Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-08 / 32. szám

2. oldal 1972. február 8, kedd Nagygyűlés egy megyeszékhelyen (Folytatás a 2. oldalon) számolójában közölte a nyilvánossággal. Akkoriban a nyugati bur- zsoá sajtó emiatt élesen támadta a magyar kor­mányt. Azt kifogásolta, hogy miért nem korlátoz­za a vietnami népnek nyújtott segítséget a gyógy­szerekre, kötszerekre és ha­sonlókra. „Természetesen — folytatta Fock Jenő — mi ezeket is szállítjuk a VDK-nak és délen harcoló testvéreiknek. De meg­mondtuk az imperialisták­nak: nem ismerünk el olyan „munkamegosztást”, hogy ők bombáznak és gyilkolnak, mi pedig csak gyógyszert és vérplazmát szállítunk az agresszió ál­dozatainak. Mi igenis, fegyvert is szállítunk viet­nami testvéreinknek, hogy legyen mivel visszalőniök.” A gyűlés után a magyar delegáció a Bach Dang sé­tahajó fedélzetén — a VDK haditengerészete két naszádjának díszkíséreté­vel — négyórás kirándu­lást tett a Ha Long öböl sziklaerdejében. Vasárnap este a magyar párt- és kormányküldött­ség visszatért Hanoiba. Hétfőn reggel Fock Je­nő, Komócsin Zoltán, va­lamint a magyar párt- és kormányküldöttség több tagja, a Csepel Művek test­vérüzemét, a hanoi Trang Hung Dao gépgyárat ke­reste fel. Küldöttségünk megtekin­tette a korszerű és egyre jobb tempóban fejlődő üzem néhány műhelyét, megismerkedett a hazánk­ból érkezett gépeken dol­gozó munkásokkal, a gyár korszerűsített új termékei­vel, majd lelkes hangulatú üzemi gyűlésen vett részt. A gyűlésen Vo Than Cong igazgató köszöntötte kül­döttségünket, majd röviden vázolta a gyár fejlődésének történetét. Üdvözlő szavaira Fock Jenő válaszolt, majd át­adta a gyár vezetőinek a Csepel Művek kollektívá­jának forró elvtársi üdvöz­letét, s ajándékukat: Szabó Lajos csepeli munkásmű­vész festményét, egy mun­kást ábrázoló kisplasztikát és más ajándékokat. A délelőtt folyamán Fe­hér Lajos, a Politikai Bi­zottság tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Jávor Ervin, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese a magyar segítséggel épült hanoi baromfitelepet láto­gatta meg. Hétfőn délután küldött­ségünk kíséretének tágjai tovább folytatták az alá­írásra kerülő okmányok előkészítését. A küldöttsé­get szálláshelyén kereste fel a főváros vezetőinek csoportja, s Szívélyes be­szélgetést folytattak. Ugyancsak szálláshelyén fogadta a küldöttség a DIFK hanoi képviselete munkatársainak egy cso­portját, s részletesen elbe­szélgettek a dél-vietnami nép hősies harcáról, győ­zelmeiről. Hétfőn este kulturális műsoron vett részt a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség, amelyre Pham Van Dong miniszterelnök is el­kísérte Hanoi magyar ven­dégeit Sikeres harcokat vívnak az indokínai hazafiak HANOI Indokína hadszínterein a hazafias erők súlyos csa­pásokat mérnek az ame­rikai agresszorokra és csatlósaikra. Mint a VNA hírügynök­ség jelenti, január folya­mán a dél-vietnami népi felszabadító erők Quang Ngai tartományban 900 ellenséges katonát és tisz­tet tettek harcképtelenné. Ezzel egyidejűleg a haza­Tiltakozó felvonulás * Írországban NEWRY Kétezer fegyver árnyéká­ban vasárnap délután meg­indult a mintegy húszezer főnyi tömeg a határ menti Newry városában, hogy Ulster történetében egye­dülálló megmozdulással til­takozzék a belfasti és a lon­doni kormány politikája el­len, és megemlékezzék a Londonderry-i sortűz tizen­három halálos áldozatáról. A halálos csendben vo­nuló tömeg élén Bernadette Devlin, a brit alsóház leg­fiatalabb képviselője ha­ladt. a tüntetésen részt vet­tek olyan neves személyi­ségek is, mint Joan Plow- right, Sir Laurence Olivier felesége, Vanessa Redgrave filmszínésznő, vagy Kevin Boland volt ulsteri minisz­ter. A tömeg negyedórás me­net után letért a Newry szívébe vezető főútvdnatröl és visszakanyarodott a ki­indulási helyre, á Derrybeg nevű külvárosba. Itt nagy­gyűlést tartottak. A meg­mozdulás vezetői és szer­vezői — akik szerint a résztvevők száma 50 ezerre tehető — elmondották, nem volt szándékukban, hogy a városközpontba vonuljanak, ahol a rendőrség és a ka­tonaság barrikádok mögött várta a felvonulókat. A bé­kés demonstráció mind­azonáltal elérte célját —, hangsúlyozták. A gyűlés után a tömeg szétoszlott. A hírügynökségek egyön­tetű véleménye szerint az egész megmozdulást a pél­dás fegyelem és rend jel­lemezte. (AFP. Reuter) Calcuttái tineggyülés és tárgyalás Calcuttában több mint egymillióan vettek részt azon a tömeggyűlésen, amelyet Indira Gandhi in­diai miniszterelnök és ven­dége, Mudzsibur Rahman, a Bangla Desh Népi Köz­társaság elnöke tiszteletére rendeztek. Hétfőn folytatódtak Cal­cuttában Indira Gandhi in­diai kormányfőnek és Mudzsibur Rahman, a Bangla Desh Népi Köztár­saság miniszterelnökének vasárnap megkezdett tár­gyalásai a két ország kap­csolatainak jövőjéről. Indi­ra Gandhi néhány órával elhalasztotta visszautazását Üj-Delhibe, hogy ezzel is több időt fordíthassanak a mindkét állam szempont­jából rendkívül fontos megbeszélésekre. A tárgyalásokról közös közleményt adtak ki. Üj-Delhiben — ugyancsak hétfőn — Sir Alec Douglas- Home brit külügyminiszter kezdte meg tanácskozásait az indiai vezetőkkel. Egyiptomi—líbiai eszmecsere KAIRÓ, BEJRŰT Vasárnap este a líbiai Benghaziban megkezdőd­tek Anvar Szadat egyipto­mi és Kadhafi líbiai elnök tárgyalásai. A kairói rádió szerint a két elnök Szadat szovjet- unióbeli és jugoszláviai látogatásának eredményeit vitatja meg, hogy .ennek megfelelően „fontos intéz­kedéseket hozzon”. Ugyancsak a kairói rá­dió közölte, hogy Kadhafi — még Szadat megérkezé­se előtt — telefonón tár­gyalt Nimeri szudáni el­nökkel. A bejrúti politikai meg­figyelők emlékeztetnék, ar­ra, hogy Szadat mostani tárgyalópartnere, Kadhafi kezdettől fogva a közel- keleti válság katonai meg­oldásának egyedül üdvö­zítő volta mellett szállt síkra. Ezzel szemben az arab föderáció elnöki tisz­tét betöltő Szadat olyan dokumentumokat írt alá szovjetunióbeli és jugo- 1 szláviai útján, amelyek további politikai erőfeszí­téseket sürgetnek, illetve síkra szállnak a Biztonsá­gi Tanács határozatának, mint a politikai rendezés alapján végrehajtása mel­lett. Szadat előtt tehát — hangoztatják a megfigye­lők — az a feladat áll, hogy ennek a platformnak nyerje meg líbiai partne­rét is. (AFP, UPI) fiák két koncentrációs tá­bort leromboltak, s az ott fogva tartott lakosokat eredeti lakhelyeikre telepí­tették vissza. Tha Vinh tartományban január első felében a népi fegyveres erők 50 ellensé­ges katonát, valamint tisz­tet öltek vagy sebesítettek meg, és nagy mennyiségű fegyvert zsákmányoltak. A Khaosan Patet Lao hírügynökség jelentése sze­rint a laoszi felszabadító egységek az elmúlt hónap­ban az ellenfél 2400 ka­tonáját és tisztjét tették harcképtelenné. Ezenkívül 18 repülőgépet lelőttek és 18 katonai járművet fel­robbantottak. Kambodzsában a haza­fiak Prey Veng tarto­mányban január 24-én ér­zékeny csapást mértek az ellenséges haderőkre. Az ellenfél halottakban és se­besültekben 50 fős veszte­séget szenvedett — közli a Khmer hírügynökség. (TASZJSZ) MOSZKVA A Moszkvában tartózko­dó Ralph Abernathy lel­kész, az amerikai polgár­jogi mozgalom egyik veze­tő személyisége a Pravda tudósítójának kijelentette: a szovjet békebizottság tagjaival való találkozása arról győzte meg őt, hogy a szovjet és amerikai bé­keharcosok között a néze­tek ; nagyfokú azonossága mutatkozik a békéért és a függetlenségért vívott harc tekintetében. Ralph Abernathy, aki Helsinkiben a Béke-világ- tanács elnökségének mun­kájában vett részt és in­nen érkezett a szovjet fő­városba, rámutatott, he®' az Egyesült Államoknak ki kell vonnia fegyveres erőit Vietnamból, mert a vietnami nép csak így dönthet saját sorsáról. A vietnami háború — folytatta — az Egyesült Államokban mindenekelőtt a néger lakosságot sújtja. Ismeretes, hogy az ország népességének csak 14 szá­zaléka néger, ám a Viet­namban harcoló amerikai egységekben arányuk húsz százaléknál is magasabb. A dél-vietnami harcmező­kön életüket vesztett vagy megsebesült amerikai ka­tonák több mint harminc százaléka néger. Az Indokínában folyó háború az Egyesült Álla­mok emberi és anyagi erőinek ésszerűtlen pocsé­kolása. Senki sem formál­hat jogot arra, hogy a nemzetközi csendőr szere­pét töltse be — hangsú­lyozta a neves amerikai békeharcos. (TASZSZ) A laoszi kormánycsapa­tok két zászlóalja hétfő reggel az ellenfél nyomá­sára kénytelen volt feladni a Vientianetől 320 kilomé­terre dél-keletre levő Dong Heng városát — jelentette be hétfőn Vientianeban a laoszi hadügyminisztérium' szóvivője. A kambodzsai királyi kormány két volt miniszte­re, Pung Peng Cheng és felesége csatlakozott a; kambodzsai nemzeti egy­ségfronthoz — közölte hét­főn reggel a front párizsi1 missziója. Pung Peng Cheng az úgynevezett tróntanács fő­titkára és a kambodzsai királyi kormány tagja volt. Felesége a közegészség- és munkaügyi miniszter funk­cióját töltötte be. Ismét rengett a föld Az olaszországi Anconát vasárnap kora reggel tíz­szer rázta meg földrengés. Az utóbbi három nap fo­lyamán az Adriai-tenger partján fekvő kikötőváros­ban körülbelül 160 földren­gést észleltek. A város la­kosainak nagy része a va­Nixon után a második? A világpolitika híreiben egy­re gyakrabban szerepel Nixon nemzetbiztonsági főtanácsadó­jának dr. Henry KLssingernek a neve. A 49 éves, vastag sza­rukeretes szemüveget viselő férfi akcentusa német szárma­zásra vall. Henry Kissinger a németországi Furthban szüle­tett és szüleivel együtt 1938-ban menekültek a hitleri Németor­szágból az Egyesült Államok­ba. öt esztendővel később a II. világháború idején tiszthelyet­tesként szolgált az amerikai hadseregben, mint a kémelhá­rító szolgálat tagja és a 84. had­osztály parancsnokának tolmá­csa. 1946-ban hadnagyi ranggal szerel le. A háború befejezése után New York állam ösztöndíjasa­ként megkezdi tanulmányait a Harward egyetemen. Az egye­tem elvégzése után több száz oldalas tanulmányt ír Speng­ler, Toynbee és Kant filozófiai rendszere alapján. Néhány év­vel később a Harward előadó­ja, majd professzora. Tanfo­lyamot is szervez ugyanit „A jövő államférfia!” témáról. Ezen a szemeszteren sok politikus, diplomata és vezető értelmiségi vett részt a különböző orszá­gokból, ami kitűnő alkalmat nyújtott számába, hogy jó kap­csolatokat építsen ki. Ezek az Ismeretségek Későbbi karrierje szempontjából nagyon hasznos­nak bizonyultak. 1957-bcn felfigyel rá Nelson Rockefeller és külpolitikai ta­nácsadójává fogadja. Még eb­bén az évben adják ki nagy feltűnést keltő munkáját: „Nukleáris fegyverek és a kül­politika” címmel. 1969-ig még három könyve jelenik meg. Mint a politikai tudományok, különösképpen pedig a külpo­litikai kérdések tanácsadója különböző beosztásokban már négy elnököt szolgált Eisenho- wcrt, Kennedyt, Johnsont és most Nixont. A rövid felsoro­lásból is kitűnik, hogy pálya­futása során mindig a hatalmi központok közvetlen közelében tevékenykedett. Az ötvenes években Kissinger két tudóssal Jerome Wiesner- rel és Thomas Schcllinggel részt vett a szovjet—amerikai erőegyensúly stratégiájának kidolgozásában. Kissingernek erről a témáról az volt a véle­ménye, hogy meglepetésszerű támadás esetén totális vissza­vágás várható, amivel mindkét tábor tisztában van. Számos munkájában kísérelte meg, hogy definiálja az atomfegyve­rek korszakának nemzetközi politikáját. Korábban az volt a véleménv róla, hogy nem ro­konszenvez az olyan külpoliti­kai vonalvezetéssel, amelyet sárnapra virradó éjszakát külvárosokban felállított sátrakban és a rendelkezé­sükre bocsátott autóbuszok­ban és vasúti kocsikban töl­tötte. (Reuter) Az Amerikai KP kongresszusa Február 18-án kezdődik az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának XX. kongresszusa. A kongresz- szuson 275 delegátus vesz részt. Jelen lesznek több külföldi ország kommunis­ta és más haladó pártjai­nak képviselői is. (TASZSZ) Római látogatás Megérkezett az olasz fő­városba Joseph Luns, a NATO főtitkára, hogy az Atlanti Szövetség képvise­letében részt vegyen a Mintoff—Carrington meg­beszéléssorozat harmadik római fordulóján. Ötös gyilkosság A Köln melletti Brühl- ben vasárnap délelőtt meg­öltek öt iordániait. Két jor- dániai férfi egy magánla­kásban géppisztollyal tá­madt honfitársaira. Az ál­dozatok közül ketten a helyszínen, hárman a kór­házban haltak meg. A rendőrség szerint a gyilkos­ság indítéka feltehetően po­litikai természetű. A nyu­gatnémet kémelháritás és a bűnügyi rendőrség közösen indított nyomozást a gyil­kosság ügyében. (UPI, Reu­ter) nem a józan megfontolás vezet, amelyet elhamarkodott reak­ciók diktálnak. Nelson Rocke­feller például Kissinger taná­csára határolta el magát a viet­nami háború véres szájú uszí- tóitól. Amíg a Nixon éra kezdetén Rogers külügyminiszter még csak azzal volt elfoglalva, hogy kiszemelje munkatársait, addig dr. Kissinger, a Fehér Ház alagsorában már régen össze­állította kiváló fiatal kopo­nyákból álló stábját, aMket a State Departmentből (az Ame­rikai Külügyminisztériumból) és az egyetemekről verbuvált. Az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója azóta már alag­sori szobájából felköltözött a földszintre nem messze az el­nöki folyosótól. Kilenc órakor folytatja első eszmecseréjét az elnökkel, amikor fél, háromne­gyed órát tölt Nixon ovális alakú dolgozószobájában, aho­vá napközben még egyszer, vagy kétszer visszatér. Általá­ban naponta másfél-két órát tölt N}xonnal. Kissinger ösz- szegyfllt minden külpolitikával kapcsolatos anyagot, amiből kihámozza problémákat és ezek megoldásának különböző módozatait terjeszti az elnök elé. Neki tulajdonítják, hogy rábírta Nlxont Okinawa visz- szaadására Japánnak, valamint vitathatatlanul tőle származik a pekingi látogatás gondolata is. Nixonnal való együttműködése kezdetén auct tartn**éjr róla. hogy külpolitikájában európai orientációjú, ellentétben az ,.ázsiaiak”-kal, akik közé pél­dául Dean Rusk, Johnson kül­ügyminisztere is tartozott. Az idők során azonban Kissinger szemmel láthatóan változtatott felfogásán, s kitűnő felkészült­ségről adott tanúbizonyságot, az ázsiai problémák megítélé­sében. Legutóbb fény derült nemcsak pekingi, hanem na­gyon gyakori párizsi látogatá­saira is, amikor Nixon megbí­zásából a Párizsban tárgyaló két vietnami delegáció vezetői­vel tárgyalt. Az elmúlt év novemberében a hírügynökségek világgá kür­tölték, hogy Nixon mikor uta­zik Pekingbe. Érdekes módon a hétpecsétes titokként őrzött információ forrásaként egy tíz­éves kisfiút jelöltek meg. A hírügynökségek „mértéktartó kiírok''-hoz tartozónak titulál­ták a kis informátort, egysze­rűen azért, mert annak veze­tékneve Kissinger, és az apa nem más, mint Nixon nemzet- biztonsági főtanácsadója. A kisfiú a Washingtonból San Ciementbe tartó elnöki gén fe­délzetén kotyogta el a titkot az újságíróknak. Ennek tudha­tó be, hogy a Fehér Ház idő­nek előtte volt kénytelen beje­lenteni Nixon pekingi utazását. Kissinger még Johnson el­nöksége idején közvetítési kí­sérletet tett Hanoi és Washing­ton között. Akkor az volt a vé- kcméxura a vietnami kérdést il­letően, hogy hivatalos beszé­dekkel és nyilatkozatokkal nem lehet valódi és tartós békét te­remteni, csupán a tárgyaló asz­tal mellett, a nyilvánosság ki­zárásával. 196S-ben a Foreign Affairs hasábjain a következő­ket állapította meg: „Ha a par­tizánok nem vesztettek el egy háborút, győztek; ha pedig egy reguláris hadsereg velük szem­ben nem képes kicsikarni ab­szolút győzelinet, elvesztette a háborút”. Ennek ellenére még­is a héjákkal tart, s mindmáig nem talált iobb megoldást, mint Thieu korrupt rendszeré­nek támogatását. Ez ugyanúgy tévedései közé tartozik, mint az indiai—pakisztáni konflik­tusban elfoglalt amerikai állás­pont. Sokan szemére vetik intellek­tuális arroganciáját. Egyszer Nelson Rockefeller azt kérte tőle. hogy egy számára előké­szített beszédet változtasson meg, amire Kissinger így vá­laszolt: „Ha Picassótól képet vásárol nem hívja el a mestert, hogy kijavítsa”, ö maga álla­pította meg önmagáról, hogy a szerénység nem erőssége. Wa­shington előkelő klubjaiban tréfásan mondják, de nagyon sokan komolyan gondolják, hogy dr. Henry K''singer a protokollban közvetlenül Nhon után következik. Symington de­mokrata szenátor szerint az! elnök után kétségte’enüi az ö | kezében összpontosul a legna­gyobb hatalom. rn.j I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents