Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-18 / 90. szám
6. oldal 1972. április 18, kedd A Q !• 1* A r • 1 r rr • szelidi-io jelene esjoyoje Dunapataj, nagyközség. A kacskaringós bajai műét egyik elágazásánál tábla jelzi az irányt a közeli Szelidi-tó felé. Ilyen természeti adottság öröm, de gond is. Mekkora többlet- munkát követel a tanácstól ez a különleges „ágazat”? Hogyan halad a fejlesztés, milyen jövöt szántak az üdülőtelepnek? — ezekről kérdeztük Kiss Jeremiást, a nagyközség tanácselnökét. Fejlesztés, elképzelések öt-hat holdnyi területen szövetkezeti üdülőházakat építenek. A munkát ősszel kezdik, az előzetes tervek nagyjából elkészültek. A cél: megoldást találni a megyében az ÁFÉSZ-dol- gozók és a termelőszövetkezeti tagság rendszeres üdültetésére. A MÉSZÖV által kezdeményezett építési akciót örömmel támogatja a tanács. A Bajai Finomposztógyár százszemélyes üdülő- szállodát épít kulturális célokat szolgáló helyiségekkel együtt. 1974-ig tervezik befejezni a munkát. Az építkező üzemek, tsz-ek, vállalatok száma egyre gyarapodik. Ez azt is jelenti, hogy jövőre és a következő években még többen tölthetik a nyarat a tóparton — szervezetten, kulturált körülmények között. Megkezdődtek a tárgyalások egy nemzetközi gyermektábor létrehozásáról, ahol a szocialista országok gyermekszervezetei számára teremtenének csereüdültetési lehetőséget. Szorgoskodnak azonban a magánépítkezők is. Hónaponként változik a kép: tucatszámra gyarapodnak a tetszetős, modern nyaralók, s ezzel arányosan fogynak az üres telkek. A telektulajdonosok nyilvántartásában, a lakhelyrovatban a többi között ilyen bejegyzéseket olvashatunk: Szeged, Dunaújváros, Budapest, Székesfehérvár. Bizonysága a Szelidi-tó iránti fokozódó érdeklődésnek. nulódélutánt” tartanak a tanácsi dolgozók. Tanulmányozzák az új rendeleteket jogszabályokat, ismerkednek a nagyközségi jogkör gyakorlásával járó újszerű feladatokkal, módszerekkel. Egy nagyközség és erőteljesen fejlődő üdülőterületének irányítása, fejlesztése csak így lehetséges: következetes munkával, folyamatos továbbképzéssel. Kettőzött feladatok, kettőzött erőfeszítések. Szabó Attila Gépesítik a postai kezelést A szegedi postaigazgatóság legforgalmasabb posta- hivatalaiban gépesítik, korszerűsítik a levél-, a pénz- és a csomagkezelést. A szegedi központi postahivatalban NSZK-gyártmányú utalványbélyegző gépet, valamint pénzérmeszámláló gépet állítottak munkába. Most újabb automata: japán gyártmányú bankjegyszámláló készülék kezdte meg működését. Teljesítőképessége tízszeresen meghaladja a leggyakorlottabb postai dolgozóét: a gép öt másodperc alatt számlál meg száz bankjegyet Távlat A tó színes térképét tanulmányozzuk a tanácselnökkel. A tárgyalóasztalt beborítja a kunkorodó papírtekercs. Sok még rajta a fehér terület. Ez a jövő. A sárgával vonalkázott kockák a megkezdett munkát, az egyéb színes jelek pedig a már meglevő építményeket jelzik. Vajon hány év kell hozzá, hogy a színes jelek teljesen körr befonják a helyenként elvékonyodó tavat? Kiss Jeremiást nem éri váratlanul a kérdésem: Szerinte még 15 esztendő szükséges hozzá, hogy kiírják a helységtábla mellé: „megtelt”. Jelenleg 364 teljesen kész nyaraló áll a tóparton; Nyolcvanat-ki- lencvenet most építenek és többségük még az év végéig tető alá kerül. Tehát a szóban forgó 15 év alatt még több mint két és fél ezer telket lehet beépíteni. A közeljövőben további 400 telek kialakítására kerül sor. A folyamatosságról gondoskodnak. A telekárak, a tanácselnök véleménye szerint elfogadhatóak. A négyzetméterenkénti 250 forintos ár azt jelenti, hogy kb. 20 ezerbe kerül egy átlagos nagyságú terület. És még egy biztatás: a közművesítés lépést tart az igényekkel. Nyári program Az idén elmarad a folklór találkozó, helyette több kisebb rendezvény kerül sorra. Közülük kiemelkedőnek ígérkezik a május elsejei járási munkás-paraszt találkozó. Az augusztus 20-i műsortervből ígéretes a Duna-mellék népművészetét bemutató kiállítás, a népitánc-együtte- sek fellépése és bizonyára nagy sikerre számíthat a halfőző verseny is. A szabadtéri színpadon az amatőr csoportokon kívül olykor a hivatásos együttesek, színházak — például a nyári hónapokban Baján vendégszereplő Kecskeméti Katona József Színház — művészeinek fellépését is örömmel üdvözölnék a tanács vezetői a kellemes tóparton. A látogatottság nemcsak az ünnepnapokon jelentős. A hétvégeken és más napokon is tíz-, sőt nemritkán húszezer emberrel kell számolniuk. Egy tavalyi példa: egynapi bevétel járműmegőrzésből 10 ezer forint. Ha figyelembe vesszük a saját üdülővel rendelkezőket is, akik nyilván a ház körül parkíroznak — következtetni lehet a forgalom méreteire. Az ellátás, egyéb szolgáltatások Ennyi embert miként lehet panaszmentesen kiszolgálni étellel, itallal? Nem kis gond ez, de eddig még sikerült. Rendkívül jó kapcsolat a helyi ÁFÉSZ- szel és a környező tsz-ek- kel, rugalmasság, vendég- szeretet — ez a háttér. A vendéglátás eredménye sem lebecsülendő. A Szelidi-tó vendégei tavaly nyáron kereken 5 millió forint értékű ételt és italt fogyasztottak. A nagyközségi tanács feladata a tó körüli mintegy 70 ezer négyzetméteres park gondozása. E fontos munkát hat kertészeti szakmunkás végzi. Később talán sikerül gépesíteni a parkművelést, amire már most is nagy szükség lenne. Vendéglátóm nem is titkolja: szeretnék, ha a tó az árnyat adó fáiról, pompázó virágairól is nevezetes lenne. Beszélgetés közben kiderül: az üdülőtelep működtetése, fejlesztése csaknem annyi feladattal jár, mintha még egy község irányítását végezné a tanács. Kiss Jeremiás egy évtizednél hosszabb ideig a szomszédos kisközség, Ordas tanácselnöke volt. Du- napatajon mindössze egy éve tölti be ezt a tisztséget. Közmegelégedésre. A kisebb méretek után megszokta a nagyobbakat is. Tréfálkozva mutat az asztalán álló naptárra, hogy márciusban letelt a tanulóéve. A tanulásról még valamit. Váradi Lajosné vb- titkár szintén Ordasról került Dunapatajra. Az ő vezetésével kéthetenként „taÜj szőlőművelő gépek Az év első megyei mezőgazdasági gépbemutatóját, amelyről a lap hírt adott, a szőlőültetvények tavaszi munkájának jegyében a közelmúltban rendezték meg a Kunbajai Állami Gazdaságban. A szőlő művelésének gépesítése olyan lényeges feladat, amellyel részletesebben is szükséges a nyilvánosság előtt foglalkozni. . Ismeretes, hogy a nagyüzemi ültetvényekben elterjedt PSz—1 típusú gép csak megfelelően előnyitott, 20—25 centiméter koalatt álló gépen kívül nagy érdeklődéssel szemlélte a bemutatón részt vett többszáz mezőgazdasági szakember a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban készített tárcsás előnyitót, amelynek vezérlését a gépre szerelt kezelőülésből külön munkagépkezelő látja el. Ez a munkaeszköz 2,4 métertől 2,8 méter sortávolságú szőlőben tud dolgozni, s tízórás munkanap alatt 5— 7 hektár szőlő előnyitását végzi el. Az előnyitókon kívül munka közben láthatták a Miért hiánycikk a parketta? Töprengés három tételben Az UNLM—2A bolgár szőlőművelő kultivátor elő- nyitás közben. (A szerző felvétele) ronaszélességű bakhátú szőlőültetvényben tud eredményesen dolgozni. A szőlő előnyitását a gazdaságok eddig általában saját szerkesztésű, traktorral vontatott ekefejes szerkezettel végezték. A munkagép csúszólapján általában két személy állt és irányította a jobb, illetve a bal oldali ekefej munkáját. Az előnyitás könnyítésére szolgál a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézethez kipróbálásra érkezett szovjet és bolgár gyártmányú szőlőművelő kultivátor. E gépeket az intézet a Kunbajai Állami Gazdaságban állította munkába, ahol azok igen jól beváltak. A tapogatókarokkal ellátott, hidraulikus vezérlésű ekefejek a támoszlopoknál és karóknál kitérnek. Teljesítőképességük, tíz órás munkanapra számolva 12—14 hektár, tehát egy-egy MTZ típusú traktorral vontatott eszköz 5—6 pneumatikus szőlőnyitót tud kiszolgálni. A PRVN típusú szovjet kultivátor 2,4 métertől 3 méteres sortávolságig, az UNLM—2A bolgár kultivátor pedig 1,8 métertől 2,4 méter sortávolságig tud előnyitást végezni. Mindkét gép jól használható a szőlőültetvények nyári talajművelésénél és az őszi takarásnál is. E két, sorozatgyártás bemutató résztvevői a PSz—1 típusú pneumatikus szőlőnyitó első sorozatának és a jelenleg is gyártás alatt levő gépnek egy-egy példányát. Szembetűnt a szakembereknek az új gép módosított fúvócsöve, amelynek munkája bebizonyította, hogy hasznos volt ez a korszerűsítés. Nagy sikert aratott a Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet által készített, hidraulikus motorral működő, traktorra szerelt, állítható gödörfúró. Ez a szerkezet a szőlő rekonstrukció és a telepítés teljesítményét növeli. Kiválóan alkalmas ugyanis a támrendszer cseréjére, mivel a traktor az ültetvény sorközben haladva a gödröket a szőlősorokban tudja kifúrni. A géppel óránként 80—100 gödröt lehet készíteni. Ha a Kunbajai Állami Gazdaságban bemutatott gépek nemcsak mintadarabok maradnak, hanem a kísérletek után hamarosan a kereskedelmi forgalomba kerülnek, akkor a homoki szőlőültetvények művelésének gépesítését nagy lépéssel segítette elő az állami gazdaságok megyei szakszolgálata, Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet, az Agrártudományi Egyesület és a Kunbajai Állami Gazdaság közös rendezvénye. Göblös Gábor A régi közmondás átalakult ilyenformán: ember tervez, ember végez! Találó mottója lehet ez a hiánycikkek listájára felkerült parkettáról szóló újságcikknek, amely a teljesség és a megoldásra irányuló bármilyen javaslattétel igénye nélkül, csupán a jelenlegi helyzet vázlatát kívánja megrajzolni. Mert ha az emberek nem kis tömege — akik új családi házat szeretnének építeni parkettás szobával, vagy a régi korhadt padlót akarják örökéletű burkolatra kicserélni — a parkettát tervezi, a másik „tömeg” kényszerhelyzetben lévén úgy „dönt”, hogy ezt sajnos nem lehet. Nincs, illetve kevés a parketta. Mi ennek az oka? Miért keresik, miért ragaszkodnak az emberek a parkettához? Erre igen könnyű válaszolni, több okot felsorakoztatni igazuk, érthető ragaszkodásuk bizonyítására. A parketta szebb, s annak ellenére, hogy nem új találmány, még mindig korszerű, mert igen tartós. Egyik ismerősöm például elmondta, hogy amikor — közel, tíz esztendeje — Kecskeméten lebontották a Beretvás Éttermet, az ott talált és körülbelül három-négy évtizedig használt parkettát fölszedték, s egy akkor épülő új bérház szobáit burkolták ve- | le. Azóta is tökéletes, s alig látszik meg rajta a megközelítőleg fél évszázados szolgálat. De ha a célszerűség és az ízlés motívumait ki is iktatjuk — bár ez a kettő is döntő mértékben befolyásolja, meghatározza a keresletet — még mindig marad egy lényeges tényező: az ár! Nem drága a parketta, különösen nem, ha valaki a mozaikot veszi. Ezen túl persze több változat fordul elő, de átlagosan 200—250 forint négyzetméterenként. Tegyük föl, hogy valaki családi házat épít két nagy, ötször ötös szobával. Az ötven négyzetméternyi felületet hozzávetőlegesen 10 ezer forintért burkolhatja parkettával, s egész életére rendben van a padló. Ha azt mondjuk valamely árura, hogy hiánycikk, nem jelenti, hogy egyáltalán nem kapható. Így van ez a parketta esetében is. Hiszen van ilyen burkolóanyag, de korántsem elegendő. Szendrei István, az Épületasztalosipari Vállalat vezérigazgató-helyettese kérésünkre elmondta, hogy országosan és évenként — pontosabban ebben az évben — egy millió 300 ezer négyzetméter különféle minőségű parkettát gyártanak a vállalat üzemei. Ez a tervük, ennyi a kapacitásuk. Csakhogy: a kereslet sokkal nagyobb, az igény magasabb ennél. Viszont, hogy az ipar ki tudja elégíteni a megrendelők, tehát közvetve a vásárlók igényét, többet kellene gyártani. Ehhez sok előfeltétel hiányzik, de talán elsősorban a pénz. B B H ■ Az üzemek korszerűsítése azonnal felveti a technikai, technológiai rekonstrukció igényét: magyarul a korszerűbb berendezéseket. Persze, nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a gyártó üzemek például sokkal alacsonyabb haszonkulccsal készítik a parkettát, mint például — ugyancsak az említett vállalat által előállított — nyílászáró szerkezeteket: ajtókat, ablakokat. Anyagilag tehát kevésbé ösztönzi őket a kötött haszonkulcs az előbbinél, mint az utóbbinál. Érthetővé válik, ha elmondjuk, hogy az ajtók, ablakok munkaigényesebb, bonyolultabb gyártási folyamat végtermékei, mint a parketta. Innen a haszonkulcskülönbség is és az, hogy ajtót, ablakot, számtalan változatban, bőséges mennyiségben vásárolhat az érdeklődő. Sajnos, a szóban forgó árucikk hiányának, a kereslet és a kínálat aránytalanságának nem csupán a felsorolt tényezők az okai, nem kizárólag rekonstrukciós kérdés a megoldás. Érdemes belepillantani a parketta gyártásához szükséges alapanyag, az úgynevezett fríz (tulajdonképpen félkészáru) körüli kavargásba is. Fia azt mondjuk, hogy az Épületasztalosipari Vállalat évenként a kapacitásának megfelelő mennyiséget gyárt, emögött hallatlan beszerzési erőfeszítések, országos szaladgálások tapinthatók ki. A köbméterre számolt friz az erdőgazdaságok terméke. Csakhogy az erdő- gazdaságok nem adhatják szabadáron a parketta gyártó üzemeknek, s a kötött árat kevésnek tartják. Lehetőségük van viszont az exportálásra, s élnek is ezzel a lehetőséggel. A hazai szükséglet és a külföldnek történő eladás nemegyszer olyan megoldást diktál, hogy importáljunk parkettát, s gyakran megrajzolódik az az ördögi kör, hogy a hazánkban termett fa, mint készáru kerül vissza valamelyik szomszédos országból. Mi ebben az ördögi? Az, hogy az importált parketta már szabadáras, tehát háromszázötven forint is lehet négyzetmétere. Noha azt ígértük, hogy semmiféle megoldási javaslatot nem teszünk, engedtessék meg azért a következőket leírni: közgazdaságilag, népgazdasási szinten bizonyára nem egyszerű, j de a vásárló szemszögéből nézve megoldható a jelenlegi gond. Mindössze az kell hozzá, hogy az erdőgazdaságokat érdekeltté tenni a friz hazai eladásában, ugyanakkor az asztalosipari vállalat üzemeinek a parkettagyártással összefüggő haszonkulcsát némileg emelni. Szakemberek véleménye szerint ugyanis ez nem lehetetlen, hiszen fa elegendő van az országban. Gál Sándor
