Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-13 / 111. szám

4. oldal 1972. május 13, szombat Sok az ittas, szabálytalankodó járművezető Ellenőrzésen a közutakon szaki állapotát. A szigorú felelősségre vonás ellenére még mindig nagy az itta­san közlekedők, szabályta­lankodók, a közlekedési fe­gyelmet sértők száma. A napokban meghívást kap­tunk egy közúti ellenőrzés­re, amelynek tapasztalatait olvasóink elé tárjuk. Permetező helikopter Egyszemélyes helikoptert konstruáltak az Egyesült Államokban. A négyhenge­res, 90 lóerős motorral ren­delkező gép a mezőgazda­ságban teljesít szolgálatot, s 40 perces repülés során körülbelül 160 hektárnyi terület permetezését végzi el. A farmerek számára is könnyen beszerezhető heli­kopter vezetéséhez nem szükséges repülési enge­dély és pilótaigazolvány. 1 Az új szövetkezeti törvény III. Kártérítési felelősség Az anyagi felelősség­ről szóló rendelkezések két viszonylatban rendezik a károkozás következmé­nyeit: egyfelől a tag által a szövetkezetnek, másfelől a szövetkezet által a tagjá­nak okozott kárért fenn­álló felelősséget. A szövetkezeteknek kárt okozó tagok anyagi helyt­állására kötelező jogszabá­lyok elsődleges célja a kár­okozások megelőzésére va­ló nevelés. Az egyes szö­vetkezeti ágazatokban — jellegüktől függően — a tagok anyagi felelősségének szabályai különbözőek vol­tak, s most sem látszott in­dokoltnak ezek egységesí­tése. Ezért a szövetkezeti törvény csak az összes szö­vetkezetekre érvényes álta­lános szabályokat tartal­mazza, s az anyagi felelős­ség részletezését az ágazati szabályozásra utalja. A törvény főszabályként mondja ki, hogy a szövet­kezet tagja a tagsági vi­szonyával kapcsolatos kö­telességének megszegésé­vel a szövetkezetnek vét­kesen okozott kárért anya­gilag felelős. Ha többen, együttesen okozták a kárt, vétkességük arányában fe­lelnek. A vétkes károkozás leg­súlyosabb esete, ha a tag szándékosan okoz kárt. Ilyenkor a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre és az ipari szövetkezetekre vonatkozó rendelkezések szerint a vétkes egyaránt a teljes kár erejéig felel. A fogyasztási szövet­kezetekre vonatkozó ága­zati jogszabályok a tagok anyagi felelősségére álta- | Iában nem tartalmaznak j rendelkezést. Csupán tiszt- ; ségviselők tekintetében ! mondják ki, hogy a jog- j szabályok és az alapszabály j rendelkezéseinek, vala­mint a tisztségből fakadó kötelességek megszegésé­vel vétkesen okozott kárért anyagi felelősséggel tartoz­nak. Szándékos károkozás­nál ez a felelősség ugyan­csak a teljes kár. A gondatlan károkozás­nál indokolt volt az anyagi felelősség felső határának korlátozása. Az ágazati jogszabályok ennek mérté­két különböző módon és mértékben határozzák meg. A mezőgazdasági terme­lőszövetkezeteknél a tag munka szerinti részesedése egy hónapra eső összegé­nek 50 százaléka erejéig felel. Háromhavi átlagos részesedés erejéig terjed ez a felelősség, ha a tag a kárt gondatlan bűncselek­ménnyel okozta. Az ipari szövetkezetek tagjai gondatlan károkozás esetén a havi átlagos mun­kadíjuk 15 százaléka erejé­ig, abban az esetben pe­dig, ha a kár a foglalko­zási szabályok, valamint a gyártásra, árukezelésre, vagy minőségi átvételre vo­natkozó előírások súlyos megsértésének a következ­ménye, 50 százalék erejéig felelnek. Kirívóan súlyos gondatlansággal, gondatlan bűncselekménnyel okozott és különösen nagy kárért pedig 6 havi átlagos mun­kadíj erejéig terjed a fele­lősség. Külön szabályozzák a vezetők, tisztségviselők ál- j tál gondatlanul okozott ká- j rért való felelősség mérté- j két az ágazati jogszabá­lyok. Ez általában maga- j sabb, mint az egyszerű ta­goké, amit a felelős beosz­tásból eredően velük szem­ben támasztott fokozott kö­vetelmény tesz indokolttá. Egyaránt mentesül­nek viszont a felelősség alól a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek, az ipari és fogyasztási szövetkeze­tek testületéinek tagjai, ha a kárt okozó határozat meghozatalában, vagy in­tézkedés megtételében nem vettek részt, vagy a ha­tározat ellen szavaztak, il­letve az intézkedés ellen tiltakoztak. A vétkességen alapuló anyagi felelősségen kívül a társadalmi tulajdon védel­me szempontjából fontos a szövetkezeti tagok vissza­szolgáltatási vagy elszámo­lási kötelezettsége. Ezek szerint a tag az átvett, olyan dolgokban keletke­zett hiányért, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel, vétkességére tekintet nélkül felel. Ez alól csak akkor mentesül, ha bizo­nyítja, hogy a hiányt elhá­ríthatatlan külső ok, vagy a szövetkezet közrehatása idézte elő. A szövetkezeti tagokat terhelő kártérítési felelős­séggel kapcsolatban azt emeljük még ki, hogy a kártérítés összegszerűségé­nél az előbbiekben megje­lölt határok a kártérítés felső határát jelentik. Eze­ken belül a kártérítés meg­állapításánál figyelemmel kell lenni a vétkesség sú­lyára, a kárt okozó tag személyi, családi körülmé­nyeire, a szövetkezeti tu­lajdon védelmére. A szövetkezeti jogszabá­lyok nemcsak a tag által a szövetkezetnek, hanem a szövetkezet által a tagnak okozott kárért való felelős­séget is megfelelően szabá­lyozzák. Ezzel kapcsolatban a szövetkezeti törvény úgy rendelkezik, hogy a szö­vetkezet a tagsági viszony­nyal összefüggésben a tag­nak jogellenesen okozott kárért anyagi felelősséggel tartozik. Nem köteles azon­ban megtéríteni a kárnak azon részét, amelyet a ká­rosult vétkes magatartásá­val maga idézett elő. A törvény a szövetkezetei terhelő anyagi felelősség egyéb szabályainak meg­állapítását az ágazati jog­szabályokra utalja. B. L.—D. L. Bukósisakgyártók Nehéz lenne pontosan megmondani, hogy hány mo­toros köszönheti életét a védő bukósisaknak, miután egyszercsak eltűnt alóla a kétkerekű jármű. A gyár­tókra tehát különleges felelősség hárul. Ezen túlme­nően is nagy tapasztalattal végzik a munkát a Kis­kőrösi Vegyesipari Szövetkezetben, ahol az elmúlt évek során kialakultak a termelési hagyományok. Az itt dolgozók immár „régi motorosoknak” számítanak a szakmában. Időközben annyi változott, hogy a rendkívül sok cél­ra felhasználható műanyag erről a területről szintén kiszorította a fémet, a korábbi alumínium alapanyagot. A kiskőrösieknek most a tanácsi irányítású, Kalocsai Műanyag- és Gumifcldolgozó Vállalat állítja elő az 5 féle színű bukósisakok „héját”, amit fröccsöntéssel készítenek. Az idén 30 ezer darabra kaptak megren­delést. Képünk a továbbszállítás előtti utolsó mozza­natot mutatja, amikor körülvágiák a fröccsöntő gép­ből kikerült, véglegesen megszilárdult és kihűlt forma peremét» (Pásztor Zoltán felvétele) kendőzetlenül Rugalmasan, de... Április 12-i számunk e ro­vatában „Nem mind arany .. .*» címmel arról ír­tunk, hogy a MÁV kisebb- nagyobb zökkenők közepette bonyolította le a húsvéti csúcsforgalmat. Bírálatunkat olvasóink tapasztalataira ala- j poztuk. Az ünnepeket követő napokban ugyanis többen te­lefonáltak szerkesztőségünkbe, s elpanaszolták, hogy április elsejen, szombaton kora dél­után csaknem félórás késés­sel érkezett a megyeszékhely­re a Szegedtől Budapestig köz- I lelted<3 703/a jelzésű gyorsvonat. Ezenkívül szóvá tették, hogy néhány útvonalon hihetetlenül zsúfoltak voltak a kocsik, és nem kielégítően dolgozott az utasellátás. Cikkünkre az elmúlt na­pokban érkezett meg a MÁV Szegedi Igazgatóságának vá­lasza. Dr. Suska János osz­tályvezető leveléből a követ­kezőket idézzük: „Feltételezhető, hogy a panaszkodott nem ismerték, de nem is ismerhették for­galmi osztályunk rendelkezé­sét, melynek értelmében a szóbanforgó napon 30 perces késéssel közlekedtettük a 703,/a jelzésű mentesítő gyors­vonatot. A menetrendben fel­tüntetett időpont módosítása azért vált szükségessé, hogy a szerelvénnyel elutazhassanak a vidéki diákok is, akik ép­pen április 1-én kezdték meg a tavaszi szünetet. Intézkedé­sünk révén fél ezernél is több tanuló vette igénybe a vona­tot. A zsúfoltságról tanúskodók­kal vitába kell szállnunk. Az ünnepi vonatokat kísérő dol­gozóink egyöntetűen jelentet­ték, hogy nem volt tumultus az igazgatóságunk területén közlekedő 2215 szerelvényen, amelynek zöme kellő időben indult és érkezett, öt nap alatt mindössze 39 vonat ké­sett, s ez az arány a megen­gedett 2 százalékos tűrési ha­táron belül van. És még va­lamit: hivatalos információnk szerint sehol sem hagyott kí­vánnivalót maga után az utas­ellátás.** Ennyi az érdembeli válasz, .amelyet nem hagyhatunk megjegyzés nélkül: örvende­tes tény, hogy a Szegeden és az említett vasútvonal mentén fekvő városokban tanuló diá­kok mielőbbi hazaszállítása céljából rugalmasan intézke­dett a MÁV. De hogyan? öt- száz-hatszáz fiatal érdekét tar­totta szem előtt, és figyel­men kívül hagyta az utasok sokkal nagyobb tömegét, akik kényszerűen várakoztak, s bosszankodtak. A kellemetlenséget pedig meg lehett volna előzni. Pél­dául úgy, hogy a 703/a jelzésű gyorsvonat későbbi közleked­tetéséről időben tájékoztatja az utazni szándékozókat — és az érintett állomásokat — az igazgatóság. A zsúfoltság megítélésében sem értünk egyet a MÁV-val. Ha a vonat peronján és a ko­csik belsejében „egymás he- gyén-hátán” tolonganak az emberek, vagy ha néhányan a mosdót is kénytelenek bir­tokba venni állóhely hiányá­ban, akkor tumultusról beszé­lünk! Márpedig ez a helyzet volt jellemző több vonatra. Egyébként az a gyanúm, hogy ha a panaszosok társaságában szerzik benyomásaikat „az ünnepi vonatokat kísérő dol­gozók”, bizonyára másként vélekednek a csúcsforgalom zavartalanságáról. Az ilyen körülmények kö­zött utazó embert aligha vi­gasztalja, hogy „tűrési hatá; ron belül” késik a szerel­vény, amelyen éppen megy. Nem rendhagyó, inkább jogos igénye az utasnak, hogy idő­ben, zökkenőmentesen, tehát menetrendszerűen érkezzék a célállomásra. Ami az utasellátást illeti, változatlan a véleményünk: e téren sem volt minden rend­jén. Sokan panaszolták, hogy még a főútvonalon közleke­dő némely vonatról is hiány­zott az étkező-, illetve a bü­fékocsi, s néhány forgalmas állomáson nem működött a kávét, üdítő italt, vagy hideg élelmiszert árusító automata. Amint az eddigiekből is ki­derül, esetenkénti tapaszta- lókról van szó, amelyekből általánosítani nem lehet. De hallgatni sem szabad azokról. Mert a tények önmagukért beszélnek. Velkci Árpád A megyei rendőr-főkapi­tányság vezetői jelentős erőket mozgósítanak a köz­úti ellenőrzésekre. Rend­őrök, társadalmi munká­sok, műszaki szakemberek szinte a hét minden egyes napján kint vannak az or­szágutakon, vizsgálva a jár­művezetők közlekedési morálját, a járművek mű­Részeg motorosok A járművezetők alkohol- szondás vizsgálatát a rend­őrjárőrök a bortermő vi­déken, Kiskőrösön és kör­nyékén kezdték el. Solt- vadkert belterületén már az első motorkerékpárosról kiderült, nem józanon ve­zette járművét. Weisz Fe­renc Soltvadkert, Űttörő u. 6. szám alatti lakos nem is titkolta, egy pohár sört fogyasztott, mielőtt felült volna EU 67—88 rendszá­mú motorkerékpárjára. Kiskőrös és Soltvadkert között — próbaképpen — állították le Szenáhradszki János Kiskőrös, Alsócebe 66. szám alatt lakó kerék­párost. Az alkoholszonda alkalmazására nem került sor, mert a férfi bevallot­ta, utolsóként két pohár Hamis adatok sört fogyasztott. Az ezt megelőző italmennyiségről nem nyilatkozott. A kerék­pár egyébként nem felelt meg a műszaki követelmé­nyeknek. Dupla szabálysértést kö­vetett el Dudás László Nyárlőrinc, II. kerület 160. szám alatt lakó fiatalem­ber. Amellett, hogy ittasan vezette motorkerékpárját, a forgalmi engedélyébe be­jegyzett rendszám sem egyezett a motoron elhe­lyezett rendszámtáblával. A különbség abból adódott, hogy Dudás a korábban bevont rendszámát egysze­rűen egy másikkal helyet­tesítette, anélkül, hogy jár­művét rendbehozatta volna. A megyében — sajnála­tos módon — elterjedt a vezetői igazolvány nélküli közlekedés. A motorosok, olykor személygépkocsi-ve­zetők a közúton próbálnak gyakorlatot szerezni a vizs­gához. Ezt tette András Lászlóné Akasztó belterü­letén, aki levizsgázatlan motorkerékpárral, vezetői igazolvány nélkül szágul­dozott a forgalmas úton. Ez a szabálysértés nyilván­valóan nem segíti hozzá_ a gyors jogosítványszerzés- hez. Főleg a fiatalok köréből kerülnek ki azok, akik az előírásokat megpróbálják áthágni. G. János soltvad- kerti kisfiú bátyja segéd- motoros kerékpárját csen­te el, mert szeretne ilyet. A gyermek nem gondolt arra, hogy esetleg az éle­tét kockáztatja. Ebben az esetben a szülőket is fele­lősség terheli. Alpár és Lakitelek kö­zött egy, már messziről láthatóan ittas segédmo- torkerékpár-vezetőt állítot­tak meg. Nem sokat, hat deci bort és 1 deci pálin­kát fogyasztott, s termé­szetesen nem volt vezetői engedélye. A rendőr, ami­kor személyi adatai után érdeklődött, egy nevet dik­tált be, később azonban — látva, nem babra megy a játék — elővette személy­igazolványát, s abból bi­zonyossá vált, hogy Lovas Ferenc, Lakitelek, Kisalpár 25. szám alatti lakos félre akarta vezetni a rendőrt. Gyorshajtás teherautóval Nemcsak a motorkerék­párok, a személygépkocsik nem tartják be az előírt sebességcsökkentést lakott területen belül, de a hiva­tásos tehergépkocsi-vezetők sem. Az 5-ös számú főút­vonalon jó néhány kilo­méteren keresztül követték az YD 26—56 rendszámú pótkocsis tehergépkocsit, amelynek vezetője 80 kilo­méteres sebességgel haj­tott. Kecskemétre érve az iram némileg csökkent. Szabó István csongrádi^ la­kos, amikor felelősségre vonták, érthetetlen módon, még méltatlankodott is. A légfékkel ellátott pót­kocsis tehergépkocsinak a megengedett sebessége la­kott területen kívül 50 ki­lométer. Jól tudja ezt Bar- ta László kecskeméti gép­kocsivezető is, ám a rábí­zott pótkocsis tehergépko­csival 70 kilométerrel „té­pett” Kecskemét és Laki­telek között. Nem is tilta­kozott, bevallotta, valóban gyorsan hajtott. S hogy menyire nem ve­szik komolyan néhányan a szabályokat, arra végeze­tül egv példával utalnánk. Soltvadkert belterületén Milicz Sándor Soltvadkert, Vágóhíd utca 7. szám alat­ti lakos saját, levizsgázat­lan, rendszám nélküli UE— 28-as vontatójával a Jóre­ménység Szakszövetkezet két pótkocsiját vontatta, amelyek egyébként nem feleltek meg a műszaki követelményeknek. Még ma sem tiszta előttünk, miért bízta a szakszövet­kezet vezetősége Miliczre a pótkocsik vontatását. Az ellenőrzés során több száz járművet vizsgáltak át, ellenőrizték a jármű­vezetőket. A szabálysértők, az ittas járművezetők, a gyorshajtók rövidesen el­nyerik méltó büntetésüket. Gémes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents