Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-16 / 64. szám
Városiasodás Afrikában város esetleg nyújthat számukra. A másik gondot a lakásprobléma okozza. Az Afrikai Gazdasági Bizottság már régóta szorgalmazza, hogy az afrikai államok külön lakásépítési alapot létesítsenk a kezdeményezés azonban eddig kevés sikerrel járt. A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Nagy Ottó fiz itfepforialm Kihasználatlan lehetőségek Az utazás, az idegen tájak, városok megismerése az utóbbi években egyre nagyobb tömegek igényévé vált. Szerte a világban, sőt hazánkban is idegen- forgalmi versenyfutás kezdődött. Az adottságok és lehetőségek azonban nem egyformák. Vannak hagyományos, az idegen számára a nevezetességekkel és látványos programokkal gazdagon szolgáló tájak, városok és vannak (mint a mi megyénk is) szűkebb lehetőségekkel rendelkező területek. Mindemellett a meglevő adottságok kihasználásában, s a kedvezőbb feltételek megteremtésében ma már nagyobb „fordulatszámra” van szükség, mint azt a Petőfi Népében már több cikk is érzékeltette. Csak közbeeső állomás A megyei pártbizottság szervezéseben egy évvel ezelőtt volt egy idegenforgalmi kérdésekkel foglalkozó tanácskozás, melyen meg is fogalmazták a tennivalókat. Sajnos lényeges változás azóta sem következett be. Ezt jelzi, hogy a megye idegenforgalma továbbra is stagnál, sőt 1971-ben némileg visszaesett. A szállodákban és egyéb helyeken megszállt vendégek száma közel 3 százalékkal, közülük a külföldi vendégek száma pedig mintegy 7 százalékkal csökkent. Az átlagos tartózkodási idő 10 százalékkal — több mint egy éjszakával — alacsonyabb, mint az előző évben volt. A megye tehát idegenforgalmi szempontból legfeljebb közbeeső állomás, de még nem úticél. Mindez természetesen összefügg szállodai helyzetünkkel is. Az elmúlt évben például mindössze ötvenöttel növekedett a szállodai ágyak száma, az 1970. év végén elkészült Hotel Szelíd jóvoltából. Szállodai kapacitásunk kihasználtsága a területi adottságok következtében egyébként is igen hullámzó. A tapasztalatok szerint a megyébe szervezetten vagy egyénileg érkeznek látogatók, elsősorban Kecskemétre és környékére. Itt ugyanis az idegenforgalom alapfeltételei kedvezőbbek, mint Bács- Kiskun más részein. Megyénk iránt elsősorban a külföldiek érdeklődnek, főként nyugati turisták. Ezek olyan arányokat mutató | adatok, amelyek az idegenI forgalom egyes jeizoo^a- | maival (beutazás, átutazás, tartózkodás, útirányok stb.) meghatározzák a megyébe irányuló turizmus jelenlegi szerKezetet, s elemzésükkel meghatározhatók a további tennivalók. A következő években tehát számítani lehet az idegenforgalom fejlődésére megyénkben is. Részletesebb elemzés nélkül is nyilvánvaló, hogy a hagyományos, illetve divatossá vált területek lassan telítődnek, egyre inkább szükségessé válik más területek idegen- forgalomba való bekapcsolása. A különböző utazási irodák — különösen mióta konkurrencia is van — egyre változatosabb, élmény- dúsabb programlehetőségeket keresnek. Kétmillió átutazás A megyei tanács végrehajtó bizottsága ilyen szempontok alapján foglalkozott az idegenforgalom és az üdülőterületek összefüggő fejlesztésének feladataival. Hosszú vajúdás után végre megalakul a Duna—Tisza Miből lesz a több bér? SOKAN úgy gondolják, — és nem éppen alaptalanul —, hogy például a kitartó, sorozatos munkahelycseréből. Nemrég megvizsgálták, hogy a munkahelyek váltogatása valóban olyan jó üzlet-e, mint ahogy az a közvéleményben elterjedt? A vizsgálódók sem juthattak más eredményre, mint az egyéb felmérések : a munkaerő-vándorlás pillanatnyilag eredményes béremelési módszer. Sokszor eredményesebb, mint az egyhelyben eltöltött évtizedek becsületes, szorgalmas munkája. Emlékeznek talán még a Tv nagy visszhangot kiváltó dokumentumfilmjére, amelyet közgazdász egyetemisták készítettek a Soroksári Vasöntödében. A film munkásszereplői közül többen is nyersen kimondták: jelentősebb bérnövekedéshez csak az juthat, aki gyakran látja a munkakönyvét és minden új helyen nagyobb és nagyobb igényekkel lép fel, amelyet rendszerint kielégítenek. ELKÉPZELHETŐK persze egyéb módszerek is. Az intenzív túlórázás például, amely sokak szemében már régen nem tűnik olyan átkos dolognak, mint ahogy erről az újságok vezércikkeiben olvasunk. A túlóra egy jelentős munkásréteg számára komoly jövedelemnövelő forrás, hiszen egy fél évi, év végi hajrámunkában eltöltött vasárnapján 300— 400 forintot is megkereshetnek. Szociológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a munkások, ha akarják, nagyon is beleszólhatnak abba, legyen-e, vagy ne legyen túlóra? S többnyire akarják: a vastagabb boríték reményében. Egyre többen vállalják azt is, hogy a lényegesen korszerűbb munkakörülményeket nyújtó nagyipart felcseréljék a primitív adottságú manukfakturális technikájú tsz kiegészítő üzemekkel, sőt vállalják a különböző fogyasztási szövetkezetek egyéb zug-munkaközvetítők által felkínált bizonytalan — de lényegesen többet fizető — munkavjszonyt is. Az állami ipar vezetői meglehetősen korlátozott eszközökkel vesznek részt ebben a mérkőzésben. Változatosabb lehet az üzemi étkezde éilapja, csillogóbb az öltöző és a fürdő, szebben beszélhet a főnök a beosztotta! de mindezzel, úgy tűnik, nem tudják úlersúlyozni a vélt, vagy valós problémákat. Ezek a gyakran alkalmazott módszerek — a vándorlás, a túlóra, a kiegészítő üzem — lényegében a bérkövetelés sajátos hazai viszonyokhoz idomult megjelo"'’S’ formái, s önámítás lenne ez tagadni A TÉM iVAL kapcsolatban divatos — ás hálásán egyszerű dolog kritizálni a vállalatok bérezési gyakorlatát, s e gyakorlatot meghatározó — egyébként gyakran ötlettelen, fantáziátlan — vállalati bérpolitikát, S való igaz: a vállalatok a meglevő lehetőségeket sem használják ki eléggé, a megengedett módszerekkel sem élnek. Egyetlen — bár nem a munkások köréből vett — példa: évekkel ezelőtt bevezették az úgynevezett kiemelt személyi fizetések rendszerét, a kiemelkedő teljesítményt produkáló műszakiak, alkalmazottak részére. S az esetek többségében a kiemelt fizetést megadják ugyan az arra érdemesek egy részének, ám egy-egy osztály- vagy főosztályvezetői beosztás kíséretében, tehát automatikusan kikapcsolva őket ezzel a valóban produktív munkából. HIBA lenne azonban kizárólag a vállalatoktól, azok vezetőitől számonkérni a bérproblémákat. Nekik rendeletek, szabályzók, egy meglehetősen komplikált szabályozó mechanizmus különböző hatásai szerint kell cselekedniök. S ez a mechanizmus — paradox módon — sokszor éppen azoknak kedvez, akik a kiskapukat keresik és meg is találják; akik ezt a furcsa, számukra előnyös, eredményes, de az egész népgazdaság számára rendkívül káros „béremelősdit” folytatják. Egyre inkább kitapintható társadalmi érdekkonfliktusról van szó, amely azonban nem megoldhatatlan. Csak annak a már felismert tételnek a gyakorlati érvényesítéséig kell eljutni, hogy a bér, a fizetés nem csupán az időegység alatt végzett — vagy nem Végzett — munka ellenértéke, hanem a gazdasági fejlődés ösztönző eszköze is. Következésképpen: nemcsak azt kellene számolgatni, hogy egy adott időszakban elért gazdasági fejlődés milyen mértékű bérnövelést tesz lehetővé, hanem — s talán elsősorban — azt is, hogy a tervezett gazdasági növekedés milyen bér- emelkedés mellett valósítható meg! Ez AZ érdekkonfliktus előbb-utóbb újszerű választási lehetőségek elé állítja a bérszabályozás szakembereit: vagy adminisztratív eszközökkel kell korlátozni a magasabb bért ügyeskedve kiharcolok lehetőségeit, vagy meg kell vizsgálni a bérszabályozás jelenleg érvényben levő rendszerének hatásait. Éppen azok érdekében, akik ma is, rendületlenül hiszik, hogy a több bér forrása a több és a jobb munka. És végül is: nekik van igazuk, még akkor is, ha egyelőre nehezen érvényesíthetik ezt a becsülendő meggyőződésüket. V. Cs. közi Intéző Bizottság is, amelynek főleg iránymutató, koordináló tevékenységétől várhatunk jelentős előrelépést. A tájbizottságok létrejötte pedig a helyi kezdeményezések szélesítését eredményezheti, hiszen egyre inkább tapasztalható a helyi állami és egyéb szervek érdeklődése az adott területek idegenforgalmi lehetőségeinek feltárására. Ezekután remélhetőleg kilépünk abból az önmagunk által rajzolt körből, amely szerint mi harmadrangú terület vagyunk, csak közbeiktatott állomás az területek idegenforgalmi programjai között. A turizmus Kialakult mozgásirányát természetesen nem akarjuk megváltoztatni, de a jelenlegijei nagyobb lehetőségeink vannak olyan utazó tömegek befogadására, akik ma még — különböző okok, például megfelelő hírverés hiánya miatt — elkerülnek bennünket, vagy éppen csak átutaznak megyénkén. A becslések szerint egy-egy szezonban több mint 2 millió turista halad át területünkön. Az idegenforgalom fo- galmábá azonban nemcsak a külföldieket, hanem az ország más részeiből ideutazókat, sőt a megyei lakosokat is bele kell számítani. Egy „Ismerd meg megyédet” mozgalom meghirdetése bizonyára sikeres lenne, ha annak költsége és programja megfelelne az igényeknek. Éppen a Budapesten most bemutatott kiállítás igazolja, hogy mennyien nem ismerik megyénk lakosai közül Bács-Kiskun értékeit, jelenét és jövőjét. Az anyagi eszközökön túl szükség van szemléletünk formálására is. Sokak előtt még mindig nem eléggé világos, hogy az idegenforgalom az egész megye érdekeit szolgálja. Az Országos Idegenforgalmi Tanács által meghirdetett pályázatra például kevesen reagáltak, a vártnál jóval kisebb érdeklődés nyilvánult meg iránta. Bemutatni a meg) ét Ahhoz, hogy a megye fölkapottabb hely legyen, többét kell nyújtani. Az Idegenforgalmi Hivatal jelenleg csak 3—4 programot kínál. Ezek bővítése, színesítése sok esetben szervezéssel megoldható. Programjaink ismétlődőek, kevés gondot fordítanak a tájegységek jellegzetességeinek bemutatására. A bugaci „puszta” — programokon és szüreten kívül alig beszélhetünk jelenleg másról. Nincs, vagy alig van városnéző idegenvezetés. Az átutazók a megyéről és Kecskemétről csak hézagos képet tudnak alkotni. Idegenforgalmi útikalauzaink nincsenek, amelyek — ugyan nem élőben — de bemutatnák a megyét. (Kecskeméti útikalauz most készül.) Hiányoznak városainkban a speciálisan idegenforgalmi üzletek, árudáinkban pedig a népművészeti áruk észrevétlenné válnak az egyéb cikkek között Az idegenforgalom gazdasági és társadalmi jelentősége napról napra növekszik. Ahhoz, hogy e téren Bács-Kiskun megye se maradjon le, az idegenforgalommal hivatásszerűen foglalkozókon kívül mozgósítani kell a társadalmi erőket is. Megyénk múltja, jelene és jövőjének távlatai méltán felkeltik majd a hozzánk látogatók érdeklődését. Bonifert Ádám INNEN — ONNAN Magyar—iraki együttműködés A TUNGSRAM Vállalat Irakban, Bagdad külvárosában egy villamoségőkel gyártó üzemet épít a közeljövőben. Az üzem évi termelési kapacitása 10 millió darab 25—100 wattos égő, valamint 2 millió darab fehér és színes 20—80 wattos fénycső. A gyár 1973-ban kezd termelni. A gyár felépítése beletartozik az Irak és Magyarország között 1970-ben aláírt műszaki és gazdasági együttműködési szerződésbe. Magyarország közel 30 millió dolláros kölcsönt folyósít Iraknak. A közel-keleti állam a kölcsön 70 százalékát kőolajipari termékekben, a fennmaradó részt egyéb árucikkekben fizeti meg. Az egyiptomi polgári légiforgalom fejlesztése Az egyiptomi kormány szerződést kötött a Szovjetunióval TU—154-es és IL— 62-es repülőgépek vásárlására. A 12 darab repülőgépet még 1972-ben üzembe állítják. A gépek Kairó— Felső-Egyiptom közötti forgalom lebonyolítására, és új nemzetközi vonalak beállítására szolgálnak. Ez eddig a legjelentősebb szerződés. amit a Szovjetunió és Egyiptom a polgári repülés terén kötött. A kubai dohánytermesztés Az elmúlt év igen kedvezőtlen volt a kubai do- it inytermesztésben. Az aszály, majd ezt követően a „Laura” ciklon nagy károkat okozott különösen a Pinar del Rio takarmányban, a kubai dohánytermesztés központjában. Ennek ellenére az 1971. évi dohánytermesztési tervet sikerült túlteljesíteni, ami mindenekelőtt a kubai dohánytermesztő munkások önfeláldozó tevékenységének és annak a támogatásnak köszönhető, amelyet a kubai kormány nyújt e népgazdasági ágazatnak. Az ország dohánytermesztői február 1-re befe- I jezték a dohánypalánták kiültetését. A szövetkezetek különböző gépeket kaptak, amelyek elősegítik a munkatermelékenység növelését. A laboratóriumokban nagyszabású munka folyik új, magas termőképességű dohányfajták nemesítésére. A kormány a dohány termelésének további bővítését és termőképességének növelését tervezi, s tovább kívánja javítani a dohánytermesztők körülményeit. Görbe lexikon Kereskedelem: összekötő szervezet a termelés és fogyasztás között annak megakadályozására, hogy a termékeket olcsón megvásárolják és gyorsan elfogyasszák. Speciális módszere a hiánycikk-képzés, (vö: komámasszony hol az olló ...) Munka: a munkaidő kezdete és vége között eltelt idő átszámítása a munkabér segítségével céltudatos tevékenységre, (vö: hosszú az a nap ...) Munkabér: az átszámított érték, plusz némi kiegészítés, hogy kapjon is valamit a dolgozó, (vö: én nem tudtam, hogy harcolni kell érted ...) Reklám: a dicsekvés gazdasági formája, amelyből megtudható, hogy nálunk kizárólag jó minőségű, olcsó, tartós stb. árucikket hoznak forgalomba (e tulajdonságokról egyébként nem értesülnénk). (Vö.: ne higgy magyar ...) Szabad szombat: korszerű munkaszervezési módszer amellyel elérhető, hogy ezeken a napokon nincs állásidő, termelési zavar stb. Kár, hogy ma még nem mindenütt alkalmazzák, (vö: hiányzol még...) Szabályozó: az az egynyári elem, amely jó lenne, ha most már évelővé válna, (vö: szalmaláng...) Szabályozórendszer: a gazdasági élet közlekedési szabályainak rendszere, amely igyekszik elmarasztalni a szabálytalan előzést, a felesleges megállást és ácsorgást, a lassú tempót stb., de a piros lámpa nem hat erősen, a zöld lámpa pedig gyakran elalszik, (vö: merre jársz, mit csinálsz...) — bádám — jelent a 41 afrikai ország kormányának, különösen azért, mert a munkanélküliség állandóan fokozódik. A faluról jöttek szinte kivétel nélkül iskolázatlanok, és alkalmatlanok azokra a munkákra, amelyeket a Az elmúlt tíz év alatt Afrikában többen vándoroltak a falvakból a városokba, mint bármely más földrészen. Az afrikai lakosság tömeges felvándorlása a városokba szinte megoldhatatlan problémát