ a kinevezéséhez a pártszervezetünknek is köze volt! — És az eredményekhez? — Pártszervezetünk szavára nálunk mindig adott a vezetés. Az is tény persze, hogy egészséges vita nélkül semmi nem megy előbbre. Bizony, előfördult, hogy vitatkoztunk. Volt olyan is, hogy jöttek az emberek: Miska bácsi, azért az igazgatónk jobban vigyázhatna a hangnemre. Egyet mondhatok: a mi igazgatónk tud hallgatni a jó szóra. Bár hozzá kell tennem: ha kirobban, annak oka van. Szerintem különben sem a ha kell, ha nem, nyájas mosoly és a puhaság teszi az igazgatót népszerűvé. A valamire való munkás becsüli a fegyelmet és tiszteli azt is, aki betartatja! A néhnny másodpercre támadt csendben már- már formálom a kérdést, hogy vajon mi jutott eszébe, amikor mintegy hangosan gondolkozva megjegyzi Dudás Mihály: — Csak azt sajnálom, hogy a pártszervezetünk fejlődése kicsit lassú volt. Biztató viszont, hogy akikkel gyarapodtak soraink. csupa fiatal elvtársak, a KTSZ-alapszervezet javaslatára vettük fel őket. Jó tudni, hogy ez a folyamat tovább tart, s hogy ennek tanúja leszek. Mert a pártszervezetből nem megyek ám nyugdíjba! A városi pártbizottság engedé- Ivezte az idetartozásomat. Én pedig a legjobb tudásom szerint, főleg az élettapasztalataimmal még sokáig segíteni szeretnék ... P. I. A részteleki libatelep * * lilllillll 54 "X-sé ^ ' ■ > ' ' " , í ' '■ ■ ' m* •" :>S. ••• Vvor.... --v . •> *...... m alig valamivel kevesebbet a háztáji állattartásból. A Reménység Tsz Iibafaraijának egyik részlete Tizenegy év óta gazdálkodik Szakmar község részteleki szállásán a Reménység Tsz tagsága. Mivel a szikfoltokkal teletűzdelt talajon kevés lehetőség van, ebben a körzetben egyébként hagyományos zöldségtermesztésre, a közösség a takarmánygazdálkodást és az állattenyésztést fejleszti nagyobb ütemben. Nyolcvan vágómarhát, ezernyolcszáz liter tejet, kétszáz hízottseriést értékesítenek évente a közös tenyésztésből és Kedvelt ágazata a részteleki állattenyésztésnek a libanevelés és hizlalás. A korszerű épületekben elhelyezett rajnai fajtájú törzsludak, a szakszerű gondozás mellett évente nyolcvan, százezer kikeltethető tojást tojnak. Ebből rendszeresen felfrissítik a törzsállományt, a többit a bajai keltetőállomásnak adják át. Több mint 300 liter szesz /Messzire érzik a tilosán főzött pálinka illata A szigorú ellenőrzések, a jelentős összegű pénzbírságok ellenére sem csökken a zugpálinkafőzők száma, s természetesen az így forgalomba kerülő pálinka meny- nyisége sem. Az elmúlt évben a kecskeméti járásban 160 készüléket, s mintegy 1066 liter pálinkát foglaltak le a Vám- és Pénzügyőrség dolgozói. Több mint 91 ezer forint értékű adóeltitkolásra derült fény. Az idén az első negyedévben már 41 tilos pálinkafőző készüléket vontak ki a használat alól, s nem kevesebb, mint 306 liter pálinka került a hatóság kezére. Az alkoholizmus elleni küzdelem elsősorban itt, a tilos pálinkafőzőknél, a zugbormérők- nél dől el. hiszen ezek, ha kell, hitelben is kiszolgálják a legtöbbször már részegen betérő „vendégeket.” A Vám- és Pénzügy- őrség dolgozói azonban — a szigorú ellenőrzések elleA vidéki iparfejlesztés révén már munkához jutott az elhelyezkedni kívánó emberek nagy része, akik a termelés kultúrájában is partnereivé válnak a városi munkásoknak. Ezt bizonyítja például a Ganz Villamossági Müvek bajai készülékgyárának vaskúti telepe, ahol hetvenhárman dolgoznak, s áprilistól egy viszonylag bonyolultabb feladatot hajtanak végre: a házi vízellátók nyomáskapcsolóit szerelik. Ezt a terméket az utóbbi időben külföldről kellett behozni az országba. A vaskútiak így drága importot pótolnak az érintésvédelmi szempontból korszerűsített gyártmányok előállításával. (Vászíor Zoltán felvétele) nére — kevésnek bizonyulnak. ezért fokozottabban igénylik a lakosság segítségét. Mi kotyog a kannában? A napokban az egyik rendőriárőr Soltvadkert belterületén motorkerékpárosokat igazoltatott. A gépjárműellenőrzés mellett azért arra is jutott idejük, hogy megvizsgálják, mit szállítanak a tulajdonosok. Így került a „hálóba” Min- da János, Kecel. Kápolna dűlő 171. szám alatti lakos is. A motorkerékpárján egy 50 literes műanyag kanna volt felszíjazva. amelyet Kiskőrösre fuvarozott. A rendőr megkérdezte: — Mi kotyog a kannában? Tagadni aligha lett volna helyes Minda János részéről. hiszen érződött az égett pálinka szaga. Nemsokkal ezután a lakásán tartottak ellenőrzést, ahol éppen működött a pálinkafőző. A kamra sarkában még 20 liter pálinkát találtak, amelyet mondani sem kell, lefoglaltak; Minda Jánost 1600 forint bírság megfizetésére kötelezték. Aki csak „vásárolt Sokan azt tartják, hogy a Vám- és Pénzügyőrség beosztottai különös tehetségű emberek, ugyanis mesz- sziről megérzik, melyik házban főzik a pálinkát. Erről nincsen szó. az azonban biztos, hogy a rendszeres ellenőrzés meghozza gyümölcsét. Bizonyíték erre egy Soltvadkerten végzett vizsgálat. A Dózsa György út 6. szám alatti házba tértek be a pénzügyőrök, ahol megkérdezdék Varga Jánost. van-e pálinkája? A kérdezett gyorsan kijelentette : — Pálinkával nem szolgálhatok. Ilyen könnyen nem lehet „lerázni” a pénzügyőröket, s ezért körülnéztek a kamrában is. ök nem. de a tulajdonos annál inkább megdöbbent, ugyanis két 20 literes és egy 10 literes kannában összesen 50 liter pálinka került elő. Honnan a pálinka? Varga János, mint akinek akkor jutott volna eszébe, nagvsietve kijelentette, egy ismeretlen személytől vásárolta. „Feledé- kenységéért” 1500 forintra büntették. Teljes üzemben A tilos pálinkafőzők akkor vannak a legnagyobb bajban, amikor az ellenőrzés olyankor érkezik, amikor éppen főzik a cefrét. Tagadásnak, magyarázkodásnak ilyenkor nem sok a foganatja. Németh Istvánná, Lajos- mizse. Közös. 161. szám alatti lakos, bizony meglepődött, amikor beállítottak hozzá a pénzügyőrök, mert a szeszlepárlócsőből éopen csöpögni kezdett a pálinka. A 12 liter alszeszen kívül — amit lefoglaltak — még neki kellett szétverni a gondosan összeállított berendezést is. Hasonlóképpen járt Mu- csi István. Bocsa. II. kerület 271. szám alatti lakos, aki már összekészítette a lefőzött pálinkát, de értékesíteni nem állt módjában. Hatvan liter alszesz és 25 liter törkölypáünka értékesítési gondjaitól szabadították meg a pénzügyőrök, sőt jelentős bírság kifizetését is kilátásba helyezték ... Hogyan lehet küzdeni a tilos pálinkafőzők, a zug- bormérők ellen? összefogással. bejelentések megtételével! Ezek az emberek azon túl. hogy adócsalást követne!? el. megkárosítják az állaihot. lehetősá«at te- remtehelí arra Is. hogy emberek eladásod innak náluk, s hogy részegekbe még több szeszt pumpáljanak •.! bele. Leleplezésük. felelősségre vonásuk tehát tár<so^oimi ügy. Gémes Gábor
