Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-15 / 63. szám

1972. március 15, szerda 5. oldal {főiskolások örömére... „A szakmát - művelők híján — A városi KlSZ-bizottság- kerestek, a találkozót y rövid telefon beszélge- i előzte meg: — Diákklub nyílik a pin- dubban. — Mikor és hogyan ... ? — Ha érdekel, délután tor gyere el a kecskemé­Zrínyi Ilona Általános Lolába. Mindent elmon- nk... A pinceklub külső terme zepén színpadi emelvény, benti helyiségben egy- isra fordított asztalok, :kek. Valami ülőalkalma- iságot keresünk. A meg- szélésre öten jöttek el: csy György iskolaigazga- Kiss Katalin, a városi SZ-bizottság munkatár- , Boza Pál, a műszaki fő- :ola hallgatója, Kovács réz, a kertészeti főisko- hallgatója és Prokop Ju- :, a Kecskeméti Övónő- pző Intézet hallgatója. ft. mostani megbeszélés sztvevői már több alka- mmal találkoztak egy- íssal. Nem könnyű fel- at létrehozni a Kecske- iten tanuló főiskolások úsági klubját. A márci- 15-i megnyitót nagyon k munka, fáradság előz- meg. . A megállapodás A vizsgaidőszak után, ja­tár végén a Kecskeméti ipipari és Automatizálási űszaki Főiskola, a Buda- :sti Kertészeti Egyetem jcskeméti kara és a Kecs- méti Óvónőképző Intézet ISZ-szervezete segítséget :rt. a városi KlSZ-bizott- gtól egy közös-,Jőiskplal: ISZ-klub létrehozásában, z ifjúsági szövetség keps- iméti vezetői a . Zrínyi talános iskola pinceklub­ját javasolták erre a cél­ra. A főiskolások ezután felkeresték Vécsy György igazgatót, s neki is elmond­ták a problémájukat. Rö­vid megbeszélés után a szerdai és a szombati nap­ban megállapodtak... A szervezés Miután tisztázódott, hogy hetenként két napra meg­kapják a pinceklubot, a főiskolások elkezdték új bi­rodalmuk kialakítását. Kiss Katalin irányításával főis­kolánként 3—3 tagú ve­zetőséget választottak, s elkészítették a szervezeti szabályzatot. Eszerint a klub szerdán este 7 órától 11-ig, szom­baton 7-től éjfélig tart nyitva. A klubba csak azok a fiatalok léphetnek be, akiknek a három főis­kola KISZ-szervezete iga­zolványokat adott. A főis­kolások — havonta váltva egymást — ügyeletet tar­tanak. Egyelőre nagyon kevés a pénzük. A megyei, illetve a városi KISZ-bizottságtól egy magnetofont kaptak. Ennyi „tőkével” indulnak. Tervük szerint azonban a befizetett tagsági díjakból különböző játékokat vásá­rolnak majd. A műszaki főiskolások kérésére több sakk-készletet vesznek. Egy biliárdasztal is kellene. Erről azonban csak jövőre lehet szó... Az óvónőképzősök a gaz­dasági feladatokat vállal­ták. A büféről saját ma­guk gondoskodnak. Az ösz- szejovétélék, klubestek étel­és italkínálata nem válto­zatos, de a diákok ra­gaszkodtak a jó nagy zsí­20. Ezek mindegyikének egyszerű tagokból ala-1 tott csapat áll rendelkezésére. Az egyszerű gok egy-egy bizonyos business-szel foglalkoznak: tékbarlangot, vagy nyilvánosházat vezetnek, kábító­erekkel tjzérkednek stb. Országos viszonylatban a jsa nostrát a „nagy Tanács” vezeti, amely tizenkét emélybőláll, s ezek közül öten New York-i „boss”-ok szervezet tagjainak több mint egyharmada ugyanis ew Yorkban működött, s így ebben a városban öt alád volt. Lehetetlen részletesen elmondani mindazt, ami Va- chi „gyónása” során kiderült. Helyszűke miatt még „naav tanács” tagjainak, vagy a „családvezetők”-nek nevét sem tudjuk felsorolni, kommentálni. Vegyük »Idául Vito Genovesének a „szicíliai csók”-os ember- pk az esetét. A lehető legjellemzőbb eset. Genovese >v New York-i család „boss”-a volt. Amikor az 1934— 135-ös években a rendőrség a nyomába szegődött, enovese elmenekült Olaszországba. Gyakran megtör­ni. hogy a szicíliai Maffia elrejtette a sarokba szo- tott amerikai—olasz „boss”-okat. És megfordítva, [enovese helyét Frank Costello vette át. 1945-ben az [nerikai katonai rendőrség felkutatta Genovesét Olasz- rszágban, és visszaszállította az USÁ-ba. Ámde a vizs­lat dossziéból boszorkányos módon eltűntek a vád­atok ,.. Az FBI tizennégy évig várt 1958 őszén végre került j»y tanú aki hajlandó volt Vito Genovese ellen val- :ni. A New York-i rendőrség letartóztatta Elmer Búr­ét. aki Lucky Luciano és Albert Ananstosia személyi ;stőrei közé: tartozott, most pedig közeli munkatársa olt Genovesének. Burke letartóztatását a legnagyobb tokban tartották, a börtön nyilvántartásában álnéven roskenyérhez és a Kinizsi sörhöz. megszüntettük...” Változatos program Március 15-én Ifjúsági nagygyűléssel nyitják meg a főiskolások klubját. A hónap második felében a pályaválasztásról rendeznek előadást Író—olvasó talál­kozóra hívják meg Buda Ferenc költőt. Április ele­jén kerül sor a három kecskeméti főiskola irodal­mi színpadának közös be­mutató estjére. Ezenkívül még ebben a félévben a megyeszékhelyen tanuló külföldi diákokkal találkoz­nak a klubtagok. A főiskolákon mostaná­ban mindenki az új diákbi­rodalomról beszél. Érthető ez, hiszen régi álom való­sul meg szerdán, amikor a nagygyűlés előtt az is­kola falára kifüggesztik a táblát: főiskolások ifjúsági klubja. Tárnái László Furcsa lenne a címben megfogalmazott szöveget olvasni az Országos Szak­majegyzékben, valamelyik mesterség neve mellett Ez nem furcsa. Ez lehetetlen. Ez a képzelődés; sorakozhat­nának máris az ellenérvek. De miért lenne lehetetlen, miért lenne képzelődés? f* rt r • Győr uj városközpontja A győri tanácsházával szemben épült hatalmas alumínium homlokzatú épü­lettömbbel Győr új arcula­tot kapott Az üvegpalota alatt több száz gépkocsi el­helyezésére szolgáló par­kolót is létesítettek. (MTI-foto — Balassa Ferenc felv. — KS) szerepelt, s mindössze néhány FBI-ügynök tudta, mi­lyen szerep vár Bürkére. A gengszterizmus és ennek rejtélyei ellen küzdő amerikai törvények megengedték, hogy azok a bűnözők, akik hajlandók „beszélni”, ne vádlottakként hanem koronatanúkként jelenjenek meg a peren,Genovese, amikor letartóztatták, nevetve mondta: „Nem számít boys, hamarosan visszatérek!” Genovese nem véletlenül volt olyan biztos a dolgá­ban. Tizenegyszer jelent már meg vádlottként a tör­vény előtt: négyszer emberölésért, vagy emberölésre való felbujtásért kétszer adócsalásért és ötször kábító­szer-csempészésért. Tizenegyszer tartóztatták le és ugyanannyiszor szabadon engedték. Miért? Bizonyíté­kok és tanúk híján. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy bizonyos Harry Westen hajlandónak mutatkozott ta­núskodni: azonban éppen a tárgyalás napján elrabol­ták és meggyilkolták. Elmer Burke őrizetét körülte­kintően szervezték meg, nehogy ő is Harry Westen sorsára jusson. 1958. december 2-án délben kihozták a cellájából és felvonóval szállították a 16. emeletre, ahol a főügyész várta. Itt. a folyosón hirtelen megjele­nik egy jól öltözött, rendkívül erélves úr. meglobogtat az őrök orra előtt valami engedélyfélét, s követeli, hogy pár percig négyszemközt beszélhessen a tanúval. Az ismeretlen betuszkolja Bürkét a 16/384-es cellába. Fi­gyelem! Ez az egyetlen cella, amelynek ablakán nincs rács. Eltelik két perc, öt perc, tíz perc: a hosszúra nyúlt „rövid beszélgetés” még tart amikor hirtelen felüvölt a börtön szirénája. Az őrök berohantak a 16/384-es cellába, ámde a cella üres! Lent az udva­ron viszont egy felismerhetetlenségig összezúzódott hulla fekszik: a koronatanú. Másnap meghalt Pietri Mugnani is, aki letartóztatása után — állítólag — „csi­pogott”. A New York-i központi börtön kápolnájában istentisztelet közben szúrták le. A „geng” megvédte főnökét Genovese ismét megszabadult Később azonban Genovese mégsem bizonyult elég­gé szemfülesnek; a kábítószercsempészek tömeges le­bukásának időszakában hurokra került s tizenöt évre bevonult a New York-i központi börtönbe, ahol aztán Joe Valachival is találkozott. Szabadulása után Vito- ne Genovese csendben éldegélt egy kis villában New York mellett, s itt is halt meg. ágyban, párnák között. 1969 februárjának egyik hóförgeteges napján. A Cosa nostra az alkoholtilalom emlőién nevelke­dett. Ma a „bűn szindikátusai” — mert a Cosa nostra i leon-'gvobb ugyan, de nem az egyetlen — áttértek a kábítószer-kereskedelemre, amely talán még a szesz- csempészetnél is jobban jövedelmez. (Folytatása következik) A Jelenlegi tanévben né­hány szakmunkásképzőben egész egyszerűen nem in­díthattak — jelentkezők hí­ján — első osztályt. Példá­ul a kovács és az öntő szakmában. Másutt meg kohásznak, vagy vájárnak készülő fiatalokból nem verbuválódott egy osztály­ra való. Amott meg ács, állványozó vagy kőműves osztály nem jött létre. Je­lenleg 32 olyan szakmát emlegetnek, amelyekben az utánpótlás, esztendők óta, rendkívül nehéz. Ezeket minden évben a tervekhez képest 40—50—60 százalék­kal kevesebb fiatal választ­ja. így történt tavaly is, pedig az 1971/72-es tanévre a vártnál húsz százalékkal többen jelentkeztek szak­munkástanulónak: 91 ezer fiatal állt volna szakmun­kásnak a tervezett 75 ezer helyett. Ez a túljelentkezés a kétkezi mesterségekre — évtizedekre visszatekintve — példa nélkül áll, mégis: azt a bizonyos 32 mester­séget változatlanul kerülte az ifjúság. Pedig ennek a 32 szakmának majd a fele •dapvető mesterség: a vas­ipar öntő, kovács, kohász nélkül; a bányák vájár nélkül, az építkezések kő­művesek nélkül nem bol­dogulhatnak. Demográfiai mélypont a szakmunkás• képzésben Az előzetes számítások szerint a negyedik ötéves terv időszakában évente átlagosan 35 ezerrel keve­sebb fiatal hagyja majd el az általános iskolákat. A középiskolai létszámot a tervek szerint — ennek megfelelően — mégsem ve­szik kisebbre. A demográ­fiai mélypont tehát — a tervek szerint — csak a szakmunkásképzést sújtja majd! A harmadik ötéves terv idején az általános is­kola elvégzése után a fia­talok 66 százaléka szak­munkásképzőben tanult to­vább. A jelenlegi terv mó­dosítja ezt az arányt csu­pán 59 százalékot tervez szakmunkáspályára. Tehát a már eleve kevesebből is kevesebbet. Ezeket az ará­nyokat persze nemcsak vi­tatni lehet — vitatkoznak is rajta a szakemberek — de megváltoztatni is. Am tervezzünk bár több ifjút a szakmunkáspályákra indí­tani, az nem vitás, hogy a legkevesebb változatlanul abba a 3? szakmába jut majd, amelyeket eddig sem rohamoztak. Mi pótolja majd őket? Sokan azt mondják: a tech­nika. Nem vagyok kishitű, de nehezen tudom elkép­zelni, hogy a következő év­tizedben sikerül akárcsak az úgynevezett nehéz mun­kahelyeken is az embert génekkel teljesen helyette­síteni. Három műszak helyett egy Sokan azt mondják:majd a szakközépiskolában vég­zett, középfokú képesítésű fiatalok állnak oda önteni, kovácsolni, falat rakni .. Fddik a következőket lát­tam: akinek érettségi lapul a zsebében, az igyekezett magának íróasztalt keríte­ni, vagy valamilyen irányí­tó pPe-\ŐT-ző kisfőnöki be­osztást. Igaz, a szakközép­iskolákban tanulnak szak­mát is, de a szakközépis­kolából kikerült fiatal tete­mes hátránnyal indul a kétkezi munkában a szak­munkásképzőből érkező fi­atalhoz képest. Kisebb óra­számban tanulja a szak­mát és lényegesen keve­sebb a gyakorlata, ami egy kétkezi mesterségnél még­is csak döntő. Van, aki azután mondja'; ugyan, tíz éve hallom már ezeket az aggályokat, a munka mégsem állt la egyetlen gyárban sem. Sze­rintem viszont — igenis le­állt! A nap egyik felére mindenképpen. Mert az a leállás, amikor jól felsze* reit öntödék csak egy mű» szakban dolgoznak három helyett, s még ebben a* egy műszakban sincs vala­mennyi drága berendező* munkába állítva — ember­hiány miatt Miért nem mennek a fia­talok ezekre a pályákra? Nem igaz, hogy a kétkezi munka riasztja őket A ta­valyi rekordjelentkezés a szakmunkásképzőkbe ezt igazolja. Ezek szerint más­hol a baj. Mondják: ezek nagyon piszkos mestersé­gek. Az autószerelésnél piszkosabb munka nincs. Tessék utánanézni, mégis, ezen a pályán tolonganak a jelentkezők. Ennek pedig csak egy magyarázata le­het — a jövedelem. A teen­dők egy részét tehát itt kell keresni más szakmáknál is. A teendők egy részét... Ezt hangsúlyozni kell, mert ez nem lehet csak a jövede­lem témája. A társadalmi fontosság tudata is lénye­ges elem. S ennek érzékel­tetése folytonosan — nem­csak bérkérdés. (S nem­csak borravaló, mint az autószerelőknél.) Szociál­politika, káderpolitika, környezet és így tovább. S nem országos, hanem vál­lalati. Nem az országos nagy programokkal van a baj, de valakit — csoporto­kat, mesterembereket csak ott lehet jutalmazni, tisz­telni, előnyben részesíteni — ahol él, dolgozik, azaz a munkahelyén. Mi hát a segítség? A mai fiatalokra a tobor- zó szép szavak aligha hat­nak. Kormányhatározattal megtölteni azokat az üres Iskolapadokat — antide­mokratikus lenne, s elkép­zelhetetlen is. Ezért végül is a magam részéről azok mellé állok, akik azt hangoztatják, a vállalatoknak kellene — saját és valamennyiünk ér­dekében — azon igyekezni, hogy ezek a mesterségek vonzóvá váljanak. Ilyesmi­re a szakmunkásképző in­tézeteknek nem futja. A kovács- és öntőműhelyek, kohászati üzemek fejlesz­tésére, a munkakörülmé­nyek javítására az eddigi­nél jóval többet szükséges költeni. A bérekben, a ju­talmakban, a vállalati bel­ső szociális intézkedések­ben — lakásépítés, üdülés, öltözők — az eddiginél sokkal észrevehetőbben il­lene honorálni ezeket az ún. „hiányszakmáknak” a művelőit. Van mód a szak­mák közötti differenciálás­ra egy-egy vállalaton belül is! Ez többet segítene, mint M -mí féle panaszkodó vagy elítélő nyilatkozat a túlsá­gosan eii-ényelmesedett mai ifjúságról. G. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents