Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-28 / 99. szám
1972. április 28, péntek 5. oldal Beszélgetés Fekete Pál tanárral Nyelvművelés az általános iskolákban Gyakorta tapasztaljuk a köznyelv satnyulását, romlását. Gyomok, dudvák szeplősítik a hirdetéseket, újságcikkeket, a rádió és televízió riportereinek közvetítéseit. És — ki hinné — még az általános iskolai tankönyveket is. Mindezeket Fekete Pál kiskunmajsai tanártól tudjuk. A tavaszi szünet néhány napját Nyíregyházán töltötte, a nyelvészek tanácskozásán. Ott szerzett tapasztalatairól, a konferenciáról beszélgetünk. — A vándorgyűlés mindenekelőtt a maga háza táján söpört (meglehet, hogy a felvert portól a szomszéd portákon, sőt az emeleteken is köhécselnek majd). A tankönyvek nyelvhelyességi vizsgálata megdöbbentő tényként tárta fel a hibák tömkelegét szolgáltató gondatlanságot, mely a tankönyvszerzőktől a lektorokon keresztül a nyomdászokig sok-sok közreműködő nyelvérzékét és lelkiismeretét — lelkiismeretlenségét — terheli. — A szóbeliség avagy az írásbeliség elsődlegességének meddő dilemmáján tú.1 a konferencia fontos követelményként ismerte el a beszédművelésnek, mint a nyelvi képzés legelhanyagoltabb területének sürgős gondozását, megjegyezve, i hogy a leíró nyelvtudomány mulasztásai is e területen a legnagyobbak, m'vel nyelvünk hangoztatást normarendszerét mindezidáig csak hozzávetőlegesen dolgozta ki. . .. — Világossá vált, hogy a példamutató tanári nyelv- használat kimunkálása a legégetőbb feladat. A pedagóguspályára készülők esetében a felsőfokú képzés tökéletesítésével, a fölvételik és a vizsgák megszigorításával viszonylag könnyen eredményt lehet elérni. A már „működő” pedagógusok egyedül a kitartó önművelés révén javulhatnak az anyanyelv páldamutató használatában. — Többen hangsúlyozták az anyanyelvi művelés ki- terjesztésének igényét Ne I a nyelvtanóra legyen kizárólagos egyetlen színtere és alkalma az egységes anyanyelvi képzésnek, hanem ebből a feladatból a többi tárgynak is részt kell vállalnia. Részt kell vállalnia — mindenekelőtt saját érdekében. Pontos nyelvi megformálás nélkül ugyanis egyetlen tantárgy sem boldogul. Magvas igazságot rögzített a konferenciának Bessenyeitől idézett jelmondata: „A tudományok kulcsa a nyelv”. Hozzátehetjük, hogy nemcsak a tudományoké, hanem a művészeteké is, sőt legteljesebben a személyiségformálás kulcsa is. — Szépen beszélni az anyanyelvet nemcsak kulturáltság: hazafiság kérdése is. A tökéletes beszéd: „embervoltunk tündöklése”. * Fekete Pál — bázisnevelő. (Töröm a fejem, de nem jut jobb szó az eszembe minősítésének, megbízatásának jelzésére. Jó lenne más meghatározást meghonosítani...) Módja van arra, hogy a Szabolcs megyében a Magyar Nyelvtudományi Társaság által szervezett konferencia hasznos ajánlásait „idehaza” is terjessze. Ügyszeretetét felkészültségét ismerve bizonyosra vesszük, hogy a tőle szokott felelősséggel buzgólkodik anyanyelvűnk tisztaságának megőrzéséért. És nemcsak a magyar nyelv hetében ... H. N. Nagyközségről — nagyközségre Szabadszállási szélsőségek A hajdani mezővárost nem vették körül városfalakkal. Kővel nem győzték volna: a vályogot viszont az idő ette volna meg. Különben is, Szabadszállás — címer ide, hagyományok oda — nem nyugat-európai, hanem elő- ázsiai értelemben vett város volt; a szabad kiskunok, pásztorok téli szállása. Azt mondják, az utóbbi 13 év alatt több ház épült, mint annak előtte összesen. Meglehet, de ezzel együtt az is igaz, hogy a régi házak legtöbbje omladozófélben van. S ugyanez áll a középületek nagy többségére is. Egyedül a reformkorban épült erődítményszerű „városháza” állja rendíthetetlenül az idők viszontagságait Ám az öregek napközi otthonának épületét már gerendákkal támogatták körül. A mintegy 1200 iskolás korú gyermek oktatása méltatlan körülmények között zajlik, nem két, hanem szinte három műszakban, 50 fős tanulócsoportok is vannak, s tanítás folyik a volt kocsmahelyiségben, a tűzoltószertárban. — Most már csakugyan Vállalat a fiatalokért Nagy gondot fordít a szakmunkás-utánpótlásra a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat, ahol jelenleg több mint 170 harmadéves ipari tanuló sajátítja el a — kőműves, ács, központifűtés-szerelő, vizes gázvezeték-szerelő, parkettázó, szobafestő stb. — szakmát. A helyi szakszervezet, a KISZ-bizottság, a munkaügyi osztály és a szakoktatási csoport együttesen tevékenykedik, hogy a leendő szakmunkások minél részletesebben tájékozódjanak a vállalat termelési eredményeiről, terveiről, a munkahelyi körülményekről és a szociális juttatásokról. Nemcsak az iskolában, a brigádokban is gyakorta felkeresik a vezetők a fiatalokat, beszélgetnek velük, és érdeklődnek örömeikről, gondjaikról, távlati elképzeléseikről. Ezek ismeretében teremtenek majd olyan feltételeket, amelyek alapján remélhetőleg minél több végzett ifjú szakmunkás dönt úgy, hogy a vállalatnál marad. halaszthatli‘/an a nyolctantermes általános iskola megépítése — adja tudtomra Bedő Ferenc nagyközségi tanácselnök. — De bizonyos, hogy hosszú távra ez sem oldja meg a problémákat. Ügy fogjuk fel, mint az első kimozdulást. Csakhogy ez is iszonyú erőfeszítéseket igényel. A legkevesebb, amibe az új iskola belekerül, hétmillió forint. És az öt évre szóló községfejlesztési bevételünk nem több, mint kilenc millió ... S most, a lemaradás miatt, az objektív körülményeket vagy a nagyközség korábbi vezetését marasztaljuk el? Egyik sem mutat a megoldás irányába. Másrészt az elmúlt egy-másfél évtized mégsem egészen nyomtalanul tűnt tova a „kiskun fészek” felett. A belterületi 20 kilométeres vízhálózat kiépítése egy valódi városnak is becsületére vált volna. Még inkább szembetűnő a tanyacsoportok — Aranyegyháza, Balázspuszta — „vízművesítése”. Ez már a legutóbbi évek vállalkozását jelzi, méghozzá a teljes siker jegyében, mivel a tanyasiak bővítési igények-, kel ostromolják a tanácsot fél milliót. A Róna Ven- j déglőé sem volt sokkal I több ennél. Nem ennek az írásnak a feladata, hogy a nagyközségi alkoholizmus talányát megfejtse. A titkos prostitúció, az urbanizációs fejlődés kétes „vívmányaként”, szintén jelen van Szabadszálláson. Olyannyira, hogy a szomszéd községek könnyűvérű leányzói is itt vélik megtalálni ... Mit is ? Talán nem annyira a szerencséjüket, mint inkább a tisztességesnek nem mondható keresményüket Nem kívánok erőszakolt összefüggéseket keresni, de nem lehet véletlen, hogy a tébécé-gondozót pár éve nemibeteg-rendelővé alakították át Srámalörléneti előadás Kiskunhalason Illyés Gyula drámaírói munkásságáról tart ma este előadást a kiskunhalasi Gázon István Művelődési Központban Udvaros Béla. A „Színház a pódiumon’’ sorozat utolsó, nyolcadik rendezvényén az eddigiekhez hasonlóan fellép a Katona József Színház több művésze. A hét végén avatják Nagyvárosinak is beillő új művelődési házat avatnak szombaton, a munkásosztály pirosbetűs ünnepének tiszteletére, Sükösdön. A társadalom összefogásával, a lakosság és a község üzemeinek, gazdaságainak áldozatkészségéből tető alá hozott korszerű létesítmény már ízlésesen berendezve várja a megnyitást Képünk az épület egyik mellékszárnyát mutatja be, amelyben a derűs hangulatú presszót helyezték eh (Pásztor Zoltán felvétele) " mm > km3 ■ í * 1,'riíT f • f ■: * í A i ' ! ] 1 | *' | i : I mm .< í V Ha a szabadszállásnak „népben és nemzetben gondolkodó” csekély hányadának azt a kérdést tesszük fel, mi jellemzi leginkább nagyközségük jelenkori társadalmát, mindenütt ezt a választ kapjuk: a szélsőségek. Egyáltalán nem elhanyagolhatóak azok a rétegek, amelyek szociális helyzete — nincs rá jobb kifejezés — nyomasztó. Az idős, jórészt egyedülálló tsz-járadékosok száma meghaladja a félezret. Az öregek napközi otthona csak igen kevesek számára jelent megoldást. Van ennél súlyosabb aránytalanság is; munkából kiöregedett idős tagjainak a Lenin Tsz kielégítő támogatást nyújt, sajnos, ez a másik három közös gazdaságra nem jellemző. Lehet és kell Is apellálni a fiatal, munkabíró családtagok támogatására, segítőkészségére, de legalább is lelkiismeretére. Kérdés, hogy ezzel mennyire maradunk a realitások határain belül? Hiszen a segítségnyújtás épp azok részéről hiányzik, akiknek leginkább módjukban állna. Mindez persze nemcsak Szabadszállásra jellemző. De ez a nagyközség különös élességgel veti fel a nemzedéki elszigetelődés gondjait Ügyszlntén a cigánykérdést is. Meg az alkoholizmust. Ez utóbbival összefüggő panasszal naponta keresik fel a tanácsi vezetőket. A jelenség korántsem csak azzal függ ösz- sze, hogy Szabadszállás bortermő vidék. Még csak nem is azzal, hogy a kimérésekben jócskán van alkalom hozzájutni —, úgy a zug-, mint a legális italozókban. A piactéri ÁFÉSZ-kocsma hajnali négy órakor nyit... E létesítmény tavalyi összforgalma meghaladta a másÉs mi van a másik szélső póluson? Az a mintegy harminc család, amely átlagon felüli jövedelmet mondhat, magának. Életformájuk velejárója a vil- j laszerű, tágas lakások, fényűző berendezésekkel, az évenkénti kocsicsere, s általában a költekezés. Javarészt — leszámítva az egynéhány maszek kisiparost — értelmiségi egzisztenciákról van szó, ám a jelzett életmódjuk távolról sem jellemző a nagyközségi értelmiség egészére. „Egymással zárt kört alkotnak” — olvasom vissza jegyzetemből az egyik vezető ember rájuk vonatkozó megállapítását. Tehát kialakulóban a mai jómódúak kasztja. A vélekedés nem lep meg, még különösebben erkölcsi pálcatörésre sem késztet, ez utóbbihoz ugyanis azt kellene tudnom, ki milyen módon, mennyire törvényesen jut hozzá a kiemelkedő jövedelemhez. Bizonyos azonban, legalábbis Szabadszálláson, hogy nem minden esetben a „felkapaszkodókról” van szó. A korábbi vagyoni differenciálódás — például a Ma- thiász Tsz-ben — szinte mindmáig meghatározó. A Lenin és a Zöldmező Tsz- re már nem ez a jellemző. A kiegyenlítődés felé tart ilyen vonatkozásban a József Attila Tsz is. A jómódúak kasztszerű elzárkózása, bizonyos tekintetben, oldódóban van. Méghozzá úgy, hogy többen közülük élénk közéleti érdeklődést tanúsítanak. A két évtizeddel ezelőtt kuláklistára került tsz-szakember ma marxista —leninista esti egyetemre jár... Változnak az idők. A folyamat alapjában pozitív, amellett tanulságos is; önmagában a magas jövedelem egyáltalán nem ok arra, hogy a közéletből bárkit is kirekesszenek. ezzel ugyanis csak a különállás pozíciója erősbödik. Leginkább á közművelődés az a terület, amely — ha csak távlatilag is — módot nyújthat a szélsőségek közeledésére, ha nem is teljes egymásba simu- lására. Nos. ez a terület bár szerény ütemű, de kétségtelen és fokozatos javulást mutat. A tanácson belül a kulturális kezdeményeket összehangoló művelődésügyi bizottság létrehozása szerencsés lépésnek bizonyult. Ezenkívül a helyi Petőfi-emlék- bizottság ápolja a költővel kapcsolatos itteni hagyományokat — késői, de nem megkésett jóvátétele ez a nagy forradalmár poéta itt elszenvedett választási kudarcának. A másik költőóriás, József Attila szabad- szállási kötődései is a szellem ébrentartására köteleznek. Határozott igény mutatkozik a falumúzeum megteremtésére, ehhez sem az anyag hiányzik, hanem a megfelelő épület Tanyai színházi előadások, népi tánccsoport felnőtt kórus — ezek jelzik még a közművelődés helyi dimenzióit. És az évek óta jól működő, immár össze- kovácsolódott agrárklub, ahol neves szakemberek tartanak vitaébresztő előadásokat, s ezek azért is vonzóak, mert mindig a helyi feladatokhoz kötődnek. Legutóbb például az új öntözőfürt kialakításának lehetőségeit, körülményeit, kihatásait tárgyalták meg. Holott a tárgyi feltételek itt sem jobbak, mint azokban a nagyközségekben, ahol még majd ezután épül modem művelődési ház. Bizony, a kultúra szabad- szállási háza is rég elavult már, hosszú időn át egyetlen helyiség volt, amit klub-célokra igénybe lehetett venni, s csak néhány hónapja, hogy a fiatalok is berendezkedhet- tek az általuk kialakított és vonzóvá csinosított pinceklubban. Talán mód nyílik rá, hogy még egy harmadik helyiségben is klubot rendezzenek be — bár már most az a helyzet, hogy legalább hét-nyolc ilyenfajta helyiség kellene. Az új. az igazán korszerű életlehetőségeket kínáló Szabadszállás valahol a szélsőségek pólusai között bontakozik. A „holt vidék” mozdulatlan faluja ma mintegy hétszáz ipari munkásnak nyújt megélhetést, noha a nagyközségi vezetők elégedetlensége, miszerint „komoly ipartelepítésben nem részesültek”, szintén jogos. Nemcsak sivárság, öregkori elmagányosodás van, hanem lankadatlan érdeklődés a dolgozók esti iskolája iránt, amelynek eddig minden évben 20—30 közötti hallgatója volt. Megkérdem, mennyi a helyi takarékbetét-állomány. Magamban olyan 15 millióra becsülöm ... Kiderül, hogy csaknem 35 millióról van szó. Nem kérdem, mire gyűjtenek. A választ előre tudom: házra, bútorra, gépkocsira ... Szegény lehet az a falu, amelynek határában hírneves bor, kajszibarack, rekordhozamú búza és kukorica terem? Anyagiakban bizonyára nem ... De arról sem lehet megfeledkezni, hogy az italfogyasztásra fordított kiadás éves emelkedése több, mint a nagyközség fejlesztésére fordítható összeg. És ennél az adatnál kezdjünk el gondolkodni., ~~ Hatvani Dániel
