Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-08 / 32. szám

6. oldal Kilátás az Eiffelről Franciaországi levelezőlapok 1972. február 8, kedd Hasznos volt a tanácskozás Megyei eredmények a szocialista ünnepek rendezésében III. A klasszikus építészet városa Párizs kedvezőtlenebb he­lyen épült — a városkép kialakulása szempontjából — mint Budapest. A Szaj­na híresebb folyó ugyan a kék Dunánál, de a magya­rokban bizony csalódást kelt. A színe is — sűrű, piszkosszürke lé folydogál medrében — és szélessége is elenyésző fővárosunk büszkeségéhez viszonyítva. A párizsi sétahajó a „ba­teau mouche”. amikor be­fejezi útját és visszafordul, alig-alig fér el keresztben a folyó két kőfala között A városnak magaslata sem igen álcád, amiről át­tekinthető lenne az épület­rengeteg. A nevezetes Montmartre dombja, rajta a Sacré Coeur templomá­val kiemelkedik ugyan és megbontja a metropolis lát­ványának síkszerűségét, de a panoráma valóságos iz­galma nem hasonlítható össze a gellérthegyi kilátás­sal. Én az utóbbit megka- póbbnak találom. j Talán éppen e hiány pót­lására is építette fel Eiffel mérnök 300 méter magas tornyát, ezt a hétezer ton­na vas és több mint két­millió kisebb-nagyobb sze­gecs együttesének magasba szökkenő fémépítményét. A ' rossz nyelvek azt pletykáz- | zák, hogy noha több ízben . átfestették már rozsdámén- | tesítő anyagokkal, az idő vasfoga ennek ellenére megmarta már egyik-má- j sik tartóelemét. Üjjá kelle- ' ne már építeni a tornyot. | — De mi lesz akkor a ha- | gyományokkal? ... Párizs városának szimbólumával? A történelem, a múlt épí­tészeti tanújelei ugyanis csaknem mindenütt fellel­hetők a városban — hogy­ne ragaszkodnának hát a párizsiak az eredeti Eiffel- toronyhoz is. Hiszen az evitt, csúnya, hangárszerű vásárcsarnok a „Les Hal­les” használaton kívüli öreg építményeinek lebontása körül is milyen világraszó­ló viták kerekedtek. Hagyománytiszteletük pe­dig érthető. A város ékes­sége a Notre Dame székes- egyház lenyűgöző épületé­nek alapozásához 1163-ban kezdtek. A Sainte Chapelle kápolna, mely a gótikus építészet egyik legneveze­tesebb kőcsipke virága, 1240-ben készült el. A Louvre épülettömbje a XIII. századtól, a Szajna parti Conciergerie pedig az 1400-as évektől dacol az évek múlásával. És meg­számlálhatatlan sok egyéb palota, templom, torony és épület híresség díszíti a vá­ros élő építészettörténeti képeskönyvét A franciák mintha már réges régen számítottak volna a jövendő idegenfor­galmára, Ügy alakították, bontogatták a régit és épí­tették az újuló várost, hogy a szebbnél szebb műemlé­kek minél teljesebb fé­nyükben ragyoghassanak. A III. Napóleon ideje alatt végleg befejeződött Louvre múzeumtól ezért nyitottak több kilométer hosszúságú sétányt. A Tuilerák kert­jén át végiglátni a hatal­mas Concorde téren át álló obeliszkig (II. Ramszesz 23 méteres „kőtüskéjét” az egyiptomi Luxorból hozták) majd a pillantás végigsik- lik az enyhén emelkedő Champs Elysées híres su- gárútján egészen az Etoile téren magasodó Diadal­ívig. Gazdag polgárok, arisz­tokraták külön palotái, sze­gényemberek nyomorúsá­gos épületei, zsúfolt boule- vardok és csendes parkok, tavak rajzolják ki a város térképék A közelmúltban Kiskunhalason tanácskoz­tak a megyénkben műkö­dő családi és társadalmi események irodáinak veze­tői, s a társszervek kép­viselői. A munkaértekezle­ten részt vevők nagy érdek­lődéssel hallgatták Rácz Zoltánnak, a Népművelési Intézet csoportvezetőjének referátumát, amelyben mindenekelőtt az irodák tevékenységének világnéze­ti és politikai jelentőségét hangsúlyozta. Fő törekvé­sük az emberi élet nagy eseményeinek a humánum­mal párosult, szocialista jellegű megünneplése. Megyénkben az irodák működését szabályozó kor­mányrendelet, illetve mi­niszteri utasítás megjele­nését a megyei tanács vb tavaly kelt határozata kö­vette. Igen jelentősek az azóta elért eredmények, így országszerte páratlan, hogy mindegyik városban, sőt Kiskőrösön is létrehoz­ták az irodát. Az országban tevékenykedő 32 ilyen in­tézményből egyébként hat Bács-Kiskun megyében ta­lálható. Hiba lenne az irodák szerepét túlbecsülni, meg­feledkezni arról, hogy mű­ködésük a társada’mi és tömegszervezetek támoga­Az Országos Hadtörté­neti Múzeum idei prog­ramjának középpontjában Dózsa György születésének 500., és Petőfi Sándor szü­letésének 150. évfordulója álL Májusban zömmel írá­sos anyagokból — doku­mentációs kiállítás nyílik Dózsa György születésének 500. évfordulója tiszteleté­ta. A Petőfi-évfordulóra ké­szülve történettudomány legújabb eredményeinek figyelembevételével — át­rendezik az 1848—49-es forradalom és szabadság- harc című kiállítást. A dokumentációs anyag egy részét újakkal cserélik ki. A kiállítás bemutatja Pe­tása, közreműködése nélkül elképzelhetetlen. Ugyanígy tévedésbe esnénk azonban, ha az intézményeknek a valóságosnál kisebb jelen­tőséget tulajdonítanánk. „Szolgáltatásaik” merőben eltérnek attól, amit ez a kifejezés általában takar; ünnepségeket „szolgáltat­nak”, mindenképp kerülni igyekezve bárminemű gé­piességet vagy sablont Példamutató, épp megyénkben, a művelődési és igazgatási szervek ter­mékeny együttműködése az ünnepek megrendezésében. Nem túlzás ezért, ha azt mondjuk, hogy munkájukat országos figyelem és ér­deklődés kíséri. Nagy kö­rültekintéssel választották ki az irodák vezétőit, akik közül négynek is gazdag népművelési gyakorlata, ta­pasztalata van. Ezzel szemben nagyobb gondot okoznak a tárgyi feltételek; néhol a helyi­ség hiánya vagy nem meg­felelő volta, másutt az ün­nep külsőségeinek megte­remtése, a kellékek beszer­zése. Egyik nagy kérdőjele volt a tanácskozásnak: mi­ként érhető el az, hogy a városokhoz hasonlóan a falu népe is szocialista módon ünnepelhessen. [ tőfi szerepét az adott tör- ! ténelmi korszakban. to­vábbá a szabadságharc so­rán a honvédseregben működött egyes fegyverne­meket Az esztendő másik új­donsága lesz a törté­nelmi térképek nemzet­közi kiállítása. Ezt nem­zetközi tudományos ta­nácskozással kötik egybe. Az idén felújítják a Ma­gyar Tanácsköztársaság vörös hadserege című kiál­lítást amely március 1- én nyílik meg ismét. Án- rilisban — bizonyos bő­vítéssel — újból megnyit­ják a tanuló ifjúság köré­ben különösen népszerű haditechnikai parkot A középső királyfi Széphalmi Elzevir, a je­les ifjúsági író egész éjjel dolgozott készülő új köny­vén. Hajnaltájt, fejét kar­jaira hajtva, egy kicsit el­szunnyadt az íróasztalnáil. Éles szúrást érzett a hátá­ban, arra ébredt. Hű, ebből megint tüdőgyulladás lesz! — gondolta rémültan. s ki akarta egyenesíteni a há­tát, de egy rekedtes hang rászólt: — Ne nagyon ficánkol­jon, ha nem akarja, hogy markolatig csússzon a kés! — Miféle kés? Ja, ez itt a hátamban? Lenne szíves elvenni onnan a lapockám­tól?! — Nem én, míg nem tel­jesiti a kívánságomat! — Kicsoda ön, és mit akar? — Hogy ki vagyok, arról talán később. Hogy mit akarok, azt máris meg­mondhatom. Most, azonnal írni fog egy mesét! — Te jó ég, újabb rende­lés! Honan jött? A Televí­ziótól? — Nem mindegy? Az a fő, hogy busásan fizetek! — Akkor mégsem a Te­levíziótól jött... Nos, hall­juk, mii kapok a meséért? — A lányom kezét és a fele királyságomat. — Nős vagyok és repub­likánus. Nem vállalom! — Fél véka ezüstért, fél véka aranyért sem? — Annyiért talán... Mondja el, mit kivan? — Írjon végre egy olyan mesét, amelyikben nem a legkisebb királyfi győzi le a hétfejű sárkányt. — Hanem kicsoda? •— A középső királyfi. — De hisz az elképzelhe­tetlen ... — Uram., értsen meg en­gem. Egy megtört, sorsül- dö-őtt ember áll maga előtt. Én a mesebeli három királyfi kK~vX varriok az egvik. Pec'l'''mre. popén a k&*bűl*ő. Évezredek óta fcöfíeneíc rólunk meséket. de abban minden hősi tet­tet, nemes cselekedetet az öcsém, a legkisebb királyfi viszi végbe, ö szabadítja ki a százszorszép királykis­asszonyokat az ellenség karmaiból; ő győH le csel­lel vagy vitézséggel a go­nosz erőket; ő fejti meg a talányokat, ö találja meg az elrejtett kincseket, 6 tö­ri meg a varázslatot... Mindig csak ő, csak 6. Én soha!... Higgye el, néha még a bátyámat, a legidő­sebb királyfit is irigylem. Igaz, hogy minden mesében ő o legnonoszabb. legbu­tább. legirigyebb. De neki legalább önáVő arclata van, s én csak az 6 hal­vány másolata vagyok min­dig... Uram, én már azzal is megelégszem, ha egy olyan mesét ir, ameloikhen én leszek a legostobább, leorntahb, laooardhb . Csak ettől az átkozott' kö- -fi~.r-/*rií*őntől syahad~'lhat- rélc meg eous-er! .. Uram. ón nem merek a iw«w- keim szem ói*” nézni! Kán­yf>T%0' '(>J. ftsao-z Urtfijp?» n.r^ilc^T Ynll T<- ff goo két, amelyekben annyi szó esik az egyik nagybácsikd- juk gaztetteiről, s még an­nál is több a másik nagy­bácsi vitéz cselekedeteiről! Csak éppen az apjukról alig esik néhány közömbös szó... Szemükben ott búj- kál a kimondatlan kérdés ilyenkor: apu, hát te egy öklömnyl sárkányt se tudsz megölni, egy pindnrka cso­dát se tudsz művelni?... Arról már nem is szólok, hooy a feleségemtől mit kellett hallgatnom emiatt, annyi évezred alatt! Ugye, megért engem, megteszi, amire kértem? — Nagyon megértem önt. ám sainos, nem seníthetek a bálán. Mit gondol, hol találnék olyan lektort, dra­maturgot, szerkesztőt, aki engedve kinvomatni vám) elmondani eoy ölvén me­sét. a—elvikhen a kö-épső királyfi a lenvao-’obb vi­téz.. A megszokás ereiét s-ázsrprfa vehe-ohken le­het megtörni, mint a. me.-ék lerfngvosznkk oezá—el ó- Sóé* t tomrflle jel. e-o^a. jtoefs-SeAoel, ^ Yr — -S-ri. Mii JtondoL hány millióan imának tiltakozó levelet? A közízléssel, barátom ne­hezebb megbirkózni, mint egy harminchat fejű sár­kánnyal. S éppen én vállal­jam ezt a reménytelen küz­delmet, aki magam is csak amolyan közbülső kirábifi vagyok irodalmunk mesés­nek éppen nem mondható világában? A legkisebb ki- ráhrfi szerenát nálunk a költők és drámaírók töltik be. Az ö babérjaikra én hogy pályázhatnék? ... Né­ha már én is ott tartok, hogy még a humoristákat, vígjátéi’.lrókat is meoiriöv­iem. őket legalább szidják, csepülik, minthogy ők játsszák nálunk a legidő­sebb királvft szerepét... Remélem, ön is megért en­gem? Egy hirtelen mozdulattal hátra fordult. Keofetieeei naov szúrást érzett, a la- poe*-áián — de a háta mö­gött nem állt senki... Akkor méeis csak tiidő- mniligdJt lesz. gondolte megfihnr s egészen meg­könnyebbült. Badváoyi Barna Amíg ez mindenütt valors válhat, az irodák a hatás körükbe tartozó községeke tőlük telhetőén segítik. Tegyünk említést végeze tül néhány életrevaló, ötle tes, s a szüntelen fejlődé mellett tanúskodó kezde mányezésről. Kiskunhala son például az iroda októ bér 1-én kezdte meg mű ködését, de napról naprs fokozódik az igény a csa ládi ünnepek szociálist tartalmú megrendezés iránt Minden ünnepsége filmre vesznek, amelye az érdekeltek önköltség áron megvásárolhatnak Kecskeméten a köztemető ben hangszórókat helyez nek el. A városi tanács el juttatja az irodához a te mető térképét is, s ebbő hosszadalmas utánjárá nélkül, nyomban leolvasha tó a sírhelyek fekvése, ára A házasulandókat vala mennyi irodában tájékoz tátják a lakásügyi rendel kezésekről, a lakáshelyzet ről és lehetőségekről. Némelyek túlzott bá torságnak tartották, hog; megyénkben egyszerre ha iroda létesült. Ezt a lépés azóta igazolta az idő. I családi és társadalmi ese mények irodáinak vezetői munkatársai szoros kapcso­latot tartanak fenn egy­mással, kicserélik módsze­reiket, így is közelebb jut­va a tartalmasabb, a szán­déknak megfelelő szocialis­ta ünnepléshez. Hej, de jól megy a sorunk!.. Napjainkban meglehető­sen sok olyan tünetnek le­hetünk tanúi, amelyekbő. az avatatlan szemlélő rend­kívül kedvező anyagi hely­zetünkre következtethetne joggal. Olyan gazdagságra amely mellett megenged­hetjük magunknak a nagy­vonalúságot, a pazarlást kicsiben épp úgy, mini nagyban. A kisebb-nagyobb kö­zösségek, s végsősoron s i népgazdaságunk érdekei! sértő pazarlás nem egy pél­dáját taglaltuk már la­punk hasábjain. Most azon­ban nem ezek indították e! a gondolatsort. Tehát elné­zést kérek a furcsa párhu* I zamért. A kicsiben való pa­zarlásra tegnap reggel a szó szoros értelmében a2 utca kínálta a példát. Jóllehet a munkahelyére Igyekvő két férfi Kecske­méten, a Nagykőrösi iit-án aggódón emlegette: bár­csak k-me’-edne a száll'ngó- I Zó pillékből legalább tizen­öt centis hótakaró, nagyon elkelne a kenvérvet-ésre!... Néhány tíz méterrel előt­tük pedig a következő lát­vány: komótos ütemben, háztól házig halad a sze- mátgyűitő autó. A köztisz­taság munkásai nsdig. mi­előtt a kiürítendő kukákat megragadnák, sebtében ki- kankodiák belőlük, s a jár­mű végén levő hágcsóra pakolják halomba — a ke­nyeret. A szeméttelep envé- szetéaái nvilván jobb sor­sot szánva a n-gved- és fél vekniknek, kenyórvé- gfknek. Nem t”dom. ki hogval van vele. bennem szomorú r-t-ni AV--V-,f és sobfále gon­dolatot ébreszt a látvány... —y —a 4 Dózsa• és PetfiB-évforduló kiállításai A Chaillot-palota a toronybóL

Next

/
Thumbnails
Contents