Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-23 / 45. szám

«. oldal 1972. február 23, szerda Űj típusú sertésetetők A tatai Delta szövetkezet megkezdte a Georgikon el­nevezésű sertésetetők gyár­tását. Az új berendezéssel — amelyet a Keszthelyi Ag­rártudományi Egyetemen kísérleteztek ki — korsze­rűsíthetik a .régi sertésne­velőkben az állatok takar­mányozását Az etetés az egész Istállóban egyidőben elvégezhető. Beszélgetés — könyvek között Kunszentmiklóson Aki először tér be a kun­szentmiklósi nagyközségi könyvtárba — bizony meg­lepődik. Szemével önkénte­lenül is keresi a kölcsön­zőhelyiségen kívüli egyéb termeket: olvasót klubot, ifjúsági könyvtárszobát Ám, a keresgélés teljesen felesleges, mert a mintegy Kendőzetlenül Araiykika-dij nyolcezer lakosú település könyvtarának csak egy he­lyisége van. 12 ezer kötet, 860 tag Megyénk valamennyi vá­rosának van valami jelleg­zetes tulajdonsága. Kiskun­halast például úgy emlege­tik az átfutó vendégek, a kiránduló turisták, mint szép, tiszta, gondozott par­kokkal ellátott várost. Kis­kunfélegyházáról hasonló­kat mondanak, de Kalocsá­ról már megoszlanak a vé­lemények. Van aki össze- zsúfoltnak tartja, olykor még a tisztaságot is mint igényt emlegetik. Sajnos, Bajáról azt állítják — s nem alaptalanul —, hogy utcái, terei szemetesek, parkjai elhanyagoltak. Mi ebben az igazság? Nem először írunk a Su- govica melletti település köztisztaságáról. A téma ■meglehetősen régi keletű, hiszen évek óta vissza-visz- szatér rá mind a Bajai Hírlap, mind pedig a Pe­tőfi Népe. Nem dicsekedhe­tünk azzal sem, hogy vala­mi nagy ' eredménye len­ne a cikkeknek azon kí­vül, hogy megjelenésüket követően néha levélben magyarázatot kapunk a helyzetre. A magyarázat azonban nem elég. Söprű, lapát és locsolókocsi kell, s még valami: szervezés, törődés, igény az illetéke­sek és természetesen a, la­kosság részéről is. A magyarázatok között akad elfogadható. Például egy-két évvel, amikor ha­sonló tartalmú cikk jelent meg lapunkban azzal érvelt a válaszlevél írója, hogy most van folyamatban a szennyvízcsatorna építése, s ez a munka „felfordulás­sal” jár. Csakhogy sem a város lakossága, sem pedig a sajtó nem azt kifogásolta, hogy miért építenek csa­tornát Baján, hanem hogy miért nem viszik el a há­zak elé kitett szemetet, miért nem söprik gyak­rabban az utcákat, tereket és miért nem szedik össze a Sugovica-partján eldo­bált — de kik és miért do­bálják el? — papírokat és egyéb, a tisztasággal mit- sem törődő átmenő forga­lom által termelt „díszítő elemeket”. Egyesek epésen állapítják meg, hogy bi­zonyára a humoristák klub­ja által alapított arany- kukadíjra pályázik a vá­ros. Mások szerint a tisztá- talanság egészen falusiassá teszi Baját. Ez utóbbi megállapítás — azok előtt, akik ismerik megyénk községeit, kis fdí­váit — sértő lehet nem egy település lakóira. Ugyanis eléggé hosszú listát tud­nánk összeállítani azoknak a falvaknak a felsorolásá­ból, ahol a tisztaság nem csak igény, hanem az élet­mód megnyilvánulása, ter­mészetes körülmény. Em­lítsünk ilyen községeket? Tiszakécske, Felsőszent- iván. Kecel, Madaras, Solt- vadkert stb. , Miért vetjük fel ismét, miért kifogásoljuk Baja ut­cáinak, tereinek állapotát? Baja speciális helyzetben van az idegenforgalom szempontjából. Nincsenek adataink arra, hoay nyáron hányán és hányféle ország­ból keresik fel ezt az egyéb­ként kellemes, ideális fek­vésű és környezetű várost. Éppen ezért is közügy, hogy az átfutó, vagy hosz- szabb-rövidebb ideig a vá­ros falai között lakó turis­ták milyen benyomásokkal távoznak. De talán nem csak azért kellene több söprűt, lapátot megragadni Baján. A tisztaságot bizo­nyára igényli és szívesen látná az a harminc egyné­hány ezer ember is, aki nem csupán nyáron, hanem az év minden napján ba­jai lakos. —-dorgál-— — És mekkora a‘könyv- állomány? — kérdem Der- dák Ilonától, a könyvtár munkatársától. — Tizenkétezerre tehető. Évente 11 ezer forintot használhatunk fel új köny­vek beszerzésére. Ez nagy­jából évi 270 kötetnyi nö­vekedést jelent Persze időnként selejtezni is kell. Belelapozunk az olvasó­kat nyilvántartó füzetbe. Január 2-tÓl a mai napig nyolcszázhatvanan! iratkoz­tak be. Ebből háromszáz - húszán általános iskolásak, száznyolcvannégyen közép­iskolás és szakmunkásta­nulók, vagy ebbe a korosz­tályba tartozó dolgozó fia­talok. Felnőttek is látogat­ják szép számmal az intéz­ményt , Derdák Ilona nyomban hozzáteszi, hogy ez még korántsem végleges adat. Augusztusig el akarják ér­ni a kétezres olvasói lét­számot A tavalyi évben 1500 olvasó iratkozott be. Szép tervek — A szűk helyiség nagy gond. Mikorra várnak ja­vulást? * — A községi tanács jól ismeri problémánkat. Meg­ígérték, hogy a szomszédos lakószobát a könyvtárhoz csatolják. Végleges megol­dást r#rsze ez sem jelent — de lényegesen jobb hely­zetbe kerülünk. Ekkor vég­re hozzákezdhetünk régóta meg­dédelgetett terveink valósításához. — Például? — A bővítés után ifjú­sági részleget alakítunk ki. Rendszeressé tesszük leg­kisebb olvasóink számára a gyermekfoglalkozásokat. A program? Diavetítések, ve­télkedők. társasjátékok, versenyek. Az ifjúsági könyvek különválasztása nyomán lehetőség nyílna a többi könyv szakszerűbb kezelésére — elrendezésére. Vagyis: nemcsak a gyere­kek, de a felnőttek is érez­nék a változás előnyeit. Közelebb a tanyához A kunszentmiklósi könyv­tár hálózatába tartozik Tasskertes. Kunblbony, Bösztör. Kunadacs és egy üzemi kölcsönző. Ezeken a helyeken összesen mintegy kétezer kötetnyi könyv áll az olvasók rendelkezésére. Nemcsak az a baj, hogy ez kevés, hanem, hogy az állo­mány alaposabb felfrissíté­se is indokolt lenne. Az új könyvek nehezen jutnak el a tanyaközpontokba — pe­dig ott is egyre jobban várják ezeket. A hálózati állomány fej­lesztését segíti ugyan a megyei könyvtár — de ta­lán helvben is lehetne cél­ravezető megoldást találni. És még valamit arról, hogy a kunszentmiklósiak mennyire szeretik a köny­veket. az irodalmat: leg­utóbb. amikor Nemes Nagy Ágnes részvételével író— olvasó találkozót szervez­tek — a tanácsterem zsú­folásig megtelt az írott szó barátainál. Szabó Attila Gyufa Szovjet házak Gdanskban A legnagyobb lengyel ki­kötővárosban. Gdanskban, felépült a Szovjetunióban készült, importált, előre gyártott elemekből összeál­lított első ház. A Szovjet­unió nemcsak az előre gyár­tott panelelemeket szállí­totta le. hanem a szükséges felszereléssel ellátott szere­lőbrigádjait is elküldte. A szovjet brigádok 9 ilyen házat szerelnek össze. A leningrádi házgyártó kom­binátból származó panele­ket hajók szállították Gdanskba. A házak felépí­tési ideje rövid: 9 emelete­sek, egyenként 568 lakóhe­lyiséggel rendelkeznek. A tisztánlátásért Több mint hetven köz­ségben — és Kiskunhalas városban — választottak már új népfrontbizottságot, a tanyai új bizottságok száma pedig ötvennyolc lett. Ezzel körülbelül há­romnegyedénél tart me­gyénkben a népfrontkong­resszusra való felkészülés­nek ez az eseménysorozata. A nyílt és baráti hangu­latú falugyűlések egyik új sajátossága — a felszólalá­sok ízes, természetes hang­vétele. Nem egy hasonló példát hozhatnánk fel, mint az akasztói Barna Ist­váné, aki a négyesztendős- mozgalmi munka summá- zatát hallva, így véleke­dett: ..... Kiderült a be­s zámolóból. hogy ez a 4 év Akasztón se volt amolyan Duna-parti séta.” — Elis­merés, javaslat, tapintatos észrevétel és szókimondó bírálat egyaránt szép szám­mal hangzott el a falugyű­léseken. Hiszen öt-tíz-ti- zenöt ember általában zót kért. de volt község, ahol húszán is bekapcsolódtak a párbeszédbe. A felvetett kérdések sok­rétűségéből is elég élesen vált ki néhány probléma­kör, amely egész sor gyű­lésen előtérbe került Kitűnt például, hogy a vízellátás nemcsak a fő­városban nagy gond nap­jainkban, hanem Szeréná­ién, Üjsolton. Bátyán, Úszódon. Bátmonostoron, azaz végig a Duna mentén Bajáig szintén sok nehéz­séggel jár. Igen alacsony a vízszint még az ásott ku­takban is. azonkívül a víz­vezető csőrendszerekben szokatlanul nagy az üle­dékanyagok lerakódása. hiánya került szóba, szinte ennek ..kísérőiéként” em­lékeztettek 'arra.', jhogjr. a megye öt városában, sem rózsás a helyzet Halason szinte * összedőlt a művélő- dési ház. Kalocsán veszé­lyessé nyilvánították, Ba­ján is erősen' romlott ál­lapotú az épület és Kiskun­félegyházán is végered­ményben egy nagy terem jelenti a művelődési házat. Jó, hogy Kecskeméten épül már az új. mert az eddigi­ről magában a megyeszék­helyen sem tudták sokan —•' hol van. " 1 •• ■ ban is termelnek — jóval 8 órán túL Nem kisebb hangsúllyal beszéltek a gyűléseken az általános iskolák állapotá­ról. elsősorban a tanterem- hiányról. Amikor a községi művelődési házak állága. férőhelyviszonyai. vagy egyenesen ilyen intézmény Kecplen, Orgoványon, Akásztón. Dunavecsén, La­kiteleken. s másutt a tsz- tagok, szakszövetkezeti ta­gok, illetve az ipari munká­sok nyugdíja közötti diffe­renciáról szóltak a részt­vevők. Volt tsz-tag. aki így vetette fel: a munkás napi 8 órát dolgozik az üzem­ben. s 60 éves' korában derékkal megy nyugdíjba; a parasztok vi- szónt 65 esztendős koruk­ra — ha megérik — görbe hát»t szereznek. Mert nem­csak a ’tsz-ben. a háztáji­Kecelen is tanulságos eszmecsere alakult ki e fontos téma körül. Az em- lítétthez hasonló vélemé­nyekre reagált Vincze Jó­zsef országgyűlési képvise­lő is. aki rámutatott, hogy jogos a szövetkezeti pa­rasztság igénye, várakozása a nyugdíjhelyzet további rendezése iránt. Meg kell azonban érteni, hogy most még ennyire nem futja az ország gazdasági erejéből. Farkas József, a megyei népfrontbizottság titkára tovább tágította a problé­ma tisztánlátását elősegítő összefüggések körét. Emlé­keztetett rá, hogy a mun­kás-paraszt szövetség erő­sítésével is mennyire össze­kapcsolódik egymás sorsá­nak. helyzetének, élet- és munkakörülményeinek köz­vetlenebb megismerése. Mert hamis, torzított képe ran a tsz-, vagy sza’mzö- vetlíezeti parasztság élet színvonaláról annak a mun­kásnak is. aki úgy Icépzeli. hogy Foltvad'serten vagy Kecelen minden szövetke­zeti gazda udvarán ott van a gépkocsi. A nagy több­ség helyzete még koránt­sem ilyen. Sokan élnek még nagyon szerényen fa­lun is. Ám a parasztembe­rek se feledjék el, hogy a munkásnak egyhúztomban 25 évet kell ledolgoznia a gyárban az alapnyugdíj el­éréséhez. Aztán meg emlé­kezzenek a szövetkezeti gazdák a népfront szervez­te üzemlátogatásokra. Hányán jelentették ki, mi­kor a rendkívül zajos, po­ros, füstös, gázos, forró le­vegőjű műhelyekből végre újból a szabadba léptek: „Nem irigylem a munkás­embert. Három napot nem dolgoznék ilyen helyen egy­folytában.” Természetes, hogy amiben már most lehetne finomítani, igazítani a szö­vetkezeti — szakszövetke­zeti parasztok nyugdíjrend­szerének egyes részletein —. a r> a m'non t-falugyülése­ken előadott észrevételek a kérdés több oldalú meg­vitatása bizonyára ezt is elősegíti T. L I ára. Az önemésztő nem mert egy szót sem szólni i kisasszonynak, de amiko az valahol másutt el vol foglalva, a szomszédos asz tálnál ülőkkel közölte: ez már nem lehet kibírni. A: ideges ráripakodott a fel szolgálóra, hogy akkor ci garetta sem kell. A tör vényismerő kérte a panasz könyvet, s mivel azt nen kapta meg, mert úgy is mi nek adták volna oda asz tálához kérette az üzletve zetőt. Az üzletvezető türel mes magyarázatba kezdeti hogy azért nincs gyufa mert kifogyott, s ugyan tu lajdonképpen semmive többet nem mondott, min amennyit a vendég má úgy is tudott, az megnyu godott: mégis csak más. h; belepillanthat a kárvallot a mechanizmus működésé nek bonyolultságaiba. AZTAN akadt nemtörő döm vendég is, aki azonna tudta: ebben az eszpresszó ban is a piacról élnek . felszolgálók, sőt ebből él a őket alkalmazó vállalat is közvetkezésképpen neki kő telességé úgy viselkedni ahogy. a nyereségérdekeit ség kívánja. Vidáman föl kelt hát, s szó nélkül át szaladt a szomszédos tra fikba, egy doboz gyufáéri Az eszpresszó teljes sze mélyzete. a vezetőtől a rno sogatóig nagy elismeréssé nézett utánna. Ha diva lenne még a dicsőségtábla alighanem kitették volna i képét az előcsarnokba, köz vétlenül a ruhatár mellé Itt kell elhaladni a mosd« felé is, ez a legforgalma sabb hely: hadd lássa min denki, milyen az ideált vendég — megérti a ke reskedelem, a vendéglátó­ipar problémáit, amelyel rendkívüli módon nehe zek, de tulajdonképpel mégis könnyen áthidalha­tók. Akadt azonban a vendé­gek között egy túlokos em bér is. Aki úgy vélekedet a dologról, hogy a gyufa­hiány egyszerű disznóság Akármennyire elégedetle­nek a fizetésükkel, meg í vendégekkel is az alkalma­zottak. kutyakötelességül arról gondoskodni, hogy le­gyen gyufa. És a dolog — éppen a trafikba átugrc vendég mutatott példát — rendkívül egyszerűen meg­oldható. Át kell valakinél mennie a trafikba, venni« kell mondjuk száz dobos gyufát összesen negyven forintért, s aztán lesz gyu­fa a cigarettához. Ez aa egyszerű megoldás azonban alighanem azért járhatat­lan, mert túl egyszerű. És kiagyalásához szokatlanul primitív gondolatmenet szükséges. Olyan, ami nem veszi figyelembe a maga­sabb összefüggéseket. Azt, hogy némelyek már azt hi­szik, hogy a nyereségérde­keltség azt jelenti: minden mozdulaton keresni kell. s lehetőleg egvre többet kell kerespi. Továbbá abból in­dul ki. hogy apró"'1'godból derül ki, hogyan is végzi valaki a munkáját. Meg egyáltalán: hogyan érti azt, ’mit csinál Mert nem elég ám Valamiből élni, vala­miért élni is kell. Mond­juk, a vendéglátó szakmá­ban azért, hogy a vendég ne bosszankodjék, hanem a vendég megkapjon mia- d“”t. armt kíván. PEp/s vő. a gyufa nem minden. A gyufa apróság. Gyufafügvben soha senki nem fogja kihúzni a gyu­fát. viszont elmondhatjuk: nemcsak a gyufát találta fel magyar ember, hanem a gyufa nélkül árusított ci­garettát is. r- r —a A GYUFA óriási talál­mány, ráadásul magyar em­ber, Irinyi János találta fel. Amúgy azonban kicsinység. Ha valakinek nincs pénze, egy doboz gyufa ára sincs a zsebében. Jelentéktelen összegű kiadásokat a gyu­fával összehasonlítva szok­tuk emlegetni: mondjuk, egy újság ennyi vagy any- nyi doboz gyufa árába ke­rül. Az infláció idején a heti bér. mire megkapták az emberek, nem ért töb­bet húsz doboz gyufa árá­nál. Ezzel szemben azt is lehet mondani, hogy vala­ki kihúzta a gyufát. Vagy­is alaposan ráfizetett va­lamire. A gyufa ennek ellenére nélkülözhetetlen apróság. Különösen a dohányos em­ber számára. Nincs na­gyobb kín, mintha éjszaka rá akarok otthon gyújtani, van cigarettám, de nincs gyufám. S ha az embernek szeles időben támad kedve egy cigarettára, s a szél minduntalan elfújja a gyu­fa aprócska lángját, Tanta- lusz kínjait éli át. A gyufa tehát rendkívül fontos do­log. Annak, akinek szüksé­ge van rá. Ezzel szemben rendkívül lényegtelen annak, aki árulja. Mit lehet egy 30— 40 filléres skatulya után keresni? Fogalmam sincs, de néhány fillérnél többet biztosan nem. Alighanem ez az oka annak, hogy az eszpresszókból, vendéglők­ből. italboltokból, ahol egyébként trafikárut is árulnak, lassan, de bizto­san eltünedezik a gyufa. Körülbelül fordított arány­ban azzal, ahogy ezekben a boltokban megjelennek _ a drágább cigaretták. A kép­let: 25—30 forintos ameri­kai cigaretta van, 40 fillé­res gyufa nincsen. Mert a gyufával nyilván bajlódni kell, nem éri meg. MtiLTKORIBAN tanul­mányoztam. miként reagál­nak a különböző emberek az egyébként rendkívül csi­nos. s ennek tudatában megfelelően határozott ki­szolgáló kisasszony nemle­ges közlésére. Az ideális állampolgár, aki kért egy doboz drága cigarettát, s hozzá gyufát, szó nélkül beletörődött, hogy cigaret­ta van. Átvette a dobozt, s busás borravalót adott. A bosszúálló szintén nem mondta le a cigarettaren­delést. de egy fillérrel sem fizetett többet érte. mint az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents