Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-19 / 91. szám
6. oldal 1972. április 19, szerda Premier a határon A legifjabb határőrök az újonckiképzés után nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a határőrizeti munkába és már az első napokban eredményesen dolgoztak. Mohácsi István határőr például jó eredménnyel szerepelt az újonckiképzésen és — a minősítő szakaszparancsnoka szerint — a szolgálati feladatokat is a legjobb tudása szerint hajtotta végre. — Nagyon fáradtan érkeztem a kelebiai őrsre — mondta Mohácsi határőr. — Egy teljes napon át utaztam és rövid pihenő után, tehát a váltás éjszakáján már harci feladatokat kaptam. Tíz órakor Erdei Sándor járőrparancsnok vezetésével és két újonctársammal — Kosa Jánossal és Miklós Dezsővel — együtt indultunk járőrszolgálatba. A parancsnok precízen megszervezte a ránkbízott határszakasz őrségét, s arról is tájékoztatott minket, hogy „veszélyes” szakaszon vagyunk mert ott az őrs beosztottjai már több határsértőt fogtak el. Pontosan meghatározta azt is: hogyan szervezzük meg a figyelést és a fülelést, számításba véve természetesen azt is, hogy esett az eső és köd volt. A — negyedik órában lépéseket hallottam — idézte az elfogás történetét Mohácsi határőr — és különböző irányokba figyeltem, de nem láttam senkit. Erőteljesebben kezdtem fülelni, s így teljesen tisztán hallottam, hogy ember közeledik felém. Talán mondanom sem kell, hogy rendkívül izgatott lettem, de azért sikerült a tanultak szerint cselekedni. A határozott léptekkel érkező személyt magam elé engedtem és a határ felé vezető útját elzárva, felszólítottam. A tois lehet A képzelődésektől sehogy sem tudtam megszabadulni és a hátra levő egy óra legalább tízszer annyinak tűnt. Hangosan sóhajtottam fel, amikor a váltás megérkezett Annál nagyobb volt részére az öröm, amikor kihirdették, hogy jutalomszabadságot kapott. És két óra múlva már indult szüleihez, Budapestre. jól megtermett férfi közeledik felém. — Állj, ki vagy! — szólítottam fel a jövevényt, de a határsértő nem állt meg. Sokkal erélyesebben megismételtem a felszólítást, a férfi azonban mégis tovább ment. Magasra szaladt a vérnyomásom. A fegyveremt csőre töltöttem, amikor hallatára a határsértő megszólalt: „Már valami csörög is” és Hétköznapi dolog Ötlet a nőbizottságoknak OLVASÓINKÉ A SZÓ Útjelző táblát kérünk >< — Odahaza az édesanyám nem is akarta elhinni, hogy szabadságra engedtek — mondta kissé panaszkodva a határőr. Anyukám ugyanis furcsállotta, hogy már a kiképzés utáni első napon szabadságot kaptam. Csak akkor nyugodott meg, amikor megmutattam a sza- badságos levelet és elmeséltem, hogy miért kaptam a jutalomszabadságot sax*#. ■ Hat nap múlva Tatár István újonc is határsértőt fogott Akkor holdvilágos éjszaka volt, s viszonylag messzire lehetett látni. magasba emelte a kezét Tatár István a többi feladatot már a járőrparancsnokával együtt végezte el, Prizmát meg a derékszíjához kötötte, hogy ne bánthassa a határsértőt. Tatár István határőrt éber szolgálatáért szintén jutalomszabadságban részesítette a parancsnoka. A KISZ- alapszervezet pedig rendkívüli ülésen felvette a KISZ-be. Gazsó Béla A kecskemét-ladánybenei buszjáraton lettem figyelmes a következő párbeszédre: — ... az uram morgott ugyan, én meg titokban örültem, hogy legalább a szikkadt kétnapos kenyérből tudtam még szelni a vacsorához. Mit csinálhat az ember lánya? Amikor előkerültem a határból, már becsukott a bolt... — Én meg úgy jártam valamelyik nap, hogy előbb hazaértem, mint az uram. Gondoltam, kotyvasztok gyorsan egy kis jó, kolbá- szos paprikáskrumplit. Jól fog esni, egész nap szalonnán volt az erdőben. Aztán csinálom is szaporán. Hát amikor ráhajítom a hagymára a krumplit és nyúlnék a paprikás dobozért, akkor jut eszembe, hogy uramfia, nincs paprika! A végén az lett benne a paprika, ami a kolbászból kiolvadt ... Elnéztem a két 30—35 év körüli, máris napbarnította arcú asszonyt, s erre gondoltam: jaj, ezek a kenyérkereső munka utáni asz- szonygondok! Aztán hirtelen eszembe jutott az egyik tsz-nőbizottsági elnök barátnőm, aki nem is olyan régen említette, hogy milyen nehéz valami olyasmit kitalálni, amivel köny- nyíteni lehetne a tsz-asszo- nyok otthoni dolgán. És íme, itt az ötlet, szinte ki nálta a két útitársnőm! Szalkszentmártonban, a Bajcsy-Zsilinszky és a Lenin utca kereszteződésénél régóta árválkodik egy oszlop. Valaha táblát rögzített, amely utat mutatott az érkezőnek, hogy merre kanyarodjon, ha Szabadszállás felé, vagy éppen Du- navecsére akar eljutni. Egy ideig minden rendjén is volt. A probléma akkor kezdődött, amikor — ki tudja milyen okok következtében — eltűnt a tábla. Az eset több mint három éve történt. Azóta csak az oszlopra pillanthatnak a járókelők, na meg a motorosok és autósok, akik — feltéve ha kevésbé ismerősek' errefelé — gyakorta téves irányban indulnak tovább. Ilyenkor aztán nem ritkán találják magukat ismét azon az öles úton, amelyen községünkbe érkeztek. Évek óta kérjük az illetékeseket, hogy szereljék fél a útjelző táblát, de hiába: a mai napig nem intézkedtek. Vajon kinek áll érdekében, hogy ily módon bosszantsa a gépjárművek vezetőit, az errefelé közlekedő embereket? Vízi Gábor Szalkszentmárton Bajcsy-Zsilinszky út 1. Meddig leszünk elsők? Egy kis nőbizottsági leleményességgel meg lehetne szervezni a tsz beszerző szolgálatát. Oly módon például, hogy reggel kis cédulákon leadják az asszonyok a megbízottnak a kenyér, paprika stb. megrendelést, a munka végeztével pedig csak a szatyorba rakják, s viszik haza. —y —n Megyei lapunk — melynek rendszeres olvasója vagyok — nemrégen közölt egy figyelemreméltó cikket, s abból megtudhattuk, hogy hazánk polgárai az elmúlt évben 18 milliárd forintot költöttek szeszes italra. Ez a szám megdöbbentő és elgondolkoztató. A szomorú statisztikai adattal kapcsolatban jómagam is meditáltam. Egyszerű asszony vagyok, átfogó következtetést nem vonok le. Van azonban véleményem, s egy kérdésem, amit ezennel közreadok. Tudomásom szerint több mint egy éve alakult meg országunkban — így megyénkben is — az alkoholizmus elleni bizottság. Feladata, hogy szervezett módon vessen gátat a társadalmi életünket is kedvezőtlenül befolyásoló italozásnak, részegeskedésnek. Tevékenységük eredményeiről ez ideig nem hallottam. Azt viszont magam is tapasztaltam, hogy a közelmúltban megyénk újabb kocsmákkal, italkimérő helyiségekkel gyarapodott. Az az érzésem, ellentmondás van itt, a javából. Aztán gyakorta hallunk családi drámákról, súlyos közlekedési, munkahelyi balesetekről és bűncselekményekről, amelyek fő előidézője: az ittasság. Igaz, szigorúan sújtja törvényünk a vétkeseket, de a történteken nem változtathat aleg- elrettentőbb ítélet sem. Szerintem valami mást is kellene már tenni. Például megelőzni az ilyen eseteket, egyebek között oly módon hogy ne növeljék, hanem csökkentsék a szeszes italt forgalmazó egységek számát és szüntessék meg a zugkimérő helyeket is. Vajon meddig foglalunk még helyet az elsők, a dicstelen rekorderek között a szeszfogyasztás európai ranglistáján? Kiss Jánosné Bugac, Tanya 123. Oda a nyugalmunk így építettek a rómaiak — Este 11 óra lehetett, amikor Prizma, a kutyám, idegesen kezdett figyelni Jugoszlávia felé — mesélte a határőr — mire én is a határ felé figyeltem. Néhány másodperc múlva észre is vettem, hogy egy A jövő tavaszra új mesterséges tóval gyarapodik Fejér megye: Fehérvár- csu-gó határában másfél kilométeres hosszú és 600— 700 méter széles víztározót építenek. A tó feltöltéséhez új mederbe terelik a Gaja patakot. Az építkezések során egy 15 méter magas és 110 méter hosszú völgyzáró gátat húztak feL A gátat másfél ezer éves kövekre telepítették. A római kori „mérnökök” olyan stabilra,, időtállóra építették a gátat, hogy lehetetlen volt szétcsákányozni, robbantással kellett utat nyitni a tömör gátfalon. A római kori gát egy részét épen hagyták. Lajosmizsén a MÁV alsó megállóhelyen lakunk. Környékünkön immár egy éve kialakított egy kuglipályát a helyi Aranyhomok Mezőgazdasági Szakszövetkezet. Először magunk is örültünk a létesítménynek, hiszen láttuk, hogy a nagyközség fiataljai tömegesen szórakoznak itt, kellemes hangulatban töltik szabadidejüket. Örömünkbe azonban rövidesen üröm vegyült. Hogy miért? Mert az utóbbi időben dorbézoló, ittas emberek vették birtokukba a kuglipályát. Kéri- j tésünk mellett végzik el „dolgukat”, s emiatt hihetetlen bűz terjeng a környéken. Nemcsak mi bot- ránkozunk meg ezen, hanem azok is, akik a vonatra várva akaratlanul is szemtanúi a csúnya jeleneteknek. Ez ügyben panaszt tettünk már a helyi tanács- j nál és a szakszövetkezet-! nél, de intézkedés a mai napig nem történt. Most a nyilvánosság bevonásával kérjük az illetékeseket, vagy szüntessék meg a kuglipályát, vagy teremtsenek olyan feltételeket, amelyek, révén visszanyerhetjük nyugalmunkat. Kovács Béla Lajosmizse, MÁV alsó megállóhely A tanácstörvényre támaszkodva AZ ŰJ TANÄCSTÖRvábbiakban is a járőrparancsnokom utasítása szerint cselekedtem, ami egy jugoszláv állampolgár elfogásához vezetett. A határsértő Szabadkáról tiltott módon jött át a határon. Az első gratulációt a járőrparancsnokomtól kaptam. — Őszintén bevallom — folytatta tovább —, amikor kiderült, hogy határsértőt fogtam, bizonyos félelemérzet uralkodott el rajtam. Bár átkutattuk a környező terepet, mégis állandóan arra gondoltam, hogy nem egyedül jött a határsértő, s a kársainál talán fegyver VÉNY a legmagasabb szintű rendelkezés erejével „legalizálta” a tanácsok és a különböző nem tanácsi szervek hatékony együttműködését, mindenekelőtt a terület- és településfejlesztés, valamint a lakosság igényeinek jobb kielégítése érdekében. Ahol ennek a módszernek társadalmi-gazdasági hatóerejét idejében felismerték és igyekeztek is felhasználni, ott a fejlődésnek máris számtalan kézzelfogható jele mutatkozik. Csak az a baj, hogy sok helyen még nem tanulták meg „belátni” az egész horizontot, a várost, községet, amelyben tevékenykednek. Azt, hogy nem lehet elválasztani a területet, az üzemeket, vállalatokat, intézményeket, amelyek az adott területen találhatók, a lakosságot — mely mellesleg valamivel foglalkozik is, de legalábbis bölcsődébe, óvodába, iskolába jár vagy éppen szociális otthonban tölti öreg napjait, az állami, valamint a nem állami szerveket, amelyeknek működése, számtalan szállal kapcsolódik össze, kiegészítik egymást, ezért érdekeiknek nagy csoportja is teljesen megegyezik. Amiben pedig minden vitán felül áll a közös érdek, az elsősorban a terület- és településfejlesztés, továbbá a lakosság különböző — kulturális. kommunális, egészségügyi, kereskedelmi stb. — igényeinek egyre színvonalasabb kielégítése. Mert ki is vitathatná, menynyivel jobb közérzettel, testben-lélekben felkészültebben, megelégedettebben él, és dolgozik és vesz részt a társadalmi életben az a lakosság, amelynek körülményei megfelelőképpen rendezettek, s mennyivel magasabb színvonalú, korszerűbb termelésre képes az az üzem. vállalat amelyik egészséges környezetben, a szükséges feltételek között és kiegyensúlyozott, kultúrált dolgozókkal végezheti munkáját? EZ TERMÉSZETESEN nemcsak gazdasági, hanem szellemi, politikai jellegű tevékenységet is jelent, együttműködést a népfronttal, KISZ-szel, szakszervezettel, TIT-tel, egyetemekkel, tudományos intézetekkel. A fejlesztések „realizálásánál” azonban elsősorban a gazdasági kooperáció kerül előtérbe. Ezért a tanácsok e téren mindenekelőtt az adott községben, városban található termelő egységekkel igyekeznek közös nevezőre jutni, hiszen helyi költségvetés, illetve fejlesztési alap mellett a „szocialista tőke” ilyen feladatokra fordítható részének a megnyerése szinte az egyetlen lehetőség az anyagi erők növelésére. A koordinációnak a gyakorlati megvalósítására számos módszer alakult ki az elmúlt időben. A legegyszerűbb megoldás, ha a közösen meghatározott feladatokhoz vagy a koordinációs partner ad pénzt, esetleg anyagot, munkaerőt^ a tanácsnak, vagy a tanács segíti elő bizonyos összeggel a partnernek a község egészére kiható elképzeléseit. Előfordul azonban olyan eset is, hogy egy-egy tsz rendszeresen élelmiszerrel lát el szociális intézményt; a község vízellátásának megoldását összekötik a tsz- majorok közművesítésével; nemegyszer az ÁFÉSZ áruházát hoz létre, melyhez a tanács ingyen területet biztosít, esetleg régi házak szanálása révén; vagy például közelben levő vegyiművei közösen oldják meg a szennyvízelvezetést. KÖZTUDOTT, hogy a rületi koordináció, az erői megsokszorozásának ez a kitűnő eszköze, módszere még nem mindenütt vagy sok helyütt még nem a kellő mértékben nyert polgárjogot, de egyre több jel, s méginkább új létesítmények hosszú sora emlékeztet arra: nagy jövő előtt áll ez a munka! Tanácsaink ezt próbálják most megoldani — ha nem is egyforma sikerrel — koordinációs törekvéseik során immár az új tanácstörvényre támaszkodva, s mindenekelőtt arra hivatkozva, ami új csak létedül valamelyik községben, városban, az minden lakosnak és szervnek egyaránt hasznos. N. G.
