Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-19 / 116. szám

Nagy küzdelemben ‘Vv fogatoltunk Magyarország—Románia 2:1 (1:1) Belgrád, Partizán-stadi­on, 55 000 néző. Vezette: Mihasz. Magyarország: Rother­mel — Fábián, Páricsics, Juhász P., Bálint, Juhász I., Kocsis, Szőke, Bene, Kű, Zámbó. Románia: Raducanu — Satmareanu, Lupescu, Di- nu, Deleanu, Dumitru, Dobrin, Domide, Lucescu, Nunweiller VI, Neagu. Csere: Dembrovski helyett még a mérkőzés előtt Do­mide és Deleanu helyett Halmageanu. A románok kezdtek a já_ tékot és az első húsz perc­ben többet is támadtak, mint a magyar csapat. A ma­gyar védők néhány hi­bát is vétettek, s így hely­zet is kialakult a magyar kapu előtt. A 8. percben ■például Negau teljesen tiszta helyzetből fejelte a kapu fölé a labdát. A 20. perc után egyen­lítődött csak ki a játék és mindjárt gólt is eredmé­nyezett. A 26. percben Páncsics nagyszerű indítá­sával Szőke száguldott el. Beadása pontosan szállt Bene fejére, aki lefelé fe­jelte, de Raducanu bele­dobta magát a labda irá­nyába. Kocsis felé pattant a lab­da, aki egyből kapura lőtt és a labda a kapust, majd a gólvonalon Lu- pescu fejét érintve vágó­dott a léc alá. 1:0. Nem sokáig örülhettünk a vezetésnek. A 33. perc­ben Dumitru a bal oldalon ment eL Beadása lepat­tant, s Juhász P. lábáról is lecsúszott a labda. Neagu 3 lépésről a kapu jobb oldalába vágta. 1:1. A szünet után visszaesett a román csapat és a ma­gyarok átvették a kezde­ményezést. Néhányszor durva belemenésekkel pró­bálták az elfogyott erejü­ket pótolni a román játé­kosok, de ezzel nem tudták megállítani a magyar tá­madásokat. A 70. percben Kű lövését szögletre ütöt­te a román kapus. A 83. percben csak a szerencse mentette meg a magyar kaput a góltól. Domide ke­resztlabdájára Rothermel későn jött kL Neagu a kapussal való összeütkö­zés pillanatában az üres kapura fejéit, de a labda szerencsére fél méterrel a bal kapufa mellett ment ki. A 86. percben — ami­kor már mindenki a hosz- szabbításra gondolt — el­dőlt a továbbjutás sorsa. Juhász P. a román kapu elé lőtte a labdát, amely átcsúszott a lábak között egészen Benéig. A magyar kőzépcsatár két védővel is csatázott, majd a felfutó Szőke elé gurított, aki éles lövéssel küldte a labdát a jobb kapufa mellett a hálóba. 2:1. Nagy volt az őröm és utána mindjárt majdnem újabb gólt lőttünk. Zám­bó lövését Raducanu szög­letre ütötte. Az utolsó percben még egy csúnya jelenetet is láthattunk. Be­ne kapott nagyszerű lab­dát, ám a kifutó Raducanu a labda helyett két lábbal ugrott Bene gyomrába. A magyar csapat gyen­gébb első félidő után a második félidőben ötletesen és jól játszott. Kár, hogy a románok a végén elvesz­tették a fejüket és csak szerencse, hogy súlyosabb sérülés nem történt. Egyé­nileg Páncsics, Kocsis, Szőke, Kü és Zámbó ját­szott kiemelkedően. A Partizán-stadionban A kecskeméti Nagytemplom toronyórája fél 7-et mutatott, amikor a Széchenyi térről kigördült az a három autóbusz, amely 130 kecskeméti szurkolóval a „fedélzetén” a jugoszláv fővárosba igyekezett. A kecs­keméti IBUSZ Utazási Iroda rekordgyorsasággal szer­vezte meg az utat. A szurkolók egymásnak adták a kilincset, berregtek a telefonok, kattogott a telex. Az iroda munkatársai, a BM és a VOLÁN Vállalat ille­tékesei mindent megtettek azért, hogy őrömet szerez­zenek a labdarúgás kedvelőinek. S hogy igyekezetük valóban dicséretre méltó, mutatja az is, hogy az or­szágban egyedül Kecskemétről ir.dult szervezett tár­sasutazás a harmadik magyar—román viadalra . Rövid volt az idő, de a szurkolói lelemény mindent pótolt. Elkészültek a nemzetiszínű zászlók, a hatalmas transzparenseken ott virított öles betűkkel a felirat: „Hajrá, magyarok!” Belgrádban kissé összeszorult a magyar szurkolók szíve a rengeteg román „felségjelű” autóbusz láttán. Nem egy román autóbuszból felemelt kézzel mutatták az „ötöst” a magyaroknak, akik aztán — ha hecc, akkor legyen hecc — két kézzel a „tízest”. Persze, ez csak a mérkőzés előtti szokásos heccelö- dés volt. A zsúfolt lelátókon már fülsiketítő hang­párbajt vívott a két szurkolótábor. A kecskemétiek di­cséretére legyen mondva: a „létszámfölény” ellenére kitettek magukért. Szünet nélkül, lelkesen buzdítot­ták a fiúkat, akik a mérkőzés előtt kapott virágokat közéjük szórták. Lengtek, lobogtak a magyar zászlók a Partizán-stadionban. S jött az a csodálatos második gól. A kecskeméti szurkolók szinte egy emberként ugrottak a magasba, sőt egyikük még a pályára is beszaladt, hogy meg­ölelje az első útjába eső játékost, Páncsicsot. Miklós idegesen csak ennyit mondott neki: „Gyorsan, le... nehogy lefújja a görög .. ” A magyar buszokat szinte szétvetette az öröm haza­felé. Izekre szedték a mérkőzést, pillanatról pillanatra kielemezték a látottakat, „öregem, és amikor a Ko­csis ..„Ilogv mekkora szufla van ebben a Kű La­josban ..„És amikor a Raducanu a Benét.— aztán megint elölről. „Gratulálunk, kiszurkolták a győzelmet!” — ezzel fogadták a magyar határőrök, vámtisztek a kecskemé­tieket a határon, Csapai Lajos Asztalitenisz Abony—> Kecskeméti Spartacus 9:7 NB n. női mérkőzés, Kecskemét. Szoros mérkőzésen a ru­tinosabb vendégcsapat győ­zött. Győztesek: Nagy II. 3, Pataky 2, Nagy I. és Tóth. Kecskeméti Spartacus— Orosháza 8:8 NB III-as férfimérkőzés, Orosháza. Győztesek: Varga 3, Kó- sa 2, Péter 2, Kara. A Spartacus férficsapata váratlanul vesztett pontot. Ál se Mi a tizenegyes? Eddig azt hittük, hogy — úgy nagyjából — tisz­tában vagyunk azzal, hogy mikor kell, vagy legalább­is kellene a játékvezető­nek a 11-es pontra mu­tatnia. Nem akarom idéz­ni a szabályt, de valami olyasfélét mond, hogy ha a védőcsapat egyik tagja a saját 16-osán belül sza­bálytalanságot vét, akkor büntetőrúgást kell ítélni. Kivéve persze néhány ese­kőzés utolsó percében Be­ne nagyszerű labdát ka­pott. El is érte volna úgy 7—8 méterre a kaputól, de... jött Raducanu. A kapus rá sem hederített a labdára, hanem Jrét lábát előrenyújtva — mint ami­kor valaki jókedvében a nagydobba ugrik — bele a magyar csatárba. A labda pedig gurult tovább vígan. Vele senki sem törődött. Két játékvezetőt is meg­kérdeztünk aki látta tv- ben az esetet. Feltartás ... mondja az egyik, esetleg Ez a helyzet is kimaradt. Padlás a levegőben úszva fejelt a kapu mellé tét pl., veszélyes játék, fel­tartás stb., amiért nem ll­es, hanem közvetett sza­badrúgás jár. Nos, szerdán este a Ma­gyarország—Románia mér­2000-ben Korunkban az emberek keveset mozognak — spor­tolnak, aránylag fiatal kor­ban neuraszténiások, túlhí- zottak lesznek — szív-, és egyéb funkcionális zavarok lépnek fel a szervezetben. Ezeket a betegségeket csak sok mozgással, és sporttal lehet megelőzni —, a sport 2000-ben olyan lényeges lesz, mint például az alvás. A XIX. század közepén a Földön felhasznált ener­gia 97 százaléka az emberi és állati izomerőkből szár­mazott. Jelenleg ez a szám 1 százalék és 2000-ben el­hanyagolható mértékre süllyed. Az orvosok már elég gyakran használják a hypodynamia (visszafejlő­dés erőben, és teljesítmény­ben) kifejezést, és ezt a „század betegségének” ne­vezik. Behatóan foglalkoz­nak a sport teljes területé­vel. valamint segédtudomá­nyaival is, például orvostu­domány, biokémia, mecha­nika stb. Több kísérlet so­rán arra a megállapításra jutottak, hogy a sport élet- fontosságú az emberiség jö­vőjét illetően. Ma már sok olyan sport­rekordot tartunk számon, amely néhány évtizeddel ezelőtt szinte elképzelhetet­len lett volna. A tudomány fejlődése nagyban hozzájá­rul a mind jobb eredmé­nyek eléréséhez, például tartánon könnyebb futni, mint salakon, a gerelyeket is már a modern aerodina­mika ismeretében alakítják ki. Bizonyára lesznek to­vábbi tökéletesítések is a sporteszközök területén, és ezzel a teljesítmények emelkednek. Így elképzel­hető, hogy öt éven belül 100 m-es gerelyhajításnak, és 10 m-es rúdugrásnak tapsolhatunk. Néhányan veszélyt látnak ebben, de nincs igazuk, mert az ered­mények sokkal inkább az edzési módszerek modern kidolgozása folytán fognak javulni, és így nem mehet­nek majd az egyén rová­sára. Az edzések tökéletesítése terén, a tudósok és az or­vosok előtt még sok feladat áll, például a képesség folytán szabályozni szellemi állapotukat, és testük hő­mérsékletét, illetve, hogy fel tudjanak ''szabadítani olyan energiákat, melyek a nagymérvű megerőltetések­hez szükségesek. Még ar­ról sincs képük a tudó­soknak, hogy ezek megva­lósítása milyen örökléstani problémákkal járna együtt. Számítógépektől évekkel ezelőtt megkérdezték, hogy milyen eredményeket hoz majd a jövő. akkor a gén súlyemelésben 600 kg-ot, magasugrásban pedig 230 centimétert jósolt. Ebből a 600 kg-os eredmény a szov­jet Alekszejev révén való­sággá vált. 2000-re a gép ebben a sportágban 660 kg-ot, illetve 266 cm-t adott meg. Lehet, hogy ez meg is valósul? — és 2000-ben már ezeknek az eredményeknek tapsolhatunk, ami ma még egy kicsit hihetetlennek tű- nil^ Szkokén játékvezető a K. Dózsa—SZEOL mér­kőzés „főszereplője”. veszélyes játék is lehetett volna (két lábbal gyomor­ba). A másik szerint vi­tathatatlan 11-es, piros lap, de legalább is sárga. Egyik sem volt, mert a görög játékvezető — akiről Wol­verhampton után lényege­sen jobb volt a vélemé­nyünk — már az óráját nézegette és gyorsan le is fújta a mérkőzést. Nekünk így is jó volt, de erről jutott eszünkbe, hogy két és fél éve a Dó­zsa—SZEOL mérkőzésen Marton játékvezető azért ítélt 11-est a kecskeméti­ek ellen, mert a labdáért vetődő Góron Vass átesett. Mindez régen volt, s az is igaz, hogy a SZEOL- nak nem sok öröme volt a 11-esekkel „kiharcolt” NB I-be jutásban. A történelem pedig né­ha megismétli önmagát. Szombaton Kecskeméten ismét egy megadott és egy meg nem adott 11-es bor­zolta fel az idegeket. Ügy látszik a SZEOL elleni mérkőzésekhez ez már szervesen hozzátartozik; csak az a különös, hogy a­tévedés mindig a szegedi­ek javára történik. Még egy tizenegyes A 11-esekkel úgy látszik sok baj van. Nemcsak a válogatott és NB I B-s mérkőzésen, hanem a me­gyénkben is. Vasárnap pél­dául Kisszálláson a 85. percben 11-est ítélt Sza­badi játékvezető a Kiskun- halasi Spartacus ellen. Csincsák rúgta a büntetőt, s be is ment, annak rend- ja és módja szerint. A já­tékvezető a kapus elmoz­dulása miatt (!) érvényte­lenítette a gólt, s újabb büntetőrúgást rendelt el, ami mellé ment. Szeren­csére a mérkőzést így is 3:1 arányban nyerte a Kis­szállás, mert óvás esetén ugyancsak gondba lett vol­na a fegyelmi bizottság. Ka már Szabadi játékve­zetőnél vagyunk, akkor — bár nem közvetlenül ide tartozik — elmondjuk, hogy a Mélykúton ért sérelme miatti enyhe büntetést a fegyelmi bizottság azóta megváltoztatta. Az új dön­tés szerint a Mélykút csa­pata a soron következőkét hazai mérkőzését János­halmán köteles játszani. Vasas-vereség és a háttere Rossz előjelekkel készü­lődött vasárnap a Kiskun­félegyházi Vasas Békéscsa­bára. Fél 12-re beszélték meg az indulást, de Kókai kissé illuminált állapotban érkezett az autóbuszhoz. „Még csak ez hiányzott!” — bosszankodtak a veze­tők, s a játékostársak. Megkezdődött a hajsza a helyettes után. De mi­re az illető játékos igazo­lása is előkerült, akkorra már 50 perc eltelt... Így aztán nem, csoda, hogy 5 perccel a mérkő­zés megkezdése előtt ér­keztek Békéscsabára. Fá­radtan és izgatottan kezd­ték a találkozót. A Szalva i SE játszott a Vasassal, és röpke negyedóra alatt há­rom góllal terhelte meg a csapat hálóját. Az ok nyilvánvaló, nem igényel kommentárt. Most már csak az a kérdés, mi következik; fegyelmezés, vagy megbocsátás. Töretlen és megtört sorozat Két NB 11-es férfi ké­zilabdacsapatunk nem re­mekelt túlságosan a tava­szi bajnokság folyamán. Az erősen megfiatalított Kiskunhalasi Spartacusnak még nem sikerült nyernie. Mentségére szolgált, hogy erős ellenfelekkel került össze, s a szerencse sem állt mellette. Legutóbbi mérkőzésükön is kihagytak egy büntetőt, s a háló he­lyett a kapufát találták el. A Kecskeméti Építők sincs sokkal jobb helyzet­ben. Eddig mindössze egy mérkőzésen tudott nyerni. De ezzel legalább véget vetett a vereségsorozatá­nak. Értékes két pontot hoztak el Békéscsabáról, ami visszaadhatja a csa­pat önbizalmát és megka­paszkodhat az NB Il-ben. Ha az önbizalom ered­ményes játékban jut kife­jezésre ...! Szabó Z.—Banczik I.

Next

/
Thumbnails
Contents