Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-24 / 46. szám

1 oldat 1972. február 24, csfltőrtBV Újabb nagy siker Csaknem 28 órás „hold­műszakjának” befejezté­vel a Luna—20 szovjet automatikus űrállomás szerdán hajnalban, moszk­vai idő szerint 1 óra 58 perckor ismét felemelke­dett az égitest felszínéről, s megkezdte mintegy két és fél napig tartó útját vissza, a Föld felé. Ez azt jelenti, hogy a Luna —20 a tartályában levő holdtalajminták Földre juttatásával a Luna—16 1970 őszén végrehajtott szenzációs expedícióját is­métli meg — összehason­líthatatlanul nehezebb kö­rülmények között, s lé­nyegesen nagyobb tudo­mányos haszonnal. A Luna—20 hétfőn es­te tíz órakor hajtott vég­re sima leszállást a Hold egyik legnehezebben hoz­záférhető térségében, ne­vezetesen a „Bőség ten­gere” és a „Válságok ten­gere” közötti „hegyvidé­ken”, amely mintegy ezer méterrel emelkedik a holdtengerek szintje fölé. A leereszkedés után a földi koordinációs számí­tóközpont elvégezte a fe­délzeti rendszerek ellen­őrzését, s meghatározta az űrállomásnak a holdfel­színen elfoglalt pontos helyzetét. Közben telefo- tometrikus készülék se­gítségével készült felvéte­lek érkeztek a Földre, s ezek alapján választották meg a talajminták gyűj­tésének helyét. Ezután kezdődött meg földi uta­sításra a kőzetminták mechanikus felvétele. Egy speciális talajmin- tagyűjtő-készülék először furatot készített, majd a furatból felvette és elrak­tározta a hőldkőzetek E művelet közül a kiválasz­tott kőzet fokozott ellenál­lása miatt a fúrás volt a legbonyolultabb, ezért ezt a műveletet most több szakaszban hajtották vég­re. A sikeres próbavétel után a szerkezet manipu­látorai a talajmintákat elhelyezték a Földre in­duló űrrakéta tartályá­ban. Az űrrakéta szerdán hajnalban startolt az űr­állomás fedélzetén elhe­lyezett időprogramozó­készülék utasítására. Ma­ga a négylábú tartószer­kezet, amelyre az űrállo­más leereszkedett, a Hol­don maradt. Az űrrakéta, pontosabban a földközel­ben róla leválasztandó visszatérő egység február 25-én, pénteken ér a Föld sűrű légrétegeibe, majd előbb aerodinamikus fé­kezés, később ejtőernyők rendszerének segítségével sima leszállást hajt vég­re. Kőiben a Földön máris serény előkészületek foly­nak az expedíció fogadá­sára. A következő két napban a tervek szerint több alkalommal felveszik a rádiókapcsolatot az űr­rakétával és pályaméré­seket végeznek a leszál­lás helyének pontos meg­határozására. A Luna— 20 érkezését váró külön­leges kutatócsoportok a megfelelő készültségben vannak. A földet érés szempontjából számba ve­hető térség a korábbi ta­pasztalatok szerint elég nagy, így a kutatócsopor­tok a gyors közlekedés és megfigyelés minden kor­szerű eszközével fel van­nak szerelve. Moszkvában bizonyosra veszik, hogy a Luna—20 küldetése sikerrel ér vé­get, hiszen az űrállomás a legnehezebb feladatot akkor végezte el, amikor a holdkutatás történeté­ben először, kráterekkel szabdalt, egyenetlen kon­tinentális terepen szállt le, sértetlenül. A Bundestag megkezdte a vitát BONN (MTI) A nyugatnémet szövet­ségi gyűlésben (Bundes­tag) szerdán megkezdődött a Szovjetunióval és Len­gyelországgal megkötött szerződések ratifikációs vi­tája. / ( A parlamenti ülés nyitá­nyaként. Brandt szövetségi kancellár tartotta meg „A nemzet helyzetiről” szóló beszámolóját,''' ‘ amelyben értékelte a múlt év ered­ményeit. Megállapította, hogy a múlt esztendő legfontosabb eredménye a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás, amelyet kiegészít a két né­met állam kormányának első hivatalos egyezménye. A nyugat-berlini megálla­podás biztosabb alapokra helyezte a békét — állapí­totta meg Brandt — és megmutatta az egy eszten­deje és azóta is kinyilvá­nított aggodalmak alapta­lanságát — fűzte hozzá az ellenzékhez intézve szava­it. A keleti szerződések ra­tifikációs vitájával szoros összefüggésben Brandt megállapította: „Az NSZK- nak az erőszakról való le­mondását tartalmazó szer­ződés magában foglalta és foglalja most is az NDK határát is. A szövetségi kormány — hangzott a nyugatnémet kormányfő bejelentése — kész ezt két­oldalú szerződésben is rögzíteni (az NDK-val) minden formában és köte­lező érvénnyel.” Beszámolójának befejező részében Brandt azt fejte­gette, hogy a két német állam kapcsolatainak sza­bályozását és az NDK ál­lamiságának tudomásul­vételét az NSZK ennek ellenére sem hajlandó a nemzetközi elismerés rang­jára emelni, mert szerinte a két német állam „nem tekinheti egymást külföld­nek”. A kapcsolatok szer­ződéses szabályozását „mo­dus vivendinek” tekinti és céljának tartja „az elvá­lasztó korlátok lebontá­sát” más szóval a német egység helyreállítását. A nyugatnémet kancellár — a kormánykoalíció kép­viselőinek lelkes tapsviha­rától kísérve — melegen üdvözölte az NDK kormá­nyának azt a bejelentését, hogy húsvétkor és pün­kösdkor lehetővé teszi, hogy a nyugat-berliniek el­látogassanak a Német De­mokratikus Köztársaságba és fővárosába. Ezt a jóakaratot mi is jóakarattal fogjuk viszo­nozni — mondotta Brandt. Az NDK kormányának gesztusa vitathatatlanul kedvező hatást gyakorol a szövetségi gyűlés most megkezdődött ratifikációs vitájára is, mert a jobbol­dali ellenzék állításaira, érvekkel leplezett obstruk- ciós törekvéseire méltó vá­laszt ad a nyugat-berlini rendezés „főpróbája”. Felkészültek a védekezésre SAIGON (MTD Az amerikai hadvezető­ség saigoni szóvivője szer­dán bejelentette, hogy az Egyesült Államok légiere­jének kötelékei kedden két ízben támadták Észak- Vietnamot. A szóvivő sze­rint „a támadásoknak az volt a célja, hogy elhall­gattassák az észak-vietna­mi területek felett felderí­tést végző amerikai repü­lőgépeket veszélyeztető lég­védelmi ütegeket”. Az amerikai szóvivő közleményéből az is ki­tűnt, hogv a dél-vietnami felszabadító erők kedd es­Szigorúan titkos Csou En-laj kínai minisz­terelnök és Nixon amerikai elnök szerdán, tárgyalásso­rozatuk harmadik napján teljes négy órán át tanács­kozott, tehát valamivel to­vább, mint az előző napon. A külügyminiszterek meg­beszélése is három órán át tartott. Nixon és Csou En-laj megbeszélésén amerikai részről jelen volt Henry Kissinger, az elnök nem­zetbiztonsági tanácsadója, valamint ez utóbbi két munkatársa, John Hold- ridge és Winston Lord. Az előzetes megállapodá­soknak megfelelően az egyes ezmecserékről sem­miféle tájékoztatást nem adnak- ki, a sajtó képvise­lői csupán a megbeszélések időtartamából próbálnak következtetni a napirenden szereplő témák súlyára. Az amerikai elnök fele­sége másfél órát töltött egy Peking közelében fekvő népi kommunában, sétát tett a kertészetben, az ál­lattenyésztő telepen, meg­látogatta a kommuna isko­láját, majd kórházát, ahol megtekintett egy tűszúrá- sos kezelést is. Az esti programban tor­nabemutató szerepelt a pe­kingi sportcsarnokban. Fordulápont lehet KAIRO Az egyiptomi fővárosban és az arab világban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy az 1969 szeptemberében vég­bement forradalmi hata­lomátvétel óta először.uta­zik hivatalos líbiai küldött­ség Moszkvába. Kairói politikai körökben annak a reménynek adnak kifejezést, hogy a tegnap kezdődő látogatás hozzájá­rul a líbiai—szovjet kap­csolatok javításához és szo­rosabbra fűzéséhez. Ennek akadálya eddig a szovjet- és kommunistaeller.es ma­gatartás volt, amely Kad­hafi elnök megnyilatkozá­sait, külpolitikai vonalve­zetését jellemezte, s amely arról tanúskodott, hogy az antiimperialista líbiai rend­szer vezetői nem Ismerték fel kellőképpen az antiim­perialista front nemzetközi egységének jelentőségét, továbbá azt az objektív tényt, hogy az antiimperia­lista front fő eréje a Szov­jetunió és a szocialista or­szágok közössége. Kadhafi minden politikai logikát mellőzve, egyenlőségjelet tett az Egyesült Államok és a Szovjetunió közé, meg­feledkezve arról a közis­mert igazságról, hogy amíg a Szovjetunió kezdettől fogva messzemenően támo­gatja az arab népek fel­szabadító harcát, addig az Egvesült Államok közvetle­nül is részt vesz az arab népek ellen folytatódó iz­raeli agresszióban. (MTD te aknavetőkkel támadták a Qui Nhon partmenti vá­ros közelében levő ameri­kai támaszpontot Az ak­nák helyi idő szerint 23 óra­kor csapódtak a támasz­pont területére. Több épü­let megrongálódott és az amerikaiak négyfős vesz­teséget szenvedtek. Közben hírek terjedtek el arról, hogy a felszaba­dító erők körülzárták a Mekong folyó deltavidékén levő stratégiai fontosságú Can Tho városát. Edward Porter magas rangú ame­rikai tanácsadó szerdán hi­vatalosan cáfolta az erről szóló hírügynökségi jelen­téseket. Azt viszont elis­merte, hogy a „térségben ellenséges erők tartózkod­nak” majd kijelentette, hogy az amerikai és sai­goni egységek „minden es­hetőségre felkészültek”. Ma összeül a párizsi értekezlet Az Egyesült Államok pá­rizsi küldöttsége hozzájá rult ahhoz, hogy csütörtö­kön megtartsák a négyol­dalú vietnami értekezlet 145. ülésszakát — jelentet­te be szerdán a delegáció szóvivője. Mint ismeretes, az Egye­sült Államok küldöttsége a múlt heti csütörtöki ülést arra hivatkozva mondta le, hogy az indokínai népek békéjével és függetlensé­gével foglalkozó versailles-i világkonferencia állítólag „károsan befolyásolja” a vietnami értekezlet „sem­leges légkörét”. Kitérő Jordániába Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár közel-keleti különmegbízottja szerdán — Kairó után és Jeruzsá­lem előtt — egynapos látó gatást tett Jordániában. A svéd diplomata eredetileg nem kívánt Ammanba utazni. Formailag Jordánia is a Jarring-misszió hatásköré­be esik ugyan, de a diplo­mata — könnyebbnek és hamarabb rendezhetőnek vélvén Izrael és Egyiptom konfliktusát — eddig csak Kairót és Jeruzsálemet ik­tatta be úti programjába. Az IRA Angliában is harcol Szerdára virradó éjjel Dublinban letartóztatták az Ír Köztársasági Hadsereg négy vezetőjét. A letartóz­tatottak között van Cathal Goulding, az IRA vezérkari főnöke, Tony Heffeman, az IRA politikai szárnyának főtitkárhelyettese, Michael Ryan, a „The United Irish­man” című újság igazga­tója. Maudling brit belügymi­niszter az Angliában tör­tént súlyos bombarobban­tás nyomán megjegyezte, hogy az IRA tevékenysége immár egész Angliára át­terjedt Támadás Szaúd-Aráhiából Jemeni monarchisták és szaúd-arábiai zsoldosok a Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság északnyu­gati határkörzetében újabb támadást indítottak az or­szág területe ellen — adták hírül kedden Adenben. A mintegy kétezer főnyi ellenséges csapatot a köz­társaság haderői visszave­tették a határ szaúd-ará­biai oldalára. A harcban 65 zsoldos életét vesztette, míg a köztársasági katonák közül tizenegyet öltek meg a betolakodók. Dajan színt vall Dajan izraeli hadügymi­niszter Gunnar Jarring iz­raeli útjának „előestéjére” időzítette azt a parlamenti bejelentést, hogy országa nem hajlandó kötelezettsé­get vállalni az összes meg­szállt arab terület kiüríté­sére. Mint ismeretes, 1971 februári emlékiratában a béke és az elismert hatá­rok fejében Jarring éppen ilyen kötelezettségvállalást kért IzraeltőL A hadügy­miniszter az uralkodó iz­raeli munkáspárt parla­menti képviselői előtt azt is elmondotta, hogy az Egyesült Államok minden eddiginél nagyobb készsé­get mutat fegyverek szállí­tására. s Izraelnek „maxi­málisan kamatoztania kell” Washingtonnak ezt a haj­landóságát A személyzet még fogoly Bejrútba érkezett az a dél-jemeni repülőgép, amely a kedden eltérített Lufthan- sa-gép utasai közül a nő­ket és a gyerekeket szál­lította el Adenböl. Egy má­sik repülőgép készenlétben áll az adeni repülőtéren, hogy ugyancsak Bejrútba vigye, az időközben szaba­don bocsátott férfiutasokat. A géprablók továbbra is a Lufthansa-gépen tartóz­kodnak. túszként fogva tart­va a személyzetet Változtatható szárnyú repülőgép A mai korszerű vadász­gépek elérik a hangsebes­ség háromszorosát. Ez a re­pülési sebesség azonban hátrányokkal is jár. Első­sorban azzal, hogy megnő a repülőgép le- és felszálló sebessége is. Korszerű va­dászgépeknél ez az érték legalább 400—500 kilomé­ter óránként. Ehhez 2—3 kilométer hosszúságú be­tonpályára van szükség, amelynek építése, karban­tartása igen költséges, há­borúban pedig nehezen építhető, könnyen felderít­hető és elpusztítható. A repülési sebesség nö­vekedésének másik hátrá­nya, hogy a szuperszónikiis repülőgép — elsősorban a szárnyak kialakítása miatt — kevésbé alkalmas kis sebességgel történő manő­verezésre, márpedig a kor­szerű harcban erre nagy szükség van. A konstruktőrök ezért igyekeznek olyan repülőgé­pet megalkotni, amely ki­sebb sebességgel képes le- és felszállni és kisebb terü­leten manőverezni. Kísér­leteik során felhasználták a nyilazott és a delta szár­nyú gépek jó tulajdonsá­gait. Végül is kézenfekvő, ám technikailag igen nehéz megoldást választottak a konstruktőrök: a kétféle szárny előnyeit egyetlen tí­pusban igyekeztek egyesí­teni. Így született meg a változtatható szárnyú re­pülőgép. Mi az új konstrukció előnye? A szárny változtatható állása a katoni gépek több­féle üzemmódban történő felhasználását teszi lehető­vé. Alacsonyan, kis sebes­séggel végzendő manőve­reknél a pilóta egyenesre, tehát a gép tengelyére me­rőleges helyzetbe állítja a szárnyakat, éppúgy, mint fel- és leszállás közben, így több felhajtóerő kelet­kezik, a gép kis sebesség­nél is stabil, jól kormó,- nyozható; lényegesen csök­ken a gép le- es felszálló távolsága. Szuperszonikus repülésnél viszont a szár­nyak — mintegy delta ala­kot képezve — a törzshöz simulnak, így a gép meg­felel a korszerű harc nagy sebességet, gyorsaságot kí­vánó követelményeinek. A változtatható nyilazású szárny —, bár csak néhány éve ismert — máris igazol­ta a várakozást. Valószínű, hogy a jövőben még inkább teret hódít majd, nemcsak a katonai, hanem a polgá­ri repülésben is. H. F. HMH m ꤃ Változtatható szárnyú harci repülőgép m ü

Next

/
Thumbnails
Contents