Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

Szocialista brigádok vetélkedője — művészeti díjak „Ehe a szépnek, éhe a szónak” Május Visz a vonat. Megyek a tavasz után. Füvek, fák, bokrok, illatok után. Mint­ha növényavatási ünnepségre készülőd­ne a természet, a földhányások karza­tán galambok gyülekeznek, büszkén föl­magasodva a fák kibontják zöld sely- mű lobogóikat, a vetések hallgatag, ren­dezett sorokba tömörülnek, üdvözlő be­szédet sugalmaz a szél, s díszlépésben gyűrűzik a folyó a még oly távoli ten­gerek felé is. Hiányzott a tavasz, hiányzott idege­inkből, mindennapjainkból, hiányzott a tavasz a gyárak, házak, játszóterek vál­tozó, de örökérvényű háttereként. Hatal­mas élő organikus szervezetét lassan tá­masztotta fel március, nevelgette a ka­masz április, s íme, május boldog, s bol­dogító ifjú felnőtté érlelte. Falutól váro­sig terjed, országtól országig a füvek, vi­rágzó fák, termést fölnevelő szántások, szemet gyönyörködtető parkok, erdők pa­norámájának nemzetközi szolidaritásá­ban. A virágok érzelmeket rejtegetnek, derűt és jókedvet évszázadokon át mó­dosuló szirom- és levélformáikkal, ők egyszerűen, öncélúan szépek. A kerti vi­rágok hasznossága az esztétikum. A megújulás harmóniájában építkezik a táj, reggeltől, kora hajnaltól a déli ha­rangszóig, harangszótól alkonyatig. Meny­nyi csicsergés, játékosság, madárfütty, lomb-meditáció, s ugyanakkor rejtve a szárakban, gyökerekben mennyi megfe­szített, szorgos munka, küzdelem a nap­fény, eső kedvező körülményeiért, ápoló, Vlagyimir Majakovszkij: Májusi dal gondos munkáskézért. Csak általa való­sul meg élet a Földön. A határozott cél­lal történő erőkifejtés a leglényegesebb mozzanat, az emberré válás ősidői óta, változatlanul. Boldog az az ember, aki szereti a mun­kát. Aki megtalálja hivatását és konok el­szántsággal, kalapácsot, vésőt vagy bár­milyen munkaeszközt markoló kezével monumentálisán a hétköznapok fölé nő. Az ímmel-ámmal végzett munka silá- nyitja az embert, az örömmel végzett munka fölmagasztalja. Az a titkos folyamat, amely a növé­nyek száraiban, leveleiben végbemegy, végbemegy bennünk is, hogy célratörő lendülettel megszervezzük az egyéni adottságok számára kedvező körülmé­nyeket, a tanulást, a tudás tápsóit be­juttatva a fiatal évek fogékony talajába, s lengessük a homályos, rossz ösztönű vágy vadhajtásait. Milyen pótolhatatlan támasztéka az embernek a vállalkozások nagyszerűsége, az elvégzem—megelég­szem—újrakezdem folyamata ... Visz a vonat. Megyek a tavasz után. Füvek, fák, bokrok, illatok után. Május van, május elseje. Minden évben eljön friss bizsergés, lel­kesedés parádézik a szemekben, zászlók szöknek a magasba, ünnepi meghatott­ságban állnak a fák és tisztelegnek az ég előtt, mintahogy az emberek tiszte­legnek a munka eszméje eltöt. Pardi Anna Kezünkben lobogó tűz örömet oszt. Mindenre lobogót tűz: Pirost, pirost, rf" pirost. A télen át csupasz fa, nézd, újra friss. Megyünk az új tavaszba. Én is, te is, mi is. kát. Ezért állapította meg az MSZMP megyei bizott­sága, hogy „gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális feladataink végrehajtása nagy mér­tékben függ a munkás- osztály szocialista tuda­tosságának, tudásának, műveltségének színvona­lától”. A szakszervezetek na­gyon sokat tehetnek a szükséges társadalmi fo­lyamatok gyorsításáért. Tesznek is. Különösen az utóbbi időben növekedett kezdeményező készségük. Korábban is írtunk a szo­cialistabrigád-vetélkedők­ről. Lapunk más helyén számolunk be a tegnap első ízben átadott művé­szeti díjakról. A SZAKSZERVEZETEK megyei Tanácsa ezzel az elismeréssel az alkotókat arra ösztönzi, hogy mai Május gyolcsvászna libben, Edes tavaszba mosdó meg-meglegyint. friss tereken Vidáman, ifjú hitben Ütemre lépni most jó megyünk, nekünk, megyünk, neked, megyünk. nekem. (Fordította Gáspár Endre) — Melyik angol dráma­írónak a művét mutatta be ez év januárjában a kecskeméti Katona József Színház? — Soroljon fel néhány népszerű televíziós politi­kai műsort. — Hogyan lehet elren­delni a túlórát? Elsősorban munkások számára sokszorosított ki­adványból idéztem ezeket a kérdéseket. A mű címe: Segédanyag szocialista- brigádvetélkedőkhöz 1972. Alcímek: A szak- szervezet társadalmi sze­repe — Helyismeret — Irodalom — Művészet. A kérdéseket a Szakszerve­zetek Bács Kiskun megyei Tanácsának kulturális agitációs és propaganda munkabizottsága, vala­mint a megyei népműve­lési tanácsadó állította össze. ÖRÖMMEL forgatom, olvasgatom a színvonalas kiadványt. Mennyi mun­kával, fáradsággal járt, amíg sikerült ezeket a kérdéscsoportokat kiala­kítani. Örömmel vállal­ták ezt a többletmunkát, mert egyre általánosab­ban elfogadott az a felis­merés, hogy a munkás- osztály csak akkor felel­het meg történelmi kül­detésének, ha tagjai szün­telenül gyarapítják isme­reteiket, eligazodnak a világ dolgaiban, szabad idejüket kultúráltan töl­tik el. „Éhe a szépnek, éhe a szónak” ösztönzi őket. Érdemes elgondol­kodni a kecskeméti Ma­gyar Alföldben hatvan esztendeje megjelent A tudás hatalom című írá­son. „Vesszen a szegény­ség, a butaság, öltsenek testet a dolgozó emberek előtt a föld örömei. Ha mindnyájan észleljük a nyíló virágok illatát, ha az őszi avar zizegéséből kiérezzük a ritmust, a muzsikát, ha a milói csonka Vénusz művésze­tén úgy el tudunk me­rengeni, mint most a ka­pitalista társadalmon, ak­kor nem lesz messze tő­lünk az egyenlőség és testvériség.” Tegyük hoz­zá : nem széplelkeket akart nevelni ez a forra­dalmi hangú újság: sztráj­kokra. harcra ösztönzött a szomszédos hasábokon. Tudván tudták, hogy „szegénységbe süllyedt néppel nem lehet megvál­toztatni a világot, de ér­telmes és öntudatos mun­kásokkal bearanyozhat­juk az emberiség életét”. A MI MEGYÉNKBEN az általános műveltség terjesztése, a sajátos, a forradalmi hagyományo­kat vállaló munkásöntu­dat kialakítása különö­sen fontos feladat. A vi­déki ipartelepítés ered­ményeként több tízezer ember csak a legutóbbi évtizedben vállalt gyár­ban, nagyüzemben mun­Juhász Gyula: A munka En öt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered; A munkát dalolom, ki a szabadság Ütjára visz gyász és romok felett. A gyárkémény harsogja diadalmát S a zengő sínen kattogó vonat. A béke ö, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat. Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng és zúgni fog örökkön. Míg minden bálvány porba omol itt. En öt dicsérem csak, az élet anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság S kinek világa most hajnalodik. életünk gon.djait, örömeit fejezzék ki szóban, ké­pekben, muzsikával, ke­ressék a személyes kap­csolatot a gyárak dolgo­zóival. Tapasztalataikkal segítsék az üzemi kultu­rális tevékenységet. „A tömeggel együtt majd felszállsz” — jöven­dölte József Attila. A most élő és az utánunk következő írók, színészek, festők, zenészek sem fe­ledhetik, hogy mit sem ér a legjobb könyv, a leg­szebb dal. szobor, előadás értő, igényes és szépre áhítozó olvasók, hallga­tók, befogadók nélkül. Ezért méltattuk egy cikkben a szocialista bri­gádok vetélkedőjét és négy tehetséges, az isme­retek terjesztésében is példamutatóan tevékeny­kedő művész kitüntetését. L 6á»:!ÍM .. — in — nagy örömmel fogadta és nagyszerű kompozícióban fejeztej ki, hogy e táj népe a hagypmányos szőlőműve­lés, kertészet mellett újab­ban az iparban maradan­dó értékeket hoz létre; a könyvtarak, a népművésze­ti hagyományok támogatá­sa _ napjainkban közügy. A mű szépsége természetesen csak végleges helyén bon­takozik ki: itt érvényesül a márvány-mozaiklaook bársonyos fénye, a mo­dern épülethez illő szerke­zetes elrendezés, az alko­tás sajátos — egyszerre gyönyörködtető és kifejező — színharmóniája, a té­mához illő monumentali­tás. A vázlatkartonról ké­szített két — a címolda­lon a mű egy részletét, itt a teljes kompozóciót ábrá­zoló — felvétel is érzékel­teti az alkotás mozgal­masságát, dekorativitását. KÄDÄR GYÖRGY Kos­suth- és Munkácsy-díjas festőművészt kérték fel ar­ra, hogy a megye gazdasá­gát, kultúráját jelképező nagyméretű mozaikot ké­szítsen az új tanácsház előterébe. A megbízatást

Next

/
Thumbnails
Contents