Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-21 / 68. szám

1972. március 21, kedd ft. oldal A Dulra sikere a párizsi szalonon Sikeresen szerepeltek a magyar Dutra-traktorok az idei párizsi mezőgazda- sági szalonon, ahol több mint 90 ország mutatta be legkorszerűbb mezőgazda- sági, erdőgazdasági beren­dezéseit, gépeit, felszerelé­seit. A Komplex Külkeres­kedelmi Vállalat három ka­tegóriában állította ki a Dutrá legújabb gyártmá­nyait. A francia szaksajtó a műszaki leírások és szak­mai bemutatók után a vi­lág leghíresebb traktorgyá­rainak, az amerikai John- deer, a Ford, a Massey és Ferguson, valamint a Fiat és a Renault traktoraival értékelte egyenrangúnak a magyar Dutrákat. Francia- országba az elmúlt három évben 400 000 dollár ér­tékben hatvan nagy trak­tort exportált Pályaválasztás, 1972 Kilenc vélemény Kiskunfélegyházán az Ének-Zenei és a Petőfi Sándor Általános Iskolá­ban nyolcadikos diákok­kal beszélgettem a pálya- választásról, terveikről. íme kilenc vélemény. Fazekas Pista: „Gépé­szeti szakközépiskolába jelentkeztem. Korábban közgazdász akartam len­ni, de tanáraim nem tar­tottak arra alkalmasnak.” Szíjjártó Marika: „Szüleim azt akarták, hogy szabó legyek, de én inkább a fodrász szakmát választottam. Később majd elvégzem a gimná­ziumot esti tagozaton — de ha nem sikerül, az se baj.” Berecz Ildikó: „A gim­názium után egyetemre szándékozom menni, bio­Nyelvművelés az állvan} ok alatt Az elmúlt nyáron Buda­pesten jártamban-keltem- ben a Bajza utcába is elju­tottam. Ott éppen tataroz­tak egy emeletes házat. Az állványok alatt egy táblán ezt olvastam: TA­TAROZÁS IDEJE ALATT (FODRÁ SZÜZLETÜNK- BEN) KISZOLGÁLÁS ZA­VARTALAN. A három sorba osztott feliraton az volte a feltűnő, hogy a há­rom sor előtt egy függőle­ges, sötét színű, vastag ecsetvonás „díszítette” a táblát. A másik feltűnő pedig az volt, hogy az el­ső és a harmadik sor elé a határozott névelő is oda­kívánkozott volna. Ha kré­ta van nálam, a sötét ecsetvonásra feltétlenül odaírom a hiányzó névelő­ket. Egy kicsit odébb menve ugyanezt a táblát láttam, de az ecsetvonás nélkül. Itt aztán minden kiderült. Az ecsetvonással az előző táblán a mindhárom sor elején levő névelőt festet­ték le, itt tehát ez volt ol­vasható: A TATAROZÁS IDEJE ALATT (A FOD­RÁSZÜZLETÜNKBEN) A KISZOLGÁLÁS ZAVAR­TALAN. Három névelő egymás alatt! Ez szúrhatott szemet az ismeretlen nyel- vészkedő építőipari dolgo­zónak. Pedig ezen a felira­ton csak egy hiba volt (a második sor elé nem kel­lett volna névelő), a másik táblán pedig kettő (az első és a harmadik sor előtt hi­ányzott a névelő). Januárban újra ott jár­tam. Akkor már csak a második tábla hirdette a zavartalan kiszolgálást. Ta­lán azért hagyták meg ezt a táblát, mert ezen keve­sebb a hiba. Miért írok most erről? Mert csatlakozik előző cik­künkhöz. amelyben a nyel­vi közvélemény megterem­téséről volt szó. A példák között szerepelt a rossz he- Iyesírású vagy helytelen megfogalmazású cégtábla vagy felirat, amely az egy­szerű iárókelőnek is feltű­nik. Itt maguk a felirat készítői vették észre, hogy valami nincs rendben a sok névelővel. A határozott nZvotfi oi havvása gvakori hiba. Né- hánv n°idát mi is meg­érni 'tünk. Sok helyén olvashatjuk ezt: Fűre lépni tilos. Fny- nyire nem szabad általáno­sítani. A fűre igenis szabad lépni, réteken, erdők tisz­tásain. Legfeljebb arra a területre nem, ahol a táb­la van. Tehát ez a helyes felirat: A fűre lépni tilos. Nagyobb könyvtárak ol­vasótermeiben látható ilyen felirat: Könyvekhez nyúlni tilos. Mi lenne, ha ez is értelme szerint általános érvényű lenne? Akkor sen­ki sem olvasna. Pedig az olvasást olvasómozgalmak­kal is Serkentjük. Tehát ‘a könyvekhez, az olvasóte­remben levőkhöz nem sza­bad nyúlni, hanem olvasó­jeggyel kell kikérni őket. Különösen régebben gyakran olvastunk ilyen feliratot: Művelt ifjúság­gal a szocializmusért. Pe­dig- ez így reakciós, vagy legalább megalkuvó kije­lentés. Mi nem művelt if­júságra, hanem a müveit ifjúságra számítunk. Te­hát nem elégszünk meg azzal, hogy ifjúságunknak csak egy része legyen mű­velt, hanem azt akarjuk, hogy az egész ifjúság mű­velt legyen. lógia—kémia szakra. Anyukám régebben labo­ratóriumban dolgozott. Be­jártam hozzá és megked­veltem a kémiát. Az iskolá­ban kisdobosvezető va­gyok; szeretek foglalkoz­ni a kicsikkel. Tanár aka­rok lenni.” Fenyvesi István: „Ügy gondoltam, kárpitos le­szek. De csak Cegléden tanulhattam volna. Anyu­kámnak mondták a ta­nácsadók, hogy a nyom­dába is lehet jelentkezni. Bementünk és megtetszett a munka.” Brenner Jancsi: „A traktoros szakmáról le­beszéltek. Azt mondták: piszkos rftunka. Így . esz­tergályosnak megyek.” Kovács Erika: „Föld­rajz—történelem szakos tanár szeretnék lenni, mint az osztályfőnököm.” Czinege Jutka: „Az ud­varunkban lakik egy jo gäsz bácsi. Sokat beszél­gettem vele. Elvitt egy tárgyalásra is, ahol nő mondta a védőbeszédet. Szeretnék én is jogi pá­lyára menni.” Kanyó Mónika: „Régeb­ben az volt a szándékom, hogy orvosnak megyek, de mikor átkerültem a zene­iskolába, megváltoztattam elképzeléseimet. Inkább ének tanár leszek. Kórust akarok vezetni.” Csányi Jóska: „Egy üzemlátogatás alkalmával megtetszett a hegesztő szakma. Előtte semmilyen más elképzelésem nem Volt. Anyukámnak az a véleménye, hogy könnyű munka és sokat lehet vele keresni. Kilenc ifjú, nagy elha­tározás előtt álló ember és hány fajta motívum Látható, hogy a pályavá­lasztásban a családnak, a környezetnek, az iskolá­nak, a véletlennek egy­aránt nagy a szerepe. Hogy jól választottak-e a gyerekek, azt most nem tudjuk eldönteni. (Figye­lembe vették-e kellően sa­ját képességeiket, adott­ságaikat, a társadalmi szükségleteket ?) A továbbiakban, soroza­tunk következő cikkeiben azt vizsgáljuk, hogy a döntések elegendő számú információ alapján történ­tek-e, tudják-e a nyolca­dikosok, hogy milyen le­hetőségek között választ­hatnak, kaptak-e kellő, felelősségteljes segítséget a tájékozódáshoz. Lakatos Attila Magyar ízek az NSZK-ban Több mint kétmillió márka értékű magyar élel­miszert értékesítettek né­hány nap alatt az NSZK- ban a magyar élelmiszer­külkereskedelmi vállalatok, a Terimpex, a Monimpex és a Hungarofruct. Az idén tavasszal másod­szor „vendégszerepeitek a magyar ízek” az NSZK- beli Hertie áruházi kon­szern 68 szupermarketjé­ben. A magyar gasztronó­miai napokat már az el­múlt évben nagy érdeklő­déssel kísérték a vásárlók, úgyhogy az idén tavaszra már a Bilka vállalat 25 áruházzal csatlakozott a magyar napok második rendezvénysorozatához. Nagy sikert arattak a Terimpex Vállalat tartósí­tott húsárui. A legkereset­tebb a szalámi, a gyulai és a csabai kolbász volt. Keresett volt a magyar juhsajt, a vágott baromfi és az új konzervmárkák. Művészeti NEM TESZÜNK új meg­állapítást, ha azt mondjuk, hogy megyénk egynéhány községében a közművelő­dést, különösen a művelő­dési házak fenntartását amolyan szükségszerű te­hertételként kezelik. Meg­bíznak valakit az „igazga­tói” feladatok ellátásával, de sem a megbízás előtt, sem azt követően úgyszól­ván egy fél pillantást sem vetnek az illetőre, magára hagyják. És mert a kiválasztás véletlenszerű (tegyük hoz­zá : nincs is nagy válasz­ték a hozzáértőkből), ez né­ha megbosszulja magát, kü­lönösen akkor, ha a meg­bízatás kiadása előtt egy­általán nem néznek utá­na a jelölt viselt dolgainak, így történt ez Kunszállá­son is. ahol 1969. augusztus 1-én Rácz György Csaba, Városföld. II. kerület 77. szám alatti lakos, rádió- és televízióműszerészt bízták meg a községi művelődési ház igazgatásával. Ponto­sabban körülhatárolt fel­adata a művészeti, gazda­sági, pénzügyi dolgok in­tézése és az ezzel kapcso­latos adminisztráció — pénztárkönyvek vezetése, elszámolások stb. — bo­nyolítása volt. Egész évre 40 ezer forint ellátmányt kaoott a községi tanácstól. Nem kértek tőle erkölcsi bizonyítványt, pedig ez kö­telességük lett volna. Eb­ben az esetben ugyanis ki­derül, hogy akire a Kun­szállási Községi Tanács évi 40 ezer forintot bíz, már többször volt büntetve. Elő­ször 1966-ban ítélték el a társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett csalás miatt Nem sokat kapott ekkor, mindössze nyolc hó­nap javító-nevelő munkát De le sem telt a nyolc hó­nap, amikor újabb csalása derült ki. Ezért már hathó­napi börtönre ítélték és a bíróság elrendelte a nyolc hónapból maradt 1 hónap és 24 nap börtönre történő átváltoztatását is. TULAJDONKÉPPEN te­hát még „börtönszagú” volt, amikor rábízták a kunszál­lási művelődési házat: 1969. augusztus 1-én. Kun­szálláson is egyedül végez­te a munkát csupán a ta­nácsnak tartozott elszámo­lással, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a vb-titkár ellenőrizte. Ez az ellenőr­zés 1969. végéig rendszeres és alapos volt, s a vb-tit­kár kisebb, lényegtelen hi­bákon kívül semmit sem ta­lált Talán ezzel a kezdeti pontossággal altatta el Rácz György Csaba az ellenőrző éberségét. Utána ugyanis senki nem nézett bele az igazgató dolgaiba. Rácz fel­ismerte a helyzetet és hoz­záfogott a manőverekhez. Először is levelet írt a kunszállási Alkotmány Tsz vezetőségéhez, s kérte, hogy fotokészülékre adjanak 2870 forintot Hamarosan jött a válasz: a vezetőség megsza­vazta az összeget Rácz György ekkor átsétált a termelőszövetkezetbe és kérte, hogy adjanak többet, amíg a tanácstól meg nem kapja az ellátmányt Az igazgató, 6200 forinttal tá­vozott a közös gazdaság 25. Az Interpol kérésére az UNESCO tanulmányozta, hogyan lehet megóvni a különböző országok nemzeti- kulturális javait „amelyeket túlságosan hosszú ideig a nemzetközi piacon szabadon értékesíthető, egyszerű kereskedelmi értékeknek tekintettek”. E megállapítás­ból kiindulva, az UNESCO, 1964-es párizsi értekezletén, egész sor intézkedést javasolt a kulturális javaknak számító tárgyak kivitelének és behozatalának megtiltá­sára, illetve megakadályozására olyan értelemben, hogy az import csak azoknak az országoknak a bele­egyezésével engedhető meg, ahonnan az illető javak származnak E hozzájárulás nélkül a kulturális javak mindennemű exportja, importja vagy átruházása til­tott műveletnek számít. Az államok között létrejött két-, vagy több oldalú egyezmények elő kell. hogy irá­nyozzák azokat a nemzetközi együttműködési intézke­déseket is. amelyek elősegíteni hivatottak a tiltott ügyletek felderítését, a törvénytelen úton exportált kul­turális és műalkotások visszaszármaztatását. Az emlí­tett értekezleten az Interpöl javasolta, hogy mte-'t-iítsék a műalkotások külföldre történő kicsempészését közjó­gi vétségnek és mint ilyent foglalják be az egyes or­szágok törvényhozásába. HÍRES LOPÁSOK Említésre méltó, hogy „amint azt az Interpol vizsgá­latai kimutatták, a műtárgyak, főleg pedig a festmé­nyek eltulajdonítása nem annyira szervezett csoportok, mint inkább egyének műve.. Felmerül a kérdés: hogyan értékesítik a tolvajok a világhírű festményeket? íme. a válasz: ha a szóban forgó festményt magángyűjteményből lopták el, a tu­lajdonos többnyire szívesen fizet „váltságdíjat”, csak­hogy a képet ismét gyűjteményében láthassa. A mú­zeumi lopások esetében, amelyeket rendszerint magá­nyos tettes követ el, a lopott kép nem értékesíthető, és előbb-utóbb visszakerül a helyére. Felmerül a má­sodik kérdés: ha a világhírű festmények nem értéke­síthetők, miért gyakorolnak mégis olv ellenállhatatlan vonzerőt a tolvajokra Ha megvizsgálunk néhány is­mertebb esetet, megállapíthatjuk, hogy az indítékok szempontjából a tolvajok több csoportra oszthatók. EGY REJTELMES MOSOLY... „La Gloconda" — így nevezik az olaszok. „La Jocon- de” — így a franciák. Mona Lisa, amelv talán a vi­lág leghíresebb festménye, Francesco del Giocondo feíeségét ábrázolja, s 1504-ben készítette Firenzében a felülmúlhatatlan Leonardo da Vinci. 1518-ban a fest­ményt 4000 skudóért vásárolta meg I. Ferenc francia király. Kezdetben Fontainebleau-ban. aztán Versailles- ban tartották, majd 1804-ben Louvre-ba került. Innen lopta el 1911. augusztus 21-én egv ismeretlen tolvaj... Azon a reggelen a múzeum karbantartásával meg­hízott vállalkozó ellenőrző körútig során sokat idő­zött Mona Lisa arckéoe előtt. ..Ez a világ legértéke­sebb fostmánve” — suttogta elm^ríijtan né™e a rej­telme,, mosolvú Giocondát. Egv órával később a ta­karító személyzet ugyanazon az úton halad visszafelé (Folytatása következik.) irodájából. Ebből 3500 fo­rintot munkabérre kifize­tett (fűtőnek, takarítónak stb.), a többit zsebre vágta. Februárban a tanácstól nyolcezer forint ellátmányt kapott (nem egyszerre ad­ták oda neki a 40 ezret) de a tsz-nek nem fizette visz- sza a „kölcsönt”, hanem abból 4500 forintot magá­nak tartott meg, s elkölt tötte. Februárban beutazót Kecskemétre a MOKÉP Vállalathoz, s kérte, adja­nak pénzt a művelődési házban működő mozi fűté­séhez szükséges szénre. Ka­pott is egy 1800 forintos csekket, a szenet megvette, majd otthon a művelődési ház terhére könyvelte el a vásárlást, a pénzt pedig ki­vette a kasszából. Május 5-én (!) ismét szenet vá­sárolt 855 forintért, az ösz- szeget a tanács átutalta a TÜZÉP-nek. de Rácz ezt is elkönyvelte, s a pénzt újra kiemelte a pénztárból. Ha­sonló módon járt el 1970. májusában az 1147 forintos áramszámla esetében is. Sőt megtette, hogy a beteg- állományban levő gondnok fizetését kivette a kasszá­ból (582 forintot) és azt el­költötte. nem részletezzük az apró manővereket, de érde­mes még néhány szót szól­ni a gyermekfoglalkozásról. Ebből ugyanis egyértel­műen kiderül, hogy senki nem nézett be a művelődé­si ház könyveibe. Ezt a foglalkozást 1969. szeptem­berében „szervezte” az igazgató, s vezetőként a fe­leségét írta be. Tíz hónapon át havonta 162 forintot vett fel Rácz György Csaba anélkül, hogy egyetlen fog­lalkozást is tartott volna a felesége (bizonyára nem is tudott a másodállásáról). Nem tűnt fel az sem a ta-. nács vezetőinek, hogy 1970 nyarán, a legnagyobb do­logidőben (júniusban) a művelődési ház igazgatója tánctanfolyamot hirdetett. Egyetlen jelentkező akadt, akitől Rácz bezsebelte a száz forint tandíjat. Talán mondanunk sem kell, hogy a tanfolyamból semmi sem lett, de a pénz is elúszott Rácz kezelte a művelődési ház postaforgalmi betét­könyvét is. Ebből 1970. jú­nius és július hónapjában 1045 forintot vett ki és köl­tött magáncélokra, összes­ségében 13 ezer 877 forint tekintetében követett el sikkasztást. Az eljárás so­rán ebből közel hatezret megtérített. AZ ELSŐFOKÚ bíróság egy év nyolchónaoi szabad- sá gvesztésre ítélte Rácz György Csabát és két évre eltiltotta a közti gyekben való részvételtől. Az ügvész súlyosbításért fellebbezett, s a megvei bíróság a bör­tönbüntetést két év. két hó- nanra felemelte. Az ítélet jogerős. G. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents