Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 124. szám

«. oldal 1972. május 28. vasárnap 1 Kádár János elvtárs köszöneté _ a születésnapi jókívánságokért Kádár János elvtárs az alábbiak közlésére kérte fel a Magyar Távirati Irodát: „Ezúton mondok őszinte köszönetét a párt-, állami és társadalmi szervezeteknek, a gyárak, a vállalatok, a termelőszövetkezetek, a kulturális, az oktatási és más intézmények dolgozóinak, mindazoknak, akik 60. születésnapom alkalmából csoportos vagy egyéni jó­kívánságaikkal megtiszteltek. KADAR JANOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára” Tűz alatt Kontum és An Loc Kontum tartományi fő­várost továbbra is nyomás alatt tartják a népi felsza­badító erők. Mint a saigo- ni 2. katonai körzet plei- kui parancsnokságának közleményéből kitűnik, az éjszaka folyamán a sza­badságharcosok ágyúval), aknavetővel és rakétával ismét lőtték a központi fennsíkon fekvő várost. A reggeli órákban a népi erők páncélosai észak fe­lől megközelítették a vá­rost, mire a védők ameri­kai légitámadást kértek. A Saigontól 100 kilomé­terre levő An Loc városát is lőtték éjszaka a szabad­ságharcosok, reggel pedig szórványos összecsapások is voltak közöttük és a sai- goni erők között. Az amerikai B—52-es légierődök szombatra vir­radó éjszaka változatlan hevességgel bombázták Dél-Vietnam felszabadított körzeteit. A szőnyegbom­bázások zöme Kontum vá­ros környékét érte. Kölcsönös érdek MOSZKVA (MTI) A szovjet—egyiptomi barátsági és együttműkö­dési szerződés aláírásának első évfordulója alkalmá­ból Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin távirat­ban fejezte ki jókívánsá­gait Anvar Szadat egyip­tomi elnöknek. A Pravda szombati szá­mában Jurij Gluhov, alap kairói tudósítója megálla­pítja: a szerződés aláírása törvényszerűen következett az imperializmus és neo- kolonizmus elleni harc so­rán kibontakozott és egy­re erősödő szovjet—egyip­tomi kapcsolatok fejlődé­séből. A továbbra is fennálló izraeli agresszió, az arab területek megszállása és a szüntelen imperialista ak­namunka közepette külö­nösen nagy jelentőségű a katonai együttműködés. A Pravda tudósítója hangsúlyozza, hogy az egyiptomi közvélemény meggyőződése szerint a Szovjetunió és Egyiptom szoros barátsága nem át­meneti, hanem állandó té­nyező, megfelel mindkét ország alapvető nemzeti ér­dekeinek, az imperializmus és az - izraeli agresszió el­leni harc szükségleteinek. A leningrádi látogatás MOSZKVA (MTI) Richard Nixon, az Egye­sült Államok elnöke és fe­lesége szombaton délelőtt Nyikolaj Podgornijnak, a Legfelsőbb Tanács Elnök­sége elnökének társaságá­ban Moszkvából Lenin- grádba utazott. Leningrádba repült Ro­gers amerikai külügymi­niszter, Beáin, az Egyesült Államok moszkvai nagykö­vete és a többi hivatalos személyiség is, akik Nixon elnök kíséretéhez tartoz­nak. Nixon városnéző sétát tett, délután megtekintette a Leningrádtól mintegy 25 kilométerre levő múzeum­városkát, Pavlovszkot. Este kíséretével repülőgépen visszatért a szovjet fővá­rosba. » Bokor Pál és Kis Csaba, az MTI tudósítói jelentik: A pénteki feszült munka­nap után a leningrádi láto­gatás alaposan megszolgált pihenést jelent Nixon és kí­sérete számára. A Néva-parti városban Nixon kifejezetten turista­programot bonyolít le. Meg­tekinti a város nevezetessé­geit, köztük a Piszkarjov- temetőt, amely az orosz iro­dalom és művészet nagy halottainak emlékét őrzi. Ellátogat a Leningrádtól mintegy 30 kilométerre fek­vő Pavlovszkba, ahol az orosz klasszicista építészet alkotásaiban és a Szovjet­unió legszebb parkjában gyönyörködhet. A pénteki nap és talán az egész látogatás legfonto­sabb eseményeként értéke­lik a szovjet fővárosban a stratégiai fegyverrendsze­rek korlátozásával kapcso­latos első megállapodások aláírását. Leonyid Brezs­nyev és Richard Nixon egy szerződést írt alá a rakéta­elhárító rakétarendszerek számának korlátozásáról, továbbá egy ideiglenes meg­állapodást a támadó raké­tafegyverek, köztük a szá­razföldi interkontinentális ballisztikus rakéták és a tengeralattjáróról kilőhető rakéták számának limitálá­sáról. A megállapodást hi­vatalos szóvivője útján mindkét fél kiemelkedő je­lentőségűnek nevezte a le­szerelési intézkedések sorá­ban és a Leonyid Zamja- tyin által éjfél előtt pár perccel felolvasott szovjet állásfoglalás külön kiemel­te, hogy a Szovjetunió le­hetőséget lát a további lé­pések megtételére az atom­fegyverkezés befagyasztá­sától a tényleges atomlesze­relés irányába. Kissinger, az elnök nem­zetbiztonsági főtanácsadója szombatra virradóan várat­lanul megjelent az Inturiszt szállóbeli sajtóközpontban, s kifejtette a szerződések­kel kapcsolatos amerikai véleményt. Mindenek előtt e megállapodások óriási gazdasági jelentőségét hangsúlyozta. Rámutatott: a védelmi és támadó rakéta­fegyverek korlátozásának egyidejűsége lehetővé teszi, hogy a felek az egyik olda­lon felszabaduló anyagi esz­közöket ne fordíthassák a támadó rakétafegyverek fej­lesztésére. Mint moszkvai sajtőkö- rökben hangoztatják, a SALT-egyezmények létre­jöttének egyik előfeltétele végül is az volt, hogy az Egyesült Államok elfogad­RÖMA Olaszországban 1,3 mil­lióra emelkedett a munka- nélküliek száma. A nagy­fokú munkanélküliséghez a gyermekek által végzett munka egyre nagyobb ará­nya járul. Hivatalos becs­lés szerint az országban 500 000 kiskorú a jogos munkabérnél kisebb össze­gért kénytelen dolgozni, hogy hozzájáruljon csa­ládjának megélhetéséhez. A kiskorúak hetenként átlagosan 3000—8000 lírát ta a megállapodások nem­zetközi eszközökkel történő ellenőrzésének elvét, amint azt a Szovjetunió javasolta. A szerződés és az ideigle­nes megállapodás ugyan­csak szombaton éjszaka közzétett angol nyelvű tel­jes szövege (szovjet részről e tisztán katonai szakkér­déseket tartalmazó okmá­nyok teljes szövegét nem tették közzé, ehelyett a megállapodások tartalmát ismertették közérthető for­mában) mindenekelőtt ar­ról tanúskodik, hogy a vé­delmi és támadó rakéták, a radarberendezések és a ten­geralattjárók számának meghatározásakor a felek maradéktalanul ragaszkod­tak az egyenlő biztonság el­véhez. Ennek alapján a Szovjetunió és az Egyesült Államok bizonyos idő eltel­tével mindezekből a fegy­verfajtákból azonos meny- nyiséggel rendelkezik majd, ami eleve feleslegessé teszi a fegyverkezési hajsza újabb fordulóját, mert egyik fél sem kezdhetné azt a siker reményével. Ilyen körülmények között az Egyesült Államok számára is előnyösebb gazdaságilag, ha tovább igyekszik csök­kenteni e rendkívül költsé­ges berendezések számát sen „olcsóbbak” a felnőtt munkaerőnél. Egymillió fiatalt „inasként” kímélet­lenül kizsákmányolnak, csak a legkevesebb bért fizetik nekik és semmifé­le szakképzésben nem ré­szesítik őket. Egymillió olasz számára az otthon végzett munka az egyetlen megélhetési forrás. Ugyan­azért a munkáért lényege­sen kevesebb bért kapnak, mint az üzemekben foglal­koztatottak és a legele­mibb szociális jogokból is keresnek és ezzel lényégé ki vannak rekesztve. Kiskorúak, bedolgozók, inasok Múlt századbeli kizsákmányolás Olaszországban AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Moszkvában megkezdődik a szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó. Rendkívüli SALT-megbeszé- léselc sorozata Helsinkiben. KEDD: Az NSZK elnöke aláírja a ratifikációs okmá­nyokat. McGovern előretörése a két amerikai pró­baválasztáson. SZERDA: Bizalmi szavazás a francia parlamentben. Heves harcok a dél-vietnami hadszíntereken. CSÜTÖRTÖK: összeül az újonnan választott olasz törvényhozás. A KGST végrehajtó bizottságának ülése. PÉNTEK: A két német állam közlekedési szerződésé­nek aláírása. Fidel Castro Bulgáriából Romániába érkezik. Az első szovjet—amerikai SALT-meg- állapodás. SZOMBAT: Fokozódik a feszültség ÉsZak-írországban. Nixon Leningrádba látogat. így látta a hetet hírmagyarázónk, Réti Ervin Nixon a Kreml falánál és nem lehet legyőzni — nem a nácik parádéztak a Vörös téren, hanem horog­keresztes zászlaikat tették le a Kreml falához, a győ­zelem ünnepén. A múlt fel­idézése azonban arra is utal, hogy a Szovjetunió mindig hajlandó volt a kölcsönös előnyökön alapuló békés egymás mellett élésre. így volt ez tegnap az antifasisz­ta koalíció időszakában, s így van ez ma és holnap, amikor a tét nem kisebb, mint egy atomvilágháború elhárítása. Egyelőre korai lenne még megvonni a szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó végső mérlegét, de annyit máris megállapíthatunk, hogy a tárgyalások rendkívül je­lentősek voltak. Már az a tény, hogy a protokoll-szak- embereknek „állandó fejfá-j jásuk” lehetett a sorozatos A képtávíró-masinák va- szén a történelem egyik programváltozások miatt, lósággal ontották a héten a legfőbb tanulsága, hogy a megmutathatta: nem a kul-j moszkvai telefotókat a tár- Szovjetuniót nem lehetett s°ségek és a látványossá-­gok, hanem a beható ta-* nácskozások jegyében állott a moszkvai csúcs. A nagy számú különtudósítónak is alaposan kijutott az izgal­makból, előfordult, hogy) még éjfél után is a Hotel Inturisztban berendezett sajtóirodában várakoztak; mert még mindig tartott a szovjet és amerikai vezetők eszmecseréje. A találkozó nemcsak „tárgyszerű légkört” ered­ményezett, de számos lé­nyeges szerződésben is rea­lizálódott. Ezek bilaterális jellegűek, ám ismerve a Szovjetunió és az Egyesült Államok szerepét, különle­ges felelősségét, jelentősé­gük mégis túlnő a kétoldalú kereteken és az egész em­beriséget, az egész világpo­litikát érintik. Különösen áll ez az első SALT-meg- egyezésre, amely bevezethe­ti a stratégiai fegyverkezés további korlátozását. (A SALT-téma nem érinti a már meglevő nukleáris fegyverkészleteket, de gátat kíván szabni a tömegpusz­tító fegyverekkel folytatott verseny meredeken felfelé ívelő görbéjének. Ezzel csökkenne az atomháborús veszély, javulna az általá­nos légkör, s óriási össze­gek szabadulnának fel a bé-' kés építőmunka céljaira.) Ami Moszkvában történt; nehezen becsülhető fel je­lentőségében (első ízben járt amerikai elnök a szovjet fővárosban) ■— mégsem Szófia mellett, a Vitosa hegységben járt hivatalos bulgáriai látogatása alkalmával Fidel Castro. Képün­kön a kubai miniszterelnök bolgár kirándulók között. Vladimir Szemjonov (középen) és Gerard Smith (jobboldalt) a helsinki SALT-tárgyalások küldöttség- vezetői szerdán a helsinki szovjet nagykövetség épü­lete előtt nyilatkoztak a sajtónak, rádiónak és tele­víziónak az eredményekről. Két nap múlva Moszkvá­ban aláírták ta szovjet—amerikai egyezményt. gyalóasztal mellett helyet foglaló államvezetőkről, szerződések aláírásáról, kéz­fogásokról. A legelgondol- koztatóbbnak mégis azt a pillanatfelvételt találtam, amely nem a Kreml vala­melyik termében, hanem a híres, vörös téglás falak kö­zelében, az Alekszandrovsz- kij kertben készült. Az amerikai elnök néma főhaj­tással tiszteleg a szovjet is­meretlen katona emlékmű­ve előtt... Nixon, a Moszkvában el­hangzott első pohárköszön­tőjében azt mondotta, hogy a Kremlben, ebben az ősi palotában „valamennyien szinte kézzelfogható közel­ségben érezzük a történel­met”. Ha komolyan gondol­ta ezeket a szavakat. vajo>’ milyen érzések töltöttek o' ott a jelképes sírnál? Hi­Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság ’ nnccHárja kedden kétnapos látogatásra Becsbe uta­lt, K'.'pii-.kön ven"őglátójával és tárgyalópartneré­vel, dr. Bruno Kreisky osztrák kancellárral.

Next

/
Thumbnails
Contents