Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-20 / 92. szám
4. oldal 12. „MANDULAMÜTÉT” SANDORTELEPEN Világosság árad az ágasegyházi halászcsárda előtti parkolóhelyre. Berta János jobb oldalra lehúz, fékez. •— Máris itt vagyunk — mondja, szinte természetesnek tartva, hogy a fiúk még betérnek egy italra, mielőtt hazamennének. De Zoli idegesen mutogat: — Tovább megyünk ám. Keresztül a falun és majd balra. Majd szálunk előtte... — A sofőr visszain- dexszel az útra, direktbe kapcsol, csipetnyi bosszúság fészkelődik az agyában, tudja, hogy megint valami istenverte dűlőútra kell hajtani. Sándortelep felé térnek le. Széles, homokos út ez, sok-sok huppanóval. A bukdácsolástól a kocsi folyton változó mélységben világítja meg az utat. Jobbra a gazdaság gyümölcsöse, balra ritkás, erdő, irtás utáni nagy tisztásokkal. Egy jó kilométer után az út kettős kanyarral fordul be az erdőbe. Az alacsony, borókás növényzetet mind sudárabb nyárfák váltják fel. Tanya, ember sehol. Az eget csak az út felett látni. Bujkáló holdvilág van. Ez az erdő valójában egy jókora homokhalmot borít be, az úgynevezett Vaskapuhegyet. Néhol így is észlelni, hogy lejtős. Téli időben, amikor hó van, a gyerekek szívesen kijönnek ide szánkózni. Jobbról egy tanyabejáró út ágazik le. Amikor mellé érnek. Zoli ezt mondja: — Megérkeztünk. Itt álljon meg. — A kocsi még gurul vagy húsz métert, eközben a jobb oldali fák mellé húzódik. Zoli arra gondol, hogy legjobb volna mindjárt elkezdeni ... Berta János a mellette levő ajtót kicsit megnyitja, kigyullad a belső világítás. Zoli szeme társára villan, aki ebben a pillanatban mond le végleg a karate alkalmazásáról. A sofőr erős, díjbirkózó külsejű ember, a kocsiban nincs elég hely a lendülethez, ezért könnyen elvétheti az ütést. Méghozzá úgy, hogy a sofőr el sem szédül, akkor pedig fölénybe kerülhet... De legjobban az zavarja, hogy a sofőr oldalt néz, ezért könnyen észreveszi, ha a kezét emeli. Marad a „mandulaműtét”. — Százkilencvenkét forint — mondja a sofőr, s Robi mivel látja, hogy 96- ot mutat az óra, megállapítja, hogy nem számolt többet, mint ami az oda- vissza útra jár. Zoli a zsebébe nyúl, előveszi a tárcáját, megint hátra néz, de mivel nem történik semmi, elkezd keresgélni. Megnézi mindkét rekeszt, ahogyan ilyenkor szokás, a személyi igazolvány félig kilóg a tokból. — A fenét, itt nincs, mondja Zoli és újból hátra néz, közben a zsebeibe nyúlkál. — Ott kell annak lenni — erősítgeti Robi — és magam láttam, hogy a Hírös-ben odatettél nyolcszázat. — A motor alapjáratban duruzsol, tompított fény vetődik a füves, faleveles erdőszél kis szakaszára. A Bíró-tanya, ahová a bejáró út vezet, nem lehet messzebb 50— 60 méternél, de a fák miatt nem látni oda, meg a tanya is háttal van az útnak. Különben is rég lefeküdtek ... A sofőr továbbra is nyitva tartja az ajtót kis rés- nyire, jobb keze azonban a volánról lassan átcsúszik a szomszédos üléstámla szélére. — Ha odatette, akkor az ott is van — mondja, hangjában árnyalatnyi türelmetlenséggel. Robi eközben észrevétlenül a zakója zsebébe nyúl, s a nagykabát alatt kinyitja a bicskáját. Sohasem lehet tudni. „Ha szorul a helyzet, átvágom a torkát.” — Aztán maga is elcsodálkozik, mennyire nincs semmi izgalom a hangjában, amikor ezt mondja: — Nem baj, bemegyünk apádhoz, majd a Pista bácsi kifizeti. — A sofőr erre nem szól semmit, ellenben egy könnyed mozdulattal elveszi a tokból kilógó személyi igazolványt, hunyorogva néz a fiúra: — Tulajdonképpen hol laksz te? — kérdi tőle. Pillanatnyi kétségbeesésében Zoli hátranézni is elfelejt, nem érti, hogy Robi miért nem kezdi el, ám az ebben a pillanatban ismeri fel, hogy kritikus fordulatot vett a dolog, mert a sofőr bármelyik pillanatban kiszállhat és akkor ... Bal keze mintha a másodperc milliomod része alatt kapná el a sofőr állát és máris húzza hátrafelé. Berta Jánosnak arra sincs _ ideje, hogy felfogja, mi történt, jobb kezével mindesetre lendületes ütést mér a mellette ülő fiú mellkasára. Zoli nekivágódik a kocsi ajtajának, -aki csak ekkor fogja fel, hogy megkezdődött. De öklével máris a sofőr gyomorszájára sújt, hátát az ajtónak veti, és felhúzott lábakkal rugdossa a nagy darab embert. Berta János már tudja, hogy miről van szó. Léleg1912. április 20, csütörtök Eszmecsere ifjú párttagokkal zete elakad, torkára mintha acélkapcsok szorulnának. Még éber tudata azt diktálja: szabadulni... Jobb lába eléri a gázpedált, a motor vijjogva felbőg, de bal lábának csak a hegyével éri el a kuplungot, megpróbál sebességbe kapcsolni, egy-másfél méternyit ugrik a kocsi és lefulladt motorral megáll. Mindkét kezével a fojtogató ujjakat próbálja lefejteni, de a mögötte ülő a másik kezével is kapdos a torka felé. Róbert, tudatának felületén bár, de megérzi, számukra veszélyessé válhat a helyzet, ha ujjai nem képesek megkapaszkodni... Egy vastag, lihegő figurát lát maga előtt, aki kapá- lódzik, mint valami nagy bogár. — Zoli, fogd le a kezét! — kiáltja a másiknak fojtott hangon. Az máris a sofőr jobb kezébe kapaszkodik, miközben lába szüntetlenül jár, mint a cséphadaró, a sofőr ágyékától a fejéig... A fojtogatót már nem érdekli, hogy a zakó elejének hátrahúzásával alkalmazza a cselgáncsos fogást, annál is inkább, mert arra kell koncentrálnia, nehogy hátra csússzon a sofőr, már szinte felemelkedett a támlára, és akkor a puszta súlyával is fölénybe kerülhet. Egy pillanatra arra gondol, hogy ha így lesz, kiugrik, de ezt most véghez kell vinni, a pénzért mindent, és térdét nekitámasztja a sofőr hátának, s immár mindkét kezével szabadon fojtogat. A sofőr száját kiáltásnak szánt suttogás hagyja el: „Na, elég már fiúk”, de a szorítás nem enged. — „Segítség” ez még halkabb, 's nemsoká lelankad a keze is, er- nyed minden tagja, már Zoli sem rugdossa, kiszáll vagy mit akar, a hátsó ajtónál mond valamit... Igen, az ágasi fiú hátramegy, megnézi, nyitva-e a csomagtartó, és csakugyan, nyitva van, de Robi még mindig fojtogat, elszánással és szenvedéllyel. — Hagyd már abba, elernyedt! — mondja neki, s Robi csak Megszokott dolog, hogy konzervgyárak függetlenítették magukat a nyártól, s a téli időszakra az előző évi termésből adnak munkát a dolgozóiknak. A többi üzemhez hasonlóan a Kalocsai Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat kiskőrösi gyáregységében is nagy mennyiségű gyümölcsöt előtartósítottak a „holt- idényre”. Így most a gyárban az udvar csendesebb, mint nyáron, .hent folyik a akkor eszmél, csakugyan, ez már ártalmatlan. Émelyegve és ' lihegve száll ki. Ez idáig meg\ol- na ... Zoli serénykedik, a testet egymaga húzza ki a jobb oldali ajtón és apró huppanással elfekteti a kocsi oldalánál. Robi szórakozottan nyúl a sluszkul- csért — a karikáról lefityeg még egy másik, biztosan az ajtóké —, zsebrevágja. Keveset beszélnek, egykét tőmondatot váltanak csak. így is értik egymást, hiszen szövetségesek. Robi a vállánál fogja a testet, Zoli a lábánál. Cipeked- nek. Zoli a másik mellé lép, együttes erővel emelik a sofőrt a csomagtartó széléhez. Kis lámpa világítja meg a csomagtér belsejét: oldalt pótkerék, táska, szerszámok, szerelő- lámpa, narancssárga műanyag vödör. A sofőr felsőtestét beemelik, utána a lábait is. Az embert arcával befelé fordítják. Lábakkal felhúzva is csak nehezen fér. Robi a sofőr zakójának belső zsebéből vastag bőrtárcát vesz elő, megtalálja benne a jogosítványt, meg a többi igazolványt. Ez a lényeg. Nagykabátját leveti, hiszen ha bárhol megállnak, gyanús lehet, hogy a taxis nagykabátban van. Szerepébe kezdi magát beleélni; s ebből csak egy pillanatra zökkenti ki társa, aki a sofőr hasát tapogatja, s közben ezt mondja: — Te, ez már nem lélegzik. Meghalt volna? — Robi nem válaszol. Idegesen tapogatja a zsebeit, többször benéz előre, a műszerfalra is. Ezt mormogja: — holafarncba lehet a sluszkulcs? — Zoli tanácstalan. Nyúlkálnak az ajtózsebben, előkerül egy zseblámpa is, ennek fényénél keresik a füvön az indítókulcsot. Nincs... Végül Robi a nagykabátja után kap, tényleg, annak a zsebébe tette ... Rácsapja a csomagtartó fedelét. — Gyerünk innen mielőbb! — Beülnek, Robi indít, mennek tovább a dűlőúton, fordulót keresnek. A 13. részt vasárnap közöljük. Címe: A taxi elmunka. műszakonként meggyből 8 ezer, vegyes befőttből pedig 8—10 ezer üveggel készítenek. Az első képen látható gépsoron nyolc óra alatt 8—10 ezer barackdzsemmel teli üvegre zárják rá a fedelet. Rövidesen az asszonyok helyét lakatosok, gépszerelők veszik át. Megkezdődik a valódi, nyári szezon közeledtét jelző karbantartás. Ez alatt az idő alatt kevesebb munka lesz.a labo-, Őszinte légkörben folytak azok a baráti találkozók, amelyeket a közelmúltban a kiskunhalasi járási pártbizottság pártós tömegszervezeti osztálya szervezett az 1971-ben felvett ifjú párttagok részére. Jellemző volt a tanácskozás iránti érdeklődésre, hogy az új párttagok 97 százaléka megjelent. A találkozón előadás hangzott el a párt szervezeti szabályzatának gyakorlati alkalmazásáról, a pártélet legfontosabb kérdéseiről. Az ezeket követő vitában elhangzott megnyilatkozásokból egyértelműen kicsendült: fiatal párttagjaink magukénak vallják a marxizmus—lenin- izmus alapvető igazságait. Elismerően nyilatkoztak arról a fejlődésről, amelynek részesei. Ugyanakkor eleven gondokra, valós társadalmi feszültségekre is felhívták a figyelmet. Nagyon őszinte véleményt mondtak például arról, hogy a fejlődés ellenére meglehetősen különbözőek a lehetőségek a gazdasági és a kulturális vonatkozásban egyaránt. Sajnos, nem mindenütt érvényesül kellően az elmélet és a gyakorlat egysége — ebben összegezhető a vélemények egyik csoportja. Konkrét példa említésével Nacsa Istvánná ifjú zsanai párttag például így fogalmazott: „Kul- túrház van, de nincs filmvetítés. Orvosi rendelő és hozzá tartozó lakás van, de nincs orvos...” Horváth Ferenc kunfehértói ifjú kommunista viszont a koordináció hiányának tulajdonítja, hogy a klubszobák nincsenek kihasználva. És mennyire igaza van! Mit ér a klubszoba, ha mégsem elérhető a fiatalok számára?! Szót emeltek a fiatal párttagok a társadalmi és egyéni érdek területén megnyilvánuló negatív jelenségek ellen. Mint elmondották: nem egyszer ratóriumban is. ahol műszeres „vallatás” gondoskodik arról, hogy ízletes befőttek kerüljenek a vásárlók asztalára. Második képünkön Kudron Lászlóné Abbe reflektométeren méri a barackdzsem cukor- és szárazanyagtartalmát, Markó Zsuzsa pedig az egyik utolsó téli szörpszállítmányból vett mintát vizsgálja. (Tóth Sándor felvételei) tapasztalhatják, hogy munkatársaik egy része csak azt végzi el, amiért pénzt kap. Korántsem vállalkoznak viszont szívesen olyan feladatokra, amelyek elvégzéséért esetleg csak erkölcsi elismerés jár. Többen szorgalmazták a tartalmasabb szervezeti élet kialakítását. Tasko- vics István kuníehértói ifjú kommunista például a „brosúra ízű” taggyűléseket bírálta. Mint mondotta : „Téma bőségesen akadna, de mindig a gyakorlati életből kellene meríteni.” A kisszállási Búzakalász Tsz tagja Vörös Borhála törzsállattenyésztő pedig így vallott ez irányú tapasztalatairól: — Egyedüli nő párttag vagyok a közös gazdaságban. Ügy érzem, az emberek szeretnek, bíznak bennem és nagyon örülnek, ha meghallgatom gondjaikat, javaslataikat. És tudom, milyen jólesik munkatársaimnak, ha tapasztalják, hogy a személyes elgondolásuk is benne van a munkában, amelyet végeznek. A légkör is jobb, még ha netán nem is sikerült úgy a tervünk, ahogyan szerettük volna. Vörös Borbála által el- mondotttak sokak számára megszívlelendőek a mindennapi munkában. Különösen azokban a pártszervezetekben meríthetnek a fiatal kommunisták tapasztalatából, ahol nem érvényesül még az őszinte véleménynyilvánítás, ahol elsiklanak az emberek javaslatai felett. Nem ejy gazdaságban találkozunk ma még olyan jelenségekkel, amilyeneket Fenyvesi Imréné har- kakötönyi fiatal párttag kifogásolt, ostorozva a szervezetlen munkavégzést, a munkafegyelem hiányát. Abban a gazdaságban, ahol ő dolgozik, akadnak, akik munkaidő alatt is alkoholt fogyasztanak, s így állnak a gép mellé! Számos példa kínálkozna még az ifjú kommunisták tanácskozásain elhangzott véleményekből, javaslatokból. Úgy vélem azonban, az eddig elmondottak is érzékletesen tanúsítják, hogy helyes, időszerű volt a fiatal párttagok ösz- szehívása, a közös gondok megvitatása. Pártszervezeteink kapui — a X. kongresszus határozata alapján — megnyíltak a 18. évet betöltött fiatalok előtt. Ifjúságunk legjobbjai éltek, élnek is ezzel a lehetőséggel. A kiskunhalasi járásban tavaly felvételt nyert kétszázhét új párttag között 52,7 százalékot képviselnek a 26 éven aluliak. A 87 KISZ- tag közül ötvennek a KISZ-szervezet volt az egyik ajánlója. A nők közéleti aktivitásának növekedéséről vall, hogy az új párttagok 40,5 százaléka nő. A párt ifjú tagjai lelkesedéssel, tettvággyal vesznek részt a közéleti munkában, a pártszervezeti életben. A meglettebb korúak tapasztalatainak és a fiatalok lelkesedésének összefogásával pedig rendkívül sokat lehet tenni a pártélet formális elemeinek száműzéséért, az alapszervezeti munka magasabb szintre emeléséért. Tóth Ferenc akad. Szünet előtt
