Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-22 / 44. szám

WTt február ZZ, kedd 5. oldal Mkxi emberek: A nyelvtanár A nyelvtanár már elérte i nyugdíjkorhatárt, ener- 'iáját, lobogását mégis sok iatal megirigyelhetné. Há- om diplomája van. Tanító­képzőt, főiskolát és egyete- net végzett. A község köz- tonti általános iskolájának íyolc osztályában tanít irosz nyelvet. Az egyetem :lvégzését — úgy mondja — azért érezte szükséges­lek, mert ezen a pályán fo- yamatosan kell tanulni, íogy a változó, egyre jobb pedagógiai módszerek mel- ett biztos tárgyi tudása is egyen. • • • — Dunántúlról, illetve Pozsonyból kerültem az Al- oldre — mondja Lengyel ’álné Molnár Edit, a laki- eleki általános iskola orosz- anára. Gyermekkorom- óta :saládom hagyományait olytatva tanítónak készül- em. Közeli rokonom — íadd dicsekedjem vele — Magyar Ilona, aki pedagó- ;iai munkásságáért Kos- uth-díjat kapott. Amikor — folytatja mosolyogva, jaj le rég volt — a polgáriból kikerültem, szüleim a po­zsonyi líceumban írattak. Vhogy visszagondolok erre ax időre, életem egyik leg­szebb szakasza volt, hiszen ilethivatásomra készültem, ról emlékszem még, milyen iprólékos gonddal készül­ünk társaimmal az akkor egmodernebbnek vélt mód­szerek gyakorlati kivitele­lésére. És most milyen túl- íaladottak már azok a mo- iern módszerek ... — A képző elvégzése után érjhez mentem, a Velencei­só partján éltünk, ott szüle­tett a két fiam is. Azt hi­szem ebben az időben dön- söttem el, hogy tovább ta- aulok. Mivel humán érdek­lődésű vagyok — ezen be­lül pedig az Idegen nyelvek tanítása vonzott legjobban — amikor férjemet Laki te­lekre helyezték a Szegedi Pedagógiai Főiskolára kér­tem felvételemet Levelező­ként végeztem, 1950-ben kaptam magyar—orosz szaktanári oklevelet Tizen­két évig tanítottam ezután — tanítványaim közül né- hányan a pedagógus pályát választották. A József Attila Tudo­mányegyetemen oroszta­nári oklevelemet 4,25 átlag­gal kaptam, közepes osz­tályzatom nem volt Az ál­lamvizsgán egy ószláv nyel­vű rigai kereskedőlevelet fordítottam, élvezhettem az oly sokszor megcsodált szláv nyelv hajlékonyságát Tulajdonképpen nem volt szükségem erre a képesí­tésre, mégis úgy érzem, erőt merítettem a további mun­kához. — Most már van időm... Sokat olvasok. Orosz és szovjet irodalmat lehetőleg eredeti kiadásban. Még sze­retnék dolgozni, mert a ta­nítást semmi nem pótolhat­ja számomra. * • * A községi Szikra Asz- szonykórus neki is köszön­heti megalakulását A mű­velődési ház rendezvényein, azok megszervezésében mindig örömmel közremű­ködik. Az elmúlt évben a termelőszövetkezet asszo­nyaival Olaszországban, Ve­lencében járt. Most újabb külföldi utat tervez részük­re. Két évvel ezelőtt hosz- szabb ideig feküdt kórház­ban, de mint mondja, tudta hogy munkájára szükség van, és ez erőt adott a gyó­gyuláshoz. Tartalmas, gaz­dag életet él Lengyel Pál- né családja és tanítványai igaz örömére. S. K. 1. AZ AZONOSÍTÁS TÖRTÉNETE Ami a bűnügyi nyomozást illett, Sherlock Holmes olykor naiv detektívnek tűnik. Ennek ellenére, az iro­dalomban legalábbis, ő volt az első detektív, aki tudo­mányos nyomozási módszereket alkalmazott. Sherlock Holmes azonban még ha a leghíresebb is. nem az első detektív, aki helyet követelt magának a világirodalom­ban. 1887-ben teremti meg A. Conan Doyle, a híres nyomozózsenit, a bűnügyi regények romantikus főhő­sének prototípusát, Watson doktornak, a nagy detektív barátjának tolmácsolásában. Következtek még más nagy detektívek is. ámde az olvasóközönség szívébe egyikük sem tudta úgy belop­ni magát, hírnevét és varázsát úgy megőrizni, mint Sherlock Holmes a maga kockás malacloDÓ köpönye­gével, tányérsapkájával és mindenekelőtt pipájával, amely a bűn üldözőinek valóságos szimbólumaként, detektívregényhősök számos nemzedékének közvetíté­sével eljutott egészen a nagy detektív mai kollégája, Maigret rendőrfelügyelő fogai közé is... Módszereit illetően Sherlock Holmes sokkal inkább felhasználja a tudományt, mint elődei, vagy mint sok utódja. Dupin az egzakt gondolkodás híve volt, nem használt sem nagyítót, sem vegyszereket Lecoq volt az első detektív az irodalomban, aki megmérte, kutatta és értékelte a lábnyomokat, ..Nektek egy lábnyom mit- sem mond — kiáltott fel. — De számomra minden láb­nyom eleven ...” Amikor A. Conan Dovla bemutatja Sherlock Holmest, a kriminalisztika már ielentös vív­mányok birtokába jutott. A pipás embert úgy kell te­kintenünk hát. mint a mai rendőrtudománv irodalmi hősét? Korántsem! Mert az említett vívmányokból Holmes csak igen keveset ismer. Vaion mi ennek az oka? A Sherlock Holmes kalandjairól írt első könyvének Nemzetközi könyvár, 1972 NYELVŐR GÉzlomélyseg Két évvel ezelőtt, 1970- ben határozott az UNESCO közgyűlése: az Idei eszten­dőt nemzetközi könyvévvé nyilvánítják. A könyv- nyomtatás elterjedésének ötszázadik évfordulója ad­ta az aktualitást e döntés­hez. „Könyvet mindenkinek F* A fenti jelszóban fejező­dik ki legpontosabban en­nek a világméretű akció­nak a legfőbb célkitűzése. Akaratlanul is Kodály zse­niális programjelszava jut az eszükbe erről („A zene mindenkié D. s az, hogy milyen szorosan függ ösz- sze az emberi-társadalmi nevelés szempontjából e két dolog. Az UNESCO-határozat — s a részt vevő tagállamok külön programjai biztosít­ják, hogy 1972-ben az ed­digieknél jobban elterjed­jen a könyv valamennyi országban, beleértve a leg- elmaradottabbakat is. Ez utóbbiak könyvellátása kü­lön programként is szerepel a nemzeközi könyvév ter­veiben. Jól tudjuk — saját né­pünk példáján is —, hogy bármilyen nagy ütemű a civilizációs—tudományos— technikai fejlődés manap­ság, a könyv elterjedése, szeretete körül még bajok vannak. Léteznek olyan ré­tegek (egy-egy országban társadalmi méreteket ölt­ve), melyek kiszorulnak — vagy kirekesztik önmagu­kat — a könyv áldásosán ható területéről. Nem olva­só, vagy alig olvasó réte­gek, csoportok vannak még szerte a világon, minden­felé. Ezekhez kell eljutni, a fentebb említett jelszó szel­lemében. A programról, tervekről Az UNESCO tagállamai, a határozat értelmében a saját országukra kiterjedő programokat terveznek. Így került sor nálunk is arra az elmúlt hónapokban, hogy a jó felkészülés érdekében megfelelő előkészületeket tettek a könyv kiadásával, terjesztésével, a könyvtári ellátással foglalkozó intéz­mények, szervek, s a lapok, folyóiratok, közművelődési szakemberek. A Művelődésügyi Minisz­térium kezdeményezésére és javaslatára mindenfelé (kiadókban, szerkesztősé­gekben, könyvbarát bizott­ságban sti>.) már a múlt év végén elkezdődött a könyvév eseményeinek a tervezése. Mivel a nemzetközi könyvév (a neve is mutatja) egész éven át tart, így al­kalmat ad ez arra, hogy menet közben is bekapcso­lódhassanak a legkülönfé­lébb kulturális munkával foglalkozó szervek. Mit tehetünk mi? Mi. akik itt élünk ebben a megyében (különösen azok. akik a művelődés el­terjesztésével foglalko­zunk). nem vonhatjuk ki magunkat e fontos és ne­mes feladat elvégzése alól. Mit tehetünk? Ügy érzem: sok mindent. Mivel olyan valaminek a tervszerű, (a mi esetünk­ben) egész megyére kiter­jedő elterjesztéséről van szó. ami századok óta (és ma is még!) az emberi mű­veltség legfontosabb hordo­megjelenése után Arthur Conan Dorle hátat fordított újszülött hősének, s irodalmi babérokra vadászva, a múltat akarta feleleveníteni történelmi regényeiben. Egy amerikai kiadó, no meg a londoni Strand című folyóirat biztatására Conan Doyle még megírt ugyan két kötetnyi Sherlock-kalandot ám ezt a munkát in­kább nyűgnek tekintette. Sherlock Holmes gyors sike­re Conan Doyle irodalmi alkotómunka iának derekán következett be, s hogy szabaduljon a detektívregény- írás kellemetlenné váló feladatától, még egy kötetet irt, amelynek befejező részében „pontot tett” a hír­neves detektív életére: Sherlock elesett a Moriarty nevű banditával folytatott harcban. Igen ám, csakhogy az olvasóközönség nem törődött bele kedvence elvesiz- tésébe. A világ minden tájáról felcsattanó tiltako­zás hatására Conan Doyle kénytelen ..feltámasztani” Sherlock Holmest; az újabb kalandsorozatok tudomá­nyos vonatkozásai azonban satnyák, elmosódottak. Nem eléggé eredeti már az a kép sem, amelyet a nagyító­val felszerelt, kezén a láthatatlan nyomok laborató­riumi kutatása során szerzett égések és hegek nyo­mait viselő detektívről rajzol. Mindez azonban sem­mivel sem csökkenti annak a kezdeményezésnek az értékét, amely Conan Doyle nevéhez kapcsolódik, ö volt az, alki a múlt század végén rávilágított a tudo­mányos bűnüldözés fejlesztésének szükségességére, azonosítás Valamely bűntény kivizsgálása egykor főként a ta­núvallomásokra épült Igen, a tanúk szerepe óriás volt, jóllehet ma már tudjuk, hogy a tanúvallomás nem mindig kifogástalan bizonyíték. A tanúk vallomásai­nak tévedéseit azonban sem megállapítani, sem pedig kizárni nem lehet Amikor látott, vagy hallott dolgokról van sző, nem­ritkán megesik, hogy a tanúk — egész sor különböző tényező hatására, vagy az illető esemény bekövetkezé­sének szubjektív körülményei folytán — egymástól eltérően értelmezik, jegyzik meg és elevenítik fel a történést. A fizika, a vegyészet sőt a matematika vívmányai­nak felhasználásával a rendőrtudomány egész sor újabb, eddig elsikkadt bizonyítékkal siet az igazság­szolgáltatás segítségére. A kriminalisztikában lényeges szerenet látszik a sze- mélvazonnsság me^átlnnításának. az igazság kideríté­sének folyamata. Gvökerei mélven visszanyúlnak a történelernhe s az a szükségesség hívta életre, hogv felfedezzék, elszigeteljék és megbüntessék a társada lomra nézve ártalmas elemeket. Elsősorban is az isme­retlen gonosztevő kilétét kell megállapítani. Ki a tet­tes? — ennek a kérdésnek a tisztázása volt mindenkor a rendőrség fő fe’adata. (Folytatása következik) zőja és megőrzője, tovább­adó ja, ezért fokozott gond­dal és felelősséggel kell munkálkodnunk a könyvév sikeréért. Nézzük konkrétabban a teendőket A megyei könyvbarát bizottság, a megyei könyvtár, s a For­rás szerkesztősége meg­kezdte az előkészületeket. Több könyvkiállítást, anké- tot, előadást, vitaestet, stb. rendeznek. Fokozott gond­dal és a legjobban bevált módszerekkel „toboroznak” új olvasókat. Jó alkalom ez arra, hogy felemlítsük: a könyvkiadás­nak, s a könyvterjesztés­nek, valamint a könyvtári szolgálatnak jobban össz­hangban kell lennie, az ol­vasói igényeket és a kultu­rális politikánk szabta fel­adatokat figyelembe véve. Hangsúlyoznunk kell azt Is, hogy 1972-ben, mindvé­gig, amíg a könyvév prog­ramjában ránkrótt felada­tokat végezzük, ne feled­kezünk meg arról, hogy e szép tervek valóra váltása nem lehet csak kizárólag a könyvvel „hivatalból” fog­lalkozók ügye. Társadalmi üggyé kell tenni. Tehát: az ifjúsági szervezetek, a szak­szervezetek, a népfront, az oktatási és közművelődési intézmények — és sorol­hatnánk még tovább — mind-mind azon fáradoz­zanak, a maguk .szűkebb, vagy tágabb eszközeivel —, hogy a nemzetközi könyvév megyénkben sikeres le­gyen. Közös ügy ez — közösen kell dolgozni érte. A pe­dagógus, a könyvtáros adja több kézbe a jó könyvet. A könyvesbolti eladó legyen figyelmesebb és aktívabb. Az író, a szociográfus mér­je fel a könyv hatását, ha­tékonyságát, az újságíró tartsa ébren a figyelmet. A társadalmi . szervezetek, egyesületek, művészeti cso­portok stb. segítsenek a rendezvények, kiállítások lebonyolításában. Sorolhatnánk még so­káig, ki mit tehet a közös cél eléréséért, azért, hogy a könyv minden kézbe eljus­son. Az Országos Széchényi Könyvtár rendszeresen tá­jékoztatót ad ki e nagyará­nyú munkák támogatására. Legyen ez is a segítségünk­re. A Forrás idei számai­ban többször is foglalkozni kíván a könyv szerepével, történetével, s várható jö­vőjével. összefoglalva: mindent el kell követni egységesen, hogy a közvélemény fi­gyelmét ráirányítsuk a könyv rendkívül fontos tár­sadalmi — társadalmat for­máló — szerepére. Varga Mihály Arany Orpheus 1972. június 3-a és 6-a között rendezik meg Bul­gáriában hatodszor az Arany Orpheus Táncdal­fesztivált, a Fekete-tenger partján fekvő Szlancsev Brjag fürdőhelyen. Az idei fesztiválon először szere­pelnek olyan táncdalok, amelyek az elmúlt feszti­válokon sikert arattak, vagy díjakat nyertek. Ez­zel azt akarják elérni, hogy a sikeres slágerek ne me­rüljenek el a feledébe, s hogy a fiatal szerzők útját régi dalok felelevenítésével is ewenvess“k. A márciusi első fordulóban 60 dalt bí­rálnak felül és az eddigi­ektől eltérően nem 12. ha­nem 24 kerül tovább Eron- ; kívül a közönség őt dalt | választhat ki. és gázoló autó A tőalak-rövidülés okai­nak vizsgálata után térjünk rá a hangkiesés példáinak tárgyalására. Legelőször is azt kell megállapítanunk, hogy ez a hangkiesés nem minden esetben jön létre. Az ága­zik, fejelés, rügyezik, tüzelő szavaknak nem keletkezett rövidült változata (ágzik, fejlés, rügyzés, tüzlő). De a virágoz, köröz, jósol, bérel szavaink toldalékokkal vi­rágzik, körző, jósló, bérlő alakban ismeretesek. Az is feltűnő, hogy az azonos végződésű képzett szavaknak sem mindegyike rövidült meg. A jegyez, he­gyez továbbképezve jegyző és hegyező l^tt, a tékozol és mázol tékozló és mázoló, az orvosol és másol orvoslás és másolás lett, a gátol és csatol továbbképzett alak­ja pedig gátló és csatoló. Vannak olyan szópárok, amelyekben a képző meg­változása is okozhat rövi­dülést. A dicsekszik,' gya­nakszik, cselekszem gyako­ribb, mint a dicsekedik, gyanakodik, cselekedem. A szándék képzett igéje pe­dig ma inkább szándéko­zik, mint szándékszik. Néha a szóhangulat dön­ti el, hogy melyik változa­tot használják. Az állna, mondta, szállt, tarkállnak gyakrabban használatosak, mint az ünnepélyesebb állana, mondotta, szállott, tarkállanak. A változatok létrejötte nemcsak a nyelvszokás­tól függ, hanem az ige vég­ződésétől is. A végződések felsorolása helyett néhány igealakot említünk, hogy a mai nyelvhasználatot meg­ismerhessük. Sok ecetben már a rövid változatot használjuk (a megjelölt kötőhangzót ma már alig ejtik):, megér- dem(e)lik, küld(ö)tök, függ- (ö)tök, kevesell(et)tem, bi- tor(o)lom, helyes(e)li, köz- (ö)lendő, ellen(e)zed. * Ezekben még a hosszabb változat a gyakoribb (a megjelölt kötőhangzót is ejtik): kártalaníta)lak, le- öblít(e)sz, újít(o)tok, kérd- (e)lek, becsmér(e)lek. Néhány esetben pedig egyaránt használhatjuk a kötőhangzós és az anélküli változatot: Sokall(a)nám, ének(e)led, fecsér(e)li, iTigy(e)lik, dohány(o)zom, fuldok(o)lunk. Arra is van példa, hogy a két változatot csak bizo­nyos esetekben használják. Az ebédlőben étkezünk, de a menzán ebédelő tanulók­ról beszélünk. Ünneplő ru­háról, de a kitüntetettet ünnepelő barátairól lehet szó. A vízállásjelentésben gázlómélységekről hallunk, de a gázoló autót veszik üldözőbe. Ha a város felett köröző repülőgépről és a körzőről beszélünk, sokan már alig hiszik el, hogy a köröző és körző alapigéje ugyanaz a köröz ige. Igeneves szer­kezetekben pl. felügyeletet gyakoroló szervekről és va­lakinek a tulajdonát bito­roló személyekről lehet szó, holott van gyakorló or­vos és trónbitorló. Tapasztalatból tudhat­juk, hogy a fejlődés a rövidebb alakok használata felé irányul. A kettős ala­kok közüli választás pedig nvelvérzék és nyelvszokás dolga. Kiss István 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents