Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

,,Társadalmunk szocialista fejlődésének egyik alapkérdése” Középkorú nö állít meg a kecskeméti tanácsháza Eolyosóján. Egy cédulát tart elém, „melyik szobá­ba kell mennem” — kér­di. Rápillantok az idézés­re, s látom jókora betűkkel a hivatal pontos meg­nevezését. „A szomszédos folyosón találja meg, ki van írva” — mondom. Továbbra is tanácstalan, s fé­lénken, félszegen kér: mutassam meg az ajtót, nem tud olvasni. Utánanéztem, csupán Bács-Klskun megyében majd tízezer ember számára ma is megfejthetetlen rej­tély az írás-olvasás tudománya. hazánkban. A 16—40 ér közötti korosztály egyhar- mada nem rendelkezik 8 általános iskolai végzett­séggel és nem büszkél­kedhetünk a közép-, illetve felsőfokú bizonyítványt szerzett férfiakra, nőkre vo­natkozó adatokkal sem. Ráadásul aggasztó véleményeket hallani a dolgo­zók, a szülők, felelős vezetők szájából: „kilépek a munkahelyről, ha köteleznek a tanulásra”, „elége­dett vagyok a keresetemmel, minek tanuljak?” Eredmények A felnőttoktatásról A téma időszerűsége A 6650/1945. M. E. számú rendelet kimondja: „A népiskola I—VIII. és a gimnázium, illetőleg a pol­gári iskola I—IV. osztályai helyett „általános isko­la” elnevezéssel új iskolát kell szervezni.” Az a cél, hogy minden magyar ifjú elsajátítsa a korszerű alap- műveltség elemeit, sikeresen vizsgázzék mind a nyolc osztály anyagából. 1971-ben mintegy kilencszáz ifjú „lépett ki” Bács- Kiskun megyében a tanköteles korból, anélkül, hogy az általános iskolai végzettséget megszerezte volna. * * » Tíz esztendő alatt az ország legnagyobb megyéjé­ben harmincezernél több új ipari munkahelyet ala­kítottak ki. A bonyolult gépek kezeléséhez művelt emberekre van szükség. Vannak olyan szakmák, ahol az érettségi az alapkövetelmény. A napi feladatok szorításában mind többen érzik: bcvíteniök kellene ismereteiket. • • • Tudósok, rideg adatok bizonyítják: eltérő ütemű az emberek szellemi fejlődése. Tekintélyes azoknak a száma, akik 16—24 éves korukban ismerik fel és vállalják életcéljukat, a tanulás jó ízeit. Mások még később. Amikor — a- hagyományos felfogás szerint — kinőttek az iskolapadokból. * * • A tudomány, a technika egyre gyorsuló ütemben fejlődik, az információk mennyisége 15 évenként megkétszereződik. A nemzetközi statisztikák tanul­ságai szerint 1930-ban az iparban foglalkoztatottak 58 százalékának elegendő volt a legfeljebb nyolc­éves iskolai végzettség. 1970-ben ez =z arány hat százalék. Az Egyesült Államok iparában — Erdey- Grúz Tibor közlése szerint — az 1900-as évek ele­jén a munkások ötven százaléka volt szakképzetlen, 1960-ben pedig csak 12 százalék. Korszerűen élni Hirdetjük, hogy meg kell tanítani az embereket szocialista módon élni, gondolkodni, minden ember számára hozzáférhetővé kell tenni a kultúra kincse­it. Megbízható felmérések tanúsítják, hogy a maga­sabb iskolai bizonyítvánnyal rendelkezők sűrűbben keresik fel a könyvtárakat, színházakat, az igényes filmek vetítését, jobban kibontakoztatják képessége­iket, magasabb szinten, korszerűbben élnek. Foglaljuk össze az adatokból, tényekből, tapaszta­latokból, a szocialista építés követelményeiből adódó — témánkra vonatkozó — tani ságot: továbbra is szükség van a dolgozók, a felnőttek általános mű­veltségének szervezett, tudatos emelésére, szakkép­zettségének növelésére. A X. kongresszus ezt a fel­adatot „társadalmunk szocialista fejlődése egyik alapkérdésének” minősíti. Minek tanuljak? Az ügy fontosságának megfelelő körültekintéssel foglalkozott a közelmúltban a felnőttoktatás Bács- Kiskun megyei gondjaival, eredményeivel, lehetősé­geivel az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága. Eléggé rosszul állunk. Az írástudatlanok száma 1,6 százalékkal magasabb az országos átlagnál. A szak­munkások 15,7 százalékos aránya a legalacsonyabb Hiba lenne, ha megfeledkeznénk az elmúlt ne­gyedszázadban elért eredményekrőL Bács-Kiskun megyében az iskolarendszerű felnőttoktatás kereté­ben negyvenezren tanultak. Egynegyedük kapott, a nyolcadik általánosban végbizonyítványt, nyolcezren pedig középfokú végzettséget és három-négyezerre tehető azoknak a száma, akik esti vagy levelező ta­gozaton birkóztak meg a főiskolai, egyetemi köve­telményekkel Az 1960-es évek elején ült a legtöbb felnőtt az is­kolapadokban. 1954/55-ben — például — 175 dol­gozó tett sikeres érettségi vizsgát Bács-Kiskun me­gyében, 1962/63-ban 462-en a következő esztendők­ben évente hétszáznál többen. Az 1966/67-es évet tekintik „csúcsnak”: kilencszáz felnőtt diák maturált. Azóta lassú csökkenés tapasztalható. Hasonló jelenségek figyelhetők meg az általános iskolai adatokat elemezve. A különbség csupán any- nyi, hogy mintegy két esztendővel előbb tetőzött az érdeklődés dagálya és hamarabb ritkultak a tanu­lók az esti és levelező osztályokban. Mivel magyarázhatók a változások? A legfőbb okok: Az 1961. évi III. törvény beillesztette az esti és levelező oktatást az egységes oktatási rendszerbe is félreérthetetlenül megfogalmazta, hogy az így szerzett képesítés azonos értékű a „nappali” végzett­séggel. \ Ezekben az években tanulták azok, akik szociális okok miatt fejezték be túlságosan korán az iskolá- bajárást a harmincas és negyvenes években. Az MSZMP művelődéspolitikájában kiemelkedő helyen szerepeltek az általános művelődési színvonal növe­lésére vonatkozó útmutatások. A vidéki ipartelepí­tés, az urbanizáció, a mezőgazdaság szocialista át­szervezéséből következő serkentésekről sem feled­kezhetünk meg. Tíz-tizenkét esztendővel ezelőtt sor­ra adták ki különböző minisztériumok a képesítési rendeleteket. vagyis bizonyos állásos betöltését is­kolai bizonyítványokhoz kötötték. Társadalmi összefogást i A visszaesés okai? A tanulás még mindig nem vált társadalmi üggyé. Baján — például — két nyugdíjas pedagógus szervezi. A kiskőrösi járásban egy szakfelügyelő „fogja össze” a tennivalókat, Kis­kunfélegyházán Kapusi Mihály neve összeforrt a felnőttoktatással... Illetékesek véleményéből idéz­tünk. Mai napig sincs átfogó tervezet a felnőttoktatás fejlesztésére. A pedagógiai módszerek kevéssé al­kalmazkodnak az életkori sajátosságokhoz. A legtöbb esti Iskola albérletben dolgozik, gyakran az elemi szemléltető eszközök hiányával küszködnek. Előfor­dult, hogy — különösen a termelőszövetkezetekben — a vezetők anyagilag nem méltányolták a maga­sabb iskolai végzettséget, a nagyobb műveltséget Kevesen érzik, hogy anyagilag is érdekeltek a to­vábbtanulásban. Mintha megfeledkeznénk a szocia­lista embertípus kialakításának történelmi követel­ményéről is. Hogyan tovább? Miként lehet a Jó kezdeményezé­seket elterjeszteni, a felnőttoktatás társadalmi rang­ját visszaadni, valamennyi érdekelt intézmény, szer­vezet ez irányú aktivitását növelni? A lehetőségek­ről, a tennivalókról, mához egy hétre, ismét az Iro­dalom, művelődés, tudomány mellékletben szólunk. Heltai Nándor ő^ózoa katonái Budapest után Kecskeméten is kiállítják Lőrincz Gyula szlovákiai magyar festőművész „Dózsa György katonái” című grafikai sorozatát. A festő-politikus, aki Picasso, Marc Chagall és Móricz Zsigmond jó barátja volt, a felszabadulás óta első ízben mutatkozik be a magyar közönség előtt. A kiállítást már több ezren tekintették meg a buda­pesti Csehszlovák Kultúra bemutatótermében. A Dó- zsa-sorozata olyan művész alkotása, akinek életprog­ramja a szomszédos népek közös törekvéseinek, har­cainak megismerése és irányítása. Gyakran időzik el a seregen; nem tud betelni az Indulatos kaszások tömegével. Rajzain a felkelés majd minden mozzanatát láttatja. Látunk egészséges, sebe­sült és fél vak katonákat; gyalogosokat, lovasokat, do­bosokat, kürtösöké:, nyikzukat, akik mind felvonul­nak a lapokon. Az arc, az ezt megnatározó tekintet, a különféleképpen alakított süveg, kucsma, bajusz — elégséges ahhoz, hogy Lőrincz váltakozó típusokat ér­zékeltessen. Nem az irodalmi esemény részletes elmondásával, lerajzolásával fejezi ki mondanivalóját, hanem a vo­nal segítségével, szigorúan művészi eszközökkel. Cse­lekménnyel nem találkozunk a rajzokon. Nincsenek széles, látványos gesztusai. Művészete tiszta eszkö­Grafikák Lőrincz Gyula kiállításáról .kel formált, amelynek minden részlete súlyos tör- telmi mondanivalóvil terhes. Ma, vasárnap nyílik meg Lőrincz Gyula grafikai ki- ülítása Kecskeméten. A művek méltó helyet kapnak majd a Nemzeti Múzeum közeljövőben megrende­zendő kiállításán is. A magyar filológia nagy egyéniségére emlékezünk halála 50. év­fordulóján: 1922. március 19-én Kiskunhalason köl­tözött el Szitády Áron az élők sorából. Horváth Já­nos neves irodalomtörténész szerint ő a magyar iro­dalomtörténet első specialistája. Szilády Áron nevét elsősorban a szakmabeliek is­merik, pedig érdemei időtállóak, mert számos, ma is eleven erővel ható költő műveit rendezte sajtó alá, színvonalas bevezetésekkel, tartalmas, tudómái >s és mégis könnyen érthető magyarázatokkal. Élete külső eseményekben nem gazdag. F' 'írott született, 1837. november 3-án, édesapja refo. átus lelkész volt. Nagykőrösi diákéveiben erős hatást tet­tek rá tanárai, Arany János, Szász Károly költő és műfordító, Tömöri Anasztáz számtantanár, mér­nök, a magyar irodalom későbbi lelkes támogatója Szilády Debrecenben végezte a teológiát, a kelet' nyelvekben Göttingában mélyedt el Ewald profesz- szor mellett. Papi hivatása 58 esztendőn át a mai Bács-Kiskun megyéhez kötötte. Életének fő műve, a Régi magyar költők tára I— VI. kötete. Alapvető fontosságú irodalomtudósok és történészek részére egyaránt. A IH. kötet a XVI. szá­zad muzsikus költőjének, Tinódi Sebestyénnek műve­it tartalmazza. Szilády nagyra becsülte Tinódi Ze­néjét A kötet bevezetőjé­ben ezit is méltatta. Balassi Bálint öss2es költeményeinek első kiadása Szilády gondozásában jelent meg, értékes bevezetés­sel és jegyzetekkel, ö állapította meg, hogy a költő nagy szerelme Losonczi Anna volt Szilády 27 esztendőn át, 1896-tól, 1913-ig szerkesz­tette a napjainkban is megjelenő folyóiratot, az Iro­dalomtörténeti Közleményekéit Mátyás király korának kimagasló alakja Temes­vári Pelbáft. Szilády ma is élvezhető könyvében is­mertette életét és alkotásait. Nyelvtudományi érte­kezései mellett fontos történettudományi munkássá­ga: a török hódoltság korának tanulmányozása, ere- ’eti török forrásművek alapján. Ez irányú gyűjtései1 Szilágyi Sándor történész tette közzé. Érdemlelenii merültek feledésbe ifjúkori műfordításai. Mindent egybevetve Szilády nagy érdeme az ada tok „összegereblyézése”, feltárása volt. Műveinek többsége ma is forrás értékű. Emlékezés egy irodalomludósra Szilády Áron Rubinyi György Morvái Pál

Next

/
Thumbnails
Contents