Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-07 / 81. szám
Az átlagos életkor: negyven esztendő A nemzedékváltás gondjairól beszélgetünk a rémi Dózsa Termelőszövetkezetben. Halász Lajos párttitkár: — Mintegy kétszáz nyugdíjasunk és járadékosunk van. Az összes tagságnak 40 százaléka. Az elelmúlt esztendőben sokan mentek nyugdíjba, az idén Is már tizenegyen. Sokféle segítséget adunk az idősebbeknek. Egy részük, körülbelül száz, még részt vesz a közös munkában, a többiek már nem tudnak kijárni a mezőre. A járadékosoknak 50 százalékkal megtoldjuk az anyagi juttatást. A nyugdíjasoknak pedig helyzetüktől függően 5—20 százalékos kiegészítést adunk. Ezenkívül Ingyen műveljük meg a háztáji földjüket, ellenszolgáltatás nélkül szállítjuk el a terményeiket. Nemrég született egy határozat arra Is, hogy betegápolókat alkalmazunk. Dr. Németh István elnök: — A dolgozó tagság átlag életkora 40 év. Nemrég 14 belépővel gyarapodtunk, nagyrészt fiatalokkal. Az új tagok átlag- életkora 23 esztendő. A termelőszövetkezet közgyűlése úgy határozott, hogy az újonnan jelentkezők először fél évig alkalmazottként dolgozzanak, és csak ezután — amikor bizonyítottak magatartásukkal és munkájukkal — kerülhessenek a vezetőség elé a felvétel eldöntése végett. Ezért, akiket a napokban vettünk fel, már tavaly alkalmaztuk valamelyik üzemágunkFontos ágazat a termelőszövetkezetben a baromfitenyésztés. Tavaly 1 millió 110 ezer pecsenyecsirkét értékesítettek az idén 1 millió 600 ezret szeretnének. A rémi Dózsa tagja a HtJNNIAHYBRID nevű közös vállalkozásnak, amely az ország egyik legjelentősebb baromfitenyésztő egyesülése. Képünkön Adám Antalnő fiatal gondozónő, aki 18 ezer csirkét gondoz. helyzetük, hiszen a szövetkezet résztulajdonosaivá, gazdáivá is válnak a belépéssel. Olyan is akad az új tagok között, mint Pesber- ger Julianna, aki hároméves szakmunkásképző tanfolyamon vett részt, termelőszövetkezeti segítséggel, mint alkalmazott. nagyobb, mint az Illetményföld. Nem beszélve egyéb, ösztönző juttatásokról. A belépéssel tehát a jövedelem növekedése is azonnal jelentkezik — világosít fel az elnök. A szövetkezet jól gazdálkodik. A jelentkezők azonban nemcsak a jövedelmet nézik. — A fiatalok a gépekhez vonzódnak — magyarázza a pártalapszervezet tit-í kára — a szakosodás során valamennyi főnövényünk termesztését gépesítettük. Befejeződött az elmúlt esztendőben a 30 millió forint beruházással épült baromfitelep. Mindenütt megtalálhatók a korszerűen berendezett szociális létesítmények. Nődolgozóink rövid tanfolyamon sajátították el ismereteiket az új üzemágban. A fiatal- asszonyok, lányok nagy része talált munkát a keltetőállomáson, baromfinevelő telepen és a tésztaüzem- ben. Az ifjúság tehát megtalálja a helyét a közös gazdaságban. Az Idősebbek közül pedig még mindig sokan dolgoznak, hogy a nyugdíj vagy a járadék mellé egy kis keresetre tegyenek szert. M unding Antal: — Huszonegy éve vagyok szövetkezeti gazda. Több mint 1500 forint nyugdíjammal megelégedett vagyok, de azért jól jön egy kis mellékes. Szeretek még dolgozni, amíg bírok, szívesen segítek a közösben. A feleségem is eljön velem, amikor sok a munka. Farkas Ferenc: — Én járadékos vagyok. A 312 forint bizony nem sok, ezért igyekszem minél jobban hasznosítani magam, ahogy az erőm engedi. Itt minden munkaerőre szükség van. K. S. Kit nemzedék a pinceklubban ban. A tagfelvételt tárgyaló tanácskozás teljes egészében magnetofonszalagra került. — Ez pontosabb, mint a jegyzőkönyv, — vélekedik az elnök —, már évek óta így dokumentáljuk a vezetőségi üléseket. Forog a tekercs. A kérdések minden belépőhöz azonosak. Miért szeretne szövetkezeti tag lenni, ismeri-e az alapszabályt, szereti-e a munkatársait, elégedett-e a szövetkezet vezetésével, hogyan vélekedik a keresetről, a munkakörülményeiről. Csontos Lajosné, Rom- sics Ferencné, Mészáros József és a többiek is elismerően nyilatkoztak a szövetkezetről és ezért is kérik felvételüket. Figyelmeztetik őket, hogy mint A régi 'kecskemétiek bizonyára emlékeznek még az Arany János utcában levő Dómján vendéglőre. A nyomdászok minden vasárnap délelőtt itt adtak egymásnak találkozót. Beszélgettek, kártyáztak, sakkoztak. Aztán, ahogy megszűnt a vendéglő, megszűnték ezek a délelőtti találkozások is. Milyen kár. . . A teremben egy hosszú asztalnál nyugdíjasok ülnek. Előttük üdítő ital, cigaretta. Emlékeikről, régi élményeikről beszélgetnek. És egymás után mesélik a soha el nem felejthető sztorikat. Közben figyelik az érkezőket, akikkel néhány évvel ezelőtt — vagy félállásban még most is — nap mint nap találkoztak a kecsikeméti nyomdában. Hat ünnenlőbe öltözött lánv ergy-egy szál piros szegfűvel, Papes László, a KISZ-szervezet titkára kedves szavakkal köszöntötte a nyugdíjas nyomdászokat. Azután a nemrég alakult Irodalmi színpad kultúrműsora következett. A fiatal nyomdászok József Attila, Juhász Gyula, Tóth Árpád verseiből szavaltak. — Milyen szép volt a fiatalok műsora! — jegyezte meg Luspai Gyula bácsi, aki a szedőgép mellől iS67-ben ment nyugdíjba. — A régi szép időket elevenítette fel bennem ez a találkozás. Jó, összeszokott kollektívában dolgoztunk. Nagyon szerettem a munkámat. Nem is tudtam végleg ,.ösz- szeveszni” a szedőgéppel. Most félállásban dolgozom . . . — Akárcsak én — vette át a szót Rácz Ferenc, linószedő. — Amit 1968-ban abbahagytam, három évvel ezelőtt újra kezdtem. Azóta a kapszulaüzemben versenyzek a fiatalokkal. Akinek csak az egészsége engedi, nyugdíiazása után visz- szarnegy a nyomdába. Itt van például Adácsi Erzsébet, akit a nyomdában mindenki csak Katika néninek ismer, aztán Varga Zoltán, aki úgy tudom; tavaly ment nyugdíjba. Olyan lelkesen dolgoznak, mint régen, fiatalabb korukban. Így szokták meg. Nem tűrik a tétlenséget. — S hol vannak a többiek? — kérdezte Hajdú Ernő, aki évtizedekig a nyomda legjobb sakkozója és ultizó ja volt. — A 35 nyugdíjas közül itt most csak tizenhatan vagyunk. — Sokan szóltak, hogy sajnos nem tudnak eljönni. Tervünk szerint azonban hamarosan ismét meghívjuk a nyugdíjasokat — magyarázta a KISZ-titkár. A következő ösz- szejövetelen a nyugdíjas nyomdászoké lesz a fő szerep. A régi élményeikről beszélnek majd. Virsldt hozták a lányok, estig folytatódott a beszélgetés. A nyugdíjasok búcsúzóul megköszönték a vendéglátást, s azt hogy számontartják őket, törődnek velük. T. L. tagoknak, nemcsak jogaik változnak, de kötelességeik is. Más a társadalmi A közös gazdaságtól kapott ösztöndíjat. — A háztáji földterület