Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-05 / 104. szám

1972. május 5, péntek 3. oldal Törzsi szertartás a tanyaudvar gyepén. Körülüljük a „lakodalmi sátor” alatt a kecskelábú asztalokat. A sátor mennyezetén ott világít a négy villanykörte, nem annyira praktikus okokból, hiszen fényes nappal van, hanem a nagy jelkép gyanánt. A tiszakécskei Sárhalom dűlő tanyavilága most kötött örök, eltéphe- tetlen frigyet a civilizációval. A villamosművek párt­titkára az imént billentette át a trafódobozban elhe­lyezett kapcsolókart, s a 24 tanyában nyomban fel­tündököltek a csillárok. Munkában a villanyszerelő- brigád pár perc múlva pedig meg­világosodtak a képernyők — „beúsztak” a heves pingpongmérkőzés képei. Áttüzesedtek a villanyva­salók, felpörögtek a mosó­gépek, centrifugák, porszí­vók forgórészei. Több olyan tanyasi ember akad errefelé, aki pár nappal ez­előtt 25—28 ezer forintot költött berendezésekre. Mert Prométheusz tüzének ára van... A tanyánkénti hozzájárulás is belekerült öt-hatezerbe. De ki törődik most a költségekkel? Töméntelen bor az asztalokon, a gye­rekek és a kocsivezetők részére citromos üdítő ital, tyúl^húsos csigatészta leves, birkapörkölt, rétes követi egymást, maga a kenyér is csodálatosan foszló és friss, igen, hagyományos rituálé ez, teszik a dolgukat a lá­nyok, az asszonyok anél­kül, hogy különösebben megbeszélték volna a teendőiket, s anélkül, hogy kapkodnának, szaladgálná­nak, csodálatos ez a sza­vak . nélküli összeszokott­ság, mert hiszen a tanyasi élet a naponkénti egymás­ra utaltság nélkül elvisel­hetetlen volna, s eddig még a televízió sem teremtette meg az egyedülvalóság szi­geteit. Ez még maga a tör­zsi közösség __ A z, amelynek tagjai húz­zák a talpalávalót is, ide nem kellett „füstös ban­dát” fogadni, itt a népdal még csakugyan a nép dala, s nem plebejus-eredetű in- tellektuelek nosztalgiájá­nak kifejezője ... De talán fél év sem kell hozzá, hogy itt, a három megye határá­nak találkozása közelében, a dűlőutak tücsökciripelé- ses csendjében 90—100 de­cibeles hangerővel harsan- janak fel a villany gitárok. Korszakváltáshoz érke­zett el Sárhalom. * De az egész kécskei ta­nyavilág is ... S a városi komfort öleléséből csak né­hány órára kiszakadva, ol­csó dolog a hagyományos életforma múlása miatt so­pánkodnom. Legkevésbé ugyanis épp a tanyasi em­berek hajlandók ragasz­kodni a villany nélküli életritmushoz. Miskó István nagyközsé­gi tanácselnök mindezt vi­lágosan látja. A tennivalók bűvöletében él, amikor a villamosítási, fejlesztési programról beszél, szavai szinte áttüzesednek, még a hűvös statisztikai adatok is élettel telítődnek. A tisza­kécskei csaknem 4000 lakó­házból nem egészen 2200 van a belterületen. A kül­területi tanyaközpontokban 325 ház van, a villany itt már rég jelen van, s köze- lesen a központi vízellátás gondja is megoldódik. A csaknem másfél ezernyi szétszórt tanya sorsa már nem ilyen egyértelmű. Eb­ből ugyanis 460 az, amelyet érdemes és kell is villa­mosítani — legkésőbb 1975-ig. Mintegy ezer ta­nya van lassú halálra ítél­ve .. Jelenleg legalább is ez az álláspont. Iszonyú munka a nem egészen félezer tanya be­kapcsolása. Magasfeszültsé­gű vezetékből 19, kisfe­szültségűből 69 kilométert kell megépíteni, 11 transz­formátorállomás közbeik­tatásával. Mindez beleke­rül 11 millióba, amiből a lakossági hozzájárulás hét­millió forint. Évente tehát a fejlesztési alapból egy­milliót kell áldozni tanya­villamosításra. * Megéri-e? Tanyai kőr­útunk során erre kapunk igenlő választ. Először Ó- és Űjbögre megyünk. Üjabban Tisza- bög az egymásba olvadt két tanyaközpont elnevezé­se. Az itt élő mintegy 3500 lakos mindegyike központi hálózatból kapja rövidesen a vizet. Indulás előtt a ta­nácselnök kitöltetlen csekk- kötegeket vesz magához. — Ez minek? — A családonkénti hoz­zájárulás 3500 forint. Havi 100 forint a törlesztés. Ezt minden hónapban rendre befizetik. A csekkeket Bállá Gyula bogi iskolaigazgatónak ad­ja át. Az idős pedagógus csaknem 40 évvel ezelőtt itt kezdte pályafutását. Az iskolába nem egy olyan gyerek jár, akinek már a nagyapját, vagy a nagyma­máját is tanította. — Kécske legszegényebb vidéke volt ez akkor — emlékezik. — Akinek volt egy kecséje, az már gaz­dag embernek számított. És most a felsősök nem is bi­ciklivel, hanem kismotor­ral jönnek az iskolába. Évente több új utcának kell nevet adni. Van hús­bolt, italbolt, presszó és óvoda. Az utóbbit az álla­mi gazdaság és a tanács hozta létre, egy megszűnt iskolából alakították ki. Az óbögi állomás felé vezető utcán az idén már beton­járdát is csinálnak. — A felvásárló kijön a terményért — mondja a szomszédban Z. Tóth Jó- zsefné fiatalasszony. — Hatszáz négyszögölön öntö­zés nélkül is megterem 15 Antal Istvánná italboltvezető — könyvtárosi minőségben Tanyasi óvoda Éjbögön Pereghalomban 15 csa­lád kapott villanyt. Tavaly karácsonykor avatták ... Egy olyan ház van, ahol még nincs tévé. Idős Angyal Jánosékhoz térünk be. Az országgyű­lési képviselő szüleihez. — Kerestem a fiam a képernyőn — mondja a házigazda. — Amikor leg­utóbb volt az országgyűlés. De bizony nem sikerült lát­nom ... S itt döbbenünk rá elő­ször, a kécskei tanyavilág­nak ezen a részén, hogy a villany nemcsak nagyobb fényt, tévét, háztartási gé­peket jelent. Hanem kis­üzemi termelőenergiát is. Mert még az idősebbek is sorra-rendre vásárolják a villanymotorokat, fúratják a kutakat, s nem féltik már a háztáji paprika- és para­dicsomkertet az aszálytól. Biztonságosan lehet termel­ni. Amellett a lakásba is be lehet vezetni a vizet, be lehet rendezni a fürdőszo­bát. ezer forint értékű áru. Ön­tözéssel pedig sokkal több. húszezer forint értékű leg­alább. Nagyon megéri a villany. Nemcsak nekik éri meg. Az országnak is, minden­kinek. Számolgatunk... 460 villamosított tanya, ugyanannyi hold háztáji. Holdanként egy vagon zöldség messzemenően ga­rantálható. öntözéssel és trágyázással. Jelentéktelen, putriszerű istállókban négy-öt szarvasmarha is szorong. De már az ólak­ban is ott a villany. ♦ Gyengébb állagú, omla- dékonyabb tanya is akad a villamosítottak között. Mi lesz velük, ha idősebb gaz­dáik eltávoznak?... Nem valószínű, legalább is nem lesz általános, hogy új épül helyettük. A tanyák több­sége azonban tartós, masz- szív benyomást kelt. A na­gyobb gond itt is az, hogy a fiatalabb generáció nagy­részt szétszóródott a váro­Tévéantenna és gémeskút — a jelen tanyai szimbóluma Visszatérünk a faluba. Az ókécskei parasztházak sorában tündöklő fehérségével hívja fel magára a fi­gyelmet a REMIX új gyáregysége. S egyszerre itt vi­lágosodik meg számomra, miért vált Tiszakécskén lét- fontosságúvá, szinte sorskérdéssé a tanyával való tö­rődés. Azért, mert a belterületen élőket egyre inkább a moder ipar vonja a bűvkörébe. Ez a folyamat feltar­tóztathatatlan, megállni nem lehet, nem is volna sza­bad. De a mezőgazdaság sem maradhat munkáskezek nélkül, főleg nem az intenzív kertészeti kultúra. S en­nek mindinkább a tanyán élők lesznek a letétemé­nyesei. Ám ez csak úgy lehetséges, ha a tanya nem a számkivetettséggel, a társadalmi és a kulturális siva­taggal jelent egyet, hanem a jómóddal, a komforttal és főleg az emberi önkiteljesítés lehetőségeivel Ezért minden fellengzősség nélkül állíthatjuk: a kécskei tanyákra a villannyal együtt maga a szocializ­mus tört be- Hatvani Dániel sokban. Nem várható, hogy visszatérnek ide. Tehát, ha most lendüle­tet is hoz a villany, ez egyértelműen távlat nél­küli? toldották meg, s itt van a kihelyezett könyvtár is. Antal Istvánná italboltve­zető egyúttal a könyvtárosi teendőket is ellátja. Nem hiszem, hogy így lenne. A megváltozott és az ezután is folyton javuló körülmények a szakképzett fiatalok számára is vonzó­vá tehetik a tanyát. Mint ahogy máris azzá tették — Tiszabögön és Kerekdom­bon. Az utóbbi külterületi tanyaközpontban már eme­letes, távfűtéses társashá­zakat építenek. A főutcán pedig most fektetik le a vízvezetéket. Kövesút épül a tanyavi­lágban. Ha elkészül, meg­indítják a buszkörjáratot. De egyre több a magángép­kocsi is ... És még több lesz, ha a villanyenergia termelőkapacitását is ki­használják. A hét tanyasi iskola kö­zül kettő kívül esik a vil­lamosítási zónán, ezekre a gyors elnéptelenedés sorsa vár. De ezeket sem bont­ják le, népfrontklub lesz falaik között. Az ilyesmit igénylik a tanyasi embe­rek. Mert tévé lesz itt is, ha más nem, minivizor. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy az életképes tanyai közösségek ne bo- moljanak fel. A sárhalmi italboltot klubhelyiséggel — Ide furatom a csőkutat — mutatja Kovács István tsz-gazda (Tóth Sándor felvételei) A kécskei tanyaszocializmus

Next

/
Thumbnails
Contents