Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-18 / 115. szám
4. oldal 1912. május 18, csüt8rt5fi A bácsalmási termelőszövetkezetek • •• rr • jovoje Bácsalmás tizennyolc és fél ezer holdas' határát három termelőszövetkezet és egy állami gazdaság műveli. Ez utóbbi nemrég kapta meg harmadízben a Kiváló vállalat kitüntetést. Magas színvonalú árutermelésével, az új eljárások alkalmazásával, a munkásvédelmi és szociális intézményeinek állandó fejlesztésével eleget tett a korszerű, szocialista nagyüzem iránt támasztott követelményeknek. A Lenin, a Petőfi és a Táncsics Tsz évek során át ugyancsak megteremtette az alapot ahhoz, hogy eljusson idáig. Mind a három közösség nyereségesen gazdálkodik és évenként bizonyos összegeket fordít termelésének fejlesztésére. A Petőfi Tsz közülük a legnagyobb, és arról nevezetes, hogy céltudatos beruházással igyekszik gazdálkodásának lendületet adni. A másik két tsz-ben szintén tapasztalható ilyen törekvés. Mégis úgy tűnik, mintha a bácsalmási termelőszövetkezetek megrekedtek volna az 1960-as évek második felének gazdálkodási színvonalánál. Tizenhatból három Mivel magyarázza ezt Rádi Ignác, a községi párt- bizottság titkára? — Bácsalmáson — az állami gazdaság pártszervezetein kívül — tizenhat alapszervezet működik. Ezek közül .három a .mező- gazdasági termelőszövetkezeteké, amelyeknek munkáját most megkülönböztetett figyelemmel kíséri a községi pártbizottság. Éveken keresztül ugyanis Bácsalmás iparosításával, kereskedelmi hálózatának, kulturális intézményeinek fejlesztésével ösz- szefüggő feladatok foglalkoztatták leginkább a nagyközség politikai, társadalmi és gazdasági vezetőit. Ma több ipari üzem van Bácsalmáson, ahol ösz- szesen ezerháromszázán dolgoznak. Élelmiszerüzletek, iparcikk-áruházak épültek, amelyek gazdag készleteiből nemcsak Bácsalmást, hanem a környező településeket is ellátják. Itt épült fel Bács-Kiskun megye egyik legszebb kul- túrháza, amely a városiasodó nagyközség közművelődésének méltó otthonává, központjává válhat E bokros teendők mellett — valljuk meg őszintén — kissé háttérbe szorult a mezőgazdasági üzemek munkájának segítése. Szükséges az összefogás Rádi elvtárs 1957 óta párttitkára Bácsalmásnak. Másfél évtized tapasztalatai alapján milyen kiutat lát ebből a helyzetből? — Sorsdöntő változást a három szövetkezet előrehaladásában gazdasági erejük összefogása eredményezhet. Akkor gyorsabb ütemben fejleszthetik, korszerűsíthetik termelési technikájukat. Manapság ;egy-egy ágazat teljes gépesítése milliókba kerül. Erre az anyagi áldozatra külön, külön egyik tsz sem vállalkozhat, hiszen erőforrásait még a régebbi beruházások hiteleinek törlesztése veszi igénybe. A magasabb színvonalú anyagi és műszaki ellátottságukkal viszont jobban ellensúlyozhatnák a kedvezőtlen természeti tényezőket. A bácskai szövetkezetekről azt tartják, hogy akkor is aratnak, ha nem vetettek,, olyan jól íöldön gazdálkodnak. Ez korántsem így van. A bácsalmási határban éppúgy megtalálható a gyengén termő homoktalaj, a bizonytalan terméshozamú, rossz vízgazdálkodású terület, mint másutt.. A szövetkezetek összefogása azért is hasznos, mert kiegyenlítheti a különböző természeti adottságok hatását. A pártbi- zottságazon fáradozik, hogy a Lenin, a Petőfi és a Táncsics Tsz alapszervezeteivel együttműködve, megteremtse a gazdasági és szellemi erőforrások egyesítésének politikai feltételeit. Ez természetesen nem megy máról-holnapra. Időbe telik, amíg mind a három közösségben felismerik ennek a szükségességét Kezdeményezések Megyszerte jól .bevált formája az együttműködésnek a társulás.. Van-e lehetőség Bácsalmáson ilyenek szervezésére? — A Petőfi és a Táncsics Tsz évek óta közösen tart fenn hizlaldát. Ha sikerül a Lenin Tsz tagjait megnyerni a társulás gondolatának, a három szövetkezet közös telepe évente hat-hétezer vágósertést ad közfogyasztásra, mert jobban ki tudja használni az együttműködésben rejlő lehetőségeket. A következő feladat a közös szárvasmarhatelep felépítése. A Táncsics Tsz- nek megvan a terve hozzá, csak egyedül nem tud a beruházással megbirkózni,.* r Ha »»a». L«nin.«iEermelő:. szövetkezét társul, együttesen , - nagyobb „ t'djesííőké- pességuT korszerű szakosí- ’ tott telepet tudnak felépíteni, amellyel mind a két közösség jól jár. Mind a három szövetkezet rendelkezik középtávú fejlesztési tervvel. Ennek erre az évre esedékes tennivalóit nemrég vitatták meg az alapszervezeti taggyűlésen és a szövetkezeti közgyűlésen. A kommunisták és a pártonkívüliek véleménye megegyezett abban, hogy mind a három tsz-ben a magasabb színvonalú gazdálkodásra kell törekedni. Ennek részlet- kérdéseit a Lenin, a Petőfi és a Táncsics Tsz intézkedési tervben fogalmazta meg. A három közösségben az eddiginél nagyobb figyelmet szentelnek a szocialista munkaversenynek. A Lenin Tsz éppen ennek a tervnek nyomán látott hozzá a brigádmozgalom újjászervezéséhez. Támogatják a sikeresebb gaz- idélftcaást* előmozrtftó í kez-r demériyezeseket,..l5‘ az .eddi-*; Síriéi jobban kiaknáznák & helyi adottságokat, a társulás által nyújtott lehetőségeket. Dicséretes elhatározás, bizonyára meglesz az eredménye. K. A. Termelékenység - árnyaltan Az irányítási változásokat követő időszakban, mint ismeretes, a tervezettnél erőteljesebb ütemben nőtt a foglalkoztatott létszám, ami természetesen befolyásolta -*• néhány ágazatban nagymértékben rontotta —, a termelékenységet. Tegyük hozzá: a létszámnövekedés részben abból következett, hogy az apadó munkaerő-utánpótlási források altkor még némi lehetőséget adtak, a foglalkoztatottak 1 számának emelésére — elég talán csak az éppen munkába lépő demográfiai hullám évfolyamokra utalni —; másrészt az sem vonható kétségbe, hogy a bérszabályozás, társadalompolitikai okokból, még korántsem fékezte ezt a növekedést. Ilyen módon tehát a termelékenység stagnálásának folyamatait egyfelől: számítható, kalkulálható tényezők, másfelől: e hatásokat felerősítő szervezésimunkahelyi hibák határozták meg. Egyévi termelékenységnövekedés = 20 milliárd Ft Az elmúlt év adatsorai arra utalnak, hogy a kezdeti irányzat lényegében megfordult, s a termelékenység ismét erőteljesen emelkedett. A tények tanúsága szerint a nemzeti jövedelem 7—8 százalékos — értékben: 18—20 milliárd forintos — növekedése teljes egészében a termelékenység javulásából származott. Érdemes ezt a sűrített adatot részleteiben is megvizsgálnunk. Célszerű elsősorban a foglalkozta-1 tottsági változások oldaláról szemügyre venni az iménti tényt,' így ugyanis kitűnik, hogy a termelékenység javulásának elsősorban ez: a létszámnövekedés lassúbbodása volt a kiindulópontja. Az iparban — ahol a termelés az előirányzottnál valamelyest mérsékeltebben, a tervezett hat helyett öt százalékkal nőtt —. az emelkedést teljességgel a termelékenység javulása fedezte, de oly módon, hogy a létszám még'az előző évi alacsony (0,5 százalékos) növekedési ütemet sem érte el, mindössze 0,3 százalékos volt. Ebből is következett, hogy az ipar egy foglalkoztatottjára jutó termelékenység 1971-ben 5,3 százalékkal haladta meg az előző évi színvonalat. Kényszerhelyzet kedvező hatása Nem soroljuk tovább a számokat; az iménti adatok is érzékeltetik a folyamat lényegét; azt, hogy a termelékenység kedvező változása alapjában véve a létszámhelyzetből, a foglalkoztatottak számának mér- sékélr hSVtikedéki 'üteméből következett, gz természetesen- a .-.yégeBeiűinéiiyt' — a termelékenység- -javulását — nem kisebbíti, mégis: hiba lenne nem számolni azokkal a háttérben meghúzódó tényezőkkel, amelyek azért árnyaltabbá színezik a termelékenység emelkedő grafikonvonalából adódó következtetéseket. Nos, a létszámnövekedés mérséklődő, üteme —amint erre az ország ipari körzeteinek fejlődésvonala különösképp rámutat — aligha -indokolható olyan stabil, folyamatos hatásokkal, nj.i.nt a vállalati belső szervezés általános javulása, ‘ á létszámgazdálkodás korszerűsítése. Inkább arról van szó, hogy az utánpótlási források elapadásával a létszámnövelés, mint alapvető termelésemelési lehetőség immár aligha jöhet szóba. Valójában tehát bizonyos kényszerhei*zet kedvező hatásai tükröződnek a termelékenység adatsoraiban, ami persze mit sem von le értékükből. Mitől termelékenyebb a munka ? Fontos következtetéseket vonhatunk le abból is, ha magát a fogalmat: a termelékenységet vesszük közelebbről szemügyre. Első megközelítésre minden világos:. a termelékenység nem egyéb, mint egyszerű, szerény tört. amelynek számlálója, nevezője van, és arányban fejezi ki az előállított értéket, illetve az azt előállító létszámot. Szakmai kifejezéssel szólva tehát, a termelékenység az úgynevezett élőmunkát hasonlítja az általa előállított termékmennyiséggel, értékkel. Csakhogy ez önmagában félmeghatározás, hiszen nyilvánvaló, hogy a termeléshez nélkülözhetetlen gépeket, épületet stb. szintén előállították egyszer, s az a munka — a hajdani élőmunka —• most géppé, épületté „fagyva”, tehát: úgynevezett holtmunkaként vesz részt a termelőfolyamatban, következésképp: a mai termelékenységet végső soron, népgazdasági méretekben az is meghatározza, hogy okosan, hasznosan gazdálkodunk-e az eszközökkel, a holtmunkával? Mindezt azért vázoltuk ezúttal, a tavalyi termelékenységi adatsorok margójára .jegyezve, mert alighanem itt bukkanhatunk fejlődési lehetőségeink legszá- mottévőbb forrásaira is. Ezek szerint a termelékenység akkor javulhat igazán tartósan, ha ember- rel-géppel egyaránt eredményesen gazdálkodunk t T. A. » fje szákiát qfh tifflt meg 3. Mise Szent György napján )) Piros betűs ünnepként tartották nyilván április huszonnegyedikén, Szent György napját. Ezen a harcias ünnepen akarta Ba- kócz hercegprímás kihirdetni Budán azt a pápai bullát, amelyet Rómából hozott magával. A bulla teljhatalmat biztosított Ba- kócznak keresztes hadak gyűjtésére nemcsak a magyar királyság területén, hanem a többi kelet-európai országban is. De amíg nem talált fővezért, a hadak gyűjtését sem kezdhette meg. Már kiszemelte Dózsát, ám hiányzott kettőjük megállapodása. A keresztes háború meghirdetésére leginkább alkalmas Szent György nap előtt egyezségre kellett jutnia a végvári lövaskapitánnyal. A vitézek ünnepe előtti napon április huszonhar- madikán tárgyalt az esztergomi érsek Dózsával. Nem maradt ránk, miről folyhatott közöttük a vita, de ismerve a korabeli hazai és nemzetközi állapotokat, s a tárgyaló felek cseleke-, deteít, nem. tévedhetünk túl nagyot, ha megkíséreljük vázolni az álláspontok . tágabb körét. Bakócz Tamás pápa szeretett volna lenni, ezért vonult előző évben káprázatos kísérettel Rómába, nem éppen reménytelenül. Akkor még szilárdnak látszott a Cabraii Liga, amelyben Európa valamennyi katolikus hatalmassága tömörült Velence elveszejté- sére, mivel a gazdag városállam fontosabbnak tartotta saját érdekeit, mint a török megfékezését. Gyula pápa kiátkozta a patríciusok köztársaságát, mondván, hogy „Velence rosz- szabb a töröknél.” Ám Gyula pápa meghalt és az utódlásért folyó harcban alül maradtak a liga hívei. Medici János lett a pápa X. Leó néven. Ö pedig veszedelmesebb ellenfélnek tekintette Rómára nézve Franciaországbt, Németországot, Spanyolországot, mint Velencét, „amely mégiscsak olasz”. Feloldotta a hajós-kereskedő államot az egyházi átok alól, s hogy némileg Bakóczot is kárpótolja, oda ígérte neki a konstantinápolyi patriarchátust és teljhatalommal ruházta fel a keresztes háború megindítására. Mivel pedig é sem II. Ulászló magyar király, sem a főrangú nemesek nem ujjongtak túlságosan a pápa és Bakócz közös tervéért, a hercegérsek a tömegek felfegyverzésével, azok demagóg lelkesítésével akarta elérni célját. Alig valószínű, hogy Dózsa György világosan átláthatta a nemzetközi politika erővonalait. Viszont katona létére annál világosabban ítélte meg az országra nehezedő török veszedelmet. Ennek elhárításáért tétovázás nélkül kész volt harcolni. Ezen túlmenően okkal .gyanítható, hogy a hercegérsekkel való vitája elsősorban az ország belső helyzetére vonatkozott: ismerve a főurak szertelen dölyfössé- gét, a parasztság és az alsóbb nemesi rétegek sanyarú helyzetét, tisztában volt a hazáját szorongató kettős nyomás tarthatatlanságával. Úgy vélte, ha elvállalja a keresztesek fővezéri posztját, alkalma nyílik hadait egyrészt a török megsemmisítésére . vezetni, másrészt a hadi siker és a szervezett katonai erő birtokában kikényszerítheti a jobbágytömegekre háruló terhek könnyítését. Amikor másnap sor került Buda-yárában a Szent György napi ünnepélyes eseményekre, kezdetben még nem tudta a tömeg, hogy ki lesz a fővezér.» Dózsa jelen volt a sokadalomban, számosán ismerték, mivel a kitüntetése körüli huzavona révén vitézségeinek is híre szaladt. Főképp a katonák költötték jó hírét, ennek nyomán a tömeg is ünnepelni kezdte. Mire elérkezett a mise ideje a Szent Zsigmond templomban, mindenki természetesnek vette, hogy a nándorfehérvári lovaskapitány, a király új lovagja a közismert katonák csoportjában foglal helyet. A Szent Zsigmond templom szűknek bizonyult a hatalmas tömeg befogadására. Mind a templom előtti tér, mind a környező utcák megteltek, miközben Bakócz. érsek misét celebrált az oltárnál. Ezt követően népgyűléssé változott át az ünnepség. Bemát Pávia gróf, olasz püspök, a pápai udvar főjegyzője felolvasta a latin nyelvű római bullát, amely keresztes háborúba szólítja a katolikus egyház híveit. Az eredeti latin szöveget fennhangon fordította magyarra Balázs, ferencrendi szerzetes. Ezt követően Ba- kőcz Tamás az oltár elé szólította Dózsa Györgyöt tíz vitéz társaságában. Az ő mellükre a hercegérsek szabója varrta fel a keresztes háború jelvényét, a posztóból készült vörös keresztet. Közben világi papok és szerzetesek ugyancsak posztóból kereszteket osztogattak a férfiaknak, hogy erősítsék ruhájukra, s ezzel nyilvánítsák ki a háború iránti hajlandóságukat. A papok lelkesítő beszédeket rögtönöztek, ahol csak megfordultak a tömegben. Ennek hatására valóban magával ragadta az elszántság az embereket, amikor Bakócz Tamás kibontotta a hatalmas, fehér lobogót, rajta a vörös kereszttel. Abból pedig, hogy Dózsa Györgynek nyújtotta át a keresztes háború lobogóját, megtudták, ki a fővezér.' Minden úgy sikerült, ahogy remélte a hercegérsek. Harcot hirdető szavai nyomén megalakultak a keresztes hadsereg első csoportjai. A sok-sok gyalogos mellett már háromszáz lovasa is volt Dózsa Györgynek. Késedelem nélkül átkelt a Dunán frissen toborzott katonáival és a pesti oldalon hozzálátott a tábor berendezéséhez. Ügy mondják a korabeli szemtanúk, hogy a fővezér viselkedése lelkesítő benyomást tett híveire. önbizalmat sugárzott, s miután újra kihirdette a pápai bullát, lakomára hívta seregalapító kato- • náit. De nyilván az is feltűnt a fővezérnek, hogy a nevezetes miséről hiányzott az udvar, hiányoztak az országnagyok. Ez baljós előjel volt... Gerencsér Miklós Következik: a vezér válasza»
