Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-28 / 99. szám

6. oldal 1972. április 28, péqtek Mikor lesz kijózanító állomás Kecskeméten? AZ ORSZÁG borterme­lésének több mint egy- harmadát Bács-Kiskun megye adja, s ebből a kecskeméti járás igen je­lentős mennyiséggel szere­pel. Ha ehhez hozzáadjuk: a megyeszékhelyen és kör­nyékén évente 160 tilos pá­linkafőző készüléket, több mint ezer liL.r pálinkát foglalnak le, s rengeteg italbolt, zugmérő árusítja a szeszt, akkor nem cso­da, hogy nagyon sok az ittas, a részeg ember. A közlekedési balesetek több mint 25 százalékát, a ga­rázdaságok, a könnyű és súlyos testi sértések, ve­szélyes fenyegetések 60—70 százalékát illuminált álla­potban levő emberek okozzák. Az általános meg­állapításokon és a statisz­tikai adatokon túl a kon­krét esetekről, a kórházak belgyógyászati ambulan­ciáin dolgozó orvosok, ápo­lók tudnának olykor kri­mibe illő történeteket el­mondani. Egyetlen konkrét példát említünk — amely ugyan évekkel ezelőtt tör­tént, de a veszélye ma is megvan —, amikor a vizs­gáló orvost egy illuminált állapotú férfi hasba szúr­ta. NAPONTA átlagosan nyolc, italtól mérgezett embert szállítanak be a mentők a belgyógyászati ambulanciákra. Ezzel tu­lajdonképpen megoldódna a magukkal tehetetlen ál­lapotban levő, vagy ön- és közveszélyes dühöngök ki- józanítása, fektetése, ám egy-egy részeg ember or­vosi ellátása — gyomor- mosás, injekciózás, fekte­tés —, az orvosnak sok­szor egy, másfél órás ke­mény munkát jelent. Eközben az ambulancia elé újabb mentőgépkccsik ér­keznek, amelyek legtöbb­ször sürgős belgyógyászati betegeket hoznak. Ezek diagnosztizálása, olykor életük megmentése perce­ken múlik. S miközben az orvos azon fáradozik, hogy egy-egy részeg embert a mentőgépkocsik személy­zetének segítségével lefog­jon, a heveny mérgezéstől megszabadítson, addig a hordágyon fekvő szívin­farktusos beteg életiét is vesztheti. A részegek ellá­tása azért ilyen munkaigé­nyes, mert nem szívesen vetik magukat alá az or­vosi kezelésnek, nem egy­szer ütéssel, rúgással, ha­rapással védekeznek a gyomormosás ellen, s va­lamennyien. mocskos sza­vak özönét zúdítják az or­vosokra, ápolónőkre. Nem csoda hát, ha az ambulan­cián dolgozók — bár tud­ják, hogy ez kötelességük —, nem sr'/esen foglalkoz­nak a részegekkel, arról nem is beszélve, hogy a beszállított italos emberek gajdolásukkal, üvöltözé­sükkel zavarják a betegek pihenését, gyógyulását. MI LENNE a megoldás? Erre vonatkozóan az Egész­ségügyi Minisztérium évek­kel ezelőtt rendeletet ho­zott, amely szerint leg­alább a megyeszékhelyen — s Kecskeméten ezt már az élet követeli — detoxi- káló állomást kell létre­hozni. A kijózanító létesí­téséről a megyei tanács végrehajtó bizottsága évek­kel ezelőtt határozatot ho­zott, ám ennek megvalósí­tása még ma is várat ma­gára. Tudomásunk szerint korábban a kecskeméti mentőállomás dolgozói — ahol állandó szolgálat van — vállalták a detoxikáló állomás személyi ellátását, ez azonban helyiségek hiá­nyában nem valósult meg. A detoxikáló állomás ügye így zátonyra futott, s ma sincs még kialakult állás­pont arra vonatkozóan, hogy mikor és hol állítják üzembe. Dr. Pataky József­fel, a megyei tanács egész­ségügyi osztályának veze­tőjével beszélgettünk erről a témáról. Véleménye sze­rint egy épület megvásár­lása, berendezése megol­daná a detoxikáló állomás létrehozását, amelyhez a személyzetet az egészség- ügyi állomás biztosítaná. KÖZÉLETI személyisé­gek, orvosok, rendőrök, de az egyszerű emberek egy­aránt szükségesnek tartják a detoxikáló állomás létre­hozását. Jó lenne lépni egyet ezzel kapcsolatban, hiszen nemcsak azt a tűr­hetetlen állapotot kellene megszüntetni, amely a kór­házak belgyógyászati am­bulanciáin uralkodik, ha­nem érvényt kellene sze­rezni a rendeletnek, a ko­rábbi határozatnak, hogy ne lehessen látni az utcán dülöngélő, botrányt okozó, verekedő, parkokban fet- rengő részeg embereket Az illetékesektől várjuk a választ: Mikor lesz kijó­zanító állomás Kecskemé­ten? Gémes Gábor Mindennapos feladat Néhány szó a rehabilitációról Kormányzatunk fon­tos feladatnak tartja, s ez­előtt öt évvel rendeletben szabályozta a munkában megrokkant, megbetege­dett egészségi állapotuk miatt csökkent munkaké­pességű dolgozókkal való foglalkozást, az ezzel kap­csolatos üzemi, érdekvédel­mi tennivalókat. Az alapvető teendők min­denekelőtt a vállalatokra hárulnak, ök kell. hogy fi­gyelemmel kísérjék már a dolgozó munkába állítása­kor az adott munkakörre való alkalmasságot, s mun­kabiztonsági és egészség- ügyi szempontból úgy gon­doskodni a munkafeltéte­lekről, hogy megfeleljenek a dolgozók egészségi álla­potának. Lényegében tehát arról kell gondoskodniok, hogy a dolgozó munkakö­rében, egészségének romlása nélkül teljes értékű terme­lőmunkát végezhessen. A továbbiakban is szük­Kendőzetlenül Cikkünk nyomán I. István utca 21. „A kőtélén Alföld fia” címmel írtunk március 10-i számunkban Szabó Józsefről, a kalocsai származású tudósról. Cikkünk megjelenését követően két levelet hozott a posta a Vajas menti járási székhelyről. Érde­kes adalékokkal egészítették ki közleményünket. A városi tanács művelődésügyi osztálya közölte, hogy a neves geológus szülőházát — I. István király u. 21. — műemlékjellegűnek nyilvánították. Szebányi Béla kalocsai szobrász-kőfaragó mester most mintázza portréját. Alapos, tartalmas tájékoztatót kaptunk Bozsó Ferenc nyugalmazott főmérnöktől is. Véleménye szerint Szabó József nagybátyja lehetett az a Szabó Ferenc keres­kedő, akinek a kalocsai temetőben levő sírkövére írta Petőfi Sírvers című költeményét. Az 1. István u. 21-es számú ház szomorú nevezetessége: itt lakott egy ideig Kiss Ernő altábornagy, a szabadságharc kiemelkedő katonai egyénisége, az aradi tizenhármak egyike. Erre is ő hívta fel figyelmünket. (- in -) Gépjárművezetők figyelmébe Változások ez iipliiliisi séges a dolgozók egészségi állapotának rendszeres megfigyelése, az időszaki orvosi vizsgálatokra küldés, szükség esetén pedig a munkakörülmények változ­tatása, esetleg más munka­körbe való áthelyezés. Mindez a munkerőgondok megoldásában, a vállala­toknak is elsőrendű érde­ke. Főként akkor hárul köte­lesség a vállalatokra, ha az említett dolgozó balesetet szenved, megbetegszik, vagy egészségi állapota romlik. Ilyenkor a válla­lat köteles a dolgozót reha­bilitálni. A munkavállalót védik a törvények, abban az esetben is, ha munka- képességének csökkenése üzemi baleset következté­ben 36, egyéb betegség miatt az 50 százalékot el­éri, vagy meghaladja. Ez közelebbről annyit jelent, hogy munkaviszonya nem szüntethető meg felmon­dással. és kérésére az erre a célra szervezett vállalati bizottság javaslatára az igazgató záros határidőn belül intézkedik a muttka- helv átalakítására, esetleg a dolgozó átképzésére, va^y egészségi állapotának meg­felelő munkakörbe helye­zésére. Id skívánkozó, sokat­mondó adat, hogy a me­gyei tanács munkaügyi osz­tályának tavalyi felmérése szerint a megyében 8227 olyan munkahely van, ahol csöJikent munkaképességű dolgozókat foglalkoztatni tudnak. Ezeken a helyeken azonban jelenleg csupán 3114-en dolgoznak, vagyis a csökkent munkaképessé­gűek részére fenntartott munkaköröknek mindössze a 38,2 százaléka van be­töltve. Látszólag tehát az elhelyezési lehetőség nem akadálya a foglalkoztatás­nak. A gondot az okozza, amikor óz egyén képessé­geit, egészségi állapotát kell összehangolni a mun­kahely biztonsági követel­ményeivel, s a gondokat, problémákat egyénenként megtárgyalni. A lehetőséghez képest ajánlatos ezeknek a dolgo­zóknak több munkakört felkínálni, hogy közülük a számára legmegfelelőbbet választhassa. Ezután is fo­kozott figyelemmel kell kí­sérni beilleszkedését a munkába, a begyakorlást, s azt is, hogy környezete mennyire segíti elő a reha­bilitációt. Nem utolsósor­ban lényeges szempont, hogy mielőbb az előző munkahelyével azonos ke­reseti lehetőségekhez jus­son. Sajnos, ez a dolgozók­kal egyénenként való foglal­kozás üzemeink nem mind­egyikénél kielégítő még. Holott a követelmény a munkahely vezetőjének, a szakszervezetnek Äs a mun­kahelyi kollektívának együttes feladata. A dolgo­zóiak éreznie kell a társa­dalom gondoskodását, an­nak érdekében, hogy rá­döbbenjen önmaga értékei­re. Meg kell említenünk, hogy például a Kecskeméti Konzervgyárban, a Bajai Finomposztó, a megyei ÉP|3ZER Vállalatnál, smég töbjb helyütt követik ezt a gyakorlatot, helyesen értel­mezik a rehabilitáció cél­ját J elveit. Afcljan az esetben, ha a foglalkoztatás a vállalatnál semmiképp sem lenne meg­oldható, a vezetőségnek fei kell vennie a kapcsolatot az illetékes tanács munka­ügyi szervével, amely mun- kaerőkövetítésre kötelezett, és munkahelyi nyilvántar­tást is vezet. Az örvendetes eredmé­nyekkel szemben nem egy helyütt okoz nehézséget, hogy szinte szabadulni igyekeznek a csökkent munkaképességű dolgozók­tól. Épp ezért kell, hogy jogaikat ismerjék, tisztá­ban legyenek törvényi vé­dettségükkel. Az érem má­sik; oldala, hogy az ilyen dolgozók egy része is igyek­szik — munka nélkül — eltartásának gondját a tár­sadalomra hárítani. Meg­jegyezzük, viszont, hogy ha a felajánlott megfelelő munkakört nem fogadja el a csökkent munkaképessé­gű, ez esetben kizárja ma­gát a rehabilitáció előnyei­ből. Ugyanígy figyelni kell a táppénzes állományból is­mét munkába állókra is; vizsgálni, vajon korábbi feladatuk elvégzéséhez van-e munkaerejük, és szükség esetén számukra könnyebb munkakört biz­tosítani. Ilven irányú kötelezett­ségiét egyébként a vállalat- vezetők egvike-másika elő­szeretettel hárítja át. Pedig a már említett vállalati bi­zottság csupán javaslatte­vő és nem végrehajtó szerv. Javaslatukra és az orvos véleményére támaszkodva, az jigazgatónak kell döntést hoznia. A szakszervezet szerepe: segíteni a válla­lat igazgatóját, védeni a dolgozó érdekeit, s ellen­őritől a végrehajtást. Előfordulhat, hogy a dolgo­zó egészségi állapota az említett könnyebb munka­körökben való foglalkozást senk teszi lehetővé. Ebben az esetben a rendelet alap­ján; anyagi ellátásban (se­gély, vagy járadék) kell részesíteni. Ezt a vállalat lm7Óeménvezi. törekedve a dolkozó számára legelőnyö- sebp megoldásra. A yehabiüfác'ó vég­ső soron valamennyi érde­kelt szerv együttes, komp­lex tennivalója: a minden- napjos érdekvédelem nem könnyű, de elengedhetetlen feladataink közé tartozik. J. T. Hasznos liiinyv a k^simarosoknak A kisiparosok már ré­gebben kérték a KlOSZ-tól olyan kézikönyv kiadását amely az érvényben levő ár- és bérrendslkezásuket összefog1 alóan ismerteti és magyarázza. Főként az úi kisiparosok, de az iparu­kat régóta gyekor1 ók ,szá- mára is sorr,f''^rfnt ? most napvilágot látott „Ár­szabályozás a magánkis- oarban” című könyv első "íshe. A kötet részletesen tárgyaija a kisipart érintő rezéseket, példák­kal Vikiéit ja meg a fonto­sabb tudnivalókat. Árve­ié': nvnl-'-kru is közül a ' ”’,ju1,'’c16k h -jvés elkészí- — . a f”1'11 szakmák termékeiről. (MTI) Mennyit ér egy szerződés? IFJ. DEÄK MIHÁLY fel­sőszentiváni lakos a jövő­ben talán háromszor is meggondolja, a dolgot, mi­előtt sertéshizlalási szer­ződést köt valamelyik tsz­szel. Hogy miért ez a bi­zalmatlanság? Mert kelle­metlen tapasztalatok birto­kában van. De nézzük csak sorjában a történteket. 1971. őszén a mélykúti Alkotmány Termelőszövet­kezet öt süldőt helyezett ki hizlalás céliából olvasónk háztáji gazdaságába. Az állattartással kapcsolatos feltételeket szerződés rög­zítette, s azt mindkét fél aláírta. Egy ideig semmi rendel­lenesség nem volt a meg­állapodást illetően: a meg­bízó kellő időben, díjmen­tesen szállította házhoz a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt, a tenyésztő pedig a jó gazda gondosságával nevelte, hiz­lalta a sertéseket. Súlyuk rövidesen elérte a megje­lölt határokat, így decem­ber 17-én már átadta az állatokat ifi. Deák Mihály, aki ezzel teljesítette is a szerződésben vállalt köte­lezettségét. Nem így a kö­zös gazdaság, amelynek még 3 hét állt rendelkezé­sére ahhoz, hogy kifizesse a sertések értékét, a több mint 11 ezer forintot. TELT. MÚLT az idő. El­érkezett az év vége, majd január 7-e, a járandóság folyósításának határidős napja. Pénz még sehol. Ol­vasónk ekkor felkereste a tsz-t, amelynek főkönyve­lőjétől megtudta, hogy a végelszámolás elkészítése a leltározási, illetve zárszám­adási munkák miatt késik. Az érvelést tudomásul vet­te, s várt, remélt a továb­biakban is. Türelme fogy­tán ismét sürgette a kifi­zetést, de csak puszta ma­gyarázatot kapott. Nemso­kára újból kopogtatott a tsz irodájában, ahol a ve­zetők emelt hantion utasí­tották vissza méltatlanko­dását, maid „megszánták” 5 ezer forint előleg erejé­ig. Mivel ezt kevesellte, a tortúrát pedig már sokaii­■f*-. IpTTelnj- ’'. + +■ Nénénolc. pnr1 vn^ . jain „Hol a pénzem?” címmel jelent meg a pa nasz. S mi történt ezután Megérkezett szerkesztősé günkbe az illetékes vála sza. Bánó Mátyás főköny velő levélben az „év vég zsúfoltsággal” indokolta kifizetés körüli huzavoná' majd arról tájékoztatót! hogy az összeget kiutaltál még a sérelem nyilvános ságra hozatala előtt. A rek lamációt egyébként jogta lannak, közlését — a sző vetkezetre való tekintette — kompromittálónak minő sítette. Rövid idő elteltével Fel sőszentivánról is kaptunl levelet. Feladója ifj. Deál Mihály volt, aki ezt írta < többi között: „A cikk meg jelenése igen nagy por kavart fel. Azzal biztatna! bennünket, hogy bíróságra adják az ügyet, mivel ron­tottuk a tsz jó hírét.. ISMERVE a két lévé: tartalmát, nem nehéz meg­állapítanunk, hogy a köz­vélemény elé került prob­léma — enyhén szólva — haragra gerjesztette a szö­vetkezetieket. Pedig nincs okuk felháborodásra. Sok­kal inkább sértve érez­heti magát olvasónk, aki­nek hosszú hetekig kellett nélkülöznie járandóságát. (Pedig azidőkben nehéz anyagi helyzetben volt, hi­szen egyebek között fedez­nie kellett beteg kisgyer­meke gyógykezelésének költségeit is.) Mérlegelve a történteket, nem lenet vitás, a gazda­ság megszegte írott szavát azáltal, hogy a sertés ér­tékét az átvételtől számí­tott 21 napon belül nem folyósította a vállalkozó­nak. Másik dolog: az év végén megnövekvő admi­nisztráció nem indokolta, nem indokolhatta, hogy a félórányi munkát jelentő végelszámolás elkészítését heteken át halogassák. Min­dent összegezve, jogos volt a panasz, amely — bár az orvoslás után látott napvi­lágot — felhívta e figyel­met arra, hogy a háztáü állattartók tenyésztési ked­vének megtartása és foko­zása érdekében van m*" tennivaló, s nem is k°v's Velkei Árpád A megyei rendőr-főkapitány­ságon közölték, hogy május 6-tól Kecskeméten megváltozik a gépjárművekkel kapcsolatos ügyekben a félfogadás. A for­galomból kivo-ás, géeirmű- vek átírása, név- és lakásvál­tozás, áírendszámozás ügyében kedden, szerdán, csütörtökön reggel 8-tól délelőtt 11.30-ig állnak a járművezetők, i*'etve tulajdon-sok ren 'eV ez' é e A gépjármüvek vizsgáztatása és az ezzel kapcsolatos ügyek in é- se (ren#1szÄm, forgalmi engedély kiadása, alváz-, mo­torcserével kapcsolatos admi­nisztrációs ügyek intézése) hétfőn délután 1 órától fél 5- ii. A gépjárművezetői cn-cdé- lyeikkel kapcsolatos ügyeket (új goj .vám ok kiadása, vezetői igazolvány csere, b-irz”rések) o'nteken reggel 8 tói fél 12-'g, illetve szombaton 8-tól 11 órá­ig intézik-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents