Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-16 / 113. szám

4. oldal 1912. május 16, kedd Pillantás az első negyedévre A NÉPGAZDASÁG idei első negyed­évi eredményeiről közzétett statisztikai jelentés a szokásosnál is nagyobb érdek­lődésre tarthatott igényt. Ez érthető, hi­szen most először figyelhetők meg azok a változások, hatások, amelyek az or­szágos gazdasági aktívát és a decemberi párthatározatot követően érvényesülnek. Akik megértették a párt és a kormány vezetését ( foglalkoztató egyensúlyi gondokat, tudták, hogy nincs szükség gyökeres fordulatra. Akik pedig a gaz­daság mozgástörvényeit, nehézkedési erőit ismerik, számolnak azzal, hogy a kívánatos átalakulások sem bontakoz­hatnak ki negyedév alatt. De nézzük, mit mutat a statisztika! Immár ismétlődő jelenség: az iparban foglalkoztatottak száma nem nő, sőt egy százalékkal csökkent a tavalyi első ne­gyedévhez képest. így a termelékenység (az egy foglalkoztatottra jutó termelés) 4,7 százalékkal nőtt. Az eddigi gyors ütemben növekedtek a lakosság jövedel­mei és vásárlásai is. A TERMELÉS alakulása már jelez a szokásostól eltérő sajátosságokat Min­denekelőtt a növekedés üteme valame­lyest mérséklődött. Erre — bár nem egy­értelműen — hatott az enyhe téL A bá­nyászat termelése például szénigények­hez igazodva 4 százalékkal csökkent. Az építő-, illetve az építőanyag-iparnak vi­szont az időjárás kedvezett, termelésük kiugróan nőtt, 14, illetve 10 százalékkal. Ezáltal is mérséklődött az építési piac feszültsége. A természeti tényezőknél lényegesen nagyobb és egyértelműbb az egyensúly javítását célzó intézkedések hatása. Fő­ként a beruházási kereslet korlátozásá­val magyarázható például, hogy az épí­tőipar egy esztendeje még rendeléseinek 11, most az első negyedben pedig csu­pán 2,5 százalékát utasította vissza. Ugyanezek a beruházásokat korlátozó lé­pések részben mérsékelték az importot és növelték az exportot is. Ám a külke­reskedelmi egyensúly lényeges javulásá­ban (mint ismeretes, a kivitel 26 száza­lékkal nőtt, a behozatal pedig 8 száza­lékkal csökkent) nagyobb szerepe volt a vámkedvezmények csökkentésének, az import áremeléseknek, a készlethitele­zés megszigorításának. Az egyensúly javulása (beruházási, külkereskedelmi és költségvetési egy­aránt) szükségképpen a termelés, a gaz­daság növekedési ütemének mérséklő­désével párosul hazánkban. Ezt az ösz- szefüggést félreérthetetlenül tükrözi már az első negyedév statisztikai jelentése is. Különösen a gépipar szokatlanul ala­csony, 3 százalékos termelésnövekedése szembetűnő. A gépipar az esztendő hát­ra levő részében aszerint növelheti majd termelését, ahogy a sztornírozott belföldi beruházási rendeléseket exportfeladatok vállalásával pótolja. Ez egyben a kül­kereskedelmi mérleg javulásának is egyik lényeges feltétele. HA MAR az 1972-es esztendő kilátá­sainál tartunk, elmondhatjuk: bizonyára rendkívüli nyomás nehezedik majd az irányító és pénzügyi szervekre a beruhá­zások növelése iránt. Természetesen az ..ésszerűség” és a „gazdaságosság” jel­szavával érvelnek majd azok a vállala­tok, amelyek az új helyzetben nem hasz­nálják ki teljesen kapacitásaikat, illetve amelyek félig kész, vagy el sem kezdett beruházásaikért emelnek szót. Ha e nyo­mással szembeni ellenállás hatásos lesz, akkor szinte már automatikusan javul a költségvetés egyensúlya', mérséklődik a gépimport és növekednek az export- árualapok. Ma már több mint valószínű, hogy ha a legnagyobb sikerrel is hajtjuk végre az 1972. évi feladatokat, a gazdaság, a nemzeti jövedelem növekedési üteme a tavalyi magas szinthez képest mérsék­lődik. Az 1971. évi eredményekben ugyanis a nagy beruházási tevékenysé­gen túl a mezőgazdaságnak is döntő része volt. A búza-, a kukoricatermés, illetve a sertésállomány rekordszintet ért el. E három fő termék a mezőgazda- sági termelés több mint 40 százalékát adja, termelésük tavaly 22 százalékkal nőtt 1970-hez képest. MIVEL HASONLÓ fejlődésre az idén még kedvező viszonyok között sem szá­míthatunk, így biztosra vehetjük, hogy a mezőgazdaság a nemzeti jövedelem nö­vekedéséhez a tavalyihoz hasonló mér­tékben nem tud hozzájárulni. Hogy még­is milyen mértékben járul hozzá? Ennek megválaszolására jelenleg a gazdasági prognózis, sőt, a meteorológiai előrejel­zés sem vállalkozhat. K. J. Több zöldségféle és gyümölcs Segítség a tag szövetkezeteknek Alig több mint egy esz­tendővel ezelőtt került sor a megyei szövetkezeti érté­kesítési központ, másnéven a MÉK átszervezésére. Az új szövetkezeti vállalkozást — amely MEZÖTERMÉK néven alakult — csaknem 140 fogyasztási, termelő- és szakszövetkezet alkotja. Egyik alapvető feladat­nak tekintik a tagszövetke­zetek zöldség- és gyümölcs- termesztésének segítését. A MEZÖTERMÉK lehetősé­geihez mérten ebben az év­ben is 1 millió 500 ezer fo­rint anyagi támogatást nyújtott a primőrzöldség­termesztés fejlesztéséhez. Fóliával borított termelő be­rendezéseket szerzett a kö­zös gazdaságoknak. Ezen felül 250 mázsa fóliát adott 650 ezer forint értékben, a korai retek termesztéséhez, elsősorban a kiskunfélegy­házi termelőszövetkezetek­nek. Űj telepítések Az igazgatóság áprilisi ülésén fontos határozatot hozott. Elfogadta egy több évre szóló szamóca-, spár­ga- és meggytelepítés támo­gatásának tervét. Már az idén megszervezik, a tag­szövetkezetekkel együttmű­ködve, 100 hold szamóca-, ugyanennyi spárga- és 80 hold meggyültetvény létesí­tését. A kecskeméti Törek­vés Termelőszövetkezet 70 holdon szándékozik korsze­rű meggyest telepíteni. Közismert, hogy ez utóbbi mennyire keresett gyü­mölcs, mind a belföldi, mind a külföldi piacokon. A szamócatermesztés fejlesz­tése is indokolt, hiszen az utóbbi években az ültetvé­nyek jelentős része meg­szűnt, főként azért, mert a régi fajták nem feleltek meg a mai piaci igények­nek. Már tavaly kezdemé­nyezte a MEZÖTERMÉK a HUNGAROFRUCT-tal kö­zösen csaknem 1 millió szamócapalánta beszerzé­sét, amelyet térítés nélkül Terv: 151 millió forint Tavaly kezdték el a Bács-Kiskun megyei Épí­tőipari Vállalat 3. számú főépítésvezetőségének dol­gozói a könnyűszerkezetek alkalmazását. A Bajai Ál­lami Gazdaság sertéstele­pe készül ezzel a módszer­rel, így ha nem is olcsób­ban, de rövidebb idő alatt felépül. A hagyományos módhoz képest másfél évet „takarítanak meg” a ser­Turpisság nélkül is téstelepi munkáknál és már az év végén átadják a kész épületeket. Ezzel a módszerrel kezdték el idén a Bácsalmási Állami Gaz­daság sertéstelepének lét­rehozását is. Itt mintegy 43 millió forint értékű munkát még ebben az év­ben elvégeznek. Az idei feladatokhoz tartozik a bajai Vízgazdál­kodási Főiskola diákszálló­jának megépítése, a Bú­toripari Vállalat műhely- csarnokának befejezése. Kiskunhalason a 400 ágyas kórházat is a 3. szá­mú főépítésvezetőség dol­gozói készítik és mintegy 40 millió forint értékű munkát végeznek el az idén. A szerelőcsarnok, az autómosó, az irodaépület készül el, valamint a köz­művesítést fejezik be Ba­ján a 9. Volán új telepén. A lakásépítkezésekből is nagy részt vállalnak. Ba­ján már befejezték a Jó­zsefvárosi lakótelep építé­sét. Az év elején 12 laká­sos házat adtak át. A kör­nyék rendezése szintén fel­adatuk. Utakat, járdákat építenek és parkokat ala­kítanak ki. Ezzel vállalá­suk szerint július 1-re el­készülnek. Kalocsán ebben az évben átadják azt a 140 lakást, amelyet a főépítés­vezetőség munkásai készí­tenek. Ebben az évben 151 millió forint értékű mun­kát szeretnének elvégezni. Az első negyedévre elő­irányzott tervet mintegy 5 millió forinttal túlteljesí­tették. Mindez annak elle­nére, hogy munkaerőhi­ánnyal is küszködtek. Az építőipari dolgozók legtöbbje vidéki. A távo­labb lakókat Baján 20 al­kalmi szálláson helyezték el. A főépitésvezetőség ró­luk most úgy gondoskodik, hogy még ebben a hónap­ban új modern munkás- szállást adnak át rendelte­tésének. Igaz, hogy csak száz munkásnak jelent ez majd kényelmes második otthont, de a közeljövő­ben a többi dolgozó részé­re is új munkásszállás épí tését kezdik meg. Cs. I. a tagszövetkeze­'J juttatott teknek. A következő években to­vább növelik a keresett gyümölcs területét. Minden esztendőben 100 hold új te­lepítést akarnak megvaló­sítani a tagszövetkezetek­kel együttműködve. Az a cél, hogy a jakabszállási körzetben ismét fellendít­sék a termesztést. Az itteni Népfront Szákszövetkezet­ben máris létesült 30 hol­das palántanevelő telep. A közös vállalat az idén 600 ezer forint segítséget ad a szamóca-, meggy- és spárgatelepítési akcióhoz. Jól kezdődik Ebben az évben a tava­lyihoz viszonyítva 2 ezer vagonnal több zöldséget és gyümölcsöt szándékoznak felvásárolni. Az esztendő elég jól kezdődött. A tava­szi cikkek közül néhány­ból jó a felhozatal. A ter­vezett 6 millió csomó re­tek helyett előreláthatólag 10 milliót vásárolnak fel. Ez részben köszönhető a már említett fóliakihelye­zési akciónak is. Salátából a tervezett 20 vagon he­lyett 25-re számítanak. A megye értékes tavaszi ex­portcikke a spárga. A jel­zések szerint a tervezett 40 vagon meglesz. Az említett zöldségfélék felvásárlása még csaknem egy hónapig tart, s az ed­digiekből kitűnik, hogy a vállalat valószínűleg túltel­jesíti a tervét. A feladatok megvalósítá­sa összehangolt munkát, szervezettséget kíván. Nem­csak átvenni, tárolni kell az árut, hanem értékesíteni is, hiszen a fogyasztók egy­re növekvő mértékben ke­resik a kiváló minőségű árut, nőnek az igények. Háromezer vagon Ezért is vezették be a közvetlen áruszállításokat, így megrövidítik a termék útját, csökkentik a költsé­geket és valamivel nagyobb árbevétel jut a termelő gazdaságoknak is. Igaz, hogy az utóbbi részt vállal saját munkaerejével az áru csomagolásában, feldolgo­zásában, adja a szállító- eszközt. Költségei azonban a magasabb árban bősége­sen megtérülnek. A MEZÖ­TERMÉK közvetlen szállí- . tás esetén csak közvetítő szerepet vállal, a termék az üzemből azonnal a piacra kerül, így kisebb a minő­ségi romlás is. Míg tavaly nyolcszáz va­gon áru szállítása történt az említett módon, addig az idén a termékértékesíté­si szerződésekben 3 ezer vagonra kötöttek megálla­podást. A felvásárlás és értéke­sítés fontos feltétele a vál­lalat és tagszövetkezeteinek jó kapcsolata, amely a megbízható információk­ban is megnyilvánul. A tertfielő gazdaság mincKg tudja, mennyi áruval je­lentkezik, a vállalat pedig ismeri a várható felhoza­talt. K. S. CHX zocialista tur- II pisság”. Hát ez meg mi? Pedig van ilyen. Ottantájt bukka­nunk rá, ahol például az újságírónak nyilatkozók hirtelen megállnak a be­széddel, s hamiskás mo­sollyal emelik fel kezüket: „De erről már nem szólok. Mi lenne, ha újságba ke­rülne?!” Az esetek túlnyomó több­ségében olyan kis csalafin­taságról hallgatnak, amivel az égvilágon senkinek nem ártottak, csak mondjuk az adott intézkedés nem volt „tervbe véve”, vagy a sür­gősség miatt úgy kellett tenni, mintha valamelyik „jelentéktelen” paragrafus nem is lenne a világon. Még rövidebben: veszélyte­len, s rendszerint a köz ér­dekében alkalmazott kis ra­vaszkodással állunk szem­ben. Néha évek múltán derül ki a dolog, mármint amit már az újságíró orrára is lehet kötni. Mint most is a bácsbokodi öregek napközi otthona születési körülmé­nyeinek egyik fontos moz­zanatáról. Ki gondolta, hogy ezt is Szeremlén hall­ja meg az ember. Mégpe­dig a „tettestől” ... Elek István tanácselnök és Zele Lajos vb-titkár el­mondta már többek közt, hogy községfejlesztési pénz­ből 200 000 forintot költe­nek az idén járdaépítésre, s ugyancsak ilyen összeget a belvízlevezető árkok tisz­títására. Az elnök még ta­nácstag korából emlékezik, milyen régtől, s ismétlő­dően kérte ezeket a falu a jelölőgyűléseken. Mivel a fejlesztés nevű tarsolyban. s a községpolitikában nem csupán járda-, vagy árok­ügy van, arról is szó esett, lesz-e öregek napközi ott­hona Szeremlén? Zele Lajos, a tapasztalt közigazgatási ember óva­tosságával válaszolt: — Attól függ, hogy bír­juk majd anyagiakkal. A tsz-vezetőkkel már beszél­gettünk erről; nem zárkóz­nak el, hiszen tagságuk je­lentős része érdekelt... Nem egyszerűen elhatáro­zás kérdése ez. Én már csi­náltam ... jU_| ol, mikor, hogyan ? — ■ * egy kis ösztökélés után kiderül, hogy a megye első (vagy egyik első) öre­gek napközi otthona életre- hívásában oroszlánrésze volt. Akkor Bácsbokodon dolgozott. — Ezerkilencszázhatvan- három október tizenharma­dikán indult... Szép em­lékem ez ... Még mindig él azokból az öregekből egy- kettő, akik első lakói vol­tak ... Mindeddig feltűnt, mi­lyen megfontoltan tisztázott bármi tényt, adatot a két tanácsi vezető, mielőtt el­döntötte, ez bejegyezhető a noteszba, közölhető az új­ságban. Aztán egy közbe­vetett megjegyzésből meg­értettem elővigyázatosságu­kat: olyan rövid idő óta áll­nak a község élén, hogy évekről még nem beszélhe­tünk. Szimpatikus ez a fe­lelősségtudat: előre ne ígér­gessenek, bármilyen „lát­„ványos” elképzelések, ter­vek megvalósítása van so- , ron. No de ennél a bokodi napközinél váratlanul fel­engedett a vb-titkár az óvatos, hivatalos hangból. Emlékszik, hogy megyei ta­nácsi határozattal kezdő­dött a dolog a megyében: szervezzenek a városokban, községekben öregek napkö­zi otthonát. Bácsbokodon is „beszélgetni” kezdtek róla. s valahogy oda lyukadtak ki: előbb ki kell tapogatni, lesz-e elég jelentkező? Köz­véleménykutatás az idős emberek között. Mikor már húsz jelentkező is került, kimondta a község vezető­sége : akkor hát legyen öre­gek napközije. Be is „gü- zülték” a szükséges hozzá­valókat, de a legnagyobb bökkenő még hátra volt. Igen, de hol legyen a nap­közi? Volt a helyi tsz-nek egy gazdasági célokra hasz­nált épülete, az éppen meg­felelt volna. Csak hát még akkor a mainál jóval na­gyobb gond volt a raktár­hiány. A tsz-elnök gondol­kodott, adják, ne adják? Egy ideig se előre, se hátra. A kkor következett az az emlékezetes ta­nácsülés. amelyen Zele La­jos gondolt egy nagyot, s merészet, s mikor az öre­gek napközije került napi­rendre, így szőtte beszéde fonalát: „Nagyon köszön­jük a tsz-elnök elvtárs megértő segítőkészségét, amellyel a szövetkezet rak­tárnak használt épületétát« engedi a napközi céljára ...” Dehogy volt még erről szó. De a kész helyzetben mit te­hetett az elnök? Jó ké­pet vágott a dologhoz; hiszen vissza csak nem vonhatja „ígéretét”. A csa­lafintaság hamar elsimult. A szövetkezet azon felül is jóljárt, mert a szóban for­gó épület fennmaradt he­lyiségét az fmsz vett át szép pénzért. r**^ obra verni a végki- fejletet azért se lett volna érdemes, mert mint országos viszonylatban is kiemelkedő kezdeményezés­nek, egy-kettőre híre ment. Jött le Böcz Sándor, a Népszabadság riportere, ír­tak a bokodi napköziről más lapok, s Zele Lajos nemegyszer került olyan helyzetbe, hogy fárasztó ülések végeztével, mikor már alig állt a lábán, az újságíró kérdéseinek ostro­mával is szembe kellett néznie: Hogy is hozták te­tő alá az öregek napközi­jét? Ez esetben is igaz volt: szemesnek áll a világ, ^^zeremlén már nem lesz szükség ilyen kis ügyeskedésre. Angyal István elvtárs. a község és a tsz párttitkára már mint konkrét elképzelést említet­te, melyik épületét bocsát­ja — átépítés után — a leendő öregek napközije rendelkezésére a szövetke­zet. Mire napirendre kerül az ügy, akkorára a járda is megépül odáig. Talán már az idén felállítják a tsz üzemi konyháját, ahonnét majd a napközi öregeinek ellátását is megoldják. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents