Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-23 / 119. szám
9. oldal 1972. május 23, kedd Két éve - a nőkért [tArgtalóterenből Májusban két esztendeje, hogy a párt és a kormány nőpolitikái határozata napvilágot látott. Annak idején a SZOT is részt vett a nőhatározat kidolgozásában, ajánlásainak elkészítésében. Nemrégiben a nőbizottság vezetőinek, munkatársainak segítségével számba vette: milyen --tépések történtek az országban a nőhatározat megszületése óta Az összesítő felmérés valamennyi szakszervezet, és SZMT, SZBT elnökségének írásos állásfoglalása, a SZOT osztályainak és a SZOT nőbizottságának értékelései, tapasztalatai alapján készült. A határozat egyike azoknak a döntéseknek, amely azonnal és a társadalom szinte minden rétegében, de különösen a munkások és a dolgozó nők körében egyetértésre és megértésre talált. Ez adta a fő „hajtóerőt” a végrehajtáshoz is. A vállalatvezetők a legtöbb helyen vezérigazgatói, igazgatói utasításban — egyetértésben a szakszervezetekkel meghatározták a fontosabb tennivalókat. Bérezés, munkakörülmények, nők szakképzése, egyedülállók, nagycsaládosok erkölcsi és anyagi támogatása, éjszakai műszakok könnyítése, gyermekintézmények fejlesztése — ezek voltak a legfontosabbak. Most, két év elteltével látható: általában nagyobb teret és súlyt kaptak a gyorsan megvalósítható szociálpolitikai intézkedések, mint a sokoldalú, nagyobb politikai és szervezési erőt kívánó tevékenység. Jóformán országos akcióvá lett — például —, hogy a sokgyermekes családok évente egyszer, vagy kétszer anyagi támogatást kapnak. A könnyűiparban, az élelmiszeriparban sok helyen kiterjesztették az üzemétkeztetést, lehetővé tették a meleg vacsora hazavitelt, a korábbinál valamivel több családos üdülési lehetőséget is teremtettek. A munkahelyek többségében megvizsgálták az eltelt időszakban a nők bérezését. Például: számba vették a kategóriabérek, az időbérek és a személyi besorolások aránytalanságait. Mi tagadás: sok vállalati és szakszervezeti vezetőt még mindig meghökkentettek a tapasztalatok. 200— 500 forintos különbséget találtak az azonos munkakörben dolgozó férfiak és nők bére között. Ezután iparáganként sok helyen felemelték a legalacsonyabb béreket 1200, illetve 1500 forintra. Egyéb bérintézkedésekre is sor került, így a tavalyi bérfejlesztés idején a legalacsonyabb bérkategóriákban 10—20 százalékkal emelték a nők fizetését. Igen nyomatékos ajánlása volt a nők helyzetére vonatkozó határozatnak az éjszakai műszak megvizsgálása és esetenkénti korlátozása. Mivel — például a textiliparban — jelenleg nincs lehetőség az éjszakai műszak teljes megszüntetésére, a szombat éjjeli műszakok számának korlátozására törekedték. (Mellesleg: gyakori, hogy maguk az asszonyok sem kívánják az éjszakai műszakok teljes megszüntetését, főleg gyermekelhelyezési, és egyéb problémáik miatt.) Megvizsgálták a gyermekintézmények bővítésének lehetőségeit is. Az óvodák, bölcsődék, a napközis étkeztetés fejlesztése ma már nem is csak gazdasági és szociálpolitikai kérdés, hanem elsősorban társadalompilitikai ügy. Tanácsi és üzemi ösz- szefogásból az ország különböző helyein kezdődték olyan építkezések, amelyek eredetileg nem szerepeltek a IV. ötéves terv célkitűzéseiben, előirányzatában. Jól segítette ezt az akciót a Pénzügyminisztérium 40/ 1970. számú rendelete, amely hosszú huzavona Válaszolnak az illetékesek Lapunk április 19-i számának Olvasóinké a szó rovatában „Útjelző táblát kérünk" címmel közöltünk levelet. Írója, Vízi Gábor szóvátette, hogy Szalk- szentmártonban, a Bajcsy- Zsilinszky és a Lenin utca kereszteződésénél levő oszlopról évek óta hiányzik az útjelző tábla. A panaszra írásban kaptunk válazt a KPM Bács- Kiskun megyei Közúti Igazgatósága vezetőjétől, Cs. Nagy Páltól, aki arról értesített, hogy néhány napon belül felszerelik a szóban forgó táblát a község forgalmas útvonalán. * Ugyanezen számunkban és rovatunkban jélentét- tűk meg Kovács Béla la- josmizsei lakos levelét Oda a nyugalmunk", címmel. A MÁV alsó megállóhelyen lakó olvasónk kifogásolta, hogy a szomszédságukban létesített kuglipályát az utóbbi időben ittas, dorbézoló emberek veszik birtokukba, akik gyakorta ott végzik iAolgat- kat” is, s ez utóbbi miatt elviselhetetlen bűz terjeng. a Wsmätaai A panaszra levélben válaszolt dr. Havasi László, a nagyközségi tanács elnöke. Amint írta, a nemrég lezajlott helyszíni vizsgalat egyértelműen igazolta a sérelem jogosságát. A tarthatatlan állapot megszüntetéséről már intézkedett a tanács. Többi között elrendelte egy illemhely létesítését a MÁV alsó megállóhely mellett. Ezenkívül kerítésfal is épül a kuglipálya és olvasónk lakása közötti terület mezsgyéjén. Utóbbi munkát május 31-e előtt befejezi a pálya gazdája, a helyi Aranyhomok Mezőgazdasági Szakszövetkezet, amely a tanáccsal közösen felügyel majd arra, hogy a kuglizás kellemes, hangulatos szórakozás legyen, nem pedig a duhajkodó, vértuskodó emberek játékcsatája. után végre lehetőséget adott az anyagi erőforrások egyesítésére. A gyáraknál, vállalatoknál bizonyos „óvatoskodás” érezhető, ha számolniuk kell a hosszabb időre szóló feladatokkal, amikor gazdasági fejlesztési tervükbe be kell építeniük a szükséges intézkedések részeit. A nők képzésének fejlesztése — például — lassú, szervezése ma sem megfelelő. Hasonlóképpen nehézkes és lassú az előrelépés a munkakörülmények javításában, a vállalati szociális ellátottság fejlesztésében. (A kereskedelemben például változatlanul nehéz terheket kell cipelniük a nőknek, a gépesítés minimális.) A SZOT nöbizottsága szerint: „A nőpolitika határozat végrehajtása nem tekinthető kampányfeladatnak. Hosszú esztendők következetes, a tennivalókat rendszeresen számonkérő munkájára van szükség, hogy minden illetékes testület, szerv teljes felelősséggel hajtsa végre a dolgozó nők érdekében megszületett határozatot.” V. M. Elégett egy öregember NÉZEGETEM a nyomozati iratokhoz mellékelt fényképeket. Iszonyú látvány: a 73 éves Csővári János szénné égett holtteste egy ugyancsak meg- szenesedett ágy romhalmazában. Körülötte a szegényes és magányos élet jellemző lim-lomjai: be- főttes és boros üvegek, felborult szék, lécek, asztal, néhány cső kukorica. A másik felvétel madártávlatból ábrázolja a bűn- cselekmény színhelyét, a parányi tanyát. Itt lakott egyedül a néhány éve megözvegyült férfi. Az épület egyébként a Kecel, Csukástó dűlő 150-es házszámot viseli. Ha levelet kapott az öreg, ide címezték neki. De postás talán évenként egyszer ha járt erre, hiszen Csővári János legközelebbi rokonai is itt, a környék tanyáiban laktak. Ha megírnánk egyszer a megye bűnözésének történetét, számtalan különleges eset kapna helyet ebben a krónikában. Volt már olyan, hogy a férj megölte a feleségét, az apa a fiát, az asszony a férjét, a gyerek az apját, a vő az apósát stb. De ebben a ÉRTEKEZLETRE gyülekeznek a város pártalap- szervezeteinek titkárai. A beszélgetések, rögtönzött véleménycserék hangjai egyetlen duruzsolássá olvadnak össze a nagy teremben. Ebben a zsongásban egyszercsak a következők jutnak el a fülembe a közelből: — ... és tudod, bár erről volt szó a beszámoló taggyűlésünkön is. sokkal előbbre még nem jutottunk. Egy-két vezető beosztású emberünk a legkisebb észrevétel mögött is rögtön a személye elleni támadást keresi... A partner így veszi át a szót: — Ismerem ezt. Volt úgy nálunk is, hogy már magam is kételkedni kezdtem, van-e értelme egyáltalán szólni. Vezetőségünk decemberi beszámolójával azonban sikerült felráznunk a kedélyeket. A vita során aztán mondták ám az elvtársak! Előjött például az is, hogy nincs minden rendben a vállalati légkörrel, mert akadnak csoportvezetők, akik azt hiszik, hogy csak durva hangnemben, káromkodások kíséretében tudják megértetni magukat Emiatt már a törzsgárdánk nem egy tagja a kilépését fontolgatta. No, a lényeg az, hogy a taggyűlés döntése szerint januárban egyetlen témával, mégpedig a vezetők és középvezetők emberi magatartásával foglalkoztunk. VEZETŐSÉGÜNK a vitaindítóba nemcsak a beszámoló taggyűlésen elhangzottakat építette be. Mert volt ilyen tapasztalatunk, az intrika veszélyesÚj dokumentumfilm A BÁCSFILM Stúdió 25 perces színes film forgatását kezdte meg a Kunbajai „ Állami Gazdaság bácsszőlősi telepén. -A gazdaság életét dokumentáló filmen megörökítik a gépi szőlőszüretet is ségét is szóba hoztuk. Veszélyes, mert a vezetés egysége láthatja kárát, ha felelőtlen locsogással például az igazgatót és a párttitkárt próbálja egymással szembeállítani valaki... Mondhatom, nagyon jól sikerült taggyűlés volt. A felszólalók névre szólóan mondták el a bíráló véleményüket. És mivel éppen három pártonkívüli dolgozóról volt szó. külön hangsúlyozták, hogy legyen az kommunista, vagy pártonkívüli, vezető, vagy egyszerű dolgozó, felelősek vagyunk érte, felelősek vagyunk egymásért. Meg hogy segíteni addig lehet igazán, amíg el nem hatalmasodott a magatartásbeli hiba. VÉGÜL IS az igazgató elvtárssal kettőnket bízott meg a taggyűlés, hogy üljünk le a két csoportvezetővel és az intrikálásra hajlamos vezető beosztású dolgozónkkal, tárgyaljunk velük őszintén a magatartásukról. És tudod, milyen hasznos volt?! Azóta már többen is megkérdezték tőlem, hogy mi történt, mintha kicserélték volna azt az embert! És menetközben maguk az érdekeltek is meg-megkérdezik: „Van-e rám panasz?” A napokban arról beszélgettünk az igazgató elvtárssal, hogy lassan időszerű lesz újra beszélgetnünk a három dolgozóval. Az elismerő szó, hogy tudtak változtatni a magatartásukon, nyilván jólesik majd és azt hiszem, még inkább kötelez... Közben csitul a moraj, az emelvényre lép az értekezletet vezető városi pártbizottsági titkár. — ÉRDEKES, amit elmondtál. Az értekezlet után folytatjuk, jó? Lenne néhány kérdésem... — hallom még a rögtönzött' tapasztalatcsere másik szereplőiének halkra fogott szavait. P. I. mostaniban az a megrázó, hogy az unoka, a huszadik életévét még el sem ért Csővári István ölte meg és égette szénné a nagyapját. Az eset nem csupán azért „érdekes”, mert egyedülálló, hanem elsősorban az teszi mindenki számára tanulságossá, ami a végzetes estéig, 1971. október 28-ig történt a Csővári családban. NEM IS LEHET történésnek nevezni amire hivatkozunk, hiszen folyamatról van szó, a család megszokottá vált életmódjáról, arról a farkastörvényről, amely igazgatta ezeket az embereket. Nem véletlenül említettük a farkastörvényt. Az unoka bűnügyének tárgyalására megidézett tanúk közül többen elmondták: Csővá- riéknál minden nap megvertek valakit. Természetesen mindig az erősebb verte a gyengébbet. Kezdetben az apa az egész családot ütötte. Idült alkoholista volt, s ezzel együtt rendkívül durva. A fiú Csővári István nem töltötte be 11. életévét sem, amikor az anyjával együtt elköltöztek a közös lakásból. A gyerek azonban úgy látszik örökölte apja természetét, mert a rendre. fegyelemre törekvő édesanya mellett nem bírta sokáig, visszament az apjához. Amikor pedig apai nagyanyja meghalt, s Csővári János egyedül maradt a tanyában, oda járt, szinte naponta. Az öreg ember nem bírt dolgozni. A ház körüli teendők közül is csak az apróbb munkát volt képes elvégezni. Az unoka segített neki, s a nagyapa ezért disznót hizlalt az akkor még viszonylag tűrhetően viselkedő Csővári Istvánnak. A gyerek azonban erősödött. Hamarosan rájött arra, hogy ha keményebben szól a nagyapjára, az szó nélkül teljesíti akaratát. Ezután igen gyakran lehetett hallani ilyen kifejezéseket a kis tanyában: — Takarodjon be a szobába! Ne okoskodjon itt, vén haszontalan! stb. Aztán elcsattant az első pofon. Mondanunk sem kell, hogy nem az öreg ütött. — Átjött hozzánk egy alkalommal János bácsi és nagyon szomorúan mondta, hogy megpofozta az unokája. Aztán hirtelen hozzá tette: egyet ütött csak, de az se fájt, nem is tudom miért mondom én ezt el. Mink csak ámultunk. Ismertük Csővárié- kat, tudjuk, hogy egymásban csak az erőt tisztelik, de ilyenre vetemedni! — mondta a tárgyalás egyik tanúja. A BŰNCSELEKMÉNY napjának délutánján — 1971. október 28-án — Csővári István egy kaszával és egy vasvillával indult a mezőkre. Vele ment apja is, de útközben több helyre betértek bort inni, s az apa végül is inkább hazakanyarodott. A fiú, aki elinduláskor is ittas volt már, addig iszogatott, míg besötétedett, s a kaszálásból nem lett semmi. Hazafelé tartott. Elért a nagyapja tanyájáig, semmi világosság nem szűrődött ki onnan. Gondolta, hogy lefeküdt és alszik az öreg. A következő pillanatban eldobta a kaszát és a villá- val berohant a házba. Idős Csővári János nem aludt még, de ágyban volt. Csak arra lett figyelmes, hogy az unokája fölé emeli a villát és ütni készül. — Ne bántsál engem, lesó! — jaj dúlt fel rémülten az idős ember (lesónak becézte az unokáját), de többre már nem volt ideje. A vasvilla lesújtott a remegő fejre. Aztán még sokszor ütött az unoka, eltört a villa nyele, de ez nem zavarta Csővári Istvánt. Benyúlt a zsebébe, elővette a bicskát, s nagy erővel mellbe szúrta a már félholt embert. Végül szí varzsebében a nyitott kés sei hazament — Öltözzön fel apárr megöltem az öreget. J<Y jön megnézni! — adta k a parancsot a fiú, mikc hazaért és apját ágyba' találta. Az ugyancsak illu- minált ember nem akart, menni. A fiú azonban kijelentette: — Ha nem jössz, téged is agyonverlek. Az apa rémülten öltözött, mert a gyerek ekkor már erősebb volt nála, s a Csővári családban annak volt szava, aki erősebb. Kiértek a nagyapa tanyájába. Csővári István látta, hogy az öreg mozdulatlan. Elővette a gyufáját, meggyújtotta a szalmazsákot, az ágyneműt, a közelében rettegő apját hazazavarta. IDŐS Csővári István azonban útközben elmondta fia szörnyű tettét az ismerősöknek, s kérte őket, értesítsék a rendőrséget, neki nem volt ereje ehhez. A gyilkos, miután látta, hogy jól ég az ágy éc az ágynemű, egykedvűen átment a szomszédos t? nyába, bort és cigaret' kért, s mintha csak az id járásról beszélne, elmosta, hogy agyonverte nagyapját. Aztán vissz ment a tanyához, s e különálló épületben földre feküdve elaludt. — Arra ébredtem f< hogy bilincs van a kezemen és körülöttem rendőrök állnak — mondta a tárgyaláson ifjú Csővári István. A tüzet eloltották, a tanya nem égett le, de a nagyapa, Csővári János — aki halott volt már, amikor unokája meggyújtotta az ágyát — szénné égett ágyastul, dunnástól. A tettes előzetes letartóztatása során egy alkalommal levelet írt az apjának. A levél azonban felbontatlanul érkezett vissza. Kiderült, hogy idős Csővári István 1971. december 14-én öngyilkos lett, meghalt. Miért ölte meg a 19 éves Csővári István a nagyapját? Ezt nem lehetett kideríteni. Mert nem ok e« ember megölésére (eg'7;' talán van-e erre „elfő ható” magyarázat?) amit a vádlott mo" — Haragudtam rá, mindig beleokoskodr dolgokba! ORVOSSZAKÉRTŐF posan megvizsgálták test, de n?m találta’ la semmi elmehete' Igaz, érzelmi élete r ra sivár, mintha nem volna. Apja öngyilkos1;: ról csak az volt a vélem nye: eleget élt az őre" A megyei bíróság 15 év és hat hónap jfegyházra ítélte Csővári Istvánt, elbírálva korábbi könnyű testi sértés miatt folyamatban levő ügyét is. Tíz évre eltiltották a közügyektől, s elvonó kezelésre kötelezték.-------- G. S. N APKÖZBEN „Ellesett“ ta pa szta latcsere
