Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-27 / 98. szám

X. oldal 1972. április 27. csütörtök Megkezdődött a Hazafias Népfront V. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) országos testületeknek, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának, az Orszá­gos Elnökségnek, egész mozgalmunknak a további munkához. Kállai Gyula megnyitója után Bencsik Isitván, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára tar­totta meg referátumát — kiegészítésként az Országos Tanács írásos jelentéséhez. Bencsik István beszéde — A kongresszusi előké­születeink során — a köz­ségi, tanyai, városi, város­kerületi, járási, megyei, fő­városi népfrontbizottsági választásokon, amelyeken mintegy félmillió ember vett részt — ismét alkal­munk volt felmérni: ho­gyan haladtunk előre vál­lalt programunk megvaló­sításában, miképpen telje­sítettük a Hazafias Nép­front IV. kongresszusának állásfoglalásait, ajánlásait; miképpen fejlődött a moz­galom. Megállapíthatjuk: a Hazafias Népfront-mozga­lom tekintélye, befolyása növekedett az egész or­szágban. Ma már elismerik a Hazafias Népfront állan­dó jelenlétét, közéleti éle­tünk alakításában elfog­lalt szerepét, tevékenysé­gét. A népfront választói gyűlésein nyilvánvaló lett, hogy népünk helyesli és támogatja a szocialista cél­kitűzéseket. Egyetért a párt és a kormány határo­zataival, amelyek a nép­gazdaság fejlődését, a mű­velődés fokozását célozzák. Ugyanakkor nagyon őszin­tén és szenvedélyesen fel­vetették az előrehaladást gátló hiányosságokat is, nemcsak bíráltak, hanem konkrét javaslatokat is tet­tek. Mindez azt is jelenti, hogy növekedtek az állam­polgárok igényei is a moz­galommal szemben. Ez mindannyiunkat arra köte­lez, hogy megfeleljünk a várakozásnak, és mind a lakosságot közvetlenül érintő kérdésekben, mind az országos problémák megvitatásában hallassuk véleményünket, amely az állampolgárok reális igé­nyeit, javaslatait fejezi ki. Emlékeztetett a szónok arra, hogy az MSZMP X. kongresszusának határoza­ta leszögezte: a párt a megnövekedett lehetősé­gekkel élve erősíti eddigi szövetségi politikáját. Kitért az ipari munká­sok és a mezőgazdasági dolgozók fokozottabb be­vonására a népfrontmun­kába, majd arról beszélt, hogy a nemzeti egység alapja a munkás—paraszt szövetség. 1 — Igen fontos — hang­súlyozta Bencsik István, hogy mozgalmunk továb­bi formálásában szocialis­ta államunk e két nagy osztálya, tartóoszlopa együtt vegyen részt. Társa­dalmunknak dinamikusan változó életkörülményei közepette, a gyorsan ala­kuló helyzetben előfordul, hogy a munkások közül sokan nem ismerik a pa­raszti gondokat és a pa­rasztok keveset tudnak a munkások életéről. Mindez félreértésekre, téves követ­keztetésekre vezethet. Ahhoz, hogy a munkás—-pa­raszt szövetség szubjektí- ve is tovább erősödjék, együtt kell politizálniuk, őszintén, kötetlenül kell beszélniük közös gondjaik­ról. Utalt a népfront kong­resszusi levelére, amely megállapította, hogy a ma­gyar értelmiség is hagyo­mányosan fontos szerepet tölt be a Hazafias Nép­frontban. Az értelmiség a korszerű tudásanyag dön­tő részének letéteményese, hordozója és továbbfej­lesztője. Társadalmi befo­lyása jelentékeny, tekinté­lye elvitathatatlan, s mind­ez a jövőben csak növe­kedni fog. Taglalta a főtitkár a tár­sadalomnak a kor és a nem szerinti megoszlásából ere­dő problémáit is, azzal, hogy e tekintetben külön­böző hangsúlyú és eredetű kérdésekről van szó. — A nők társadalmi helyzetének, jogainak tel­jes érvényesítéséért foly­tatott harcunkban az a te­endő, hogy a már régóta elfogadott és szankcionált elveknek szerezzünk ér­vényt, részint ezek objek­tív feltételeinek biztosítá­sával, részint pedig a csö­könyösen élő, visszahúzó, maradi nézetek leküzdésé­vel. A Hazafias Népfront keretében megalakultak a mozgalom nőbizottságai. A nőbizottságok rövid pálya­futásuk alatt máris ered­ményes munkát végeztek. A nők számaránya a nép­frontbizottságok mostani újjáválasztása során az 1968-as 24 százalékkal szemben 31 százalékra nö­vekedett. — A fiatalok problémáit nem lehet egyszerűen nem­zedékek közötti különb­séggel magyarázni. Ilyenek mindig is voltak. Most azonban arról is szó van, hogy a társadalmi, tudo­mányos, technikai gyors változások korában olyan hatások érik a fiatalokat, amelyek merőben újak, ko­runk termékei. Egyik alap­kérdés, hogy ilyen helyzet­ben mit tegyen a népfront az ifjúságért? Erre a kér­désre csak úgy tudunk megfelelni, ha maguk a fiatalod részt vesznek a vá­lasz megfogalmazásában, ha köztünk, velünk dol­goznak. Ezért kellett „meg­fiatalítani” bizottságainkat és kell majd az egész nép­frontmunkát. Az ifjú kor­osztály arányszáma 13 szá­zalékról 20 százalékra nö­vekedett a mostani nép- frontválásztásokon. Tisztelt kongresszus! — A Hazafias Népfront neve már önmagában el­kötelezettség. Azt jelenti, hogy a szocializmus meg­valósítása érdekében mun­kálkodunk a nemzeti egy­ségen és az állampolgárok- hazafias érzelmeire hivat­kozunk, amikor zászlónk alá szólítjuk őket. A szocialista hazafiság a szocializmust építő nép hazaszeretete. Nagy szere­pet játszik benne az az érzelmi kapcsolódás, ame­lyet a szülőföld, a nép, a haladó történelmi és kultu­rális hagyományok, _ az anyanyelv szeretete erősít. Az érzelem viszont csak akkor válik igazán ható­erővé, ha gondolatokat ér­lel, cselekedetekre késztet, tettekre, amelyek a szép hagyományok beteljesíté­sét jelentik. Szó esett a referátumban arról is, hogy a párt politi­kájának szerves részeként az elmúlt években tovább szélesedtek a szocialista de­mokrácia keretei, bővüllek az állampolgárok lehetősé­gei a közügyekben való részvételre. A Hazafias Nép­front fő céljai közé sorol­ja, hogy közreműködésével gazdagabb tartalmat nyer­jen a szocialista demokrá­cia, a lakosság ismerje jo­gait és felelősségének tu­datában éljen megnöveke­dett lehetőségeivel. — A tanácsok népképvi­seleti, önkormányzati jel­lege lehetővé teszi, hogy a népfront az eddigieknél sokkal következetesebben betöltse a tanácsok tömeg­politikai bázisának a sze­repét. Ebben a kérdésben is nagyot léptünk előre. A népfrontbizottságok több­sége ma már részt vesz a fontosabb intézkedések, tervek kimunkálásában a lakosság véleményét tol­mácsolva. A népfront és a tanács együttműködése kedvezően befolyásolja a helyi politika alakulását, ösztönzője az emberek ön­tevékeny közreműködésé­nek, a társadalmi munká­nak. Tiszteit kongresszus! — írásos jelentésünk részletesen taglalta négy­éves munkánkat. Kongresz- szusi levelünk a jövendő feladatait is körvonalazta. A Hazafias Népfront V. kongresszusa hivatott azon­ban dönteni arról, hogy az általunk felvetett kérdé­sekben hogyan haladjunk előre. — A Hazafias Népfront­mozgalom gazdaságpolitikai város- és községpolitikai, művelődéspolitikai, a haza­fiság és a népek barátsá­ga ápolásával kapcsolatos feladatairól részletesen, majd külön szekcióban tár­gyalnak a kongresszus kül­döttei. A beszámoló ezután csu­pán néhány főbb feladatot taglalt: , — Népgazdaságunk egészségesen fejlődik, az életszínvonal egyenletesen emelkedik. A gazdasági re­form megfelel szocialista gazdaságunk általános tör­vényszerűségeinek, s azon fejlődési szakasz sajátos­ságainak, amelybe elérkez­tünk. — A fejlődés, népgazda­ságunk negyedik ötéves tervének megvalósítása jó irányban halad előre. Ugyanakkor látjuk a fo­gyatékosságokat is és meg­állapíthatjuk: sok még a teendő, amelyekben a nép- frontmozgalom is segíthet Tapasztaljuk, hogy _ az . egyéni, a csoport, a társa­dalmi érdekek összhangja nem mindig érvényesül he­lyesen. Nem ritka az önzés. Akadnak olyanok, akik úgy képzelik, hogy az egyén boldogulása indivi­dualista alapon történik. Holott a szocialista társa­dalom nem tűri az „aki bírja marja” elvének érvé­nyesülését, hiszen a szo­cializmust az egész népnek építjük. > — Véleményünk szerint az önző nézetek azért üt­hették fel a fejüket, mert sokszor egyoldalúan hang­súlyoztuk az anyagi ösz­tönzés jelentőségét. Nem kaplak cil<'g nagy n.vomaté­Az Országos Tanács jelentése a négyéves munkáról A jelentés a népfrontmozgalom testü­leti életét és a Hazafias Népfront fő munkaterületeit elemzi. A IV. népfrontkongresszus fogalmazta meg azt az igényt, hogy a megnöveke­dett feladatok jó ellátása érdekében for­málni, élénkíteni kell a területi életet. A mozgalom minden szintjén sikerült előrehaladást elérni, s ezzel növelni a belső demokratizmust, egyben a munka hatékonyságát is. A két kongresszus között az ország­ban 3692 népfrontbizottság működött 116100 taggal, több százezer aktivistá­val. A népfrontbizottságok és -elnöksé­gek tevékenységében tükröződött az ál­taluk képviselt közösségek összetétele, messzemenően figyelembe vették a helyi igényeket és lehetőségeket. A sajátos arculat megtalálása mellett kellő hang­súlyt kaptak az országos feladatok, ten­nivalók is. Ugyanakkor még mindig nagy különbségek, eltérések is mutátkoznak az egyes kategóriákon belül is a munka színvonalát, hatékonyságát illetően. Számot ad a jelentés arról, hogy bő­vültek a Hazafias Népfront nemzetközi kapcsolatai, amelyek jelenleg 20 ország 30 pártjára, népfront-, illetve népfront jellegű mozgalmára terjednek lei. A fővárosi és megyei népfrontelnöksé­gek napirendjén az elmúlt négy eszten­dőben több mint ezer téma szerepelt. A IV. kongresszus után — annak állás- foglalásai alapján — jöttek létre az Or­szágos Elnökség mellett működő mun­kabizottságok. A társadalmi bizottságok betöltötték a létrehozásukat indokoló tanácsadó, orientáló szerepet. Kiemelke­dő eredményt ért el az Országos El­nökség melletti város- és községpoliti­kai, a mezőgazdasági, a honismereti bi­zottság és az 1970 októberében alakult országos nőbizottság. A területi munka szervezésére, a helyi feladatok, tenniva­lók feltárására hasonló testületek jöttek létre a megyei elnökségek mellett is. Változatlanul — és hasonlóan — érté­kes tevékenységet folytattak az egyes feladatok megoldására alakított akció­bizottságok is, I amelyeknek szerepe, je­lentősége a2 utóbbi időkben mindinkább növekedett. Fő munkaterületeit illetően a Haza­fias Népfront cselekvő részese a társa­dalompolitikának, a gazdaságpolitikai agitációnak, az alkotmányos-közjogi te­vékenységnek, a város- és községpoliti­kának, a művelődéspolitikának, a béke­mozgalmi és barátsági munkának. A nőpolitikái párthatározat megjele­nése — 1970 — óta a népfrontelnökségek irányításával több mint 1800 nőbizott­ság alakult, 3640 taggal. Ezenkívül csak­nem ezer nőt beválasztottak a népfront­bizottságokba, elnökségekbe. A nöbizott- ságok egyelőre elsődlegesen az asszo­nyok helyzetével kapcsolatos lakóterü­leti gondok feltárásával foglalkoznak. Kiszélesedett a népfront tevékenységi köre az ifjúságpolitikai párthatározat nyomán is. Fontos helyet és szerepet kapott a mö­göttünk levő években is az alkotmányos feladatok köre a népfrontmunkában. Minden népfronttestület két-három al­kalommal tárgyalta a képviselői és ta­nácstagi választásokkal kapcsolatos ten­nivalókat, s emellett országosan még több mint négyezer esetben beszéltek kü­lön is az alkotmányos munka tapaszta­latairól, feladatairól. Az 1971. évi or­szággyűlési képviselői és tanácstagi vá­lasztások során — amikor a mozgalom aktivistái hatékonyan részt vettek a mó­dosított választási törvény ismertetésé­ben, a legalkalmasabb jelöltek kiválasz­tásában, a gyűlések lebonyolításában — 2 millió 427 ezer lakos vett részt a nép­front által szervezett mintegy 70 ezer jelölő gyűlésen. A jelölő gyűléseken és cso­portos beszélgetéseken 172 569 közérdekű javaslat hangzott ,el. Ezek sorsáról, a megvalósítás lehetőségeiről sok helyen a népfrontbizottságokat újjáválasztó gyű­léseken is számot adtak. A város- és községpolitika az egyik fő területe a tanácsok és a népfrontbi­zottságok tartalmi együttműködésének. Nemcsak az országos feladatok megoldá­sánál, hanem a városokban, a községek­ben is nagymértékben növekedett azok­nak a szakembereknek, lelkes népfront­aktivistáknak a tábora, akik cselekvőén részt vállaltak, részt akarnak venni a tervek kidolgozásában és megvalósítá­sában egyaránt. Űj lehetőségek keresése, az új formák és módszerek bevezetése volt a jellemző az elmúlt négy évre a népfrontmozgalom művelődéspolitikai tevékenysége tekin­tetében. A közművelődés színvonalának általános emelésén belül az volt a cél, hogy minél több üzemi munkás és ter­melőszövetkezeti tag kapcsolódjon be. A népfront a hazafias nevelés sokoldalú segítéséért a honismereti mozgalom ke­retében széles körű társadalmi együtt­működést alakított ki a tömegszerveze­tekkel és mozgalmakkal, a tanácsokkal, a tudományos oktatási és közművelődési intézményekkel. Az írószövetséggel közösen meghirde­tett „Olvasó népért”-mozgalom lendüle­tet adott a kibontakozáshoz. Ez a be­iratkozott könyvtári olvasók, kölcsönzők számának növekedésében, a könyvállo­mány gykrapodásában, a könyvtárak kor­szerűsítésében egyaránt megmutatkozott. Határozottan kibontakozott a népfront politikai ismeretterjesztő tevékenysége. A megyék többségében a pártbizottsá­gok felkérték a népfrontot: szervezzék a lakosság, s ezen belül a pártonkívüliek rendszeres tájékoztatását. Az ismeretter­jesztés formái változatosak. A politikai népfront-összejövetelek, viták állandó részvevőinek száma mintegy 100 ezerre tehető, s körülbelül ugyanennyien van­nak az alkalmi érdeklődők is. A nemzetközi munkában jelentős ered­ményeket ért el legutóbbi kongresszusa óta a Hazafias Népfront. Az előző kong­resszus a népfront egyik fő küldetése­ként határozta meg a nemzetközi ese­mények ismertetését, a népek közötti barátság, szolidaritás erősítését. Békemunkánk, szolidaritási és nem­zetközi agitációs tevékenységünk hazai és nemzetközi síkon egyaránt annak je­gyében formálódott az elmúlt években, hogy a béke és a háború erőinek küz­delme fokozott aktivitást követel vala­mennyi jóakaratú embertől, a nemzeti békemozgalmaktól. A társadalom legszélesebb rétegeiben meglevő, nap mint nap megnyilvánuló politikai aktivitást érzékeltetik az elmúlt négy év adatai: 1968 óta 4500 nagygyű­lés, 17 000 szolidaritási esemény, 11 000 réteggyűlés és 6500 egyéb politikai meg­mozdulás történt hazánkban a helyi nép­frontbizottságok és tömegszervezetek együttes szervezésében: a vietnami szo­lidaritás jegyében. A négy esztendő munkájának eredmé­nyei a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának értékelésé szerint a társadal­mi munkások százezreinek önzetlensége, áldozatkészsége folytán jöttek létre. Az 1968—1972. közötti időszakot a népfront­mozgalom tevékenységének gazdagodása, hatókörének növekedése, tekintélyének erősödése jellemezte. Nagy nemzeti cé­lunk, a szocialista Magyarország létre­hozása további odaadó munkát igényel. A célok meghatározása a Hazafias Nép­front V. kongresszusának feladata. (MTI) semmiféle díjazást nem várnak. Ezután is sokszor lesz erre a segítségre szük­ség. Ennek lehetőségét egyetlen adat is jól érzé­kelteti) 1971-ben a fizikai társadalmi munka értéke megközelítette az egymil- liárd forintot! A mozgalmon belül azon­ban ma már a legmaga­sabb rendű szellemi tevé­kenységtől kezdve a kétke­zi fizikai munkáig társa­dalmi munkások szakmá­juk, vágy éppen hobbyjuk szerint azokban a szférák­ban fejtik ki tehetségüket, amelyekben a legjobb ked­vük telik. Munkájuk er­kot ugyanakkor az emberi munkának azok az eszmei és érzelmi vonásai, ame­lyek tulajdonképpen az egyén szellemi és érzelmi világának egyik legszebb élményét jelentik: az alko­tás örömét. A tisztességgel elvégzett munkában még sok más nagyon is em­beri jelenség közrejátszik, olyan, ami olykor a pénz­nél is fontosabb. Ilyen a becsület, a felelősség, még a jóra sarkalló hiúság is. Szép példáját adja ennek a szocialista brigádmozga­lom, amely most készül seregszemléjére. — A Hazafias Népfront sokat tehet a közgondolko­dás alakításáért. Mozgósít­suk a közvéleményt alkotó termelő, tisztességesen élő és dolgozó emberek tiszte­letére. Harag és megvetés sújtsa azokat az ügyeske­dőket. akik a közösség ká­rára akarnak megtolla- sodni. — A népfrontmozgalom­ban a tevékenység túlnyo­mó többsége társadalmi munkában történik. Nép­frontbizottságaink, az el­nöksége!? mellett működő j különböző bizottságok tag- i iái munkaidejükön túl ön- | ként vállalt tevékenysé-j get folytatnak és ezért

Next

/
Thumbnails
Contents