Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

19*72. május 14, vasárnap 5. oldal KISZ-kongresszus után Fiú, a lányok élén... Horváth Zoltánnal, a PNYV Textilfestőgyár du- navecsei szegőüzemének KISZ-titkárával az alig féléves alapszervezet ered­ményeiről, törekvéseikről beszélgettünk. A műszaki szobába beszűrődik a vil­lanyvarrógépek zümmögé­se. Néha szétlebbennek a csapóajtók és a réseken át látjuk a színes kelmék­kel szorgoskodó lányokat, asszonyokat. A többség helybeli — de a környező falvakból is bejárnak, fő­ként Apostagról és Duna- egyházáról, felcserélve a háztartási munkát a var­rással. A 35 tagú lányszervezet­nek fiú a titkára. Külön­legesség? Talán nem is az. Horváth Zolit a lányok egyhangúlag választották vezetőjükké. Nemcsak el­fogadták, mint KISZ-tit- kárt, de hallgatnak is rá. — Így van? — Szószerint. Vita csak akkor van, amikor a közös akciókat elhatározzuk. De ez így van rendjén. A vég­rehajtás már egységes. Gyakran kérdik tőlem: nem nehéz annyi lány kö­zött igazságot tenni? Erre azt válaszolom, hogy nem bírónak, hanem KISZ-tit- kárnak választottak meg. — A közös munka eddi­gi eredményei? — Szőcialista szerződést kötöttünk a nagyközségi tanács vezetőivel a falu­szépítés segítésére. Az első akción már túl vagyunk. Május elseje előtt átfestet­tünk 45 köztéri padot és a parkszegélyező faoszlopo­kat. Részt veszünk a sport­pálya építésében is. Salak- égyengetés, könnyebb föld­munkák, amit a lányok is bírnak. A szerződés sze­rint ránk vár az új sport- létesítmény drótkerítésének befestése is. A lányok a Virágzó Tsz-ben készített vietnami takarékhoz mele­gítő bélésanyagot varrtak. Egyébként, ettől a közös akciótól a két alapszerve­zet kapcsolatának erősödé­sét, szorosabb együttmű­ködését várjuk. Horváth Zoli a falipol­con elhelyezett rádióra mutat: — Ez a KISZ-szervezet egyetlen vagyontárgya. Mellesleg: ő ajándé­kozta a közösségnek. Nem is nagyon bánják, hogy ennyire „szegények”. Ak­kor lenne igazán nagy a gondjuk, ha sokmindenük lenne, bútor, felszerelés, stb. — Magyarázata egyszerű — fejtegeti a KISZ-titkár. Nincs önálló helyiségünk. Az üzem is csak szűkösen fér meg a jelenlegi épü­letrészekben jó néhány gép épp ezért nem működ­het. Hogy mégis, miben reménykedünk? Ma jer Im- réné üzemvezetőnek — aki a KISZ-szervezetünknek is tagja — kétszeresen is szívügye a megfelelő he­lyiség megkeresése. De in­kább csak akkor számítha­tunk végleges eredményre, ha az üzem bővül... — És addig? — A művelődési házban működő ifjúsági klubba járunk, ahol elég tartal­mas és érdekes a program. Vagy például a könyvtár­ba. Néhány tagunk kivé­telével mindenki beiratko­zott. Részt veszünk az ol­vasó népért mozgalomban. Ezzel még jócskán van tennivalónk, mert a cél az, hogy aki beiratkozott, olvasson is. Egy-két lány­nak bizony meg kell mu­tatnunk, hogy merre ta­lálja a' könyvtárat... Megszervezték és sikeresen be is fejezték a politikai oktatást. A csúcs­vezetőség véleménye sze­rint h szegőüzem lányai, vol­tak a legaktívabbak. Gya­koriak a közös moziláto­gatások — legutóbb 25-en nézték meg Bacsó Péter Jelenidő c. alkotását. Te­hát, olyan programot szer­veznek, amelyhez nem fel­tétlenül szükséges az ön­álló helység. — Melyek a további cél­jaik? — A munkában: segít­jük a Liszt Ferenc téri gyermekjátszótér megépíté­sét. Kulturálódás, szórako­zás terén: kirándulások, közös túrák a közeibe, s talán az ország távolabbi részeibe is. Június 17—18- án kétnapos látogatásra megyünk Budapestre, a központi gyárba. Megis­merjük az ottani fiatalo­kat, élményeket és tapasz­talatokat gyűjtünk. A szer­vezeti élet feladata: jobb, hatásosabb meggyőzés a még szervezeten kívüli fi­atalok megnyeréséért. A tagfelvételt követelmény­hez kötöttük. Nem nehéz teljesíteni, de mégiscsak mérce. Beszélgető partne­rem egy példával bizo­nyítja a tagfelvétel ala­pos előkészítésének szüksé­gességét, Az egyik KISZ- tag váratlanul kilépett. Kérdezték tőle az okát, de nem kaptak megnyugtató választ. Aztán mégis kide­rült, hogy vallási okok mi­att, a szülők közbelépésé­re maradt távol. Persze, Horváth Zoliék erről a fi­atalról sem mondtak le. Türelmesen várnak, de nem tétlenül. A KISZ-titkár nincs egyedül a munkában. Olyan segítői agadnak, mint például Lócskai Er­zsébet, „Müller Zsuzsa, Nagy Gizella, Szabó Sán- dorné, Nagy Éva. Közülük hárman a pártnak is tag­jai. Az üzem vezetőjével és Horváth Zoltánnal együtt pedig összesen öten. A majdan megalakí­tandó pártszervezet alapja. Ez sem különlegesség, mint ahogy az sem, hogy a szegőüzem lányai fiút választottak titkárrá. Szabó Attila Gőlyafészkes iskola R: Avatásra készülnek A Bajai Lakberendező és Építőipari Szövetkezetben úgy készülnek az új bútor­gyártó üzemrész ünnepélyes felavatására, hogy megkezdődött a sorozattermelés a csarnok falai között. A korszerű félautomata gépeket Svédországból szerezték be oly módon, hogy a berendezések értékét az itt gyártott termékek — kis lakásokba való heverők — egy részével törlesztik le 1975-ig, ami a 30 millió fo­rintos évi termelési értéknek mindössze 7,5 százalékát teszi ki. Képünkön Zsi- linszki Miklós az anyag minden oldalát megmunkáló ötfejes gyalugéppel dolgozik. (Foto; Tóth Sándor) itka kedves hangzású helységnév: Szereln­ie. Talán mert fülünk rög­tön a „szerelem” szót hall­ja ki belőle. Mintha egy népdalból lépett volna ki, vagy a táncokból, mint sze­líd ritmus. Hisz’ azokból is hány jellegzetes csokor vá­logatható össze, amilyenek csak itt termettek: Szerem- lei táncok. Megvan a hangulati alap, hogy mindezek megfordul­hattak fejemben. Délidő­ben sétálok a falu főutcá­ján. Hét ágra süt a tavaszi nap. Egy takaros ház kapu­jában borsszemnyi fiúgyerek ácsorog. Tiszta, kerek ké­pét ábrándosán fordítja a kék égre. Hunyorog az erős fénytől, s ezért is zendüi most néhány erősebb ak­kord a harmonikájából, amely majdhogynem elta­karja, akkora. Lassan, fi­noman kígyóztatja a hasáig csüngő zeneszerszámot, ügyes kis ujjai halk dalla­mokat dünnyögtetnek. Meglátott a kisfiú, észre­vette, hogy alig akaródzok továbbállni itt a másik ol­dalon, úgy figyelem. Dör- rnög még egyet a basszus klaviatúra, aztán szabályos piros, fehér, fekete doboz­zá dermed két vékony kar­ja közt a harmonika. Fejét lesüti a gyerek, úgy les alulról felfelé a hosszú szempillák közül, megyek-e már odébb? Távolodom hát, s megint felzümmög a mu­zsika. Talán annak a híres sze- remlei együttesnek a művé­sze már is ez a pöttöm lur­kó, amelyet a lelkes Scheidl Károly tanít több mint tíz éve a gyönyörű, helyi örök1 lésű és gyűjtésű táncokra, dalokra. Idősek, s iskolás korúak őrzik, adják tovább, frissítik a hagyományokat ebben a messze földön is­mert népitánccsoportban. Scheidl Károly a Bajai Vízügy gépkocsivezetője. Naponta tér haza nagy utakról a Sugovica partjá­ra könyöklő szülőfaluba, s szabad ideje — a család ♦nellett — a népművészeté. Felesége is népitáncos volt... Gyerekük? Biztos nem marad kívül a körön. Vissza a templom felé, ’ fölfelé emelkedik az utca. j Mennyi tetőn, kéményen van gólyafészek! Az isko­láén is. Pipaszár lábán „fél- árbócra” ereszkedve is megingathatatlan nyuga­lommal tollászkodik a gó- j lya. Hosszú piros csőre a : szárnya alatt, pitykeszeme ' a párján, „aki” bölcs kí­váncsisággal figyeli, mii művel az iskolaudvaron ■ zsenyegő gyerekhad. Gólya I — Szeremle — szerelem. | Dibusz Gyula iskola- 1 igazgató vidáman felint a gólyapárra. — Egyszer szaladnak ér­tem: siessek, kigyulladt az iskola. Rohanok. Hát a gó­lyafészek füstölt már ja­vában. Tüzet fogott Elol­tottuk. Az iskola 8 tanterme 3 épületben van. Ezekből egy épült eredetileg is iskolá­nak. Ez a gólyafészkes. A másikat, s harmadikat la­kóházból alakították át köz­oktatási célra Az igazgatói, tantestületi szobák is ilyenben vannak. Ügy embermagasságig meg­nyugtatóak, szépek, barát­ságosak, mint amilyenné tanítók, tanárok kis közös­sége — ők tizenhármán vannak — formálja máso­Be dik otthonát, de feljebb!... 4,70 m, magas falak. A ned­vesség zord „hegy-, s víz­rajzi térképeket” rajzolt rá­juk. S amikor a plafontól visszafelé pásztáz a tekin­tet, észreveszi, hogy a csú­nya foltok bizony lentebb is átütnek a meszelésen. Sőt még a képeken is, mert egyik-másik olyan már, mintha rozsda marta volna. — Szigetelés nélkül épí­tették valamikor. — adja a magyarázatot az igazgatód A mogorva, magas helyi­ségeket sose lehetett tűr­hetően befűteni, míg szén­nel tüzeltek. Ráadásul a vi­zes falak. A keretben ren­delkezésre állt pénzért nem vállalta senki a fűtést. Az igazgatóhelyettes végezte. Most már nincs problé­ma. Olajkályhával fűtenek. enyitunk a tanter­mekbe. A lakóház­ból alakított iskolában ha­sonló viszonyok, mint a ta­náriban. Az egykori gazda kevélységét visszhangzó magasságok, szigeteletlen falak, ósdi padló, régimódi, rossz elhelyezésű ablakok. Hogy mégis világosabb le­gyen, az utcafronttal átel­lenes oldalon is vágtak ab­lakokat. Két felől jövő fényben milyen lehet az írás, rajzolás a gyerekek­nek? Elek István tanácselnök és Zele Lajos vb-titkár elő­zőleg tájékoztatott már. Most értem szavaik hang­súlyát, amiből valami olyat éreztem ki, hogy — „vég­re”, „hálistennek”, mikor roppant vigyázatosan esz- tergályozott mondatban kö­zölték: „A járási vezetés, hathatós támogatásával ki- lencszáz... nem, legyünk csak pontosabbak, közel ki- lencszázezer forint felújítá­si keretet biztosít a község számára...” Ennek zöme az iskolára megy. (Másik részéből a művelődési otthon állagán korrigálnak valamit. Van rajta akkora repedés, hogy az ember keze belefér, s a színpadi résznél életveszé­lyes. Pedig ahol «a népmű­vészet olyan virágai nő­nek, mint a szeremlei Rán­cok ...) Az iskola tehát némi fel­újítást, s még egy tanter­met kap. Dibusz Gyula mu­tatja a raktárhelyiségnek, lomtárnak használt épület­részt: abból lesz tante­rem... Bár az ő álma in­kább egy előadó-bemutató terem lett volna, termé­szettudományos oktatásra, gyakorlatra. A 193 tanuló­ból kitevődő osztálylétszá­mok megfelelőek, zsúfolt­ság nincs. árjuk az udvart. Olyan lejtős, mintha enyhe domboldalban fe­küdne. Két utcára szól, templom felőli végén az eredeti iskolával, az „al­són” 'a volt lakóházbelivel. Hosszában betonjárda hú­zódik. ősz óta. — Képzelheti, micsoda vízben, sárban tapiskoltunk a gyerekekkel együtt, mi­kor jöttek az esőzések ... A tsz telepén már megvolt a széles betonjárda. Nem éppen irodalmi té­ma, de az iskolai életnek letagadhatatlan „tartozéka” az illemhely. Megvan en­nek a pavilonja, a múltból ismert hagyományos „for- rnakultúrával”. Míg nem volt betonjárda, furcsa helyzetek" adódhattak esős évszakokban. Körülbelül a J lejtő felénél van. Amikor pár éve a megfelelőbb he­lyet szemrevételezték az udvaron, s a helyiek körvo­nalazták, milyen olcsó, s praktikus megoldásra gon­dolnak, a kiküldött így vé­lekedett: „Nem, a mi gye­rekeinknek angol vécét fo­gunk építeni.” — Persze, arra még várni kell egy ki­csit. Az iskolaudvar 2 kútjá- ból csak az egyik működik — kézmosásra. A másikat a KÖJÁL lezáratta. A köz­ségben is csak egy jó vizű — artézi — kút van. Két éve még 4 és fél millióba került volna egy vízmű. — az igazgató szerint —, most már a kétszerese kellene. A lakossági hozzájárulás hasonlóképpen alakulna; ha akkor ezer forint lett vol­na, ma kétezer. Jó, a fiata­lok be tudják fizetni, de a sok nyugdíjas, járadékos? A helyi tsz 442 tagjából 244 ilyen korú. Az iskolánál maradva: a tanácsi vezetők, s az isko­laigazgató egyöntetű véle­ménye, hogy a kapott pénz szép ö&Szeg, segítség, de mint Dibusz, Gyula mondja, „az épület állagán javít va­lamit, ám korszerűbb nem lesz tőle az iskola.” Sajnos, a régebbi mulasztásokat nehéz gyorsan pótolni. X alahol, nem is na- ' gyón kell keresni hol —, van valami össze­függés egykori szemlélet, s az iskola mai állapota kö­zött. Persze, a világért se általánosítható egy példa, de sejtetni enged. Dibusz Gyula említi: — Mikor idejöttem. — 1963-ban —. szerettük vol­na megindítani a dolgozók általános iskoláját. Men­tünk agitálni. Azt mondja egy jómódú brigádvezető: „Ennyit még a tsz szerve­zésekor se agitáltak, mint most, hogy tanuljak. Nem jelentkezem.” Nem volt egyedül; a dolgozók iskolá­ját nem sikerült megszer­vezni. A brigádvezető ma is „tartja az iramot”. Továbbtanulás. Korábban többen jelentkeztek közép­iskolákba. „Még olyanok is, akiket nem javasoltunk” — így az igazgató. Itthon he­vesen akartak maradni. Most fordított a helyzet. Az 1971-ben végzett 19 tanuló­ból egy ment mezőgazdasá­gi szakközépiskolába, há­rom-négy mezőgazdasági szakmunkásképzőbe, öt ipa­ri tanulónak, a többi a tsz- ben dolgozik, otthcyi, vagy Bajára jár. A tsz-ben jól lehet keresni. A múltkor járt az igazgatónál egy asz- szony, akinek a fia mint túlkoros, többszöri bukás után maradt ki az iskolá­ból. Az urára panaszkodott mert az nem akarja enged ni,- hogy a fiú, aki a tsz- ben 2500—3000 forintot is keres, magára, kicsit diva­tosabb ruházatra is költsön. Fgy másik — szintér ^ 16—17 éves korában kimaradt gyerek traktorom lett. ö kérdezte meg voll tanárját. — Tanár bácsi, kere^ maga annyit, mint én? Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents