Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-19 / 116. szám
Nagy küzdelemben ‘Vv fogatoltunk Magyarország—Románia 2:1 (1:1) Belgrád, Partizán-stadion, 55 000 néző. Vezette: Mihasz. Magyarország: Rothermel — Fábián, Páricsics, Juhász P., Bálint, Juhász I., Kocsis, Szőke, Bene, Kű, Zámbó. Románia: Raducanu — Satmareanu, Lupescu, Di- nu, Deleanu, Dumitru, Dobrin, Domide, Lucescu, Nunweiller VI, Neagu. Csere: Dembrovski helyett még a mérkőzés előtt Domide és Deleanu helyett Halmageanu. A románok kezdtek a já_ tékot és az első húsz percben többet is támadtak, mint a magyar csapat. A magyar védők néhány hibát is vétettek, s így helyzet is kialakult a magyar kapu előtt. A 8. percben ■például Negau teljesen tiszta helyzetből fejelte a kapu fölé a labdát. A 20. perc után egyenlítődött csak ki a játék és mindjárt gólt is eredményezett. A 26. percben Páncsics nagyszerű indításával Szőke száguldott el. Beadása pontosan szállt Bene fejére, aki lefelé fejelte, de Raducanu beledobta magát a labda irányába. Kocsis felé pattant a labda, aki egyből kapura lőtt és a labda a kapust, majd a gólvonalon Lu- pescu fejét érintve vágódott a léc alá. 1:0. Nem sokáig örülhettünk a vezetésnek. A 33. percben Dumitru a bal oldalon ment eL Beadása lepattant, s Juhász P. lábáról is lecsúszott a labda. Neagu 3 lépésről a kapu jobb oldalába vágta. 1:1. A szünet után visszaesett a román csapat és a magyarok átvették a kezdeményezést. Néhányszor durva belemenésekkel próbálták az elfogyott erejüket pótolni a román játékosok, de ezzel nem tudták megállítani a magyar támadásokat. A 70. percben Kű lövését szögletre ütötte a román kapus. A 83. percben csak a szerencse mentette meg a magyar kaput a góltól. Domide keresztlabdájára Rothermel későn jött kL Neagu a kapussal való összeütközés pillanatában az üres kapura fejéit, de a labda szerencsére fél méterrel a bal kapufa mellett ment ki. A 86. percben — amikor már mindenki a hosz- szabbításra gondolt — eldőlt a továbbjutás sorsa. Juhász P. a román kapu elé lőtte a labdát, amely átcsúszott a lábak között egészen Benéig. A magyar kőzépcsatár két védővel is csatázott, majd a felfutó Szőke elé gurított, aki éles lövéssel küldte a labdát a jobb kapufa mellett a hálóba. 2:1. Nagy volt az őröm és utána mindjárt majdnem újabb gólt lőttünk. Zámbó lövését Raducanu szögletre ütötte. Az utolsó percben még egy csúnya jelenetet is láthattunk. Bene kapott nagyszerű labdát, ám a kifutó Raducanu a labda helyett két lábbal ugrott Bene gyomrába. A magyar csapat gyengébb első félidő után a második félidőben ötletesen és jól játszott. Kár, hogy a románok a végén elvesztették a fejüket és csak szerencse, hogy súlyosabb sérülés nem történt. Egyénileg Páncsics, Kocsis, Szőke, Kü és Zámbó játszott kiemelkedően. A Partizán-stadionban A kecskeméti Nagytemplom toronyórája fél 7-et mutatott, amikor a Széchenyi térről kigördült az a három autóbusz, amely 130 kecskeméti szurkolóval a „fedélzetén” a jugoszláv fővárosba igyekezett. A kecskeméti IBUSZ Utazási Iroda rekordgyorsasággal szervezte meg az utat. A szurkolók egymásnak adták a kilincset, berregtek a telefonok, kattogott a telex. Az iroda munkatársai, a BM és a VOLÁN Vállalat illetékesei mindent megtettek azért, hogy őrömet szerezzenek a labdarúgás kedvelőinek. S hogy igyekezetük valóban dicséretre méltó, mutatja az is, hogy az országban egyedül Kecskemétről ir.dult szervezett társasutazás a harmadik magyar—román viadalra . Rövid volt az idő, de a szurkolói lelemény mindent pótolt. Elkészültek a nemzetiszínű zászlók, a hatalmas transzparenseken ott virított öles betűkkel a felirat: „Hajrá, magyarok!” Belgrádban kissé összeszorult a magyar szurkolók szíve a rengeteg román „felségjelű” autóbusz láttán. Nem egy román autóbuszból felemelt kézzel mutatták az „ötöst” a magyaroknak, akik aztán — ha hecc, akkor legyen hecc — két kézzel a „tízest”. Persze, ez csak a mérkőzés előtti szokásos heccelö- dés volt. A zsúfolt lelátókon már fülsiketítő hangpárbajt vívott a két szurkolótábor. A kecskemétiek dicséretére legyen mondva: a „létszámfölény” ellenére kitettek magukért. Szünet nélkül, lelkesen buzdították a fiúkat, akik a mérkőzés előtt kapott virágokat közéjük szórták. Lengtek, lobogtak a magyar zászlók a Partizán-stadionban. S jött az a csodálatos második gól. A kecskeméti szurkolók szinte egy emberként ugrottak a magasba, sőt egyikük még a pályára is beszaladt, hogy megölelje az első útjába eső játékost, Páncsicsot. Miklós idegesen csak ennyit mondott neki: „Gyorsan, le... nehogy lefújja a görög .. ” A magyar buszokat szinte szétvetette az öröm hazafelé. Izekre szedték a mérkőzést, pillanatról pillanatra kielemezték a látottakat, „öregem, és amikor a Kocsis ..„Ilogv mekkora szufla van ebben a Kű Lajosban ..„És amikor a Raducanu a Benét.— aztán megint elölről. „Gratulálunk, kiszurkolták a győzelmet!” — ezzel fogadták a magyar határőrök, vámtisztek a kecskemétieket a határon, Csapai Lajos Asztalitenisz Abony—> Kecskeméti Spartacus 9:7 NB n. női mérkőzés, Kecskemét. Szoros mérkőzésen a rutinosabb vendégcsapat győzött. Győztesek: Nagy II. 3, Pataky 2, Nagy I. és Tóth. Kecskeméti Spartacus— Orosháza 8:8 NB III-as férfimérkőzés, Orosháza. Győztesek: Varga 3, Kó- sa 2, Péter 2, Kara. A Spartacus férficsapata váratlanul vesztett pontot. Ál se Mi a tizenegyes? Eddig azt hittük, hogy — úgy nagyjából — tisztában vagyunk azzal, hogy mikor kell, vagy legalábbis kellene a játékvezetőnek a 11-es pontra mutatnia. Nem akarom idézni a szabályt, de valami olyasfélét mond, hogy ha a védőcsapat egyik tagja a saját 16-osán belül szabálytalanságot vét, akkor büntetőrúgást kell ítélni. Kivéve persze néhány esekőzés utolsó percében Bene nagyszerű labdát kapott. El is érte volna úgy 7—8 méterre a kaputól, de... jött Raducanu. A kapus rá sem hederített a labdára, hanem Jrét lábát előrenyújtva — mint amikor valaki jókedvében a nagydobba ugrik — bele a magyar csatárba. A labda pedig gurult tovább vígan. Vele senki sem törődött. Két játékvezetőt is megkérdeztünk aki látta tv- ben az esetet. Feltartás ... mondja az egyik, esetleg Ez a helyzet is kimaradt. Padlás a levegőben úszva fejelt a kapu mellé tét pl., veszélyes játék, feltartás stb., amiért nem lles, hanem közvetett szabadrúgás jár. Nos, szerdán este a Magyarország—Románia mér2000-ben Korunkban az emberek keveset mozognak — sportolnak, aránylag fiatal korban neuraszténiások, túlhí- zottak lesznek — szív-, és egyéb funkcionális zavarok lépnek fel a szervezetben. Ezeket a betegségeket csak sok mozgással, és sporttal lehet megelőzni —, a sport 2000-ben olyan lényeges lesz, mint például az alvás. A XIX. század közepén a Földön felhasznált energia 97 százaléka az emberi és állati izomerőkből származott. Jelenleg ez a szám 1 százalék és 2000-ben elhanyagolható mértékre süllyed. Az orvosok már elég gyakran használják a hypodynamia (visszafejlődés erőben, és teljesítményben) kifejezést, és ezt a „század betegségének” nevezik. Behatóan foglalkoznak a sport teljes területével. valamint segédtudományaival is, például orvostudomány, biokémia, mechanika stb. Több kísérlet során arra a megállapításra jutottak, hogy a sport élet- fontosságú az emberiség jövőjét illetően. Ma már sok olyan sportrekordot tartunk számon, amely néhány évtizeddel ezelőtt szinte elképzelhetetlen lett volna. A tudomány fejlődése nagyban hozzájárul a mind jobb eredmények eléréséhez, például tartánon könnyebb futni, mint salakon, a gerelyeket is már a modern aerodinamika ismeretében alakítják ki. Bizonyára lesznek további tökéletesítések is a sporteszközök területén, és ezzel a teljesítmények emelkednek. Így elképzelhető, hogy öt éven belül 100 m-es gerelyhajításnak, és 10 m-es rúdugrásnak tapsolhatunk. Néhányan veszélyt látnak ebben, de nincs igazuk, mert az eredmények sokkal inkább az edzési módszerek modern kidolgozása folytán fognak javulni, és így nem mehetnek majd az egyén rovására. Az edzések tökéletesítése terén, a tudósok és az orvosok előtt még sok feladat áll, például a képesség folytán szabályozni szellemi állapotukat, és testük hőmérsékletét, illetve, hogy fel tudjanak ''szabadítani olyan energiákat, melyek a nagymérvű megerőltetésekhez szükségesek. Még arról sincs képük a tudósoknak, hogy ezek megvalósítása milyen örökléstani problémákkal járna együtt. Számítógépektől évekkel ezelőtt megkérdezték, hogy milyen eredményeket hoz majd a jövő. akkor a gén súlyemelésben 600 kg-ot, magasugrásban pedig 230 centimétert jósolt. Ebből a 600 kg-os eredmény a szovjet Alekszejev révén valósággá vált. 2000-re a gép ebben a sportágban 660 kg-ot, illetve 266 cm-t adott meg. Lehet, hogy ez meg is valósul? — és 2000-ben már ezeknek az eredményeknek tapsolhatunk, ami ma még egy kicsit hihetetlennek tű- nil^ Szkokén játékvezető a K. Dózsa—SZEOL mérkőzés „főszereplője”. veszélyes játék is lehetett volna (két lábbal gyomorba). A másik szerint vitathatatlan 11-es, piros lap, de legalább is sárga. Egyik sem volt, mert a görög játékvezető — akiről Wolverhampton után lényegesen jobb volt a véleményünk — már az óráját nézegette és gyorsan le is fújta a mérkőzést. Nekünk így is jó volt, de erről jutott eszünkbe, hogy két és fél éve a Dózsa—SZEOL mérkőzésen Marton játékvezető azért ítélt 11-est a kecskemétiek ellen, mert a labdáért vetődő Góron Vass átesett. Mindez régen volt, s az is igaz, hogy a SZEOL- nak nem sok öröme volt a 11-esekkel „kiharcolt” NB I-be jutásban. A történelem pedig néha megismétli önmagát. Szombaton Kecskeméten ismét egy megadott és egy meg nem adott 11-es borzolta fel az idegeket. Ügy látszik a SZEOL elleni mérkőzésekhez ez már szervesen hozzátartozik; csak az a különös, hogy atévedés mindig a szegediek javára történik. Még egy tizenegyes A 11-esekkel úgy látszik sok baj van. Nemcsak a válogatott és NB I B-s mérkőzésen, hanem a megyénkben is. Vasárnap például Kisszálláson a 85. percben 11-est ítélt Szabadi játékvezető a Kiskun- halasi Spartacus ellen. Csincsák rúgta a büntetőt, s be is ment, annak rend- ja és módja szerint. A játékvezető a kapus elmozdulása miatt (!) érvénytelenítette a gólt, s újabb büntetőrúgást rendelt el, ami mellé ment. Szerencsére a mérkőzést így is 3:1 arányban nyerte a Kisszállás, mert óvás esetén ugyancsak gondba lett volna a fegyelmi bizottság. Ka már Szabadi játékvezetőnél vagyunk, akkor — bár nem közvetlenül ide tartozik — elmondjuk, hogy a Mélykúton ért sérelme miatti enyhe büntetést a fegyelmi bizottság azóta megváltoztatta. Az új döntés szerint a Mélykút csapata a soron következőkét hazai mérkőzését Jánoshalmán köteles játszani. Vasas-vereség és a háttere Rossz előjelekkel készülődött vasárnap a Kiskunfélegyházi Vasas Békéscsabára. Fél 12-re beszélték meg az indulást, de Kókai kissé illuminált állapotban érkezett az autóbuszhoz. „Még csak ez hiányzott!” — bosszankodtak a vezetők, s a játékostársak. Megkezdődött a hajsza a helyettes után. De mire az illető játékos igazolása is előkerült, akkorra már 50 perc eltelt... Így aztán nem, csoda, hogy 5 perccel a mérkőzés megkezdése előtt érkeztek Békéscsabára. Fáradtan és izgatottan kezdték a találkozót. A Szalva i SE játszott a Vasassal, és röpke negyedóra alatt három góllal terhelte meg a csapat hálóját. Az ok nyilvánvaló, nem igényel kommentárt. Most már csak az a kérdés, mi következik; fegyelmezés, vagy megbocsátás. Töretlen és megtört sorozat Két NB 11-es férfi kézilabdacsapatunk nem remekelt túlságosan a tavaszi bajnokság folyamán. Az erősen megfiatalított Kiskunhalasi Spartacusnak még nem sikerült nyernie. Mentségére szolgált, hogy erős ellenfelekkel került össze, s a szerencse sem állt mellette. Legutóbbi mérkőzésükön is kihagytak egy büntetőt, s a háló helyett a kapufát találták el. A Kecskeméti Építők sincs sokkal jobb helyzetben. Eddig mindössze egy mérkőzésen tudott nyerni. De ezzel legalább véget vetett a vereségsorozatának. Értékes két pontot hoztak el Békéscsabáról, ami visszaadhatja a csapat önbizalmát és megkapaszkodhat az NB Il-ben. Ha az önbizalom eredményes játékban jut kifejezésre ...! Szabó Z.—Banczik I.
