Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

lm éprflta W, vasárnap 5. oldal ilyen ez a piac Reggel fa hat, és egy- egy bejáródott negyedkör- ívved kilódulnak a falba épített vaskapuk szárnyai az éjszakai zártságukból. Éled a kecskeméti piac. Á teli kosarakat' kita­karják, nyitva a terményes zsákok szája, a standokon, a betonasztalok lapjain göndör salátafejek, vörösen harsogó retekcsomók, sze líd zöldhagymakötegek. A ketrecekből piros szemű nyulak futnának messzire, fehér és szürke galambok verdesnek. Közvetlenül a termelőtől lehet vásárolni, a lehetőség szerint minden originál, tíz-húsz fillérrel olcsóbb vagy drágább, mint az üzletekben, de megéri, hisz mindig jut az ember fülébe valami olyasmi is, amiről eddig nem tudott, csak ne taposnának a lá­bamra, mert én is azon já­rok. Ott vegyen sós perecet, a tsz-é omlósabb, igazi bé­kebeli. Hajdan ennéd is na­gyobb volt a fölhozatal — sóhajt egy régi javadalmis- ta — aki ma a piackezelő- ség helyjegyeivel számol el. A Széchenyi téren, részben az Aranyhomok Szálloda helyén állt a gyalogpiac, a kocsisorok majdnem az új szalagházig húzódtak. Éjfél után megjelentek a kofák, a kiskereskedők, megjöt­tek a nagy exportőrök fel­vásárlói is, akik két-három óra elteltével esetleg már nem adtak harminc fillért egy kiló kajsziért, csak tí­zet, vagy még kevesebbet, s ilyenkor előfordult, hogy az ágasegyházi út mentén halmokban púposodott a barack és a vaj alma, ide öntötték le a gazdák a szekérről a gyümölcsöt, mivel már nem ért annyit az egész, hogy visszavi­gyék. A fölvásárlótelepek ma „helybe mennek”, s az alig két holdnyi központi piac még a savanyúságot, hét férni — hogy kicsi ez a hely. Az őstermelők így „pénzelnek”, az árak ugra­nak, ha kevés a termék és sok a vevő, bár a mozgást fékezik a nagyobb kínálat­Galambcserebere tál jövő szövetkezetek, vál­lalatok. Csupán a standok között kerengő hírek in­gyenesek. Alkusznak olyan­ra is, aminek ugyan nem itt van a vására, de összefut­nak a felek. Tizenötöt (mármint ennyi ezer forin­tot) kínálnak egy lóért — de ez igazán az utolsó szó! —, amelyik a gazdája sze­rint akár Lajosmizséig is elfut. Ráadásként két fél­decit ígér az egyik férfi, Hát kérdem én, melyik komoly férj merne ennyi­re sóher lenni egy belváro­si virágüzletben? Ilyen ez a piac. Délre kiürülnek a kosarak, mindenki elmegy, összesöprögetik a kereslet­kínálat természetes hulla­dékait, csak az árnyékta- lan csönd marad másnap reggel fél hatig. Halász Ferenc A halászok korán kelnek Kanalas András: — Sötét van még, amikor víz­re széliünk. Hajnali három­kor mindig fel kell kelni, mert a halátvétel fél négy­től öt óráig van. Ha vala­melyikünk a Tiszára megy éppen, akkor már két óra­kor indul. Szép munka ez, de nehéz. Kívülről egészen másnak látszik, mint ami­lyen valójában. Ügy gon­dolják, hogy az ember csak odaevez a varsához, meg­emeli, kiveszi a halat. Pe­dig hát mire azt a 70—80 darabot megnézi, kimossa, a dereka bizony odavan. Napközben is kell pihenni, mert ha nem, akkor kime­rül a szervezet. Ebéd után egy órára kettőre lefek­szünk. Ha végeztünk a ví­zen, hálót kötünk. Saját há­lójával dolgozik mindegyi­künk, törődni kell vele. Van úgy, hogy eltűnik néhány, de a legtöbb kárt a pézsma­pocok okozza. Jó az idő, most már könnyebb a munkánk. Azt nézzük, hol mozog a hal, s odamegyünk. Nemrég én is egy hétig ugyanott hagytam a varsát, ötöt egy sorban, szépen fogtam. Aztán a hal megszokta, elkerülte. Akkor áttelepítettem az egészet. Hogy hogyan találom meg a hálókat a sötétben? Egy­szerű. Itt születtem Alpá- ron, ismerem a vizet. Egy fáról, egy bokorról, vagy a leszúrt cövekekről tudom: ez az enyém. Tudja, én csak másfél éve vagyok halász, de nem bán­tam meg, hogy hazajöttem. Előtte eljártam vidékre, meguntam, jelentkeztem a téeszbe. Megkeresem átlag­ban a havi kétezret. A fel­kelést, azt nehéz volt meg­szokni. Most már az ember­fia akkor is felébred haj­nali kettőkor, ha előtte egy órával feküdt le — fejezi be Kanalas András, az alpári Virágzó Halászati Tsz tag­ja. • Szabó József egyike a legrégibb halászoknak. Dél­előtt 10 órakor találkozunk az irodában, az aznapi fo­gást adta le. Jókedvű, nem látszik rajta fáradtság. — Pedig igencsak két órakor keltem. Beültem a ladikba, összeszedtem a varsákból a halat, aztán ja­vítgattam a szerszámokat, mostanra végeztem el a ví­zen. Mindig szerettem ezt a munkát, bár vannak ne­héz időszakok. Télen, ami­kor jég alatt halászunk, fröcsög a víz, ráfagy az em­berre a ruha, akkor azt hi­szem kevesen cserélnének velünk. Az se igaz, hogy a halászok nyugodt emberek. Nemrég is megyek ki haj­nalban a sorba rakott var­sákhoz, megemelem az egyi­ket,. nagyon könnyű. Nézem — lyukas. Gondoltam, ki­rágta a potyka. Fogom a másikat, az sincs rendben. Megyek a szárnyakaróhoz, látom, levágták bicskával. Ilyen méreg előfordul. Örömöt, meglepetést is tartogat a víz, 1965-ben nagy halat fogtam. A folyó Tiszán egy 18 és fél kilós harcsát. Az a baj, hogy nem elég a vízterületünk. Mind­össze 480 hold, és vagyunk hozzá tizennyolcán. • Kővágó János, a szö­vetkezet elnöke ugyancsak a kis terület, az intenziv halászat okozta gondokról beszél. Felsorol néhány szá­mot, ezek szerint náluk egy holdról 119 kiló ha­lat fogtak ki, Csongrádon 37 kilót, Szolnokon 24 ki­lót. Így aztán sokat kell költeniük az utánpótlásra. Tavaly 500 ezer ponty-, 30 ezer harcsa- illetve amurivadékot helyeztek ki a vizekre. Az idén kirak­tak már 110 mázsa pon­tyot, megrendelték a sül­lőfészkeket, keresik az amur- és busaivadékokat. A tiszaugi vashídtól le­felé a csongrádi határig 8,5 kilométeres szakasz, a Tiszán az alpári, a szikrai és a tiszaugi holtág tarto­zik a szövetkezethez. A halgazdálkodás mellett fel­adatuk a víz gyomtalaní­tása, a hínár és nádvágás, a partrendezés viszont a tulajdonosok dolga. — A halászati ágazat önmagában nem nyereséges — mondja az elnök —, ezért melléküzemági tevé­kenységük is van. és így az 1971-es évet 675 ezer forint nyereséggel zártuk. A 4 millió 9)0 ezer forint terme’ási értéket 27 dolgozó szövetkezeti tag és 40 al­kalmazott hozta létre. A Jövedelemmel sincsen baj, hiszen egy szövetkezeti ta­gunk évi keresete 3? 8-0 forint, egy állandó alkal­mazotté nedi" 30 970 fo­rint volt. 'falán eaért tud- iuk biztoskaní mindon ne­hézség nélkül az ntármót- lást. Három ioari tanulónk van Tatán, ke+tn most vé­pfp-r pcrrr iÖTToi,<». Nem könnyű, de nagyon szép szakma a halászat, sorra jelentkeznek a meg- lettebbek is szövetkezeti tagnak. Mivel mindössze 65 hold szántónk van, ahol meg kell termelnünk a ha­laknak a takarmányt, és ebből adjuk a háztáji föl­deket is, hiába akarnak jönni hozzánk, nem tudjuk őket foglalkoztatni. Dénes Éva Eredeti a gyökér is, a bajusz is (Pásztor Zoltán felvételei) pattogatott kukoricát, tök­magot, rúdnyi kolbászt mé­rő iccéseket is befogadja. Pénteken és vasárnap, ami­kor legnagyobb a forgalom, azért m 'látszik — alig le­hogy véglegesen maga felé billentse a mérleget, majd távozóban ugyanő megáll a virágárusok előtt. Nyilván meglepetéssel szeretne be­állítani otthon, fehér für­HáremllEsó forint — erdősítésre Erdősödik Kecskemét környéke. A Magyar— Szovjet Barátság, a Törek­vés és a Béke termelőszö­vetkezetek több mint há­rommillió forintot költenek a mezőgazdasági művelés­re alkalmatlan területek erdősítésére. Megkezdődtek a várost övező parkerdők kialakításának munkálatai is. Oscar-díj — Chaplinnek Húsz év után tette Char­lie Chaplin az Egyesült Államok földjére ismét a lábát. A különleges Oscar- díj, amellyel egész életmű­vét jutalmazták, afféle bo­csánatkérésnek is számít. A mai Amerika művészeti életének bocsánatkérése azért, hogy az akkori hiva­talos Amerika húsz eszten­dővel ezelőtt elűzte a nagy művészt az Újvilágból. Igaz, akkor is voltak, akik Charlie Chaplin mellé álltak abban a hajszában, amely az ötvenes évek elejének légkörében folyt a nagy művész ellen. 1952-ben, a Rivaldafény elkészítése után Chaplin, — aki mindvégig megtar­totta angol állampolgársá­gát — elhatározta, hogy Európába utazik pihenni. Amikor visszatérési enge­délyért folyamodott, kény­telen .volt a bevándorlási hivatal négy képviselőjét fogadni. Valóságos tortúrá­nak vetették alá. — Azt állítja, hogy so­hasem volt kommunista? — Soha. Soha életemben nem voltam poltikai szer­vezet tagja. — Tartott a múltban egy beszédet, amelyet „elvtársak” szóval vezetett be. Mit értett ezen? — Pontosan azt, amit je­lent. Nézze meg az értelmét a lexikonban. A kommu­nistáknak nincs kizáróla­gos joguk e szó használa­tára. siratja a fiát, hogy más anya megsiratná, ha olyan tragikus hírt hall, hogy s fia már nem tér vissza soha. Mostanában soka! ahogy mi. És a komm.u- sírnak az orosz anyák nista anya sem különbözik mert a fiaik közül sokan más anyától. Éppúgy meg- áldozzák életüket... Perbe fogják ,Béke uszító* Chaplin emlékirataiban elmondja: nehézségei ak­kor kezdődték, amikor rö­viddel Pearl Harbour után az orosz hadisegély ame­rikai bizottságának San Francisco-i vezetője felhív­ta, hogy Joseph E. Devies helyett, aki megtegedett mondjon beszédet egy gyű­lésen. Chaplin elvállalta. A tízezer emberrel zsúfolt ülésteremben az előző szó­nokok meglehetősen óva­tosan beszéltek a harcoló szovjet csapatok hősiessé­géről. A művész, aki soha nem politizált addig, fel­háborodott eeen az óvatos részvétlenségen. Beszédét rögtönözte. S így szólította meg a megjelenteket: — Elvtársak! Először kinevették. Újra meg kellett ismételnie a megszólítást. Most már tapsoltak. — Azt hiszem, sok orosz jött el ma este kö­zénk. Az ő honfitársaik ebben a pillanatban úgy küzdenek, és úgy halnak meg, hogy csak megtisztel­tetés és kitüntetés lehet, ha elvtársaknak szólítom önöket. Most már ünnepelték a szónokot. — Nem vagyok kommu­nista, csak ember. Azt hi­szem, ismerem az emberek érzéseit. A kommunisták semmiben sem különböz­nek más emberektől; ha elvesztik kezüket, lábukat, éppúgy szenvednek, mint bármelyikünk szenvedne, és ugyanúgy halnak meg, Ebben a San Francisco-i beszédben, és más ülése­seken Chaplin szót emelt a második front megnyitá­sa mellett. A második vi­lágháború után a roose­velti piltikát a hideghábo­rú váltotta fel. Ekkor in­dult ellene a hajsza. Az amerikai légió őrséget adott a mozik előtt, ahol a Mon­sieur Verdoux-ot játszot­ták, hogy megakadályoz­zák filmjének megtekinté­sét. Képtelen vádak alap­ján perbe fogták. Miután a perben felmentették, Was­hingtonba idézték az Ame- rikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé. A kihallgatást kétszer is el­halasztották. Chaplin táv­iratozott: ne halogassák az ügyet, neki más dolga van, mint ilyesmivel foglalkoz­ni. „Szíves tájékoztatásuk ra azonban — tette hozz: — közlöm azt, amiről fel tételezem, hogy érdek! önöket. Nem vagyok kom munista, és soha életembei nem voltam tagja politika pártnak, vagy szervezetnek Az vagyok, amit önöl békeuszítónak hívnának Remélem, e kitételt nen tartják sérelmesnek.” Ezek után a bizottság le mondott Chaplin megjele néséről, de akcióba íéDet az adóhivatal. Közölte Chaplin csak akkor utaz hat Európába, ha kétmil lió dolláros összeget letét be helyez adótartozásánál fedezetéül. A művész ez az ügyet is megnyerte: je lentéktelen összeggel tar­tozott csak. Elégtétel A művész feleségével — aki egyébként O’Neil drá­maíró leánya — a Queen Elizabeth fedélzetén indult Európába. S az utazás másnapján, rádiótávirat érkezett számára New Yorkból. Közölték vele, hogy kitiltották az Egye­sült Államokból, s meg kell jelennie a bevándor­lási vizsgáló hatóság előtt, hogy politikai természetű és erkölcsi romlottságra vonatkozó vádak alól tisz­tázza magát. Chaplin kény­telen volt úgy nyilatkozr hogy visszatér és tisztáz magát a vádak alól. Mindez 1952-bsn törtér Chaplin húsz évig ne tette lábát az Egyest Államok földjére, ahol el zőleg negyven évig é: Svájcban telepedett le f leségével, aki közben mai is lemondott amerikai á lampolgárságáról. A naj művész most, nyolcvanh; rom esztendős korában ki pott elégtételt Amerikátc P. I. tös gyöngyike csokrot vá­laszt ki, ami két forintba kerül, ám nem bírja ki, hogy magába fojtsa: — Ugyan, nénikém, adja egy forintért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents