Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-07 / 81. szám

Az átlagos életkor: negyven esztendő A nemzedékváltás gond­jairól beszélgetünk a ré­mi Dózsa Termelőszövetke­zetben. Halász Lajos párttitkár: — Mintegy kétszáz nyugdíjasunk és járadéko­sunk van. Az összes tag­ságnak 40 százaléka. Az el­elmúlt esztendőben sokan mentek nyugdíjba, az idén Is már tizenegyen. Sokféle segítséget adunk az idő­sebbeknek. Egy részük, kö­rülbelül száz, még részt vesz a közös munkában, a többiek már nem tudnak kijárni a mezőre. A jára­dékosoknak 50 százalékkal megtoldjuk az anyagi jut­tatást. A nyugdíjasoknak pedig helyzetüktől függő­en 5—20 százalékos kiegé­szítést adunk. Ezenkívül Ingyen műveljük meg a háztáji földjüket, ellen­szolgáltatás nélkül szállít­juk el a terményeiket. Nemrég született egy hatá­rozat arra Is, hogy beteg­ápolókat alkalmazunk. Dr. Németh István el­nök: — A dolgozó tagság át­lag életkora 40 év. Nem­rég 14 belépővel gyarapod­tunk, nagyrészt fiatalok­kal. Az új tagok átlag- életkora 23 esztendő. A termelőszövetkezet közgyűlése úgy határozott, hogy az újonnan jelentke­zők először fél évig al­kalmazottként dolgozza­nak, és csak ezután — amikor bizonyítottak ma­gatartásukkal és munká­jukkal — kerülhessenek a vezetőség elé a felvétel el­döntése végett. Ezért, aki­ket a napokban vettünk fel, már tavaly alkalmaz­tuk valamelyik üzemágunk­Fontos ágazat a termelőszövetkezetben a baromfi­tenyésztés. Tavaly 1 millió 110 ezer pecsenyecsirkét értékesítettek az idén 1 millió 600 ezret szeretnének. A rémi Dózsa tagja a HtJNNIAHYBRID nevű közös vállalkozásnak, amely az ország egyik legjelentősebb baromfitenyésztő egyesülése. Képünkön Adám Antalnő fiatal gondozónő, aki 18 ezer csirkét gondoz. helyzetük, hiszen a szövet­kezet résztulajdonosaivá, gazdáivá is válnak a be­lépéssel. Olyan is akad az új ta­gok között, mint Pesber- ger Julianna, aki három­éves szakmunkásképző tanfolyamon vett részt, termelőszövetkezeti segít­séggel, mint alkalmazott. nagyobb, mint az Illet­ményföld. Nem beszélve egyéb, ösztönző juttatások­ról. A belépéssel tehát a jövedelem növekedése is azonnal jelentkezik — vi­lágosít fel az elnök. A szövetkezet jól gazdál­kodik. A jelentkezők azon­ban nemcsak a jövedel­met nézik. — A fiatalok a gépekhez vonzódnak — magyarázza a pártalapszervezet tit-í kára — a szakosodás során valamennyi főnövényünk termesztését gépesítettük. Befejeződött az elmúlt esz­tendőben a 30 millió forint beruházással épült barom­fitelep. Mindenütt megta­lálhatók a korszerűen be­rendezett szociális létesít­mények. Nődolgozóink rö­vid tanfolyamon sajátí­tották el ismereteiket az új üzemágban. A fiatal- asszonyok, lányok nagy ré­sze talált munkát a kelte­tőállomáson, baromfinevelő telepen és a tésztaüzem- ben. Az ifjúság tehát megta­lálja a helyét a közös gaz­daságban. Az Idősebbek közül pedig még mindig sokan dolgoznak, hogy a nyugdíj vagy a járadék mellé egy kis keresetre te­gyenek szert. M unding Antal: — Huszonegy éve va­gyok szövetkezeti gazda. Több mint 1500 forint nyugdíjammal megelége­dett vagyok, de azért jól jön egy kis mellékes. Sze­retek még dolgozni, amíg bírok, szívesen segítek a közösben. A feleségem is eljön velem, amikor sok a munka. Farkas Ferenc: — Én járadékos va­gyok. A 312 forint bizony nem sok, ezért igyekszem minél jobban hasznosíta­ni magam, ahogy az erőm engedi. Itt minden mun­kaerőre szükség van. K. S. Kit nemzedék a pinceklubban ban. A tagfelvételt tárgyaló ta­nácskozás teljes egészében magnetofonszalagra került. — Ez pontosabb, mint a jegyzőkönyv, — vélekedik az elnök —, már évek óta így dokumentáljuk a ve­zetőségi üléseket. Forog a tekercs. A kér­dések minden belépőhöz azonosak. Miért szeretne szövetkezeti tag lenni, is­meri-e az alapszabályt, szereti-e a munkatársait, elégedett-e a szövetkezet vezetésével, hogyan véle­kedik a keresetről, a mun­kakörülményeiről. Csontos Lajosné, Rom- sics Ferencné, Mészáros József és a többiek is el­ismerően nyilatkoztak a szövetkezetről és ezért is kérik felvételüket. Figyel­meztetik őket, hogy mint A régi 'kecskemétiek bizonyá­ra emlékeznek még az Arany János utcában levő Dómján vendéglőre. A nyomdászok minden vasárnap délelőtt itt adtak egymásnak találkozót. Beszélgettek, kártyáztak, sak­koztak. Aztán, ahogy megszűnt a vendéglő, megszűnték ezek a délelőtti találkozások is. Mi­lyen kár. . . A teremben egy hosszú asz­talnál nyugdíjasok ülnek. Előt­tük üdítő ital, cigaretta. Em­lékeikről, régi élményeikről beszélgetnek. És egymás után mesélik a soha el nem felejt­hető sztorikat. Közben figyelik az érkezőket, akikkel néhány évvel ezelőtt — vagy félállás­ban még most is — nap mint nap találkoztak a kecsikeméti nyomdában. Hat ünnenlőbe öltözött lánv ergy-egy szál piros szegfűvel, Papes László, a KISZ-szervezet titkára kedves szavakkal kö­szöntötte a nyugdíjas nyomdá­szokat. Azután a nemrég ala­kult Irodalmi színpad kultúr­műsora következett. A fiatal nyomdászok József Attila, Ju­hász Gyula, Tóth Árpád ver­seiből szavaltak. — Milyen szép volt a fiata­lok műsora! — jegyezte meg Luspai Gyula bácsi, aki a sze­dőgép mellől iS67-ben ment nyugdíjba. — A régi szép idő­ket elevenítette fel bennem ez a találkozás. Jó, összeszokott kollektívában dolgoztunk. Na­gyon szerettem a munkámat. Nem is tudtam végleg ,.ösz- szeveszni” a szedőgéppel. Most félállásban dolgozom . . . — Akárcsak én — vette át a szót Rácz Ferenc, linószedő. — Amit 1968-ban abbahagytam, három évvel ezelőtt újra kezd­tem. Azóta a kapszulaüzem­ben versenyzek a fiatalokkal. Akinek csak az egészsége en­gedi, nyugdíiazása után visz- szarnegy a nyomdába. Itt van például Adácsi Erzsébet, akit a nyomdában mindenki csak Katika néninek ismer, aztán Varga Zoltán, aki úgy tudom; tavaly ment nyugdíjba. Olyan lelkesen dolgoznak, mint régen, fiatalabb korukban. Így szokták meg. Nem tűrik a tétlenséget. — S hol vannak a többiek? — kérdezte Hajdú Ernő, aki évtizedekig a nyomda legjobb sakkozója és ultizó ja volt. — A 35 nyugdíjas közül itt most csak tizenhatan vagyunk. — Sokan szóltak, hogy saj­nos nem tudnak eljönni. Ter­vünk szerint azonban hamaro­san ismét meghívjuk a nyug­díjasokat — magyarázta a KISZ-titkár. A következő ösz- szejövetelen a nyugdíjas nyom­dászoké lesz a fő szerep. A ré­gi élményeikről beszélnek majd. Virsldt hozták a lányok, es­tig folytatódott a beszélgetés. A nyugdíjasok búcsúzóul meg­köszönték a vendéglátást, s azt hogy számontartják őket, tö­rődnek velük. T. L. tagoknak, nemcsak jogaik változnak, de kötelessége­ik is. Más a társadalmi A közös gazdaságtól kapott ösztöndíjat. — A háztáji földterület

Next

/
Thumbnails
Contents