Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
4. oldal 1972. február 27, vasérnap „Éveket vásárolnak” az akasztóiaknak Egyedülálló kezdeményezés: nyugdíjbiztosítás szakszövetkezeti támogatással Még nem találkoztam szakszövetkezeti taggal, vezetővel, aki e sajátos társulási forma tagjaira vonatkozó társadalombiztosítási rendelkezéssel egyetértett volna. Minden alkalommal, ha szóba került a téma, cáfolhatatlan érvekkel bizonyították: a rendelkezés íróasztal mellett született, Azaz: nem igazodik a valóságos társadalmi helyzethez, a körülményekhez. A panaszáradat azonban, egy bizonyos ponton túl lefegyverez, nem késztet elhatározásra, önálló cselekvésre. Ezért is üdvözölhetjük örömmel, hogy . az akasztói Béke Szakszövetkezet vezetősége — nem nyugodván bele a nyugdíj - jogosultságot megszerezni nem tudók kilátástalan helyzetébe — egyedülálló kezdeményezésre szánta el magát. S most precíz részletességgel kellene leírnom, mit is jelent az, hogy a közös átvállalta tagjainak nyugdíjbiztosítási terheit. Minden 65-ik évét betöltött férfiét és minden GO-ik évét betöltött nőét... Ezek helyett fizeti ki az évi 1026 forintot. Az ennél idősebbek számára lehetővé teszik, hogy — a közös költségén — „éveket vásároljanak”. Vagyis visszamenőleg is lehetséges legyen a biztosítás. Ezt az 1897 után születettek számára tették lehetővé. Az ezt megelőzőben születettek számára maga a közös állaoít meg csökkentett összegű — negyedévenként 300 forintos — járadékot, továbbá soron kívüli segélyeket. Lehet vitatni persze, hogy miért bánnak „mostohábban” a 75. évet betöltött aggokkal. Dehát, mint az élet sok más területén, itt is csak megközelíteni lehet az abszolút igazságosságot. Az intézkedés mintegy 400 szakszövetkezeti tagot érint — a mintegy ezer közül. A közös költségvetést pedig — a tavalyi és az idei évre együttesen — hozzávetőleg 1,5—1,8 millió forinttal terheli meg. Az első kérdés ez: miből telik? Különösen itt, ebben a szakszövetkezetben indokolt ez a kérdés, ahol az 1969-es évet még több mint egymilliós veszteséggel zárták. Mélypontra jutott a gazdálkodás. De az új vezetés erőfeszítései eredménnyel jártak: a következő évben nemcsak az egyensúly állt helyre, de több mint 700 ezer forintos nyereséget is elkönyvelhettek. Két év alatt kétmilliót költöttek gépekre. A legjelentősebb befektetés azonban a 15 ezer hektós borpince; csaknem tízmillió forintos költséggel készül. A tavalyi évet pedig már majdnem két és fél milliós nyereséggel zárták. Hogyan? Ezzel a kérdéssel fordulok Dolezsál Ferenc elnökhöz. — Az azelőtt veszteséges juhászatot nyereségessé tettük — sorolja. — Nem szüntettük meg, hiszen az itteni adottságok kedveznek ennek az állatfajtának. Mérsékeltük viszont a túlzott méretű állományt, a mostani két és tél ezer birkát számlál. A legelők eltartóképessége, igaz ennek a duplája, de csak akkor, ha az egyéb feltételek is megvannak. Nos, és ezen kívül a gépesítés ... A kukoricánál ezt következetesen véghezvittük. Csupán ennek köszönhetően negyvennel csökkenthettük a szántóföldi gyalogmunkások számát... Korábban majdnem az összes trágyát eladták. Két év óta egy dekát sem visznek ki a faluból. Így érhettük el, hogy a közös szőlő minden hoiu- jára évente 12—14 mázsa szervesanyag jut... Ezenkívül nagyon jól bevált a sertéshizlalás. Van 120 anyakocánk, s tavaly majdnem 800 hízót értékesített a közös. Alig több mint három kiló abrak kellett egv kiló húshoz. Ez kitűnő eredmény. Vitathatatlan, hogy ezek önmagukban is hasznára voltak a tagsági közérzetnek. Mert látnivaló volt, hogy a közös fejlesztésre fordított tagsági hozzájárulás nem herdálódik el. Am az eredmények igazán akkor „testközeliek”, ha a közös fejlődés jótékonyan hat vissza a tagsági művelésre. S erre, ugyancsak az utóbbi pár évben, különös gondot fordítanak Akasztón. A korszerű géppark a négyezer holdas tagsági terület megművelését is lehetővé teszi, már ami a szántást, a szállítást és a gépi kaszálást illeti. A közös kedvezményes áron juttat tagjainak műtrágyát, növényvédő szert és táptakarmányt. A szerződött áruértékesítés után a tag már másnap megkapja a pénzt. Sőt, még arra is gondot fordítanak, hogy a tagság rendszeresen vásárolhasson birkahúst. Ez sem volt korábban. A Béke Szakszövetkezet vezetősége — döntését minden bizonnyal jóváhagyja a közgyűlés — nem valamiféle „jótékonysági egyle- tesdit” játszik. Intézkedése része az eddig gyakorolt, a tagsági művelés hatékonyságát szorgalmazó szövetkezetpolitikának. És, a sűrű rokonsági hálózat jóvoltából, a község majd minden családját érinti. Mindamellett a szakszövetkezeti gazdálkodás jövője még így sem egészen felhőtlen Akasztón. A tagság egynegyed része oly mértékben idős, hogy gyakorlatilag már munkaképtelen. A másik egynegyedrész eljár a községből, az iparban keresi meg a kenyerét; földjéhez csak lazán kötődik. Félő, hogy nemcsak az előbbi, de az utóbbi hányad is növekszik. Az elnök az alapvető orvoslást abban látja, ha üzemet telepítenek Akasztóra. Egy 6— 800 személy foglalkoztató könnyűipari üzem idetelepítése érdekében maga a szakszövetkezet is több milliót volna hajlandó áldozni, az üzemcsarnok felépítését is vállalná. — Ez olyan pezsdülést hozna a faluba, amilyen még nem volt Akasztó történetében — lelkesedik az elnök. — Az üzemmel együtt jönne a műszaki apparátus, gyors ütemben kiépülnének a most még hiányzó korszerű szolgáltató létesítmények. S ami a legfontosabb, az iparosítás előnyére válna a szőlőművelésnek is, itthon maradnának a fiatalok, s egy hold szőlőt egy család akár kedvtelésből is elmunkál- gat. ■ ■ ■ ■ Úgy hiszem, ha a szakszövetkezeti falvak iparosítása problematikus következménnyel is jár, azt nagymértékben ellensúlyozni lehet a tagságnak nyújtandó közös szolgáltatások kiterjesztésével. — Ha lehetséges lesz az olcsó, praktikus kisgépek beszerzése — magyarázza az elnök —, a közös a milliós nagyságrendű támoffa- tástól sem riad vissza. Még azt is el tudnám képzelni, hogy az első tíz kisgépet a közös vásárolná meg, s átadná kioróbálásra a legjobb gazdáknak. Aztán adnánk hitelt, előleget, másfajta támogatást, csak már meglenne ... A tagsági hozzájárulásból évente több mint kétmillió forint halmozódik fel. Ahhoz. hogy ez az összeg ne csökkenjen, a mostani 1200 holdas parcellás szőlő háromnegyed részének meg kell őriznie a termőkéoessé- gét. A szőlő nemcsak akkumulációs forrás, de a megélhetés alapja is. sőt — ami ennél is több — Akasztón és általában a szakszövetkezeti falvakban a létezés tartalma. Ha van kedv, biztonság, távlat, akkor ez a tartalom npm üresedik, nem szikkad ki. trnnpk felismerésére ösztönöz az akasztói kezdeményezés. Hatvani Dániel «. A Scotland Yardon a régi iratokban rábukkantak annak a két rendőrfelügyelőnek a nevére, akik Smith-t 1877-ben letartóztatták. Megállapították, hogy még mindkettő életben van. Becket szembesítették velük, s a két rendőr úgy nyilatkozott, hogy Beck azonos azzal a Smith-szel, akit annak idején ők füleltek le. Az persze senkinek sem jutott eszébe, hogy Smith letartóztatása óta tizenkilenc esztendő telt el, s hogy a két rendőrfelügyelő azóta egyetlen egyszer sem látta őt. Becken sötét kétségbeesés lett úrrá. Sírva fakadt. Aztán kijelentette: tanúkkal tudja igazolni, miszerint 1877-ben nem Angliában, hanem Dél- Amerikában tartózkodott, ahol üzleti érdekből két kerek esztendőt töltött. A nyomozók akkor írásszakértőhöz fordultak, hogy hasonlítsa össze Smith 1877-ből származó írását Beck 1896-os kézírásával. És Currin írásszakértő kijelentet - te: mindkét írás egy és ugyanazon személytől ered! Beck drámájának második felvonása során Waldock felügyelő kijelentette, hogy kételkedik a két személy — Smith és Beck — azonosságában. Erre felmentették az ügy kivizsgálása alól, helyébe pedig Forest főfelügyelő lépett. A per folyamán — ez a dráma harmadik felvonása — Gill ügyvéd, Beck védője engedélyt kért a bírótól, hogy néhány kérdést intézhessen Currin grafológushoz, a vádlott állítólagos 1877. írásával kapcsolatban. A bíró az engedélyt megtagadta. Ugyanis az angol törvények igen határozott utasításokat tartalmaztak valamely vádlott előzőleg elkövetett bűncselekményeire vonatkozóan: egy újabb peren nem lehetett kérdéseket feltenni valamely régi ítélet kapcsán, mert ez befolyásolhatta volna az esküdteket ... A vád tanúiként megidézett kárvallottak kihallgatásakor Ottilie Meissoiner megjegyezte. „A szélhámos jobb füle alatt kis forradást figyeltem meg. Most nem látszik...” Hiába kapaszkodott bele Gill ügyvéd ebbe a kijelentésbe, hiába követelte szakértői vélemények meghallgatását — a bíró figyelemre sem méltatta. Becket bűnösnek találták és hét évi börtönbüntetésre ítélték. Adolphe Beck 1901. július 8-án hagvta el a börtönt. Megmaradt vagyonkáját arra költötte, hogy bebizonyítsa ártatlanságát. Még az 1877. évi periratok felülvizsgálását sem sikerült elérnie. így telt el csaknem három esztendő; 1904 áprilisának egvik napján Adolphe Beck drámáját újra műsorra tűzte az élet, ez a gyakran oly kíméletlen rendező. Április 15-én Becket ismét feltartóztatta egy nő az utcán: „Maga az, aki elszedte tőlem ékszereimet és pénzemet!” — kiáltotta. És a lidérrnvomásos jelenet ugyanúgy folytatódott, mint az első alkalommal. Felesleges lehne tehát részletekbe bocsátkozni. Amikor 1904. július 27-én Beck ismét a bíróság előtt állt öt nő vádolta csalással. És az esküdtek még aznap bűnösnek is nyilvánították. Csakhogy Cranthan bírót, miután a vádlott beszédét meghallgatta, kétségek fogták el. (Itt megjegyezzük, hogy az 1896. évi Per idején az angol törvények még nem tették leh°*ővé a vádlottak számára a szób°1i védekezést! A bíró elnapolta az ítélethlrd-tist: «ecknek ezúttal, hogy úgy mondjuk, szerencséje volt. Mi szeretnék lenni..,? Nevet az osztály. A sző-' késbarna fiú fülig elpirul, | de azért ő is mosolyog az ■ előbbi, furcsa kijelentésén: i „Az orvostudományi egye- 1 temre jelentkezem. Majdnem biztos, hogy nem vesznek fel. csak néhány pontot viszek a gimnáziumból. Próba szerencse.... Ha nem sikerül? Jövőre ismét felvételizek. Addig próbálom, amíg medikus nem leszek...” — Kicsit reálisabban gondolkozz. Négy év alatt sokkal jobban kellett volna igyekezned, hogy a felvételi tantárgyakból 8—10 pontot vigyél az egyetem- j re. Természetesen megpróbálhatod. de később biztosan megbánod, hogy köny- nyelműen elfecséreltél egy évet — magyarázta Kéri Katalin osztályfőnök. Közben a Kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközép- iskola negyedik osztályos tanulói már türelmetlenül nyújtogatták a kezüket, hogy az osztályfőnöki órán ők is szólhassanak a jövőjüket illető elképzeléseikről. terveikről. Először egy ismerős lány kért szót. Kutyifa Ilona ugyanis már úttörő kora óta jóbaráti kapcsolatban van szerkesztőségünkkel. — A tanév eleje óta szinte minden osztályfőnöki órán a pályaválasztásról beszélgetünk — mondta. — Nagyon hasznosnak tartom ezeket az órákat, mert sok jó tanácsot, javaslatot kapunk a tanárainktól. — Újságíró szeretnék len - ni — fogalmazott határozottan Ilona, majd hozzátette : — Ez a távolabbi tervem, ugyanis érettségi után a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarára jelentkezem. A gimnáziumban magyarból és történelemből mindig ötös voltam. Nagyon szeretem ezt a két tantárgyat. A matematika azonban nem erősségem, s ezért csak kilenc pontot viszek. — A szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karára jelentkeztem — vette át a szót László Márta. Eredetileg fogtechnikusnak készültem. Azután egy ismerősöm, aki jelenleg a jogi karon tanul, sokat beszélt az egyetemről. Megtetszett ez a pálya. — Az iskolánkban a második félévtől kezdve kéthetenként három alkalommal egyetemi előkészítő tanfolyamot tartanak. Érdemes eljárni ezekre az órákra. — A nővérem másodéves gyógyszerészhallgató Szegeden — folytatta a beszélgetést Kováts Ottilia. — Sok jót hallottam erről a pályáról, nővérem mindig nagy lelkesedéssel számol | be otthon. Elhatároztam, hogy én is a szegedi gyógyszerészkarra jelentkezem. — Kozmetikus szeretnék lenni — mondta Gönczöl Éva. — Sajnos, kevés reményem van arra, hogy felvesznek, mert nagyon sok a jelentkező. Ha nem sikerül, gyors- és gépíró- iskolában tanulok tovább. — A nyári szünidőben mindig az építőipari vállalatnál dolgoztam — vette át a szót Szlama Ferenc. — Nagyon megszerettem ezt a szakmát. Ha régi vágyam nem sikerül, s a Színház- és Filmművészeti Főiskolára nem vesznek fel. a Pécsi Építőipari Főiskolára jelentkezem. — Érettségi után ld nem tanul tovább? Az osztályban csend ... — Ha az ambíció mellé korábban ugyanilyen szorgalom párosult volna, most nagyon nyugodt lennék — mondta az osztályfőnök. — Csak attól tartok, hogy az érettségi vizsga, s a felvételi jután sokan csalódnak, elkeserednek majd. Ügy érzem, a negyvenhárom végzős diák közül jó rié'- hányan megalapozatlanul tervezgetnek. Kár, hogy sokan közülük így fogalmaznak: próba. szerencse. Pedig az élet nem szerencsejáték. Ellenkezőleg: értelmét és lényegét az ember munkában való helytállása adja. Azok a mindennapi alkotó tettek, amelyekkel önmagának és a társadalomnak egyaránt hasznára válik. És erre készülni is céltudatosan kell! T. L. Tíz nappal később, 1904. július 7-én este, Kané detektívfelügyelő szokott esti ellenőrző látogatását végezte a Tottenham Court Road-i rendőrállomáson. Unottan hallgatta a szolgálatos altiszt jelentését arról az egyénről, akit két állástalan színésznőtől elcsalt gyűrűk eladása közben tartóztattak le... Kané hirtelen felfigyelt, s behatóbban érdeklődött, mit mondott a két színésznő. Nagy volt ámulata, amikor a feljelentésből ugyanolyan részletek derültek ki, mint amilyenekkel Beck perében találkozott — gazdag lord, jachtkirándulás, hamis csekk. Belépett a letartóztatott cellájába, s a meglepetéstől szinte földbe gyökerezett a lába: Beck hasonmását látta maga előtt! Csakhogy ez valamivel idősebb és testesebb volt Beck- nél. A második perben szereplő öt károsult nőt már másnap szembesítették a letartóztatottal, William Thomas-szal. Mind az öten fenntartás nélkül úgy nyilatkoztak, hogy ez volt az az ember aki rászedte őket. Beidézték az első perben szerenlő nőket is És ők is. valamennyien, sainálkozva ismerték be hogy valóban ez a Thomas volt „lord Salisbury”, nem pedig a szegény Beck. Thomas Végülis kénvtel°n volt bevallani, hogv 6 John Smith. A Scotland Yard összeállította a szélhámos — csekk- és hitelievél-hamisító — meglehetősen terjedelmes priuszát: még az is kiderült róla. hogy 1896—1903 között (tehát Beck pere után) — jóllehet fosalma s»m volt a gvógvés-mtról — „orvosként” működött az Egyesült Államokban. A brit belügyminisztérium sietett szabadlábra helyezni Becket. akinek kártérítésként 5000 font sterlinget adtak. Az igarságszOlgéitatás __ a mely vitathatatlanul bebizonyította az óssU azonosítási el’árások fogyatékosságait — óriási botrányt keltett Angliában. A kormány vizsgáló bizottságot alakított, s megszervezték az ítélőtáblát, amely addig nem létezett. (Folytatása következik)
