Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

KATANICS SÁNDOR:

Bács-Kiskun megyei képzőművészek kiállítása

*

AZ EMBER ÉLETE során számos kapcsolatot alakit ki környezetével, amelyek hatnak személyiségének alakulására, fejlődésére. Az alapvetően meghatározó tényezők azonban legtöbbször a gyermekkor időszakából származnak. A szülői ház, a közvetlen kapcsolat mélyen ivódik az ember életébe, amely színesedik, módosul, de mégis meghatározó.

A gyermekkori élmények gazdag egésze a szülőföldhöz köti az embert, felnőtté válva is onnan táplálkozik, és ha más vidékre is kerül, múlhatatlanul benne él és elkíséri a sírig. Igaz ez minden emberre, de még- inkább igaz a mindenre legérzékenyebben reagálókra, a művészekre. Igaz azokra, akik gyermekkori élményeiket magukkal ví- ve más vidékre kerülve fejezik ki művészi eszközeikkel, érzelmeiket, gondolataikat. de igaz azoknál is, akik ittmaradva még inkább erősödve a felismeréssel is gazdagítják egyéniségüket.

EGY VIDÉK a maga sajátos képével, természeti viszonyaival és az ott élő néppel együttesen és kölcsönösen hat az egyénre, formálja, karakterré alakítja. Így érik fejlődése során a művészi kifejezés is egyénivé, összefonódva mindazokkal a hatásokkal, amelyek kialakították.

A feilődő változásokat asszimiláló emberben tudatosulnak az eredmények, látják a törekvések erőfeszítésének kibontakozását és itt-ott beteljesülését. Ezek mindany- nviunkban megelégedettséget és a sikerek természetes örömét váltják ki. Ilyen érzelmi hatások alá kerülő művész optimis•Elhangzott t972. február 19-én, Budapesten az Ernst Múzeumban rendezett tárlat megnyitásán.

tává lesz, kifejezi munkájában az itt kapott indítást és vissza is hat a környezetére. Ez a felfogás, megérzés a dolgok egyik oldala.

Máskor vidékünk szemlélője, az elmaradást, az emberi élet szegénységét, sőt itt-ott a súlyos elesettséget észlelve; jobban idefigyel. Ilyenkor az elkeseredés, vagy kilátás- talanság is úrrá lehet és irányíthatja gondolkodását, szemléletének alakulását.

Ez elterelheti a józan képalkotástól és a másik véglet szemlélőjévé teheti.

AZ ILYEN VÉGLETEK

között csak a huzamosan ott élő és elemző ember tud igazán eligazodni és helyes magatartást, megítéléseket kialakítani.

A Bács-Kiskun megyében tevékenykedő művészek jól érzik ezeket a végleteket, még ha időnként az érzelmi hullámzás felismerhető is egyes alkotásuk szemlélésénél, de össztevékenységük ismeretében már az egészséges látás és kritikus magatartás, a javítani akaró ember együttes jellemzője.

A ma megnyíló kiállítás azt kívánja szolgálni, hogv megismertessük

eredményeinket, gondjainkat mindazokkal, akik a képzőművészeten keresztül igyekeznek érzelmileg közel vagy még közelebb kerülni a mai Bács-Kiskunban élő ember világához. Igyekeztünk olyan összeállítást teremteni, amely úgy hisszük alkalmas arra, hogy közelebb kerüljenek mindazokhoz, amit az itt élő. tevékenykedő művészek látnak, éreznek, mondani akarnak.

Az itt kiállított kének bemutatják a Bács-Kiskun megyében élő, vagy innen indult képzőművészek munkáiénak eredményeit, szemléletük és törekvésük hű keresztmetszetét. Több festőnk munkássága benne gyökerezik az alföldi festészet mai' felfogásában, de képzőművészeti munkásságuk az egész magyar alkotóművészetnek is szerves tartozéka, s egyben külön színfoltja is.

JELLEMZŐ A KIÁLLÍTÁSRA a többszóla- múság, hiszen a kiállítók felfogásának különbözősége adja azt a színes játékot, ami az egyéniség látásában és értelmezésében rejlik.

Egyesek alkotásaiban az érzelmi telítettség uralkodik, míg másoknál a gondolkodásból származó eszmei ítéletek kifejezése kap döntő szerepet. Néhol a finom megmunkálás, az alapos mesterségbeli fel- készültség szülte artiszti- ku» művekre figyelhetünk fel, megint másutt a részletes megfogalmazás, vagy ismét másoknál a nagy formák dinamikus határozott egybefogása tűnik ki.

Fellelhető a kísérletezés, az egyéni forma és színkultúrá-keresés, de láthatók érett, mély élményt nyújtó képek sorozata is a kiállításon.

Annak ellenére, hogy vidékünk sajátos színfoltja hazánknak, az elmúlt idők társadalmi-gazdasági lehetőségei nem tudtak kialakítani egy olyan kohéziót, amely hasonló felfogást — iskolát — teremtett volna — ahogy az Szentendre, vagy Vásárhely vonatkozásában kialakult.

Az itt élő művészek összetartozásának laza szálai csak most kezdenek kialakulni, ezért még az élménvek különbözősége, az eltérő hangoltsá" a sokszínűség benyomását adja a szemlélőnek.

A KIÁLLÍTOTT KÉPEK alkalmasak arra, hogy egy-egy érzelmi motiváción keresztül felvillantsuk azt, amit a művész megfogott vagv magával vitt gyermekvilágából. Szurcsik János, „Utazók” című képének hangulata meghívja a szemlélőt a döcögő vicinálisra, amint a kattogó kerekek monoton ritmusa viszi Hercegszántóra a szundító anyát és alvó két gyermekét.

Berki Viola világa benne gyökerezik a halasi mese- és mondavilág csodálatos életében. Gazdag érzelemvilága innen indult és visszatér mindig ehhez a világhoz. Szinte képeibe tükrözi egész lelkiségét, a puszta és a pusztai ember egyszerű igazságát és szókimondását, azzal a szerénységgel, amit a puszta népe évszázadok során megtanult és örökített utódaira.

Bozsó János, a kecskeméti tanyavilág beavatott ismerője és művészi tol- mácsolója. összenőtt ezzel a vidékkel és egymást elhagyni már nem is képesek. Művei mély emberi érzésekkel fűtöttek. Állásfoglalásának helyes aktualitása tükröződik megfogalmazásában.

Goór Imréről Szabó János szavaival tudok talán a legtöbbet mondani. „Ráncba vont homlokú összezárt ajkú művészet ez. Aki jólétben büszkélkedő. süppedezőn kényelmes bútoraihoz keres szalondíszt, a világért se forduljon hozzá, mert képei mellen ragadják az elégedett nyugalmat, a festék gomolygó hullámai kicsapnak a szőnyeg bolyhaira, a grafikák szálkái feltépik a plüsst, érdes sziklái felsebzik a lakkot.”

Talán ezek a hasonlatok jellemzik az állandó kereső, mégis érett, gondolkodó művészt,

A BAJÁN ÉLŐ és munkálkodó képzőművészekről is hasonló tónusban beszélhetünk. Hiszen nem lehet azonos stílusról szólni, bár többen közülük Rudnay Gyula szellemi örökségét ápolják: így B. Mikii Ferencnél a puritánság, az emberi érzelmekkel való azonosulás keresése összekapcsolódik a racionális elemekkel.

Éber Sándor, a bajai táj és főleg a Duna világának alapos ismerője és ihletett kifejezője. Színvilága jellemzője és nagyszerűen fejezi ki a természet egy összetett képének komplex érzetét. Weintrager Adolf szinte magával viszi a szemlélőt abba a világba, ahol él. Noel Gábor mind jobban kiformálódó egyénisége a megyében tevékenykedő festőknek.

A FELSOROLÁS nem lehet teljes, hiszen a sorban ott élnek olyan művészek még, mint Diószegi Balázs, vagy Gál Sándor, de külön-külön lehetne szólni Túri Endre tűzzománcairól, Pálfy Gusztáv kisplasztikáiról is. A lehetőség azonban korlátozott.

Amiről a megnyitó nem tud szólni, beszélnek a művek, maga a kiállítás.

BÁCS-KISKUN MEGYE bemutatkozása Budapesten egy sor életelemén keresztül történik. Része, mégpedig fontos része életünknek a művészet, ezen belül az élő képzőművészet is. Ez a kiállítás jelentős segítséget ad az érdeklődőknek abban, hogy közelebb kérő' 'ön a fáihoz és az ott élő emberhez, és ameny-, nyiben majd a többi rendezvényt is megnézi, megközelítően telies képet kap a mi szűkebb hazánkról, a Kiskunságról, a Bácskáról, meg a Duna völgyéről.

KISS DÉNES:

Egy nap boldogság

J

ános bácsi lottózott. Hetenként egy szelvénnyel, s évek óta azonos számokkal. Mert egy szelvényt még neki, a kiskeresetűnek is megért a reménység. A műhelyirodában már pénteken délben mindig tudták a számokat és kiírták egy fekete táblára. János bácsi pedig dél körül, ebédszünetben mindig arra ment kocsijával.

Azon a pénteki napon is úgy történt minden, akárcsak eddig, valamennyi pénteken. Akkor is arra húzta a kocsiját, és megállt a táblánál, hogy megnézze a számokat. Nem vette észre, hogy körös-körül, a gépek ág-bogai közül, kaján tekintetek figyelik. Lassan, ahogy mindig szokta, megfontolt mozdulatokkal vette elő drótkeretes szemüvegét. Nem is azért, mintha arra gondolt volna komolyan, hogy nyert. Ez a kis szertartás inkább megszokás volt a reménység fenntartására.

De mi ez? Miféle butaság! Váratlanul gyors mozdulattal kapta le orráról a szemüveget, mintha az év tn ' a b"”át Valaki egv rövidet röhentett, de időben tvfogták a szálát a többiek. Az öreg még a fejét is megrázta, mintha csak azt motyogná magának: „Nyugalom öreg, nyugalom”. Aztán lassú mozdulatokkal megtörölte overálja belsejében a már jócskán ösz- szekarcolt lencséket és fel akarta tenni újra a szemüveget. De ez nem ment olyan egyszerűen. Az egyik szárával elvétette a fülét, Annyira reszketett a keze, hogv csaknem kieset a kezéből. A fiúkban dagn-R a röhögés ma'd kipukkasztotta őket. Az öregnek végre sikerült foUornásztatpi az orrára a szemüveget. És semmi kétség a táblán most is az ő állandó számai virítottak 'Teribe kriksz-Vral-ez vonásaival Mind az öt Fzt nem lah°* elviselni Közaiebh ment szemét le nem véve a számokról. Csaknem átesett kocsija rúd'án. Sanvó. ez a rö^ei-fej. csakn°m elrontotta a dolgot azzal a hülye képével, de szerencsére kéznél volt a génrnngy. Nem is volt olyan olajos, azt nyomták a szálába.

Az öreg valahogy átjutott a kocsirúdon. Ekkor már

körülpillantott, de nem vett észre semmit. A fiúk visszahúzódtak, ő meg valósággal berontott a műhelyirodába. Ott csak Tériké ült, a többiek ebédeltek.

— Tériké! Tériké! A számok!... — mondja köszönés nélkül. Tériké, a csúnya Tériké kitűnően játszotta szerepét, örült, hogy a fiúk szóra méltatták. Bár érezte, hogy valami nem egészen helyes, örült, hogy a fiúkkal közös buliban vesz részt. Különben is balhé lesz, ha rosszul csinálja... így mondták; meg is járhatja. Teriké szegény, nem akarta megjárni.

—„ Milyen számok, János bácsi? — állt föl, de nem nézett az öregre, ceruzájával babrált.

— A lottó, Tériké! A lottószámok!

— Nem tudja még a számokat, János bácsi? — álmélkodott megint Tériké. — Hova is tettem a cetlit? — matatott az asztalon.

— Dehogynem! Akarom mondani... a táblán... — dadogott is, kezével kapkodott. — Tériké, a táblán ...

— Ma nem írtam volna ki? — nyúlt a fejéhez a csúnya lány és krétát kerített, indult ki a táblához. — Akkor kiírom — mondta még. Az öreg izgatottan követte. A lány emelte a krétát a tábla felé. Igen jól játszott, és boldog volt. hogv szerepelhetett, ő látta a fiúkat is. Ez volt Tériké nagyjelenete. — De hiszen — torpant meg a keze —, már kiírtam őket — mondta megint úgy hogy egyetlen arcizma sem rán- dult. Még a fiúk felé is tudott, kacsintani titokban. Azoícne.k imponált is a dolog. Ügv látták, hogv Terik“ nem is annyira csúnya, hogy belevaló csaj. Egvikük cuppantva meg is jegyezte; „Egész klassz nő ez”. János bácsi pedig már átlényegültén állt. Egyszerre akart kimondani sok szót és először artikulátlan kiáltás tört ki belőle és csak azután mondta:

{"Vös! Űristen, nyertem! — mind hangosabban kiáltozott — Emberek! Ny°rt°m! ötösöm van! Az öltözőben, a kabátomban... Ötös! Emberek! —

futott lelkendezve géptől gcuig, m’nt egy gyerek és már sfr*. harvw^n. s^éffveptelpnöl zokogott a boldog éíjtól. Piszkos öklével törölhette a szemét, elmaszr tolta az arcát. E^é^z testét ráHn a sírés és a név tés váltóláz* fhy ment ez fél érán át. Sokan szív szorongva nézték a ki* öreget akire norn l^h^t* ráis merni ennyi érzés lakik benne? Ez nz a Hé.

János”? Alit a munka, álltak az emberek és félni kezdtek.

A fiúk meg a térdüket csapkodták, úgy nevettek. Csöpi egész hosszában hentergett a röhögéstől. Az öreg kiáltozása, sírása-nevetése meg hol itt, hol ott hangzott fel a gépek között. A fiúk mindenhova követték, röhögve, egymást lökdös ve lopakodtak utána, és mondogatták: „Ez aztán jó hecc!” Klasszul sikerült!” Még fürdéskor, a zuhany alatt is röhögve utánozták az öreget. De jutott a gyárkapun kívülre is., Öbégatva mentek az utcán. Ügy érezték: be vannak rúgva és nem lehet abbahagyni a röhögést, pedig már fájt a hasuk, sajgott a fejük, pedig már jó lett volna különválni a többiektől és leülni valahova szótlanul. De nem lehetett. Meg kellett várni Terikét is. Jött is, kivirulva. Csókolgatták, ölelgették és beültek vele egy cukrászdába. Istenem, micsoda boldogság! Ezekkel a fiúkkal ül együtt.

1VI ásnap reggel mindenki az öreget leste. Jött.

Lassan poroszkálva, kissé meggörnyedten. Nem nézett semerre. Nem köszönt senkinek, neki se mert köszönni senki. De azért hallatszott néhány megjegyzés: „Jön a milliomos!” Nem törődött vele. Egyenesen az irodához ment. A fiúk halkan követték és megálltak mögötte az ajtóban. Tériké fal arccal állt föl írógépe mögül.

— Tériké — kezdte rekedt hangon az öreg —, én nem haragszom Ne féljen ám. Én..

— Nem .., Én nem ... susogta Tériké. — Én nem... — a fiúkra nézett és megérezte nagy bűnét, s teljes szívéből kiáltotta. eldobva a fiúk barátságát, a további randevúkat, a reményt — a fiúk. ök voltak!

— A fiúk? — fordult meg az öreg a lány tekintetét követve és nézte, amint olyan tehetetlen összevisz- szasávban és furcsán vigyorogva állnak ott az ajtó keretében. Egy csomó fej hegyón-hátán. — Szóval .a fiúk ...

— Na és! — röffent fel valamelyikükből.

— Én rájuk sem haragszom — mondta szelíden az üreg. — N"m haragudhatok ráiuk. mefft én fiúk,

■ aim ilven holrlog csaknem egv napig, még soha éleimben nem voltam Még gyerekkoromban sem. So- n... Ezt én csak megköszönhetem — folvtatta ">sz!nte, tiszta arceal arccal és lassan elindult a kocsija fel A t hosv csak a fiúk véltek únv. hogy

görnyedtebben jár az öreg János, mint azelőtt szokott

Schnur József: Szürke táj (tus)