Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

» 6. oldal Döntött a Legfelsői Bíróság Csirkekár: 2 millió — Elsietett házasság Kiirtott nyirfaerdő A SZENTESI Árpád Tsz szerződést kötött az Urai- újfalui Állami Gazdaság­gal, amelyben megállapod­tak, hogy a gazdaság da­rabonként 13 forintért a szövetkezetnek 50 ezer da­rab Sex Sal Link fajtájú naposcsibét ad el. A tsz a csirkéket köteles 18 hét alatt felnevelni, a gazdaság pe­dig értük darabonként és hetenként számított 4,20 forint bérnevelési díjat, valójában vételárat fizet, amelynek ellenében az ál­tatok tulajdonjoga a gaz­daságé. A csirkék leszállí­tása után azonban elszámo­lási vita keletkezett, és a tsz a gazdaság ellen 3 mil­lió 910 ezer forint megfize­téséért pert indított. Idő­közben a gazdaság másfél milliót kifizetett, és így a tsz a kereset összegét 2 millió 330 ezer forintra mérsékelte. Végső fokon az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a gazda­ságot 1 millió 925 ezer fo­rint megfizetésére köte­lezte. Mint az ítélet indokolá­sából kiderül, a gazdaság egyebek közt arra hivat­kozott, hogy az állatok fel­nevelésénél a szövetkezet az előírásokat nem tartot­ta be. Ezt a védekezést a f legfelsőbb Bíróság alapta- annak találta. mert az állami gazdaság a szerződés megkötése előtt ismerte a tsz-ben levő ne­velési lehetőségeket. Az állami gazdaságnak joga és kötelessége volt az állatál­lomány folyamatos ellen­őrzése. de akalmazottai a technológia ellen lényeges kifogást nem emeltek. A kihallgatott szakértő sze­rint a tsz mindent megtett az állatok egészségének megóvása érdekében. Nem fogadható el teljesen a gazdaságnak az az állítása sem, hogy az egész állatál­lomány minőséghibás volt. A szakértő szerint 90 szá­zaléka első osztályúnak minősül. A tsz áronban az állatoknál hosszabb idő alatt érte el a szerződés­ben előírt élősúlyt, tehát a továbbtartás költségeit vi­selni tartozik. Ennek ösz- szegét, valamint az állo­mány 10 százalékának nem megfelelő minőségét figye­lembe véve állapította meg a Legfelsőbb Bíróság a fi­zetendő összeget • A HÁZASSÁGOT négy­napos ismeretség után kö­tötték meg. Két hét múlva a menyecske bevallotta: előrehaladott terhes álla­potban van, mire az élet­közösség azonnal megsza­kadt, a férj pedig válópert indított. A járásbíróság a házasságot felbontotta és az asszonyt — tekintve, hogy nem kérte — a név­viselésre nem jogosította fel. Az ítélet megállapítot­ta: a házasság az asszony magatartása miatt romlott meg, mert terhes állapotát férje előtt eltitkolta. A leg­főbb ügyész a névviselésre vonatkozó ítéleti döntés miatt törvényességi óvással élt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott. A törvényességi határo­zat rámutatott: az általá­nos élettapasztalattal ellen­tétes, hogy a férj az asz- szony hét-nyolchónapos terhes állapotát nem is­merte fel, holott ez édes­anyjának. sói eiív körös is­merősüknek is feltűnt. Az anya közölte fiával, hogy a menyasszony nagyon kö­vérnek látszik, de azt a választ kapta: jól él, ezért olyan. Az ismerős is ter­hességre gyanakodott, de tapintatból nem szólt. Ilyen körülmények között alapo­sabban kell megvizsgálni, hogy a férjet néhány napos ismeretség után mi vezette a házasság gyors megköté­sére. ami mindkettőjük ré­széről megindokolatlannak és elhamarkodottnak lát­szik. Azt is tisztázni kell, milyen körülmények vezet­tek az életközösség meg­szakadásához. Ezenkívül a járásbíróság az asszonyt nem oktatta ki a névvise­léssel kapcsolatos jogairól. Ezért a Legfelsőbb Bíró­ság a járásbíróságot új el­járásra és új határozat ho­zatalára utasította. A VARPALOTAI Jósze­rencsét Termelőszövetkezet 700 ezer forintért kártérí­tési pert indított a Péti Nitrogénművek ellen. Az ügy előzménye az, hogy a tsz 74 holdnyi rétjének szénatermését a vállalat különböző anyagokkal meg­fertőzte. A kártérítés kér­désében úgy egyeztek meg, hogy a szövetkezet a szó­ban forgó területen, a vál­lalat mintegy 400 ezer fo­rintnyi hozzájárulásával, nyírfaerdőt telepít. Ha négy gazdasági év után a- te­lepítés — a talaj adottsá­ga, fertőzöttsége, vagy más körülmények miatt — nem vezet sikerre, azaz az er­dő jövedelmet nem hoz, a vállalat a terméskiesésből keletkezett kárt visszame­nőlegesen megtéríti. A szö­vetkezet a telepítést elvé­gezte, maid a vállalat üzembővítési célokra hi­vatkozva a városi tanács­tól a kérdéses területre ki­sajátítási eljárás megindí­tását kérte, .de elutasították. Ennek ellenére, noha a te­lepítés sikerült, a területet a vállalat birtokba vette, a fák nagy részét kiirtotta; az elmúlt esztendőben be­nyújtott újabb kisajátítási kérelmének a tanács most már helyt adott. A hatá­rozat azonban még nem jogerős. Ezek után kezdő­dött meg a per. A bizonyí­tási eljárás lefolytatása után a Veszprém megyei bíróság a Péti Nitrogén- műveket 435 ezer forint kártérítésre kötelezte. Fel­lebbezésre a Legfelsőbb Bíróság a következő állás­pontot foglalta el: A VÁLLALAT hatósági eljárás nélkül vette bir­tokba a tsz erdejét. Erre érvényes jogcíme nem volt, eljárása jogellenes, felelős­sége kétségtelen, tehát kár­térítéssel tartozik. Ennek összegét azonban a megyei bíróság helytelenül állapí­totta meg. Ugyanis a kár elbírálásánál az a döntő, hogy az erdő, a kiirtás időpontjában milyen érté­ket képviselt, és ez az ösz- szeg illeti meg a szövetke­zetét. Ennek tisztázására szakértőt kell meghallgat­ni. Ezért a Legfelsőbb Bí­róság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új el­járásra, valamint új hatá­rozat hozatalára, egyben a vállalatot 13 ezer forint fellebbezési eljárási költ­ség megfizetésére kötelezte JU E 1972. február 1, kedd OLVASÓINKÉ A SZŐ Bosszúság, balesetveszély A fülöpszállási önkiszol­gáló élelmiszerüzlet pénz­tárgépe hónapok óta nem működik, s emiatt lelassult a forgalom. Van úgy, hogy 10 órakor bemegyünk a boltba és már dél van, mi­kor megszabadulunk. Ál­landó itt a tumultus, amit még csak fokoz, hogy a ve­gyescikket árusító üzlet gyakorta zárva tart, így a környéken lakók is az ön- kiszolgálót keresik fel, ahol jelenleg kézi számlázás után fizethetünk. Sok száz vevőtársam, meg a bolti dolgozók nevé­ben kérem az illetékeseket, mielőbb javíttassák ki, vagy cseréltessék ki a hi­bás pénztárgépet! * A község két iskolája fő­útvonal mentén feksziK. Naponta sok-sok autó, pót­' kocsis vontató, motorke­rékpár stb. halad itt át, szóval, nagy a gépjárműfor­galom. Sajnos, Jelzőtábla nem figyelmezteti a sofő­röket, hogy oktatási intéz­mény közelében robognak, tehát körültekintőbben, fo- • kozott figyelemmel vezes­senek. így többször va­gyunk szemtanúi annak, : hogy az iskolába, vagy ép- I pen hazafelé siető — és az utat keresztező ■— gyerek­sereg előtt csikorogva fé­keznek a járművek. Eddig szerencsére, nem történt baleset. De történhet... S éppen ennek megelő­zése érdekében kérjük a hatóságokat, mielőbb he­lyezzenek el jelzőtáblákat az említett útvonalon. Hozzászólás a Ki mikor fal lakáshoz? ciiiiíi cikkhez Kiss Sándorné Fülöpszállás Toporgunk, didergünk Több százan utazunk Nyárlőrinc-Alsóról naponta vonattal környékbeli mun­kahelyünkre és vissza. Hogy a vasúti kocsikban reggel és délután nagy a zsúfoltság, már megszok­tuk. Az viszont felháborít bennünket, hogy milyen mostoha körülmények kö­zepette vagyunk kénytele­nek várakozni a kisállomá- son. Ahol nemcsak a fia­taloknak, de az idősebbek­nek, sőt a kisgyermeküket cipelő édesanyáknak is to­porogniuk kell. Hogy mi­ért? Mert kevés az ülő­hely a szűkös és fűtetlen váróteremben, amely rá­adásul talcarítatlan is hosz- szú ideje. Ezúton kérjük a területi­leg illetékes MÁV-igazga- tóságot, hogy mielőbb szá­molja fel a jelenlegi hely­zetet. Bővíteni kellene a várótermet és intézkedni annak érdekében, hogy fű­tött legyen, s ott több pa­dot vagy széket is elhelyez­zenek. Nyárlőrinci utasok Keresem, de nem találom A Petőfi Népe január 23-i számában megjelent Ki mikor jut lakáshoz? cí­mű cikkhez kívánok né­hány észrevétellel élni. Először is leszögezem: alapgondolatával egyetér­tek. Csak megköszönni le­het a városi tanács és a társadalmi bizottság e tárgyban tett erőfeszíté­seit. A cikk második felében felvázolt családiház-építés lehetőségeit viszont nem tartom kielégítőnek. A vi­szonylag kedvező ár, vala­mint a kitűnőre minősített közlekedés nem ellensú­lyozza a távolság, munka- lehetőség és a város gazda­sági lehetőségeit ma már döntően befolyásoló har­madik ágazat hiánya. A lehetőségként megje­lölt területeken még nincs kellően biztosítva, vagy a jelenlegi feltételek mellett nem is megoldható az aláb­bi néhány ágazat városi mércéhez szabott mini­mumkövetelménye: — A közlekedés a távol­ság miatt inkább mostoha. (Mindennapos bejárást pl. kerékpárral — ami Kecs­keméten jellemző — nem lehet tervezni. A jelenlegi közlekedés mellett az át­szállás a távolsági buszról a helyi járatra naponta kétszer mintegy fél—egy óra többletidőt igényel.) — Helyben a munkale­írfn« lzotTŰP tálában előbb-útóbb meg­oldhatók. Eredményesebb lenne szerintem, ha kpzelebb, vagy éppen Kecskemét bel­területi határa mellett ala­kítanánk ki kertvárosokat. I Méghozzá rendezett forrná- | ban. Mert ez jelenleg is fo­lyik, csakhogy rendezetle­nül: Ilyen kertvárost kelle- | ne kialakítani az Izsáki "és I a Kiskőrösi út között, a ! Benei út bal oldalán, a Va- [ esi és Hegedűs köz között, ; a Ceglédi, a Békéscsabai ■ úton, a Nemeskadar Szak- szövetkezet központjánál. A pótlólagos lehetőségek kialakítása azért is szüksé­ges, mert városunk népss- j ségszám-gyarapodása 1960 és 1970 között a 12 legna­gyobb vidéki város között csak a 11. helyen volt, hol­ott nagyságrendileg a 6. Miskolc, Debrecen, Szeged, Győr után. Előfordulhat — ha a jelenlegi fejlődési ütem megmarad —, hogy 1980-ra már megelőzi váro­sunkat Székesfehérvár és Nyíregyháza is. H. B. Szigony os vadászok A Bakonyban, ahol is­mét hótakaró borítja az erdei avart, kivonultak a A Petőfi Népe január 13-i számában megjelent egy képes tájékoztató, amelyből megtudtam, hogy a „VOSZK” Szövetkezeti Vállalat új típusú falbur­koló mozaiklapot gyárt. Az elem alkalmas a fal teljes beborítására, valamint könnyűszerkezeti álmeny- nyezet és térelválasztó ki­alakítására. Előnye pedig többi között, hogy gyorsan szerelhető és jól tisztítható. Mindenben szeretem a praktikusat, a korszerűt, így az információ elolvasá­sa után azonnal döntöttem: lakásomat az új mozaikla­pok felhasználásával újítom fel. Tervem megvalósítása azonban ez idő szerint ne­hézségekbe ütközik, ugyan­is egyetlen megyei szaküz­letben sem kaptam ilyen árut. Sőt, azt sem tudták megmondani a boltosok, hogy az új falburkoló ele­met forgalmazza-e a hazai kereskedelem. így hát kérdésemet a gyártó üzemhez intézem: mikor kezdik árusítani és hol, az új terméket? Stoaer Sándorné Baja, Rózsa u. 4. — Bölcsőde, óvoda nincs, az Iskolában csak részben van osztott rendszerű ok­tatás, nincs tanulószoba és iskolai étkeztetés. — A kereskedelem csak a legminimálisabb igénye­ket tudja kielégíteni, pl. pa­lackos gáz. — Vízvezeték-hálózat le­hetőségének hiánya. Csak részben, a teljesség igénye nélkül kívántam néhány dolgot bemutatni éppen azért, mert e szük­ségletek a Kecskemét kör­nyékén látható úgyneve­zett vadépítkezéseknel ál­Jó a titkárnőknek M ost jó lenni titkárnő­nek! Es nálunk. En mondom ezt, egy férfi, aki ha nem is volt még — va­lószínűleg nem is lesz már — titkárnő, — át tudja érezni helyzetüket. Maga az a tény, hogy tit­kárnő, hallatlanul feldob­hatja egy hölgy közérzetét Hiszen aki ezen a polcon ül, a közhit szerint is szép, csinos, vonzó megjelenésű, kicsit parasztosan kifejez­ve: van magához való esze, amit elismernek róla akkor is, ha az ellenkezője áll fenn. Aztán ugye titkokat tud — azért titkárnő —, ami nő számára nemdebár a bol­dogság csimborasszój a. Sen­ki se tudja nála jobban, ki és mi hol van, vagy hol nincs. Még fölöttese sem, hiszen az is mindent a tit­kárnőn keres. A titok birtokában en­gedhet meg olyan sokat sejtető mosolyokat magá­nak a titkárnő, amitől vé­gigszalad a hideg a hátán mindazoknak, akiknek vaj van a füle mögött. Ettől a hidegtől viszont még inkább megszilárdul az a bizo­nyos vaj a fül árnyékában. Meg, hogy a hasonlatok­kal földközelbe is leszáll- junk, egy titkárnő erkölcsi súlya — éppen mert vele bezárólag titok a. titok tö­mege. — felér egy páncél- szekrényével. Ez utóbbi ugyebár szintén az adott szerv, intézmény, vállalat stb. titkait őrzi — anyagia­suk formákban. Titkárnő és páncélszekrény: . mind­kettő szilárd á maga ne­mében. Titkaikhoz hozzá­férni csak fondorlattal, szélhámossággal vagy erő­szakkal — például a „mac­kóknál”, páncélszekrények­nél csak fúrással — lehet. A titkárnő egyetlen jó szava a főnökhöz — érde­künkben — Télemel. Jó ponttól kezdvfc az előlépte­tésig a lehetőségek gazdag skáláját hordozza poten­ciálisan a pártfogó titkár­női hangsúly, hogy a vé­leményről ne is beszéljünk. És jaj, ha mindez ellenke­ző előjellel valósul meg! E ddig úgymond alul­ról mérlegeltük a titkárnői hivatás fontossá­gát. Legalább ilyen értékű ez azonban a főnök irányá­ból szemlélve. Jobb kéz a titkárnő, aki képességei folytán hasznosan egészíti ki kétbalkezes főnö­két is. A titkárnő, aki pu­ha kezével gyógyító tündér­ig ö.U ---i. ol wnai-.'.fus f őnöke homlokáról a búbá­natot. Kutyaharapást a szőrivel! — találja fel ma­gát —, s már is tölt a rep­rezentációs papramorgóból, hogy elűzze az előző esti munkavacsora hasogató kö­vetkezményeit a góré meg­viselt agyából. b zó ami szó, áldás a titkárnő mináiunk. Mily szegényes, színtelen, fantáziátlan lenne életünk a mosolyával fürösztő, dup­lát, konyakot, s lélekeme­lő formákat szervírozó ara­nyos titkárnő nélkül. Aki a főnök szeméből már ak­kor kiolvassa, „milyen na­punk lesz ma”, amikor az még ki sem nyitotta. En­nek alapján állítja össze magának az eszmei tervet, hogyan és kinek a telefon- hívásait hárítsa el a vezér feje felől aznap. Ha nem volnának titkár­nők, akkor is rég kitalál­ták volna őket. S a mi tit­kárnőink meg is érdemlik közmegbecsülésünket. Ér­zik is maguk körül szere­tetünk, szimpátiánk osztat­lan melegét. Nem is szorulnak olyan manőverekre, mint brit kolléganőik, akik most tíz* nyestvadászok. A faodvak- ban rejtőző állatok hollé­tét csak az avart takaró hórétegen lehet felfedezni, s a nyomokat csak tapasz­talt vadász képes végigkí­sérni. A rókánál is, rava­szabb állat, hogy megté­vessze üldözőit, rendsze- j rint megszakítja földi út­ját és fáról-fára ugrálva halad tovább. A bakonyi vadászok, szigonnyal, álta­lában a faodvakban ejtik el az értékes prémű állatot százalékos fizetésemelést követelnek főnökeiktől. S hogy követelésüknek ér­vényt szerezzenek szegé­nyeit morális revolverezés- sel fenyegetőznek. „Ha nem lesz tízszázalékos emelés, nemj fogunk többé főnö­künkért hazudni!” — jelentették ki áperté és konkretizálták is mire gon­dolnak. Amire eddig azt vála­szolták telefonhíváskor, hogy „Sajnos a vezér ép­pen fontos értekezleten vesz részt”, a jövőben így felel­nek: „A főnök szunyái, s feltehetően ebben az álla­potban marad órákig. Tes­sék várni, mindjárt oda­tartom a kagylót, ugye, hogy horkol?” Nem hárítanak el tele­fonhívásokat a sztereotip „A főnök házon kívül van”- nal sem, hanem fehéren- feketén sőt kerek perec megmondják: „Igazgatóm nem kíván önnel beszél­ni .-.. Nem, máskor sem ... Igen, ő utasított, hogy így közülijein magával.” Ä mi titkárnőink ilyen fenyegetőzésekre nincsenek rászorulva. Azért ismételem: most és nálunk jó titkárnőnek lenni. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents