Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-20 / 92. szám
Az országgyűlés elfogadta a módosított alkotmányt (Folytatás az 1. oldalról) magyar népre gondolunk, amely munkájával, verejtékével és vérével hazánkat, államunkat a századokon át fenntartotta, éltette és a fejlődés útján előbbre vitte. Történelmünk mérhetetlen nehézségeinek leküzdéséért, azért, hogy idáig eljuthattunk. örök dicsőség, és az élők hálája övezze mindenkor az előttünk járt nemzedékek, a nép becsülettel élt neves és névtelen fiait, leányait. Helytállásuk, példájuk lelkesít és kötelez bennünket A történelmi múltról szólva emlékeznünk kell arra is, hogy a régi Magyarország urai előszeretettel és sokszor hivatkoztak „a nemzet ezeréves alkotmányára”. Az igazság azon- han az, hogy sem a nemzetnek, sem az országnak ezer éven ót soha nem volt írott, világos és egyértelmű alkotmánya. Az ország életét és fejlődését jelentősen és hosszú időn át befolyásoló egyes törvények voltak, de igazi alkotmányosság soha nem fejlődött ki. A Duna—Tisza táján élő és államot alkotó magyarság többsége, az országot fenntartó nép ezer éven át ki volt rekesztve a jogból, a törvényeket mindig elnyomók, kizsákmányolók alkották, saját hatalmuk védelmére. Tisztelt országgyűlés! Történelmünk úgy alakult, hogy az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságot követően csak 1949-ben valósulhatott meg a dolgozó magyar nép számára, milliók — Petőfi által megfogalmazott — nagy eszméje, a haza és a jog egysége. Az 1949. évi XX. törvény, az alkotmány elfogadása történelmi jelentőségű vívmány volt, amely a munkásosztály, a nép hatalmát szentesítette, s a nemzet programjaként törvénybe foglalta az embernek ember általi kizsákmányolásától mentes társadalom, a szocializmus felépítését. Hogy alkotmányunk, s ilyen alkotmányunk lehessen, ahhoz a magyar népnek meg kellett szabadulnia a negyedszázadon át uralkodó gonosz és reakciós Horthy-rendszertől, a kapitalistáktól és a földesuraktól, s az országot a második világháborúban megszálló idegen elnyomóktól, a hitler-fasiszta megszállóktól. Hazánkat az idegen elnyomóktól a Szovjetunió dicső Vörös Hadserege szabadította fel, saját elnyomóitól a nép maga szabadította meg magát. Az alkotmány, történelmi jelentőségének megfelelően, méltatja a felszabadítást és fejezi ki népünk el nem múló háláját a felszabadító Szovjetunió iránt. A felszabadult nép a kommunisták, a munkás- osztály vezetésével vette kezébe saját sorsának irányítását. vívta ki hatalmát, s teremtette meg államát, a Magyar Népköztársaságot. Az 1949-ben elfogadott alkotmány összegezte addigi harcunk, munkánk eredményeit, meghatározta az új államszervezet felépítését, alapvető intézményeit: az állampolgárok jogait és kötelességeit, s kinyilvánította, hogy a Magyar Népköz- társaság a dolgozó nép állama. Közel egv negyed század történelmi tapasztalatai bizonyítják, hogy az' 1949-es alkotmány megfelelt rendeltetésének. Az alkotmányunk elfogadása óta eltelt több mint két évtized a dolgozó nép alkotó munkájának, áldozatos harcának, nemzeti fel- emelkedésének története, noha az út egyes szakaszai hallatlanul nehezek voltak, s az 1949-től eltelt időszak nem volt mentes megrázkódtatásoktól sem. A szocializmus növekvő számú híveinek helytállása, pártunk, munkásosztályunk, népünk munkája és harca hatalmas fejlődést hozott; nagy, valóban történelmi jelentőségű eredményekhez vezetett. A munkásosztály, a nép hatalma, a Magyar Nép- köztársaság ma szilárdabb, mint volt. A szocialista társadalom alapjait leraktuk, a szocialista termelési viszonyok teljes győzelmet arattak az egész gazdaságban, s népünk ma a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozik. A szocializmus útjára lépett és azon haladó magyar nép a dolgozók jogai, az egészségügyi ellátás, a szociális biztonság, a kultúra tekintetében és sok más vonatkozásban már utolérte és túlszárnyalta a legfejlettebb kapitalista országok viszonyait is. Utói fogjuk érni és túlhaladjuk őket a technikai normák mindazon területein, ahol még le vagyunk maradva. De nálunk a technikai haladás más úton, szocalista módon kell, hogy történjék és történik is. Mi nem elembertele- nedett, az egyéniséget el- szürkítő. morális csődhöz vezető, sivár gépkorszakot építünk. Mi nem az ifjúság narkotizálásában és a modern technikával felfegyverzett gengszterizmus eltűrésében versengünk velük. Mi ilyen és hasonló vonatkozásban nem akarjuk és semmi szín alatt nem is fogjuk őket, úgymond, „utolérni”. Mi a tudományt és a technikát — az emberi élet humánus vonásainak, a kultúra, a civilizáció valódi vívmányainak megőrzésével — az ember javára akarjuk, s fogjuk fejleszteni, és így haladunk előre utunkon. Mi ebben az értelemben gondoljuk el az ország gazdaságának korszerűsítését, modernizálását, magasabb színvonalra emelését. A társadalmi rendszerek versenyében sokatmondó tény, hogy alig több mint negyedszázados szocialista fejlődés eredményeként a népre örökül szállt, az iparosodásban elmaradott, félfeudális Magyarország a gazdaságilag közepesen fejlett országok sorába lépett. A párt X. kongresszusának fontos, jövőbe mutató megállapítása volt, hogy hazánk belátható időn belül a fejlett ipari országok sorába lép. Mély meggyőződésünk, hogy ennek megvannak a feltételei, a cél reális, és azt szocialista rendszerünk erejével el is fogjuk érni. Tisztelt országgyűlés! Hazánk két évtizedes szocialista felemelkedése nagy munka, állhatatos harc eredménye; ez a küzdelem a politika, a gazdaság, a kultúra, a társadalmi élet minden területén, az egész országban, minden közösségben, nem egy esetben még családokon belül is folyt. Ez viszonyaink között elkerülhetetlen volt, mert nálunk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet éles osztályösszeütközések közepette ment végbe. Ennek során a kiváltságos földesúri és kapitalista osztályok megszűntek, a társadalmon belül tömegeket érintő átcsoportosulások mentek végbe, s jelentősen fejlődött és átalakult még maga az új rend kialakítója és alapja, a munkásosztály és a parasztság is. Az új Magyarországért folyó harcban a nagy távlatokban gondolkodni tudó munkásosztály joggal szerezte meg a társadalom vezető osztályának rangját. Az osztályellenséggel vívott csatákban megnyerte mindenekelőtt legfőbb és természetes szövetségesének, a parasztságnak, továbbá az értelmiség és minden dolgozó réteg legjobbjainak támogatását. A tőkés uralkodó osztályok által szított előítéletek maradványait leküzdve, a nagy osztályösszeütközések tapasztalataival felvértezve, a felismert érdekközösségben egymásra találva a szocializmus építésében ma együtt tevékenykedik a magyar munkás, a paraszt és értelmiségi; az ország javán közösen munkálkodik kommunista és pártonkívü- li, hívő és nem hívő. Forradalmunk egyik legnagyobb vívmánya a társadalmunk minden alapvető osztályát, rétegét átfogó szocialista nemzeti egység mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a jövőben ez még tovább erősödjék. A szocialista nemzeti egység realitás. Ma a munkásosztály élcsapatába, a pártba, a tömegszervezetekbe és tömegmozgalmakba, a Hazafias Népfrontba tömörült társadalmilag aktív milliók, az ország felnőtt lakosságának nagy többsége egy akarattal vallja, közös cselekvéssel bizonyítja: a Magyar Népköztársaság igaz hazánk; a szocializmus a magyar nép programja, jövője. Áttekintve az alkotmány 1949-ben történt törvénybe iktatásától megtett utat, megállapíthatjuk, hogy eddigi céljainkat elértük: leraktuk a szocializmus alapjait, s jelentős eredményeket értünk el a szocializmus felépítésének útján. Világos a programunk. Legfontosabb céljainkat maga az alkotmány is kimondja. Soron levő feladatainkat megfogalmazta a párt X. kongresszusa, a Hazafias Népfront választási programja és az országgyűlés által törvényerőre emelt IV. ötéves terv. A történelem kereke nagyot fordult: Magyarország örökre megszűnt az élősdi urak, a kizsákmányolók országa lenni; a kapitalisták, az imperialisták elvesztették az országot, és soha többé nem lesz az övék egy talpalatnyi magyar föld sem. Osztályellenségeink ezt soha nem felejtik el, de népünk is tudja ezt. A szocialista haza minden fiának erkölcsi parancsa a nép hatalmának, vívmányainak védelme minden körülmények között és minden módon. Ésszel és szívvel, szóval, és tettel egyaránt kell szolgálni a hazát, tovább kell gyarapítanunk, erősítenünk és felvirágoztatnunk a Magyar Nép- köztársaságot, amely számunkra mindennél drágább, mert népünk békéjét, szocialista jelenét és jövendőjét biztosítja. Amikor mindezt összegeztük, joggal mondhatjuk: pártunk, munkásosztályunk, népünk nem hiába küzdött, az áldozatok nem voltak hiábavalók, volt és van értelme a munkának és a harcnak. Mindenki, aki az elmúlt negyedszázad alatt részt vett a szocializmus harcaiban és építésében, büszke lehet erre. Jó ügynek szentelte ifjúságát, hitét, erejét. Megérdemli mindenki tiszteletét, mert híven teljesítette a magyar nép, a haza iránti kötelességét. Kádár elvtárs ezután az egyes tételekhez fűzött megjegyzéseket. Hangsúlyozta: pártunk Központi Bizottsága úgy véli, hogy ha a módosítást előkészítő bizottság javaslatai elfogadásra kerülnek, az alkotmány új szövege minden tekintetben kifejezi népünk eddigi munkájának, harcának eredményeit, céljait és tovább erősíti népi demokratikus államunk alapjait. Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Alkotmányunk ma, az országgyűlés határozatával szentesítést nyer. Javasolt új szövegezésében az eddiginél pontosabban összefoglalja és a törvény, az állam teljes erejével biztosítja a szocializmus építésének útjára lépett magyar nép történelmi vívmányait, megerősíti a Magyar Nép- köztársaság, társadalmunk életét szabályozó, és a további szocialista fejlődést szolgáló magasztos elveket. A törvényerőre emelést követő perctől kezdve, társadalmunk minden szervezett erejének, minden magyar állampolgárnak szent kötelessége lesz a módosított szövegű alkotmány betűinek és elveinek maradéktalan betartása és betartatása. Az alkotmány elveinek érvényesítése és érvényesülése nem pusztán jogi értelemben vett törvényes kötelezettség számunkra. Az is! De ezen túlmenően azt igényli mindnyájunktól, hogy tettekkel, itthon végzett munkánkkal és nemzetközi tevékenységünkkel egyaránt védjük és gya- rapítsuk népünk alkotmányba foglalt vívmányait, és még hatékonyabban szolgáljuk távlati szocialista céljaink mielőbbi elérését. Alkotmányunk mai tárgyalása nem igényli, és kerete nem is engedi meg, hogy most is sorra vegyük bel- és külpolitikai feladataink, belső szocialista építésünk minden kérdését; ezért felszólalásomban én is csupán érinteni kívánom azokat. Szocialista fejlődésünket, a nemzet jövőjét sok tényező együttes hatása befolyásolj a. * Belpolitikai törekvéseink középpontjában ma az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése áll. Az alkotmány módosítása maga is ennek egyik fontos aktusa. Az alkotmány elveinek teljes érvényesülése nem utolsósorban azon múlik, hogy mennyire sikerül a tömegeket az eddiginél is fokozottabb mértékben bevonni a közügyek intézésébe. Jól tudjuk, hogy ez sem megy még önmagától, egyik napról a másikra. Rajtunk múlik, ezért úgy kell dolgoznunk, hogy a szocialista demokrácia, az együttes gondolkodás és együttes cselekvés előrehaladásunknak még erősebb motorja legyen, mint eddig volt. Sohasem feledkezhetünk meg a szocialista gondolkodásmód és erkölcs szüntelen terjesztéséről, az emberi élet sokoldalú kibontakoztatásáról és gazdagításáról, s arról, hogy a gyermekek kiegyensúlyozott, boldog, népes családokban, szocialista szellemben nevelődjenek, s jól készüljenek fel a társadalomban betöltendő szerepükre. Olyan új világot építünk, amely megvalósítja legjobbjaink álmait, olyat, amelyben a haza valóban szerető édesanya minden állampolgár számára. Röviden szólva: olyan társadalmat, amely szocialista, egyben magyar is, és a haladó népek testvéri közösségének egyenrangú tagja. A szocializmus építésének olyan szakaszában vagyunk, amikor továbbfejlődésünk döntően a gazdasági feladatok eredményes megoldásától függ. Az építőmunka folytatásához minden szükséges feltétellel rendelkezünk: hazánkban szilárd a népi hatalom, egészségesen fejlődik népgazdaságunk, élhetünk a szocialista tervgazdálkodás nyújtotta előnyökkel, az elmúlt években továbbfejlődött gazdaságirányítási rendszerünk, van reális népgazdasági tervünk. Nagy életerő van a mi népgazdaságunkban, az a feladatunk, hogy tervszerűen és sokoldalúan fejlesszük. Az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt növeljük a munka termelékenységét és jövedelmezőségét, fejlesszük a termelés technikai alapját és emeljük technológiai színvonalét. Emeljük a vezetés színvonalát, az igényeknél a realitásokból és ne a vágyakból induljunk ki; javítsuk a beruházási politikát és a költségvetési egyensúlyt, s mindezek által növeljük tovább szocialista gazdaságunk erejét,1 munkánk jó hírnevét, dolgozóink becsületét. Építőmunkánk célja, hogy pártunk életszínvonal- politikájának megfelelően, munkánk eredményével összhangban rendszeresen emelkedjék a nép életszínvonala, javuljanak életkörülményei. Népünk életszínvonalának rendszeres emelkedése méltán sorolható nagy történelmi vívmányaink közé. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy vannak még nehéz anyagi körülmények között élő néprétegek, családok, amelyeknek sorsán fokozatosan javítani kötelesség. Ezért határozta el a párt X. kongresszusa — amit egyébként ötéves tervünk is tartalmaz —, hogy bizonyos szociális juttatások nagyobb mértékben emelkedjenek, mint a bérek, s ily módon csökkenjenek a családok közti jövedelemkülönbségek. Másképpen fogalmazva: a bérekben a munkától függő differenciálódást, a családok jövedelmében további kiegyenlítődést akarunk. A mi viszonyaink közt ez azt jelenti, hogy mindenki munkája szerint részesedjék a megtermelt javakból. Aki többet dolgozik, kapjon többet, s aki hiányzik a munkából, ne álljon sorba akkor sem, amikor a fizetést osztják. Ez a mi igazságunk, ez a dolgozó emberek igazsága. A munka színvonalának emeléséhez az élet minden területén vannak még tartalékaink. Tudjuk, hogy nem mindig megy zökkenő nélkül terveink valóra váltása, j közismert, hogy vannak negatív jelenségek is. Társadalmunkban, amely az épülő szocializmus társadalma még hat és időnként újra is termelődik a maradi felfogás, tapasztalható kényelmesség, felelőtlenség, tehetetlenség és engedékenység a mulasztásokkal és a mulasztókkal szemben. A társadalom szervezett erőinek, a felelősségét érző és vállaló nagy többségnek mindenütt és határozottan fel kell lépnie a visszás jelenségekkel szemben. A felemelkedés legfőbb lendítőereje maga a dolgozó ember, s legfőbb reménységünk munkásosztályunk, dolgozó népünk helytállása, Öntudatos fegyelme és felelősségérzete. Naponta vagyunk tanúi az emberi helytállás, a kötelességteljesítés öntudatos, ugyanakkor hivalkodástól mentes, tömeges megnyilvánulásainak. A társadalom érdekében önzetlenül dolgozó aktivisták növekvő serege, a szocialista brigádmozgalom megújulása és fejlődése, a szocialista köz- gondolkodás fokozatos terjedése szemmel látható bizonyítékai társadalmunk érettségének, a közösség ügyeiért, a haza sorsáért érzett felelősség növekedésének. Bizonyos, hogy harcedzett munkásosztályunk, népünk — amely olykor hallatlanul nehéz körülmények között élt, dolgozott és harcolt, mégis képes volt arra,' hogy 27 év alatt gyökeresen megváltoztassa az ország arculatát — meg fogja oldani azokat az új feladatokat is, amelyek a fejlődés jelenlegi, magasabb szintjén, a szocializmus további építéséből adódnak. Tisztelt országgyűlés! A haladásért nemcsak határainkon belül, hanem a nemzetközi politika színterén is meg kell küzde- nünk: Terveink megvalósításának nemzetközi feltételeit a jövőben is biztosítani fogjuk. Ennek érdekében egyrészt erősítjük szocialista hazánkat, mert a belső fejlődés minden külpolitikai aktivitás és nemzetközi hatás első számú forrása, másrészt szélesítjük és mélyítjük a szocialista világrendszerhez, s elsősórban hű barátunkhoz és megbízható szövetségesünkhöz, a Szovjetunióhoz fűződő testvéri kapcsolatainkat. Céljainkat nyíltan hirdetjük: a magyar népben a vijág népei tevékeny haredst és biztos szövetségest láthatnak az imperializmus ellen, a tőkés, gyarmati kizsákmányolás minden formájának felszámolásáért, a háború megakadályozásáért vívott küzdelemben. Ugyanakkor hívei és aktív szorgalmazói vagyunk és maradunk a különböző társadalmi rendszerű; országok békés egymás mellett élésének. A Magyar Népköztársaság rendezett, normális viszonyra, kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszik a kapitalista országokkal is. Így válik eleven valósággá az alkotmány betű(Folytatás a 3. oldalon)
