Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám

tfTZ. február 9. szerda 5. oldal A Föld és a tenger kincsei Kalocsán Éoül a kiskőrösi művelődési közoont Vajon sokan tudják-e, hogy amikor Kalocsán az I. István utcán haladnak végig, alig néhány méter­re tőlük, a gimnázium má­sodik emeletének két nagy termében drágakövek, ér­értékes ásványok, különle­ges kőzetek, ritka állatok, tengeri csigák, kagylók, k orai lképződ mények „me­rengenek” az üvegfalú szekrényekben? A gimná­zium igazgatója, Bai Jenő szerint eléggé közismert ez a gyűjtemény, nemcsak a kalocsaiak, de a környék, az ország, sőt a külföldiek előtt is. Természetesen a földrajzi kör tágulásával arányosan csökken az ér­deklődök, az ásvány- és kőzettár anyagát, a termé­szetrajzi ritkaságokat is­merők száma. Kanadában, Angliában, a Szovjetunió­ban, Franciaországban már mindössze néhány szakmai bennfentes tud a páratlan és szinte teljes gyűjteményről. Nagy nevek A több, mint kétszáz éves gimnáziumnak rend­kívül érdekes, megírásra méltó története van. Re­ménytelen vállalkozás vol­na itt akár csak vázlato­san is érinteni ezt a két év­századot, annak nem egy iz­galmas, tragikus esemé­nyét. Azt talán mindenki tudja, hogy a gimnáziumot 1765-ben a kegyesrendiek alapították, tehát egyházi iskola volt. A későbbi év­tizedek, a felvilágosodás kora Kalocsán is olyan embereket nevelt, akik mint az intézet pap taná­rai felül tudtak emelkedni a rendi korlátokon, s az egyetemes emberi kultúrát is gazdagító eredményeket produkáltak. Említsük csupán a legis­mertebbeket. Időrendi sor­rendben Menyhárt László közöttük az első. Négy évig volt igazgatója a gimnáziumnak, majd hit­térítőként a Zambezi vi­dékére ment. Ezt megelőző­en azonban megírta Kalo­csa vidékének növényte­nyészete című munkáját, s fennmaradt egy olyan nevelési módszertani ta­nulmánya, amely sok te­kintetben ma is időszerű. Misszionáriusi működése során egy portugál gyar­maton meteorológiai állo­mást, csillagvizsgálót léte­sített, s több száz növényt határozott meg, amelyek közül 18 ma is az ő nevét viseli. Menyhárt László azonban nemcsak a tudo­mányokban, de a politiká­ban is felvilágosult volt. A gyarmaton tapasztal­takról írt, utolsó levelében például ezt olvashatjuk: „A szó legteljesebb ér­telmében a szabadság elő- harcosai vagyunk a leigá- zott és tönkrevert benn­szülöttek között..Munká­ja eredményének nagy ré­sze a Bécsi Egyetem tulaj­donában van. Amikor ugyanis Afrikába akart menni, támogatást kért a Magyar Tudományos Aka­démiától, a Nemzeti Mú­zeumtól, de nem kapott. A Bécsi Egyetem azonban bőkezűen támogatta. Ma­láriában halt meg 48 éves korában. Menyhárt László Kalo­csára is küldte tudomá­nyos megfigyelésének eredményeit, amelyeket Fényi Gyula dolgozott fel és adott ki két kötetben. Fényiről talán nem szük­séges elmondani, hogy ko­rának egyik legképzettebb, legeredményesebb magyar természettudósa volt. Olyan spektroszkópot szer­kesztett, amelyet — mert nem talált embert, aki el­készítse — jóval utána az amerikaiak „találtak fel”. Működésének fő te­rülete a nap-protuberan­ciák (kitörések) vizsgálata. Meghívták a Chicagói Egyetemre, ahol katedrát ajánlottak neki, de ő halá­láig Kalocsán maradt. Né­hány éve, amikor a Hold túlsó oldalát feltérképez­ték, három magyar tudós­ról neveztek el krátert, többek között. Ez a három tudós: Bolyai János, Eöt­vös Loránd és Fényi Gyula. Fényi tanulmányai, esz­közei, a napkitörésekről készített fényképei, raj­zai ma is ott láthatók a gimnázium tetején műkö­dő csillagvizsgálóban. A kalocsai polihisztor Ha volna vállalkozó (és főleg aki támogatja a vál­lalkozást), hogy megírja a kalocsai gimnázium törté­netét, külön fejezetet ér­demelne a könyvben Tóth Mike munkássága. A töré­keny termetű páter a múlt század végének, a XX. század elejének kimagasló tehetségű, rendkívül sokol­dalú tudósa volt. Évekig együtt dolgozott Fényi Gyulával, tanulmányt írt az Alföld fásításáról, a ho­mok hasznosításáról, a ló- tenyésztésről, a fényképe­zés titkairól. Leghíresebb műve az 1882-ben kiadott Magyarország ásványai cí­mű munkája. — Tóth Mike nem asztal mellett dolgozott. Tanítás után, a nyári szünetben vállára akasztotta a tarisz­nyát, kezébe vette a kala­pácsot, vésőt és elindult az ércbányákba, hegyekbe, er­dőkbe és „átnézte” az or­szág ásványkincsét. Ugyan­akkor levelezésben állt a világ számos országában működő, jezsuita rendek­ben dolgozó társával. Így axtán különösen ritka ás­ványokat, kőzeteket tudott beszerezni — tájékoztat Bai Jenő, amint ballagunk fel a lépcsőn a Tóth Mike által alapított ásvány- és kőzettárba. A teremben azonban ép­pen tanítási óra van. így hát beljebb lépünk a kö­vetkező szobába a termé­szetrajzi gyűjteménybe, őserdők, óceánok lehellete csap meg, a természet mesterművei tárulnak elém. A felsorolás remény­telennek tűnik. Csupán egy tudós képes eligazodni itt. Kolibrik, kígyók, kro­kodilkoponya, mammut- csont, elefántkoponya, ra­gadozók, éneklők, tojások, gyíkok, tengeri csillagok, tigris, fekete gólya, éneklő hattyú, daru, kondorkese­lyű, strucctojás, lepke­gyűjtemény, korállkép- ződmények, fűrészhal, hó­lyaghal, rája, polip. Aztán: igazgyöngyök. Régen lezajlott dráma maradványai a krokodil koponyája mellett: a benn­szülöttek által használt rézgyűrűk sokasága. Eze­ket találták a félelmetes állat gyomrában. Bizonyá­ra egy felfalt fürdőző megemészthetetlen éksze­rei voltak.., Háromezer ritka ásvány Vége az órának, bolyong­hatunk a Tóth Mike által alapított kőzet- és ás-! ványtárban. Körül a terem j falai mellett úgy állnak a szekrények, s bennük a kövek, ahogyan a kalocsai polihisztor elrendezte. Ne kívánja az olvasó, hogy felsoroljam. Ez egy geoló­gust is alaposan próbára tenne. Csupán a laikus szemlélődő szomjúsága lo­bog bennem, amint nézem a márvány valamennyi előfordulási változatát, a kén gyönyörű sárga tömb­jét, az áttetsző kősókris­tályt, a pirít, a malachit, az achát, az opál, az arany, az ezüst ereit, darabjait, a platinát, a végtelenségig variált, a szivárvány min­den színében előforduló, különböző nagyságú kris­tályképződményeket. Minden darab mellett a „beszerzési hely”. Hozzáve­tőleges számítást végzünk Bai Jenővel, s megálla­pítjuk, hogy közel három­ezer darab ásvány és kőzet található a vitrinekben. Katalógus van ugyan, de az fajtánként és nem da­rabonként taglalja a gyűj­teményt. Amikor behúzom magam mögött a gimnázium ajta­ját arra gondolok, hogy az a diák, aki itt tanulja meg a természetrajzot, nem jár úgy, mint egysze­ri társa: a tanár felmutat egy darab zöld követ az osztályban, s megkérdezi az első padban ülő gyere­ket: mi ez? A fiú nézi, né­zi, hunyorít is, majd ma­gabiztosan rávágja: achát! A tanár pedig visszalő: ehhát fiam nem achát! Gál Sándor Kiskőrösön, a nagyközségi tanáccsal szemben, talpig zsalu állványban, az építkezések jellegzetes, karcsú gépdarui között emelkedik egyre magasabbra a 30 millió forintos beruházással épülő művelődési központ. A tervek szerint ebben az épületben kap helyet a könyv­tár, a zeneiskola, a KISZ-bizottság, több klubhelyiség és a házasságkötő terem. A létesítményben korszerű, négyszáz sze­mélyt befogadó színházterem és társalgó várja majd a látogatókat. A helyi ta­nács vezetői cs a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói az épületet Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján, 1973. január 1-én szeret­nék átadni rendeltetésének. (Tóth Sándor felvétele) Üj szovjet filmek A közeli napokban érke­zett haza Moszkvából a filmátvételi bizottság 12 játékfilmmel, a „tarsolyá­ban”. Átvették a Felszaba­dítás IV. és V. (befejező) részét. Az első címe A ber­lini csata, az utóbbié Az utolsó roham. Két most megvásárolt film, az ifjabb korosztá­lyokhoz szól. Az állam va­gyona című színes, széles­vásznú alkotás témája: Egy kisfiú és egy tapasztalat­lan fiatalember harca a kalandorokkal, akik érté­kes műkincseket akarnak külföldre vinni. A Jaj, ez a Násztva! történetében a tízéves ..hősnő” élénk fan­táziája okoz sok derűs bo­nyodalmat „A fehér királynő futása” a sport világába vezeti el a nézőket. Grigorij Csuh- raj írta és rendezte az Em­lékezés című háborús té­májú filmet. Háborús té­máról szól Nvikolaj Gu­benko szép alkotása Is, „Egy katona visszatér a frontról”. Rados Jen 6: Magyar építészettörténet Az első (és eddig egyet­lennek számító) magyar építészettörténet 1937-ben jelent meg. Bierbauer Vir­gil tollából. Hiányt pótolt hát most a Műszaki Könyv­kiadó. amikor a téli könyv­vásárra megjelentette a címben jelzett könyvet. Jól mondja a szerző, hogy „A magyar építészet- történet műemlékei nem­csak sajátos viszonyaink megnyilvánulásának hor­dozói. de nem ritkán his­tóriánk kimagasló esemé­nyeinek élménykeltő fog­lalatai is.” A művészeti (köztük az építőművészeti) emlékek hathatósan járul­hatnak hozzá ahhoz, hogy a lakosság (főleg a fiatal­ság) egyre jobban megis­merje saját országa, népe múltját és jelenét, azt a közeget, amelyben életét éli. társadalmi tevékenysé­gét folytatja. Kínos pillanatok hogy mielőtt még fizetésre került vol­na a sor, szeren­csésen felébredtem. Nemrégiben azon­ban nem tudtam megelőzni ilyen időzített ébredéssel a főpincér jövete­lét és fizetnem kel­lett. Igen ám de kiderült, hogy ott­hon felejtettem a pénztárcámat! Kí­nos pillanatok vol­tak ezek. Rendőrt hívtak, mert hite­lezési csalás szán­dékát tételezték fel rólam. Azóta lefek­véskor mindig a pizsamám zsebébe teszem a pénztár­cámat, és elhiheti nekem, hogy vala­mennyi ilyen esti mesterkedésem kö­zött ez volt eddig a legszerencsésebb fogás... — Miért? — szóltam közbe. — Azóta nincs ilyen kellemetlen ven­déglői kalandja? — Az a legkeve­sebb! felelte vígan normt. — De a feleségem nem tud többé kotorászni éjszaka a pénztár­cámban! ... H. F. Ez a mű jó eszköz erre. Több mint ötszáz képpel, illusztrációval, ötszáz olda­lon, s színvonalas elemző­bemutató tanulmányban is­merteti azt a feilődésvona- lat, utat. melyet a magyar építészet a több mint ezer év alatt „befutott”. A honfoglaló és a ván- dorló-portyázó ősmagyarok kezdetleges (és alig ismert) építkezéseitől kezdve a ha­zai román stíluson és az it­teni gótikán át a nemesen gazdag reneszánszig, meg a klasszicizáló építkezésig, s a kevésbé elterjedt roman­tikus stílusig (s természe­tesen a barokkot sem hagy­va ki) az újabb keletű sze­cesszióig és eklektikáig min­den fontos művészeti irányt számba vesz és értékel, ha­tásaiban. kölcsönhatásai­ban vizsgál, elemez, szem­léletesen bemutat A kötet végén aránylag bő teret szentel a két világháború közti és a felszabadulás utáni építészetünkre is. Sok alkalma van az ol­vasónak. hogy építészeti re­mekeinkben (a jó repro­dukciók. fotók alapján) gyönyörködjön. (A jáki és a zsámbéki templom ro­mán stílusú: a budai Má­tyás-templom, a kassai szé­kesegyház. a kolozsvári Szent Mihály-templom gó­tikus: a kismartoni Ester- házy-kastély a soproni 1 Eggenbert-ház. a fertődi Esterházy-kastély barokk; a Lánchíd, a Nemzeti Mú­zeum klasszicista: az Or­szágház, a Halászbástya, eklektikus.) És mennyi új és szép, művészi kivitelezésű épü­let az elmúlt huszonöt év alatt, különösen az utóbbi tíz évben! Szállodák, lakó- és középületek, fürdők, víz­tornyok. kórházak stb. stb. A megváltozott élet jelké­pe megannyi, a formavál­tozások hordozója, az euró­pai és néni építészet sike­res szintézise. Dicséretes a szerző szán­déka. hogy a népi építé­szetnek is teret akar en­gedni. Talán nemcsak egé­szen ő az oka. hogy ez bi­zony „vérszegény” maradt a kötetben. Az is jó. hogy a magvar énítőművészet fogalomkö­rét a jelenlegi határokon túlra is kiterjesztette: hi­szen a sajátos magvar éní- fÄszet a mindenkori (tör­téneti) magyarlakta vidé­kek produktumait foglalja magában. V. M. Sepregi az az em­ber, akinek színes képzelőereje van, mindig lehet vala­mi érdekeset halla­ni tőle. Aránylag eléggé szavahihető is, már többször rajtakaptam, hogy igazat mond. Legu­tóbb, amikor belé- botlottam, a követ­kezőket mesélte: Mindenki tudja rólam — így kezd­te —, hogy élénk áloméletet élek ha­sonlatosan Babits Mihály hires regé­nyének. „A ■ gólya- kalifá”-nak hősé­hez. Természetesen az én álmaim se mindig kellemesek. Almomban gyak­ran kapok levelet, s különösen sok zavart okozott egy visszatérő motí­vum: az, hogy rosszul látok, s szemüveg nélkül nem tudok olvasni. A nappali, vagyis a valóságos életem­ben ilyen problé­mám nincs, hiszen szemüveget viselek. Egy éjszakán az­tán megoldódott a rejtély. Akkor este sokáig olvastam, végül is a könyv kiesett a kezemből és elaludtam. A villany is égve ma­radt. Azt álmod­tam, hogy hosszú levelet kaptam Svájcban élő nagy­nénikémtől és a levelet most végre először jól el is tudtam olvasni. Reggel, amikor fel­ébredtem, rögtön rájöttem, hogy a szerencsés fordula­tot az okozta, hogy a szemüveg éjsza­kára az orromon maradt. Attól fog­va elalvás előtt se tettem le többé a szemüvegemet, s azóta álmomban is kifogástalanul lá­tok. — Az érdekes véletlen nyomán azután újabb fel­fedezést tettem — folytatta Sepregi. — Rájöttem, hogy a nappal megszo­kott egyéb haszná­lati tárgyakat se nélkülözhetem éjjel az nrpiban. 11 *- í - hogy szeretek ki­rándulgatni és ál­talában jól bírom a gyaloglást, már ré­gebben különösnek találtam, hogy ha álmomban teszek egy-egy kiadós gya­logtúrát, mindig nagyon kifáradok és reggel kimerül­tén ébredek. A szemüvegügy után rájöttem, hogy az ágyban is szüksé­gem van lúdtalp- betétre, ugyanis bokasüllyedésem lévén, betétet hor­dok a cipőmben. Ezek után estén­ként vászonból le­hasított csikkal könnyedén a tal­pamra erősítettem a rugalmas műa­nyag betétet és úgy aludtam el. Mond­hatom magának, azóta álmomban már többször meg­jártam gyalog a Tőserdőt, sőt vol­tam a kerekdombi forrásnál is, de egyáltalán nem fá­radtam el... — Néha vendég­lőbe is járok ál­momban. Ezzel azonban egy kelle­metlen élményem volt. A AAig rend­szerint az történt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents