Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-30 / 76. szám
I9TS. március 30, csütörtök B. oldal TANÁCSI SEGÍTSÉGGEL Új üzletek, javuló ellátás Befejezés előtt Baján a városi tisztasági fürdő időszerűvé vált felújítási teendőit a helyi Lakberendező és Építőipari Szövetkezet végzi. A munkának több mint háromnegyed részével már végeztek eddig, s április 10-én dolguk végezetten kívánnak elvonulni az építők. Képünk az ipari szövetkezet központi lakatos- műhelyében készült, ahol a 130 X ISO centiméteres ablakok alumínium kereteit hegesztik össze. (Pásztor Zoltán felvétele) Az állampolgárok lakás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről szóló jogszabályok végrehajtása során felvetődött az a probléma, hogy .e rendelkezések értelmében mennyiben lehet lakásnak minősíteni azokat a tanyai helyiségeket, amelyek egyébként megfelelnek a lakás követelményeinek. Ezért az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium — más főhatóságokkal egyetértésben — közös közleményben foglalt Figyelemre méltó fejlődés következett be az utóbbi években a fogyasztási szövetkezeteik és a helyi tanácsok együttműködésében, amelynek legfőbb célja a lakosság ellátásának javítása. E cél érdekében szerte a megyében az együttműködés változatos formái alakultak ki. A kezdeményezésben a bajai járás áll az élen, itt a tanácsok koordinálták a lönbség a megítélésben akkor sem, ha az épületet maga a tulajdonos használja, vagy bérbeadással hasznosítja. Az említett sajátos és védett helyzet azonban csak addig tartható fenn, amíg a ház és a körülötte levő föld egységében nincs változás. Ha ugyanis az épületet lebontják, akkor a használat és a forgalom- képesség tekintetében többé már nem alkalmazható a személyi földtulajdonra községi beruházásokat. Így jött létre például Csávo- lyon és Sükösdön a művelődési házzal egybeépített színvonalas étterem és presszó. Mind több tanács juttat a szövetkezeti hálózatfejlesztéshez kedvezményes telket. Sok helyen részt vállalnak a közművesítésben is, vagy a kisajátításhoz járulnak hozzá anyagiakkal Baján a városi tanács a társulásos alapon megvalósítandó áruházhoz szükséges szanálási költség jelentős Tészót vállalta magára. Ugyancsak Baján, a Kölcsey utcai lakótelepen, az ÁFÉSZ 1 millió forintos tanácsi támogatással épít ÁBC-áruházat, éttermet és presszót A bács- bokodi ÁF:' 3Z még a jelenlegi tervidőszakban Fel- sószentivánon létesít ABC áruházat, megint csak a helyi tanács anyagi támogatásával Soltvadkerten sütőüzem építéséről tárgyalnak. A tanács egymillió forinttal és telekkel segíti a terv megvalósulását. Tompán és Császártöltésen a tanács 100—100 ezer forintot adott húsfeldolgozó, illetve élelmiszerüzlet építéséhez. Az ÁFÉSZ részvételét a lakiteleki Tőserdő ellátásának kialakításában szintén különböző kedvezményekkel ösztönözte és segítette a helyi tanács. A lakiteleki ÁFÉSZ most a tiszaugi út mentén benzinkutat és autós csárdát épít a rendelkezésére bocsátott telken. 1 Bácsalmáson a község központjában épülő emeletes házak földszintjén — vonatkozó rendelkezés a lebontott épület körüli földre. Ugyanakkor végleg megszűnik a lakás-, illetve a telektulajdonról szóló rendelkezések alkalmazásának lehetősége is. A másik esetben pedig — ha a tanyaépülethez nem tartozik mezőgazdaságilag művelt földterület, vagy az épület kizárólag lakás vagy üdülési célt szolgál — a tanya helyiségeit lakásként kell számításba venni. (MTI) kedvezményesen — négy üzlethelyiséget bocsát a tanács a szövetkezet rendelkezésére. Vaskúton pedig az ÁFÉSZ, tanácsi segítséggel, üzemanyagtöltő állomást épít. Jakabszálláson rövidesen átadják az új presszót, amelyhez a tanács 200 ezer forinttal járult hozzá. A jelenlegi és a múlt esztendőben tanácsaink mintegy 4 millió forintot adtak hálózatfejlesztésre. Jóval jelentősebb azonban ennél az a pénzben ki sem fejezhető segítség, amelyet telkek juttatása révén nyújtanak a szövetkezeteknek. A két szerv együttműködésének fejlődése nemcsak azon mérhető le, hogy a hálózatfejlesztést egyre több községben támogatják, hanem azon is, hogy az együttműködés újabb területekre is kiterjed. A tanácsok többhe- lyütt részt vesznek az áruforgalom szervezésében, s a lakosság érdekeit képviselve a szövetkezetekkel közösen intézkednek fontos kérdésekben. Így sikerült elintézni például, hogy Tompán a sütőüzem a nappali termelésre állt át, ily módon a vásárlók az esti csúcsforgalomban is friss termékeket kaphatnak. A felsorolt példák is igazolják, hogy a tanácsok a lehetőséghez képest keresik a módját a szövetkezetek támogatásának az ellátás javításában. A jogszabályok lehetővé teszik a városi és községi hozzájárulás mérséklését, esetieg elengedését, amelyet egyébként a szövetkezét nyereségének meghatározott százalékában fizet. Sajnos, tavaly megyénkben egyetlen tanács sem élt ezzel a lehetőséggel, pedig ez főleg a nagy külterülettel, elszórt tanyai településekkel rendelkező fogyasztási szövetkezetek esetében indokolt lenne, s nagymértékben hozzáiárulhatna a lakosság ellátásának javításához. Pulykatoás A Pest megyei, csemői termelőszövetkezetből a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat baromfitelepére 3500 növendékpulyka érkezett. Március végén kezdenek tojni és az idényben a szakemberek egy-egy tojótól 75—80 tojást várnak, amit saját keltetőgépükön keltetnek ki. Lehét-e lakásnak minősíteni a tanyai helyiségeket? Állásfoglalás a jogszabályok értelmezéséről állást az egységes értelmezés elősegítésére. A közlemény kifejti, hogy egy korábbi kormányrendelet értelmében a tanya körüli földre — a lakóépület fennállásáig — a használat és a forgalomképesség tekintetében azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek a személyi földtulajdonra vonatkoznak. Ebből kifejezésre jut, hogy a tanya és a tanya körüli föld gazdasági és egyben jogi egység is, amely elsődlegesen nem a lakássr kséglet kielégítését, han .il a termelés céljait sze’gálja, és ennek megfelelő sajátos védelemben részesül. Eszerint mindaddig, amíg a tanya körüli föld mezőgazdasági művelés alatt áll, a tanyai épület helyiségeit — mivel alapvetően a termelés folyamatosságát szolgálják — lakásként nem lehet számításba venni. Nincs küUgyebár egyetértünk abban, hogy az újságíró egyik legfőbb erénye a sokirányú és alapos tájékozottság. Ez ugyanis előfeltétele annak, hogy informálni tudja olvasóit, a világ, a haza és a szőkébb haza — a megye — eseményeiről, jelenségeiről. Ügy érzem, ennek a követelménynek egyre kevésbé tudok megfelelni, hiszen még azt se tudom, merre van Pákapuszta. Nehéz helyzetben lennék akkor is, ha megkérdezné valaki, hogy hol van? Az elnevezés- minden valószínűség szerint egy világvárost takar, amely Kecskeméttől nem messze terülhet el. A körülmé- nyek ugyanis erre utalnak. Ha nem volna fontos ez a Pákapuszta, akkor nem tettek volna ki eligazító táblát a Vörösmarty utca egyik sarkára. Ez a tábla szerény egyszerűséggel, de furmányosan, csupán a beavatottakhoz szólva közli, hogy Pákapuszta merre van és háry kilométer földút vezet oda. Csakhogy ez a tábla a Csongrádi út, vagy ha úgy tetszik a László Károly utca torkolata felé mutat, onnan aztán nincs tovább. Nincs ugyanis kővetkező tábla, hogy melyik úton kell haladnia a jámbor polgárnak, aki el akar jutni a jelzett holyRio de Pákapuszta re. Játsszunk egy kicsit a lehetőségekkel. Tegyük fel, hegy a Csongrádi úton indul el az illető. Eljut a Kossá István sétányra, majd a Műkertbe, s onnan to- váob rátér a Szolnok felé vezető betontStra. Nem találja Pákapusztát. Visszanyargal a táblához, s újra nekilendül, de most már a László Károly utcán. Ha ezen végigmegy, kijut a Czollner térre, ahonnan legalább tíz különböző irányba mehetne tovább, ha tudná, ha újabb tábla mutatná, melyik út vezet a pusztára. Vegyünk alanynak egy mindenesetre elszánt embert, aki életcél jár ak tekinti, hogy a tábla útmutatásai alapján megkeresi Pákapusztát, üjra visz- szamegy a táblához, s átvillan az agyán, hogy telesen félreértette az irányt. Ez eligazítás ugyanis nem azt „mondja” hogy balra kell fordulni, hanem azt, hogy mehet, amerre akar. Emberünk most a nyomda felé veszi az irányt, aztán elhalad a megyei tanács épülete előtt, majd a Lestár térre | ér és teljesen bizonytalanná válik. Végül, több napos, céltalannak tűnő bolyongása fel'tinik az illetékeseknek és köz- veszélyes munkakerülés, csavargás miatt kóterba vágják. Miért kell fölakadni ezen a Pákapusztán? Aki ott lakik, úgyis tudja, merre van, mást pedig nem érdekel. Csakhogy akkor minek a tábla, s ha mégis kitették, olyan helyre kellett volna állítani, ahonnan kiindulva a következő húsz méteren belül nem válik nevetségessé az „útmutatás”. Nem is az a baj elsősorban, hogy ezt a táblát évek óta látja az arra járó polgár, hanem, hogy nem látja a külföldi, az ország más vidékeiről, városaiből Kecskemétre utazó hazánvfia, hogy merre van a Műkert, a fedett uszoda, a kórház, a Széchenyivé ros. Leni’1 város sfb. stb. Ezért gyanús nekem ez a Pá- ’'anuszta, amely fontosabb a felsoroltaknál, s amelyről azt ^em tudom, merre és hol van. n© van, mert tábla jelzi, s a ♦Uokzatosság tiszteletet parancsol. —dorgál— Talán a levegőt is sajnálná? VAN köz-, egyben önveszélyes magántulajdonosi tudat még ma is. Erre emlékeztetett bennünket a televízió legutóbbi „Nyitott boríték”-jából az ország nyilvánossága elé tárt ügy is. A szinte tudathasadásig hisztériás, tehát önveszélyességig bezsongott idős háztulaj donosnőrőL Aki lakói iránti gyűlöletében odáig ment, hogy fö- detlenül hagyta az aknát; hadd essenek bele a lakók, mint kártékony vadak. Akinek a dühe ellen védőrácscsal kellett felszerelni az ablakot, mert a lakó amö- gött érezhette magát biztonságban, hiszen kővel vágta be a tulajdonos. Aki az udvaron is bántalmazta a lakót. S hogy „elöntötte az epe” a méregzsák öregasszonyt, amikor mindezek miatt „te- temrehívták”. „Nemigaz- nemigaz-nemigaz!” — fröcskölte eszelősen és végeérhetetlen ül. Így kifordítja emberi mivoltából, ha valakin ennyire elhatalmasodik a magántulajdonosi tudat. Miért válhat ez ilyen gyógyíthatatlan keléssé olyanoknál, akik nem hajlandók szabadulni tőle, nem akarják legalább a történelmi szükségszerűségnek engedve, alkalmazkodásból megfékezni magukban az ördögöt? Ügy lehet, anyagi hatalmuk kiélésében érzik korlátozva, gúzsba kötve magukat, s mivel nem képesek elviselni, visz- szafojtani ebből gerjedt feszültségüket, az említettekhez hasonló, emberhez nem méltó atrocitásokban, gán- csoskodásban élik ki békétlenségüket. NO DE a tévében szemléltetett eset ama szélsőségek közé tartozik, amelyekből tényleg kevés fordul már elő az országban. Olyan kivétel, ami éppen ritkasága miatt, mint különleges került képernyőre. A proletárdiktatúra, a munkásosztály vezette dolgozó nép hatalmán alapuló társadalmi rendünk kialakította már a szocialista együttélés normáit. Ilyen környezetben, amilyenben ma élünk, azok is mindinkább kigyógyulnak a magántulajdon mindenhatóságára épült rendszerből jó ideig még magukkal hurcolt káros ösztönből, akik nem akarták jó ideig — legalábbis legbelül — elfogadni a történelem gyökeres változását De az ösztönökben még munkálkodik az a fajta hatalmaskodási hajlam, amely a VAN-ból, a NEKEM VAN-ból táplálkozik. Például; „Ez a ház az enyém, te (ti) csak lakó(k) vagy (tok). Az én ivóvizemet ugyan nem élvezitek. Tessék, ott a közkút járjatok oda vízért” Erre a jelenségre hívja fel a figyelmet egy kecskeméti asszony levele. Hangja túlságosan ingerült ahhoz, hogy szó szerint közölhessük. Pontos lakcímét se írja meg, s talán neve sem az, amit aláírt. Ezt abból sejteni, hogy más helyen arra utal; ha „felfedik nevüket, egyesek talán még életben maradnának”. Azoknak a nevében ír, kérdez, akik „komforton aluli házakban vesztegelnek” — mint lakók. „A bérbeadó — szól a levél —; általában a legtöbb lakót kizárja a vízvételi lehetőségből, sőt ezen túlmenően az udvarban levő, nem iható vizet is lefedi... A lakó, nr.it tehet mást, munka után, több száz méter távolságból hordja a vizet... Holott ő is megfizetné a reá eső vízdíjat..(Itt tartjuk túlzásnak az „általá- ban”-t) „Vannak házak, ahol késhegyen táncolnak ilyen ügyben, s vannak, ahol néma háború dúl. Többek közt ilyen a mi házunk is. Ivóvízvételtől elzárva élünk. S ha netán tűz ütne ki, el se indulhatna oltásra a vödörlánc, mert a kút is el van zárva teljesen.” Minthogy a városi tanács illetékes osztályaihoz is számos hasonló panasz érkezik a vízvétel megakadályozása miatt, tehát alapos a feltételezés, hogy nem egy-két magánház udvarán dúl a „néma” vagy „késhegyig” menő háború bérlők és bérbeadók között, utánanéztünk, miként .szólnak az erre vonatkozó rendelkezések. IDÉZÜNK a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendeletből. Az 52. § 1. bekezdése szerint: „A bérlő és a vele együtt lakó személyek, a lakás- berendezéseket, a közös használatra szolgáló helyiségeket és területet, továbbá az épület központi berendezéseit rendeltetésszerűen, gondosan, a szocialista együttélés követelményeinek megfelelően jogosultak használni.” A végrehajtásra vonatkozó rendelet 55. §-ában meghatározza az épület központi berendezéseinek körét. A b) bekezdés szerint a víz-, csatorna- és gázvezeték, a hozzá tartozó szerelvényekkel, ide értve a lakásban levő vezeték- szakaszt is, az épület központi berendezésének tekintendő, ezért a bérlő jogosult használni. Ami közvetlenül a levélbeli — és sok hasonló — üggyel kapcsolatban mérvadó: Amennyiben az udvaron vízcsap van, s azt a tulajdonos Elzárja — ezzel a ház lakóit a vízvételi lehetőségtől megfosztja — birtokháborítási eljárásnak van helye. Ez esetben az igazgatási osztály a birtok- háborítót kötelezi a vízvételi lehetőség biztosítására, a birtokháborítás megszüntetésére. Természetesen — a ház lakói kötelesek a vízdijat arányosan viselni. Az Ingatlankezelő Vállalat kezelésében levő házak tanácsi bérlakásaiban lakó családok a vízdíjat a lakbérrel együtt fizetik be. EZEK RENDET .ETEK, jogszabályok. „Lelkét” az adja, miként tartják be őket az emberek. Esetünkben bérlők és bérbeadók, lakók és háztulajdonosok. A szocialista együttélés írott és íratlan szabályaitól, normáitól igen-igen mesz- sze áll az a magatartás amikor a tulajdonos még a vizet is sajnálja embertársától, mert az „csupán” lakó. Mit tenne vajon, ha rajta múlna a levegőhasználat „engedély zése”? Tóth István
