Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-04 / 103. szám
4. oldal 1972. május 4, csütörtök Hogy az alkony derűs legyen Az öregség nem betegség, hanem állapot. A sejtek állaga, az életfunkciók kielégítő működése teszi lehetővé, hogy valaki — esetleg túl az átlagéletkoron is — friss testi és szellemi erők birtokában lehessen. Jóval összetettebbek ennek a kérdésnek a társadalmi, szociális vetületei. Régi a mondás, hogy a szülők három-négy gyermeket is — olykor nem keveset nélkülözve — fölnevelnek, de a három-négy gyerek egy szülőt sem képes eltartani. Szomorú, de sajnos, nem egyedi, s az életből merített tétel ez. Erre a bevezetőre azért volt szükség, hogy érzékeltessük: milyen egyszerű módszerrel igyekeznek segíteni Ballószögön az idős korúakon: nemcsak a paragrafust nézik, s nem sablonokban gondolkodnak. Gonddal szeretettel „A szociális gondoskodás körébe tartozó kérelem elbírálásához” szükséges hivatalos nyomtatvány: egyetlen papírlap, nyolc kérdéssel. A Ballószögi Községi Tanács szakigazgatási szervei azonban maguk készítette, de az országosnál jóval részletesebb kérdőívvel igyekeznek a szükséges tájékozottságot megszerezni, emberközelbe hozva az öregek gondjait, s a valóság minél teljesebb ismeretében intézkedni, A „központi” környezettanulmány kérdőíve néhány személyi adatra, a munkaképesség mértékére, a lakásviszonyokra, vagyoni szempontokra kíváncsi mindössze. Ezzel szemben a kis község vezetői részletesen érdeklődnek a lakásviszonyok felől (hány és milyen helyiség van, van-e fürdőszoba. WC: a tulajdonos anyagi helyzete lehetővé tesz-e tatarozást, milyen a bútorzat stb.) kérdezik a legintimebb, tán aprónak, jelentéktelennek tűnő, de a döntéshez feltétlenül szükséges körülményeket is. Kiterjed a figyelmük a vizsgált személy ruházatára, az élelmezési és fűtési lehetőségekre, ellátási gondjaira, étkezési szokásaira, iskolázottságára... — s még sorolhatnánk tovább. A pontos tájékozódás haszna •— Mire tudnak mindebből következtetni? — kérdezzük Nagykovácsi Jánost. a községi tanács vb- titkárát — Részleteiben, a lehető legalaposabban megismerjük a község idős korú lakosainak életkörülményeit, gondjait. Eddig negyvenkét falunkbeli helyzetét vizsgáltuk meg, tanácstagok, népfrontbizottsági tagok — lényegében olyan, feladatukat szeretettel és lelkesen végző személyek — bevonásával. akik aprólékosan. közelről ismerik a felmérés alanyainak életviszonyait. Sokan igényelnek aa öregek közül tanácsi segélyt. Olyanok is. akiknek tartásra kötelezhető hozzátartozóik, gyermekeik vánnak. Mondjuk ki nyíltan: az ilyen esetekben felelőtlenség, sőt erkölcstelenség lenne az anyagi terheket az államra hárítani! Pár szomorú példa Kézbe vesszük az egyik környezettanulmány kérdőívét. Ez tűnik ki belőle: 82 éves özvegy férfi, eltartott. Fia, menye, unokája van, velük közös háztartásban él. Rajtuk kívül is van eltartásra kötelezhető fia és lánya, mindkettő gyermektelen. Egy szoba, konyha, kamrás földes lakásban él. Kora miatt munkaképtelen. Ruházata: egy téli és egy tavaszi öltöny. Élelmiszerkészlete: 16 kilogramm zsír, 2 kilogramm liszt, 120 kilogramm burgonya, 2 sonka, 2 kilogramm kolbász. Sertést vágott Főz, mos magára. Leggyakrabban paprikás- klumplit eszik kevés hússal. Télen nem vacsorázik. A fő kosztja: rántott- és tesztaleves. ez utóbbihoz maga gyúrja a tésztát. Négy elemit végzett. Szeretett volna továbbtanulni, hogy kádár lehessen, de a szüleinek az volt a véleménye: „Ott vannak a disznók, legeltesd!” — A múlt év őszén járt először orvosnál. A gyermekei nem törődnek vele, anyagilag nem támogatják. — Mit tesz ebben az esetben a tanács? — A gyermekeket feltétlenül mozgósítjuk a gondoskodásra, egyszersmind a szakszövetkezetei is felszólítottuk, hogy az idős ember által bevitt 14 hold után folyósítsák a földjáradékot. (Amire mind ez ideig nem került sor.) ... Nemcsak a kérdőívek adatai —. a mindennapi élet is vet föl fonák, szomorú példákat. Íme: Ugyancsak 80 évesnél idősebb földműves. Két gyermeke, egy unokája van. Az egyik fia autóval, repülővel fél Európát bejárta már, de öreg apját egy fillérrel sem segíti. A szak- igazgatási szerv ez esetben is intézkedik. Űjabb példa: A havonta összesen 8 és fél ezer körül kereső fiú és meny a 76 éves szülő szociális otthonba utalását kérte. Nevelt gyermeke segíti a leghatékonyabban a „mostohát”, tartja, ápolja. ... Egy öt éven át járó- képtelen asszonyt felkerestek, s elbeszélgettek vele a társadalmi aktivisták. Nem sokkal később vadonatúj személygépkocsi fékezett a tanácsháza előtt, majd a felelőtlen, anyjához hűtlenné vált „csemete” felelősségre vonta a tanácsi dolgozókat: mi céljuk volt a látogatással?... A megbeszélés eredménye: az édesanya azóta már odaköltözött a gyermekéhez. A szép öregkorért — Legtöbbünkben, bizony, sajnálatosan megfakulnak a gyermekkori emlékek. Bűnösen kevesen emlékeznek anyjuk kenyeret nyújtó kezére, a szívből jött szavakra, puha simoga- tásokra. De a szeretetnek nem szabad elmúlnia! Amit a szülőktől kaptunk, annak az ezred részét sem hálálhatjuk meg. De mégis, próbáljunk valamicskét törleszteni. Ez a legelemibb kötelesség, ami az embertől elvárható. Mi. a tanácsnál, a magunk módján, nem annyira hatósági módszerekkel. mint inkább a meggyőzés szavával igyekszünk ezt a gondoskodást ébren- tartani. Odahatni, hogy ne csak három-négy, de az az egy gyermek is törődjön azzal, akinek az életet köszönheti, hogy a megfáradt szülők „alkonyi napjai” derűsen, boldogan, megelégedettségben teljenek! Jóba Tibor Munkaerő-csábítás ma és régen Az egyik tsz 50 fillér órabéremeléssel csalogat magához egy szakmunkást, ezzel foglalkozott nemrég a TV Híradó. Gyakori téma manapság, de nem is olyan új dolog. A bajai céhek iratait bogarászom éppen. Úgy látszik, hajdan is volt munkaerő-csábítás, de az érdemes céh, erős kézzel és következetesen regu- lázta tagjait. íme néhány szemelvény a bajai csizmadia céh 1696- ban kiadott szabályaiból: „Senkinek is az Mesterek közül ne legyen szabad egy Legénynek is az eö Munkájáért heti bért többet adni Harminczkét pénznél, Mesterségeink elvesztése alatt” (Tehát a többet fizető mestert eltiltják iparától!) A munkaidő elég kiadós: „... kilencz órakor had- gya el az Munkát, és fe- küdgyék le, három órakor kellyen föl”. A szabók hajnali négykor keltek és este 10-ig munká- lódtak gyertyafénynél. Ha a legény még a 32 pénzt sem érdemiette meg, a céh elöljáróság állapította meg a fizetendő bért. A felmondási idő mindkét részről 14 nap. Nem hagyhatja el azonban urát vásár, sátoros ünnep és országgyűlés idején a mesterlegény. De ha a felmondó legény „oka elégségesnek ösmértetik lenni”, negyed évig altkor sem helyezkedhet el abban a helységben. S végül: „Hogy ha valaki találtatnék, ki az Legényt más Mester-Ember- tül magához hitegetné, az ollyan bűn tettessék Négy forénttal — (nagy pénz volt!) — az Legény pedig, az ki az Mesteréül eképpen elmégyen... érdeme szer ént büntessék meg.” % E. BOV-a'apitvány Alapítvány névadó ünnepségre. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat szakszervezeti bizottsága — a KISZ védnökségével — rendszeresítette a gyárban a névadó ünnepségeket. Legutóbb is három újszülött névadóját rendezték meg, s az ajándékon kívül az ünnepelt csecsemők szülei az erre a célra rendszeresített alapból pénzjutalmat kaptak. 17. A KÉZREKERÜLÉS UTÁN Tíz országba exportálják A vitamindús tavaszi főzelékfélét — a spárgát — repülőgéppel szállítják külföldre. A MEZŐTERMÉK Vállalat kecskeméti telepére eddig 35 vagonnal érkezett. Innen indul útnak légi szállításra előkészítve Finnországba az ízletes tavaszi növény. A homok terméke összesen tíz külföldi országba iut el« November 6-án reggel Kiss Béláéknál együtt ül a család a konyhaasztalnál. A házigazda éppen kenyeret szel, amikor ezt mondja az asztalhoz ülő asszonynak és lányának: — Haljl- játok-e, ez az éjszakai dolog nekem egyre gyanú- sabb... Ha igaz volna, amit az a fiatalember mondott, már ide kellett volna érnie a táviratnak. Vagy átszaladt volna valaki motorral. Aranka álmélkodva figyel. — Milyen éjszakai dolog? Miről beszéltek? — Édesanyja megkérdi: —Mi az, te nem ébredtél fel? — Nem én ... Egész éjszaka aludtam. De mondjátok már végre, mi történt! Béla bácsi és az asszony egymás szavába vágva mondják az éjszakai látogatás históriáját. Aranka nem szól közbe, de testét hideg borzongás járja át. „A Zoli bandája ... Mégis csak igaz... Küldte őket bosszút állni... Öh, az átkozott!” Amint végeznek a reggelivel, az öreg felkerekedik: — Én bizony elmegyek a rendőrhöz — jelenti ki. A két nő élénken helyesel. Kotmaver János rendőrzászlós, Ágasegyháza ésFü- löpháza körzeti rendőre felcsatolja a derékszíját, hogy körülnézzen a halászcsárda meg a tanácsháza tájékán: megtudni, történt-e valami különösebb esemény az éjszaka során. Amint ballag le a ház lépcsőjén, Kiss Béla nyit be a kapun. — No. mi újság, öregúr? Kerüljön beljebb! — Látja, hogy az öreg nem szól, ti- tokzatoskoclik. beinvitálja az irodába. S csak. amikor leül a székre, kalapját a kezében tartva, akkor kezdi el: — Törzsúr, furcsa dolog történt az éjszaka. — Hol? — Nálam, a tanyán. — Elmondja ... Csöppnyi szünet után hozzáteszi: — Még szólni is akartam magának, mindjárt utána. — Miért nem szólt? — Ki sem mertem dugni a fejem. — A rendőr elgondolkodik: a lányt és az anyját "akarták elcsalni... — Tudja mit? Küldje be hozzám az élettársát és a kislányt. Muszáj velük is beszélnem. Mindketten menni készülnek. Az ajtóban a rendőr megkérdi: — Mondja Béla bácsi, de őszintén, mennyi pénz van maguknál odahaza? — Az öreg meghökken a kérdésen. De aztán, magában igazat ad a rendőrnek. Tényleg, rablók is lehettek. Sopánkodni kezd: — Szegények vagyunk mi, törzsúr. Ami pénz otthon van. nem lehet több öt-hatszáz forintnál. Bizisten így van, sajnos. Leadtam a szőlőt, a mustot, de a szakszövetkezet még ezután fizet. — És az idén. amikor a legtöbb pénz lehetett odahaza? — Törzsúr. az sem érte el a tízezret. Hiába terem a szőlő, annak vissza kell adni... Mert jövőre is csak úgy várhatunk tőle. A körzeti rendőr még aznap kihallgatja a lányt is, az anyját is. Aranka tűnődve. megjegyzi: — Ha csak nem a Horváth Zoli volt a másik... Félóra múlva Űjszásziék erősítik meg a lány ^jltevését: amikor náluk járták, ZoU ült a taxiban. ... Kilenc-tíz kilométerrel odébb — szintén 6-án reggel — Izsákon a Damjanich utca töpörödött házában Király Zoltán másnaposán, lüktető fejfájással merül fel az ébrenlét felszínére. Homloka mögött hínárok, moszatok módjára kavarognak a zagyva álmok. Az egyik különös élességgel válik el a többitől: itt járt Horváth Zoli, a kapuban beszéltek és azt mondta, van kocsi, lehet menni németbe... Még akkor is ez jár az eszében, amikor elhatározza, hogy bemegy a faluba, kicsit körülnézni. És amikor kilép a kapun, csodálkozva veszi észre az odatámasztott biciklit. Kié lehet? Nincs rajta névtábla. Mindegy, jobb helye lesz a kapun belül. Betolja. Ekkor motorzúgást hall, s a következő percben már a kapu előtt fékez Illés Pista a Simsonjával. Érdeklődilc, hol van Robi. — A fene se tudja, még tegnap reggel bement Kecs- j kemétre, munkát keresni, j és azóta sem jött vissza. I Biztosan talált melót és j már benn is maradt. — Ne ; hülyéskedj, tegnap délután itthon volt. beszéltem is yele. Azt mondta, táppénzen van. Aztán együtt mentünk be a központba. Ja igen. itt volt még egy ágasegyházi fiú is, nagyon keresett téged ... — Király Zoli csodálkozva kérdi: — Fiú Ágasról? — S agyában hirtelen megmoccan a sejtés: — Hogy nézett ki a srác? — Olyan vékony, barna hajú, gyerekes képű... — Te. ez a bicikli itt nem az övé? — De, igen, valószínű. — „Ügy látszik, ezt nem álmodtam. Ez megtörtént!” Amikor Illés Pista elberreg, a kapu előtt az utat vizslatja. Nedves, nyirkos a földút napok óta, ha autó járt itt. a nyomának látszania kell. De keréknyom sehol... Kicsit megnyugszik: ha járt is itt a Zoli, biztos, hogy csak linkelt. ... Szombathelyen, a megyei rendőrkapitányság épületében folyik a kihallgatás. A nyomozó előtt az ország kiterített térképe. A két ifjú összeroskadva ül. A nyomozó türelmetlen: — Azt mondjátok el végre, mit csináltatok a sofőrrel? Nagyon ajánlom, ne nézzetek hülyének bennünket. A taxisok, de általában az autósok sem szokták otthagyni a kocsit az utcán, nyitva, benne a sluszkulcs- csal. Ott kint. a major bekötő út jónál még ezt mondták. Amikor a nyomozó kézbe veszi a szakértői látleletet — yérnyompkat találtak a kocsi csomagtartójában — Robi látja, nincs értelme tovább a félrevezető szövegelésnek. Most már csak szépíteni lehet a dolgon. — Igen, csakugyan betettük a csomagtartóba, amikor elszédült. Hátulról leütöttem. —■ Ettől vérzett? — ö — Zolira mutat — rugdosta ... Biztosan attóL — De hol tettétek ki? — Ez megy a legnehezebben. Robi kön- törfalaz: valahol a Dunántúlon ... Félóra is eltelik, amíg a megközelítőleg pontos helyszínt sikerül Robival lerajzoltatni. S aztán a kérdés: milyen állapotban volt a sofőr? Élt-e egyáltalán? Robi tűnődik: — Igen, élt, mert valami ilyesmit mondott, amikor kitettük: „Na, gyerekek elég legyen már”. — Zoli rábólint, hogy csakugyan, ezt mondta. A nyomozó az anyagot átküldi az URH-s terembe: — Kérem, azonnal továbbítsák ... ... November 6, kora délután. A 64-es műúton, Dég határában a három sárbogárdi rendőr kiszáll a kocsiból. Itt van az erdő sarka. Pár száz méterrel odébb a „zöld kapunak” nevezett erdei út. Befor- dulás előtt fékezniök kellett, „félkerékkel” esetleg le is húzódtak a földes részre. Rábukkannak a nyomokra. A keréknyom végig követhető a ritkán járt erdei úton. Az elágazásnál fordulási nyomok. Innen azonban követhetetlen ... Folszléger Gyula szakaszvezető két társát jobbra, illetve balra küldi, ő maga visszafelé irányba vizsgálgatja az utat. Ni, az elszáradt fű mintha kerékkel lenne letaposva. Itt, a bozótban pedig mintha csapást vágott volna valaki... Elindul a csapás irányába. Többször is utat téveszt, míg végre elvergődik az alacsony, nyesetlen fenyőfáig. Félbehajtja az ágat, s olyan látvány tárul elébe, hogy két perc is eltelik. míg társainak leadja a füttyjelzést... ... November 7-én reggel nyolc órakor Horváth János kecskeméti rendőr főhadnagy lakásán csenget az ügyeletes gépkocsivezető: azonnal vonuljon be a központi ügyeletre. Bevonul ... A parancs ez: csukott tehergépkocsival induljon Sárbogárdra, de mielőtt elhagyná a várost, a megyei kórházban vételezzen egy koporsót... ... November 11-én délután gyászszalagos taxik sorakoznak fel a kecskeméti köztemető bejáratánál. A következő részt vasárnap közöljük. Címe: Interjú a fojtogatóval*
