Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-24 / 46. szám

«. oldal lm február 9L eoftttrtS* Emberek közé vágynak A népszámlálás adatai szerint hatónk össznépes­ségének 17 százaléka 60 év­nél idősebb. A hatodik év­tizedükön 1 750 500-an ju­tottak túl. s köztük is egy­re nő a magasabb korcso­portba tartozók száma. A 70 évesek aránya 1968-ban még 32,8 százalék volt, a 60 évnél korosabbak kö­zött, a demográfusok előre­jelzése szerint 1985-ben ez az arány már 42 százalék lesz. Az öregekről való sok­oldalú gondoskodás tehát társadalmi kérdés, egyike legjelentősebb közgond­jainknak. Napközi otthonok, klubok Az utóbbi években egyre többet hallat magáról egy mozgalom: az idős embe­rek területi gondozása, az öregek napközi otthonának hálózata. Az idős emberek 30 százalékának nincs gyermeke, vagy más hoz­zátartozója, s akik nem áll­nak egyedül a világban, azoknak is csak 40 száza­léka lakik együtt gyerme­kével, vagy unokájával. Sok tehát az idős korára elma- gányosodott, családi kap­csolatok. hozzátartozók nél­kül élő ember. Az ország 244 szociális otthonában a teljesen magukra maradtak közül 27 364-en élnek —, 11 442 férfi. 15 922 nő — és 4320-an várnak elhelyezés­re. A szociális otthonok számának növelése nagy költségkihatású, 1970-ben mindössze négv ilyen új intézmény létesült az or­szágban. Egyébként sem áhítia minden idős ember ezt a megoldást. Társadal­munknak nem az a célja, hogy az idős kort megérve szociális otthonokba vonul­junk, a szocializmustól ide­gen az öregek karanténja, elszigetelése a társadalom­tól. Sokkal inkább az tár­sadalmunk törekvése, hogy az idős emberek a megszo­kott környezetükben, ott­honukban, házukban, kert­jükben és lakásukban ma­radjanak, a megszokott tárgyaik, bútoraik kö­zött, a megszokott élet­közegükben. Az öregek napközi otthonának, illet­ve klub jainak hálózata se­gíti a napközbeni lassan múló órák kitöltését; he­lyet, ahová ismerősök köze van hová benyitniuk. Ne­hány éve még a budapesti trolibuszok vezetői és ka­lauzai között közismert volt a jelenség, hogy jól fűtött járművükön a teli hónapokban állandó törzs­vendégként naphosszat utaztak idős emberek a végállomástól a végállomá­sig. Nem győzték a fűtést odahaza, vagy egyszerűen emberek közé vágytak. Ez is az is még sokfele oka le­hetett ennek. Minden eset­re ilyen előzmények után jöttek létre közerőből es társadalmi kezdemenyezes- ből az első napközi ottho­nok, ahol meleg s^a, me­leg ebéd várja a betérőket. A legtöbb helyen naphosz- szat kézimunkáznak, rá­dióznak, beszélgetnek. Mindannyiunk szívügye Kezdetben a Vöröske­reszt. a Hazafias Népfront és más társadalmi szerve­zetek aktívái hozták létre az öregek napközi ottho­nait. Csepelen a Vasmű adott jelentős anyagi tá­mogatást a berendezéshez, Lajosmizsén a tsz-ek ve­zették be a vizet, sőt még fürdőszobát is berendeztek, Makón már három ilyen lakóterületi klub hívogatja az időseket. Kiskunlachá- tón nemrég televíziót vá­sárolt számukra a Vörös- kereszt. Budafokon a kerü­leti tanács kétszobás, nagy kertes házat vett meg és rendezett be otthonosan szá­mukra Máig országszerte 423 öregek napközi ottho­na jött létre a községekben és a városokban, s ezekben 10 877-en töltik napjaikat. Házi gondozói hálózat Az öregek napközi ottho­na rendszerint úgy jön lét­re, hogy a népfront, vagy a Vöröskereszt aktívái fel­mérik, egy-egy községben vagy kerületben hányán élnek magukra hagyatva, majd pártfogókat keresnek, helyiséget kutatnak fel, el­járnak a tsz-ek vezetőinél, szakszervezeti bizottságok­nál, szocialista brigádok­nál és közös összefogással létrehoznak egy kisebb ott­hont E felmérésekből az öregek napközi otthona mellett kinőtt egy másik gondozási forma is, a házi szociális gondozói tevé­kenység, amelyik az előre­haladott korú. nagyon be­teg, magukat ellátni képte­len öregeken segít. A házi gondozói hálózat kialakítá­sára most folynak kísérle­tek Veszprém megyében és Óbudán. Az egy éve tartó akció nagyon sikeres, na­ponta több száz magányos idős embert látnak el négy­órás állásban a házi gondo­zók. Az igazsághoz tartozik, hogy az öregek napközi otthonának elterjesztése nem volt problémamentes. Kezdetben le kellett küz­deni az idős emberek el­lenállását, sok helyütt kü­lönböző előadásokkal, kul­turális összejövetelekkel kellett magányukból be­csalogatni őket ezekbe a klubokba. Sértette büszke­ségüket ez a gondoskodás, „alamizsnát” nem foga­dunk el. mondták a közös ebédekre. És valóban, nem is a szegénység, az ellátat­lanság elől érkeznek ide, hanem az egyedüllét elől. Az 1750 500 hatvan éven felüli népességből 1 450 000 nyugdíjas, vagy járadékos. Ez utóbbiak számára a tsz-ek. az üzemek egyre rendszeresebb külön jutta­tásokat is biztosítanak, s a tanácsok az ellátatlanokat állandó szociális támogatás­ban részesítik. Nem a nincstelenek, a nélkülözők első világháború utáni nép­konyháinak felújítását je­lentik tehát az öregek mai napközi otthonai. Sokkal inkább az emberi közös­ségre, új kapcsolatokra vá­gyó idősebb nemzedék ta­lálkozóhelyei. K. E. A zöldséqfront a kormányhatározat után Első lépés: gépesítés ötezer hektáron Sokoldalú, több évet át­fogó programot hagyott jó­vá 1971 végén a kormány, amikor elfogadta a Mező- gazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium koncep­2 millió forint megtakarítás Az Eszak-Bács megyei Vízmű Vállalat és a nagy­községi tanács közös beruházásaként épül a Tisza- kécskét Kerekdomb tanyaközpontjával és üdülőterüle­tével összekötő, nagy keresztmetszetű vízellátó gerinc­vezeték. A 4300 méter hosszúságú szakasz egyben része a IV. és V. ötéves tervidőszakra előirányzott, Tiszakécskét, Lakitelcket, Alpárt és Tiszaújfalut érintő regionális vízellátó rendszernek. Miként Miskó István, Tiszakécske nagyközségi ta­nácsának vb-elnöke elmondotta, a most készülő ge­rincvezeték kb. 2 millió forint megtakarítást eredmé­nyez, hiszen ennek révén mentesülnek attól, hogy Ke­rekdombon külön víztermelő berendezéseket — mélyfúrású kút, hidrogióbusz, kiszolgáló létesítmé­nyek stb. — építsenek. A vízmű vállalat kiskun­félegyházi kirendeltségének dolgozói derekas mun­kát végeztek, a több mint négy kilométer hosszú­ságú vezeték utolsó 500 méterét fektetik már. (Pásztor Zoltán felvétele) A brigád köszönti „névrokonát“ Lapunk február 12-1 szá­mában megírtuk, hogy a VEGYÉPSZER Vállalat ti- szakécskei gyáregységében új brigád alakult, „Vörös- kereszt” néven. Közöltük egyúttal a szocialista cí­mért küzdő kollektíva fel­hívását, hogy az ő példá­juk nyomán, a Vöröske­reszt humanista eszméinek szellemében alakítsanak a megye más üzemeiben is brigádokat, hasonló elneve­zéssel és célokkal. Érdekes válasz érkezett a felhívás után szerkesztősé­günk címére. Túrán Antal- né, a Bajai Finomposztó Vállalat vöröskeresztes tit­kára küldte meg vállala­tuk „Vöröskeresztes” szo­cialista brigádjának üd­vözlő sorait. A brigádtagok egyebek között az alábbia­kat írják: „... örömmel értesül­tünk arról, hogy megyénk­ben ismét alakult egy Vö­röskereszt brigád, mely­nek tagjai elsőrendű célul tűzték ki az arra rászoru­lók megsegítését. Amikor örömünket fejez­zük ki a Tiszakécskei Vegy­ipari Építő- és Szerelő Vállalat gyáregységében a Vöröskereszt brigád meg­alakulásához, nem kis büsz­keséggel közöljük, hogy Baján, a Finomposztó Vál­lalatnál már 1961 óta mű­ködik egy Vöröskeresztes brigád. 1961 óta kétszeres aranyplakettel kitüntetett kilencszeres szocialista bri­gádunk van. Kitüntetett Vöröskeresztes szocialista brigádunk elsőrendű érde­me, hogy 1961 óta évenként mintegy 40 liter vért ad­nak dolgozóink a rászoru­lóknak. Kívánjuk, hogy a tisza­kécskei testvérbrigád mi­előbb érje el a Finomposz­tó Vállalat Vöröskeresztes brigádjának szintjét szer­vezésben és áldozatkészség­ben.” Ezek szerint tehát a ti­szakécskei kezdeményezés csupán a kecskeméti járás­ban az első, s a megyében már több mint egy évtize­de tevékenykedik, gazdag és eredményes múlttal büszkélkedő vöröskeresztes brigád. A magunk részéről szíve­sen és örömmel tolmácsol­juk a tiszakécskei "knek „az idősebb testvér” üdvözle­tét. cióját az úgynevezett mun­kaigényes növénykultúrák fejlesztésére. Helyesebben most még csak a radikáli­san csökkenő termelés megállításáról, majd — minden bizonnyal már 1972-ben — megfordításá­ról. van és lehet szó. Isme­retes, hogy tavaly, s már 1970-ben is kedvezőtlen je­lek sokasága tanúskodott a zöldségnövények termőte­rületének apadásáról, sú­lyosbodtak a piaci, ellátási gondok, egyszersmind — természetszerűen — növe­kedtek az árak. A jövedelmezőség növeléséért Az idei évtől tehát egy nagyon is esedékes, lénye­gében mindenkitől várt in­tézkedéssorozat lép életbe, kezd hatni. Mi változott? A többi között öt-hat szá­zalékos áremelést hajtanak végre az ipari célra ter­mesztett zöldségek eseté­ben. Mint dr. Gergely Ist­ván mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyet­tes legutóbbi sajtótájékoz­tatóján elmondta, egyedül ily módon 200 millió forint többletkiadásra kerül sor - ennyivel javul a termelés j övedelmezősége. Azt, hogy miért van erre óhatatlanul szükség, meg­világítja a következő el­lentmondást: amig a tartó­sítóipar műszakilag fejlett­nek mondható, s teljesítő- képessége dinamikusan emelkedett az utóbbi évti­zedben, addig az alapanya­gok előteremtése hagyomá­nyos, szinte manufakturá­lis jellegű maradt. — Feloldani ezt és az egyéb ellentmondásokat a zöldségtermesztésben: ez volt a kormányhatározat lényege — magyarázza Ti- borcz György, a MÉM zöld­ség-, gyümölcs- és borgaz­dasági osztályának helyet­tes vezetője. — Szokás em­legetni a termelés vissza­esésének okaként, hogy a vártnál többen vándoroltak el a mezőgazdaságból az utóbbi években. Inkább azt gondolom, hogy nem abszo­lút,. hanem relatív munka­erőhiány lépett fel. A fiata­labb tsz-tag ugyanis nem vállalja a kertészetben ha­gyományos és megkövetelt 12 órás munkaidőt Tehát nem a létszám hiányzik, de a részes művelés, amely még számottevő ebben az ágazatban, nem csábítja az ifjabb nemzedéket. Az okok között szerepet játszott az is, hogy a részes művelőnek mind kevesebb bevétel ju­tott, ugyanis a termelés önköltsége megnőtt, ám a jövedelmeződés ezzel nem tartott lépést. Most a főbb növényeknél olyan szerző­déses ár alakulhat ki, ami fedezi a felhasznált és je­lentősen megnőtt ipari ere­detű anyagok költségeit és még így is jövedelmezővé teszi a zöldséget. Vagyis versenyképessé vált a nö­vénytermesztésen belül, amit eddig nem mondhat­tunk eL Többen szerződtek — Van már valamilyen konkrét hatása az intézke­déseknek? — Február elejéig 15 szá­zalékkal többen szerződtek zöldségre, mint tavaly ilyenkor — válaszol Ti- borcz György. — S ez még pusztán egyetlen tényező, vagyis az áremelés hatása, de seólni kell arról is, amit a gépek felhasználásától remélünk. — Az utóbbi két évben az állami gazdaságokban lényegében megtörtént azoknak a gépeknek a ki­próbálása, amelyek szám­ba jöhetnek a zöldségter­mesztésben. A szakemberek a szó szoros értelemben kö­rülnéztek a világban, s ki­tűnt, hogy míg Európában a zöldség a kisebb farmok­ra hagyatkozott, az USA- ban már hagyománya van a táblás művelésnek. Mi­vel nálunk is erre nyílik lehetőség, célszerűnek bi­zonyult bizonyos gépsorok importja mind Nyugat-Eu- rópából, mind az Egyesült Államokból. Állami támogatás gépvásárlásra A konzervparadicsom, a vöröshagyma, a fűszerpap­rika, az uborka, a zöldbor­só, valamint a gyökérfélék termesztésének gépeit pró­bálták ki az állami gazda­ságokban, s a kormány- program lehetővé tette, hogy tőkés importból 5000 hektárra elegendő gépet vásárolhassanak 1972-ben a gazdaságok. A távlati terv az, hogy a zöldségter­mő területnek hozzávető­leg az egyharmadán úgyne­vezett zárt technológiájú nagyüzemi termesztés való­suljon meg. 1975-ig 33 ezer hektárra terjed ki ez a gé­pesített termesztési mód­szer, ebből az idén az em­lített 5 ezer hektár esedé­kes. Ami a legfőbb: a ter­melőszövetkezetek 70 szá­zalékos állami támogatást kapnak a gépek megvéte­léhez. — Itt-ott azt hallom a közös gazdaságok vezetői­től, hogy a jelentkezésnek különféle akadályai van­nak ... — Az állami támogatás nem olyan liberális, mint ahogy ezt a tsz-ek meg­szokhatták, bizonyos előfel­tételeket támasztunk mega­dásakor — mondja az osz­tályvezető-helyettes. — Az egyik ilyen előfeltétel: a szövetkezetnek hosszabb távra szerződnie kell. Va­gyis nem kockáztathatjuk a termelés rapszódikusságát. Az is előfordulhat majd, hogy ahol nem jól haszno­sítják a berendezéseket, ott átirányítjuk más gazdasá­gokba a gépeket. Nem kis összegekről van ugyanis szó: egy-egy technológia, 100 hektárra 4—6 millió fo­rintba kerül! Mindent egy­bevetve azonban így is há­romszoros a túljelentkezés. Ahol bevezetjük a zárt technológiát, azokat a tsz- eket bemutató gazdaságok­nak tekintjük, s ezeknek a tapasztalatai alapján növel­jük majd tovább a terüle­tet. — Bővül tehát az idén az ország zöldségterülete? — Igen, mégpedig a ta­valyi 115 ezerről 120 ezer hektárra. De mindjárt hoz­zá kell tennem, hogy nem a terület növekedése a leg­fontosabb, hanem a hoza­mok, a termés mennyisége legyen több — ez most a céL K. N.

Next

/
Thumbnails
Contents